BAJZA VITAIRATAI

álnok czélokat forral: hic niger est, hunc t u , r o m a n er

caveto.

Mi becses segéde légyen a tudományoknak o l y munka, mint ama közönségesen ismert lexikon, melyet lipcsei könyváros Brockhaus már hét ízben ada ki, m i n ­ den érti, ki tudományokkal foglalatoskodik. E z e g y valódi ariadnei fonal, mely bennünket az emberismere­

tek fejszédítő sokasága közt híven vezet, s gyakor buk-dosásinktól megóv. J ó előintésűl szolgál 8 rövid isme­

reteket nyújt ezer környűlményekben. Benne mind &

tudományokkal foglalatoskodó, mind pedig a dilettáns-tanácsadót s barátot lel; szóval ez az ismereteknek minden szükségeit pótló segédkönyv. Tudóssá, t a n u l t emberré ugyan senki sem válhatik általa, sem kimerítő­

ismereteket valamely tudomány nemében belőle nem s z e ­ rezhetni, mert ez nem is czélja, de nélküle a tudományok barátjának felette nehéz ellennie. Fejledező literatá-rában hatalmas pótléka a tudományok azon ágainak, melyekben még kimerítő munkák nincsenek. Ily pótlék gyanánt kellene szolgálnia nálunk is, hol még kivált &

télsőbb tudományok nagy részint parlagon fekszenek.

D e épen ezért, mivel interimális pótléka s előrajza sok még ki nem művelt ismereteknek, szükség, hogy n a g y gonddal, ne felűleges tudománynyal, ne himpellér kezek által készüljön; hanem alapos ismeretű, világos értelmű,, önállású, nem lengeteg Ítéletek közt habozó fejek műve legyen, különben áltudományt fog elterjeszteni a homály­

ból most fejlődő polgárok közt, sígy hasznot épen nem t e -end, kárt pedig igen is sokat. Mert az még tűrhető baj, m i ­ dőn nem tudunk: ott a veszély, midőn rosszul t u d u n k .

Ily szempontokból tekintvén a dolgot, tartalék nélkül kimondom, hogy amilyen nagy barátja valék W i g a n d könyváros szándékának, midőn első jelentését értettem, oly nagy idegenség támadt bennem iránta, látván a munka plánumát, elrendelését — ha elrende­

lésnek nevezni lehet —, próbául közlött czikkelyeit, leginkább pediga főredactor bujkálásait. Tekintse meg a z olvasó figyelemmel a két rendbeli jelentést s a Fenyéry

Kérdéseire adott feleletet, s látni.fogja, hogy belőlök fonák plánum, félszeg tudomány, gondatlan munka, inconsequentiák, grammatikai és stylistikai tudatlanság, visszás logika egymásra halmozva tűnnek elő, annyira, hogy aki komoly ítélettel fontolja a dolgot, kísértetbe j ő azt hinni, hogy Wigand könyváros lexikona által a magyar tudományi cultúrát akarja a külföld előtt ne­

vetségessé tenni. Mert nem oda mutatnak-e ezen dagá­

lyos szavak is melyek egyik jelentésében állnak : „Le­

hetetlen mindenki szivének el nem ragadtatni az öröm­

érzettől, midőn hallja, hogy a külföldiek, kik több rend­

beli újságleveleikben nemzetünk nagy díszére szolgáló -dicsérettel említik ezen nagy, hasznos, és költséges munkának megjelenését, bámuló tisztelettel ismerik meg a magyar literatúrának oly szép és gyors előmenetelét."

Mit jelentsen a magasztalás oly helyt, hol magasztalni való nincs, könnyű szerrel megérthetni, azért szabad légyen a tisztelt könyvárosnak mondanom, hogy med­

d i g idézett szavai valóságát csalhatatlan dátumokkal be nem bizonyítja, s azon publicum előtt be nem bizo-zonyítja, melyet sért, azaz: azon újságleveleket meg nem nevezi, hol egyedül és csupán kiadandó lexikona miatt emlékezik a külföld oly nagy dicsérettel, oly bá­

muló tisztelettel a magyar literatúráról: mind addig ezen nagy hangon kiabált bombastokat — bár egyike vagyok azoknak, kik kétes környűlményben készebbek j ó t , mint rosszat mások felől hinni — egyébnek gúnynál

ée sarkasmusnál tekintenem nem lehet.

A kiadónak másodszori jelentése közli azon írók neveit, kik a hibásan úgy nevezett „Tudományok s Mesterségek közönséges Tárát" dolgozásaikkal segéllik.

Nagyobb részint ismeretes férfiak nevei, 8 többen van­

nak közöttök, kik, mint szép érzésű emberek, jeles tiszt­

viselők, jeles polgárok, buzgó hazafiak tiszteletben állnak a nemzet előtt. Engedje meg mindazáltal a kiadó, ha erre nézve azon észrevételt teszem, hogy az kinek logi-hája van, nem elégszik meg a Tár íróit egyedül csak jó ckarakterű, s buzgó hazafiságú embereknek tudni: ő

70 BAJZA VITAIRATAI.

még ezeken felül azt fogja kívánni, hogy ezen t i s z t e l t emberek jó írók is legyenek. Hogy pedig a fényes s z ü ­ letésű ember, az igen jó polgár, igen jeles tisztviselő,, szóval a legbecsesebb czímekkel ragyogó férfi lehet a legsilányabb, legízetlenebb író gyakorta, azt sűrűbben mutogatja a mindennapi példa, hogysem valaki tagadni merné. Érzem mi kedvetlen, mi keserű lesz, de az e n ­ gem nem tartóztat őszintén — habár nem fájdalom nélkül is — megvallani, hogy azon nevek között, m e ­ lyeket a szóba vett lexikon jelentése kihirdete, csak k é t írót találtam, kiknek munkáik felől magamat szép re­

ménynyel biztathatom. Egyike ezeknek gróf Széchenyi

— a Hitel lelkes írója — a másikat úgy hiszem az olvasd ön maga is igen könnyű szerrel ki fogja találni. A többi

— teljes számmal tíz — részint valaha fénylő, de mái-erőtlen , elaggott bajnokok; részint korán elért s már hamvatag reményű ifjak s ízetlen papirosmázdiók; vaiv közöttök egykét ezen alkalomra született literátor is, ki még azt sem érti, patikai vagy konyhai szerekből áll-e öszve az a csuda lény, mit a tudósok literatúrának neveznek. Engedje meg az olvasó, hogy elhallgassam, mit gondolok, s mit várok ilyetén írók munkáik felől;

különben is nekem e helyt velők semmi bajom. Szavaim egyedül a kiadóhoz, sőt — mivel ő magyarul nem ért, s oka az itt szóba vett félszegségeknek egészen nem lehet — nem is annyira hozzá, mint inkább ahoz inté­

zem, ki a főredactori hivatalt viseli, mert minden e munka kiadásában már eddig is elkövetett s még bizony­

nyal elkövetendő balgatag hibáiknak ő legnagyobbik eszköze; amit talán maga is érez, mert mi oka volna egyébként WigandéaCserneczky nevek alatt bujkálnia?

A vétlen, idegen alakba lappangani nem szokott. D » vigyázzon, mert tandem sua poena nocentem ínsequi-tur Hogy Cserneczky legyen a főredactor, elhinni felette nehéz, ha azonban még ia el kellene, akkor még^

inkább megerősödöm a felébb kimondott véleményben, hogy ezen Couversaeions-Lexikonnal csakugyan gúnyoló irása készül a magyar nemzet literatúrájának.

A mutatványul közlött lapokon Dr. Balogh Pál, Thaisz András és Cserneczky József jelennek meg. Min­

denike különböző ágaiban a tudományoknak.

Dr. Baloghaa.k az „Agyvelőről" írt czikkelyére nézve nem vagyok competens bíró, következőleg nem szólhatok, hanem az olvasót a Tud. Gyűjtemény 1830-diki második kötetére kell utasítanom, hol az Prof. Bu­

gát által megítéltetik. Azt azonban szükség mondanom, nogy kívánatos volna, ha Dr. Balogh stílusára jobban ügyelne, a magyar nyelv törvényeire több gondot for'-dítana,orthographiai inconsequentiákkal nem sértegetné szemeinket. Mai időben, egeknek bála! már a nemírók között is vannak, kik grammatikai rendszabás szerint írnak, mennyivel több jussal kívánhatjuk tehát hogy ilyenekre írók ügyeljenek.

Miket Thaisz András a magyar törvényből közöl, csak töredékek, sőt még a töredékeknek is csak töredé­

kei. Effélékkel jobb volt volna az előfizetni akarókat nem boszontani, mert hogyan szolgálhasson az mutat­

ványul, miből még a periódusok is csak eltagolva kö­

zöltetnek ? Nyelvére nézve, ha nem egészen is, legalább nagy részint ismétlenem lehet azt, mit az imént Dr.

Balogh Agyvelejére mondottam. Ily írásmód: törvény-Jét, viszányJát, jusSait igen gondatlan — hogy ne mondjam tudatlan — kezetárulnak el. A Kriminalis, ConstituTió, resZpubliKa, AusZtria, hogyan férhetnek meg együtt, nem képzelhetni. Az önkényes szónak pe­

dig zárjel közé tett „tyrannismussal" magyarázata nem a legszerencsésebb lexikographi lelemény.

Cserneczky Józsefnek, ki a Hunyadi Mátyás czímü articulust írta, csak azt súgom meg, hogy minekelőtte írói pályára lépne, olvasgassa meg azon tudományt, mely leges rite eogitandi et disserendi proponit. Ez által fog annak tudására eljutni, hogy akkor, midőn a czik-kelynek Hunyadi Mátyás czímet adunk, ne László úrfí-ról, ne Ulrikúrfí-ról, egyedül esak Mátyásról beszélgessünk.

Ama két úri ember történetét pedig a Hunyadi László és Cilii Dirik czimek alatt regéljük e l , s amennyire

73 BAJZA VITAIRATAI.

egymással öszvefúggésben vannak, provocáljunk r e á j o k , máskülönben amphora cepit institui és currente rota csak urceus exit.

Hogy a mutatványlapokon az, kit leginkább k í ­ vánt volna az előfizető ismerni, a redactor, meg n e m mutatkozik, az minden előtt különösnek tetszhetett.

Előttem legalább nem lehet nem gyanús dolog, s a z t sejteti velem, hogy nem mere ily korán síkra szállni, mert önmaga sem bízott erejében. V a l ó , hogy m é l t ó oka is van a félelemre, mert, amit vállaira vőn, oly n a g y , oly terhes munka, melynek elbírására középszerű e r ő nem elegendő. A redactor egyszersmind bírája is a munkáknak — ha nem az, redactori nevet nem érdemel

— az emberi ismeretek annyi ágaiban pedig bírónak lenni súlyosabb dolog mint magát a Vétek Súlyát is Weis8enfel8böl prózai köpönyegbe burkolgatva Kelem-főid hegyéig czepelni. E z az oka, hogy én különben az

ügynek barátja s csak ezen fonák módnak, mely j ó t nem szülhet, ellensége , azt javallanáin, ha a főszcrkez-tetés inkább több férfiakra bízatnék. De azoknak lelkes, józan ítéletű, nem hírnéven, ezen a hiú bábon kapkodó, nem írótársaik ellen kaján szándékokat forraló férfiak­

nak kellene lenni, mert egyes embernek oly széles tu-tlománynyal bírnia, mennyi ide kívántatnék, lehetetlen.

Méltán kérdhetné az előfizető azt i s , miért nem tudatja Wigand könyváros, hogyan vannak felosztva a tudományok nemei az írók között? azaz: melyik író micsoda nemben fog dolgozni? Mert eddig csak Dr.

Balogh, Thaisz és Cse.rne.czky körét ismerjük, a többi­

ről említés sincs, holott azt kívánhatnék, hogy minde­

nik író minden időben felelni tartozzék az általa dolgo­

zott czikkelyekért, különben az egész csak fonákságokból öazvehidrott gyűjtemény lesz.

Nem tagadhatni továbbá, hogy az, ki valamiért pénzt ád. méltán kívánhatja tudni, miért adja pénzét.

Wigand könyváron ezen igazságos kívánatot oly ke­

véssé látszik tisztelni, hogy még mind eddig nem tudatta, sőt még Fenyérynek. a Tud. Gyűjteményben

tett kérdése után sem tudatta, hány ívből fog ezen ki­

híresztelt lexikon állani. Engedjen meg a tisztelt könyv­

áros, de én úgy látom, hogy efféléből mercantilis czélok

— s pedig nem a legszebbek — tetszenek ki, követke­

zőleg, ha csupán ezen oknál fogva is az előfizetni aka­

rók visszavonatkoznak, ne panaszolja majd a külföld előtt, hogy a magyar nemzet saját haszna és cultúrája iránt is idegen, s higye csak azt, hogy a magyar, mint minden egyéb nemzet is, magát megjátszani nem örö­

mest hagyja.

De térek arra ami figyelmemet leginkább magára

"voná, 8 ami leginkább oka volt, hogy itt a lexikon ügyében megszólamlom. Kik figyelnek a külföldre, igen is jól fognak emlékezni, a lipcsei Conversations-Lexikon hatodik kiadásában mi fonák czikkelyek van­

nak a magyar nemzetről, leginkább pedig a magyar literatúráról, közölve. A hetedik kiadást még nem lát­

tam, de igen hihető előttem, hogy ezen czikkelyek ott is le lesznek nyomtatva. Néhány év múlva Brockhaus egy nyolczadik kiadást is fog rendelni, mert ezen lexi­

konnak felette kiterjedett publicuma van. Ezen kiadás­

hoz a Magyarországról szóló czikkelyeket Brockhaus azon lexikonból fogja magának fordít tatai, melyet most

Wigand kiadni készül, feltévén, hogy Magyarország írói legjobban ismerhették hazájokat, s legvalóbb dátu­

mokat adhattak felőle. Gondoljak meg most már, mi nyomorú képe lesz az a magyar nemzetnek, mely ott Wigand könyváros gondatlan lexikographja után áb­

rázoltatni fog, 8 micsoda képviselőit fogja ott a külföld a magyar literatúrának látni! Miattam lehetne ugyan nyomorú kép is, csak való, csak hív másolat volna, amit azonban reménylenem felette nehéz. Hogy pedig ál tu­

domány s hibás vélemények terjesztessenek el felőlünk idegen nemzetek előtt, az, úgy hiszem, nagyobb figyel­

met érdemlő dolog, mintsem hidegen vennünk lehetne, mert benne nemzeti becsületünk sérül. Felszólítom azért Wigand könyváros lexikona valódi redactorát

— de nem Cserneczky Józsefet — hogy czáíolja meg,

74 BAJZA VITAIRATAI.

amiket e helyt mondok, s ha hibáztam, térítsen j ó útra, különben minden itt mondottaim tökéletesen igazak, s nem lesz egyéb hátra, mint az olvasó publicumot arra intenem, hogy Wigand könyváros Tárát előfizetésével ne segéllje, mert minden ezen czélra adott pénz nem­

zeti becsületünk sérelmének lészen eszköze.

n.

In document ÖSSZEGYŰJTÖTT MUNKÁI. (Pldal 72-78)