jesebb, mint a balatonfelvidéki, ami a talaj nedvesebb voltával és a nagyobb levegőnedvességgel magyaráz
ható. Viszont az északi part lankáin, a sziklákkal védett napos hegyoldalakon dús szőlőültetvények virúlnak (a 90-es évek filoxeravésze után teljesen felfrissülve, főleg Szigliget, Badacsony, Kisörs, Révfülöp, Füred, Csopak, Alsóőrs és Almádi lejtőin), melyek jóval értékesebbek a somogyi homokturzásokon — a kilencvenes évek eleje óta — ültetett gyér, de filoxeramentes szőlőknél (Ba- latonmária, Fonyód, Lelle, Szemes).
A felső part domboldalain a szőlők közt elsőrendű gyümölcsfélék teremnek. Almából, körtéből, szilvából, cseresznyéből, de különösen őszibarackból nagy meny- nyiségeket hoznak át a déli part piacaira, viszont a déli oldal az ő búzáját, rozsát, de főleg tengerijét küldi át a zalai partra, hol a kövecses és dolomitos balaton
felvidéki térségeken a gabonának kevés alkalmas ter
mőföldje van.
A gyümölcstermesztésnek igen nagy jövője van a Balaton mindkét partján. Az e téren, mint általában a fásítás terén korábban történt s főleg a nagybirtokot terhelő mulasztásokat a BIB. javaslatai alapján a kormányzat most már széles alap- vetésű igazgatási rendszabályokkal és áldozatos beruházások
kal igyekszik helyrehozni. A kaposvári erdőigazgatóság, melynek kebelében külön balatonvidéki fásítási tiszt működik, a BIB. anyagi támogatásával, a szántódi 30 holdas és a zánkai 9 holdas faiskolák útján évenként mintegy millió darab cseme
tét, díszcserjét és suhángot szolgáltat ki díjmentesen a köz
terek, sétányok parkosításához és sorfásjtásához. A z állam
vasút a pályatest mentén évenként mintegy 500 fenyőt és díszfát, továbbá 50.000 különféle virágot és rózsafát ültet ki.
A két dunántúli mezőgazdasági kamara és a Balatoni Szövet
ség tevékeny részt vesznek a gyümölcstermesztést és értékesí
tést egyesületi szervezkedés útján előmozdító akcióban (Bala
toni Gyümölcstermelő és Értékesítő Szövetkezet). A kormány a BIB. kezdésére és anyagi támogatásával Füreden Balatoni
Al l a t i p l a n k t o n 25 Kertészeti Felügyelőséget, Arácson pedig szőlészeti és borá
szati szakiskolát és felügyelőséget állított fel, melyek a gazda
közönségnek oktatással és szaktanácsokkal állnak rendelke
zésére.
6. Állatvilág
Amily szegény a Balaton vízinövények dolgában, éppoly gazdagnak mondható az állatvilághoz tartozó fajokban. Id. Entz Géza megállapítása szerint a tó vízéhez kötött állatalakok száma a 700-at meghaladja, míg a Genfi tóban mindössze 500, az alaposan átvizs
gált német Plőni tóban nem egészen 300 fajt és változa
tot mutattak ki. Az egyedek száma azonban aránylag sokkal kevesebb, mint akár a mély alpesi tavakban, akár a mi velencei tavunkban.
A górcsövi állatok, a vízben lebegő ú. n. planktonszerve
zetek között az uralkodó faj a Ceratium hirundinella nevű véglény, amely nyáron töméntelen mennyiségben található a finom planktonszita üledékében. Ezenkívül az evezőslábú és ágascsápú rákocskák (Cyclops, Diaptomus, Leptodora, Daphne stb.) számos faja él a planktonban, jóleső eledeléül a halivadéknak. A fenékiszapban nagy számban élnek a jámborszunyogféléknek, a Balatonon nyári estéken miriádnyi számban röpdöső muszlicáknak lárvái (Chironomidák), ame
lyek elsőrendű táplálékai a feneket túró keszeg- és ponty
féléknek. Igen sok apró, részben szabad szemmel is látható állatka él a hínáron, nádon, a part kövein és a fürdőházak cölöpéin és vízalatti deszkáin (szivacsfajok, tegzes bolharák, vándorkagyló stb.).
A fenék iszapjában, a partmenti növények közt keresik táplálékukat, különösen a melegebb hónapokban a Balaton békés halai (keszeg, ponty, kárász, compó stb.) és ide járnak nyár kezdetével „rabolni” a ragadozó fogasok és kősüllök is.
A fenékiszap összetétele tehát rendkívül fontos élettani szem
pontból. A Balatonnak kivált északi parti övében, több km szélességben túlnyomó a szerves iszap. Ez a rothadó iszap nagyobb tömegében éppúgy keresztülment a fenéklakó férgek bélcsatornáján, mint ahogy — Darwin szerint — a jó
tele-vényföld nagyrészén is keresztülette magát a földi giliszta. N agy tömegekben dolgoznak az iszapban a különféle baktériumok, melyek az üledékképző növényi és állati hulladékok (detritus) mellett az üledékszétbontó szere
pét játszák, mert a szerves iszapot elemeikre szedik szét és fokozatosan elásványosítják. A kártékony baktériumokat pe
dig, amint korábban említettük, a fenéken rengeteg tömegben élő kagylók és csigák teszik ártalmatlanokká.
Halakból a Balatonban 38 fajt írtak le, de ezekből gazdaságilag jelentősnek, a laikusok körében is ismert
nek csak mintegy 15-öt mondhatunk, amelyek felsoro
lása, piaci vagy haltenyésztési értékelésük sorrendjében itt következik: fogas, harcsa, ponty (pikkelyes és tük
rös), kősüllő, csuka, őn, kárász, compó, menyhal, garda, keszeg, göndér, sügér, durbincs, kűsz. A fogas megnő itt 10 kg-osra és 120 cm hosszúra is, harcsából elég gyakran fognak 50—60, sőt 80 kg-os, két m-nél hosz- szabb példányokat is, a ponty megnő 20—22, a csuka 8— 10 kg-ra, a compó, kárász, sügér és keszeg azonban ritkán éri el a fél-háromnegyed kilós nagyságot.
A fogast ízének különleges finomsága és külsejének minden más víz süllőjétől elütő ezüstös fehérsége miatt külföldön is nagyon megbecsülik, úgyhogy ebből a leg
nemesebb halfajból számottevő exportja is van a Bala
tonnak.
A „fogas” halnév a balatoni nép ajkán termett és sehol másutt ezt a nevet halra nem alkalmazták, csakis a legújabb időben kezdik halastavi és folyóbeli süllőre is vonatkoztatni — nyilvánvaló gazdasági versengésből.
Ép ezért ennek a balatoni halkülönlecjességnek specifi
kus nevét a fogas minden kifogott példányának kopol- lyújára alkalmazott, nemzetközileg bejegyzett alumi- niumbélyeggel védelmezik.
A garda az első őszvégi dér után nagy csapatokba verő
dik, a mélyebb vizeket keresi, egymáson melegszik s Tihany mélyvízű környékén néha százmázsás, heringrajokra emlékez
HALAK, RAKOK, KAGYLÓK 27