A rablók nagy számánál fogva azok kínos kivég
zései is igen gyakoriak voltak. Lehet mondani, hogy egész Magyarországon 10 év alatt jelenleg nem fordul elő annyi halálbüntetés, mint a SYII—XViII-ik század egy-egy évében Szepesmegye területén.
A megye mint törvényhatóság 1699-ben egy rab
lót nyársrahuzásra egy másikat lefejezésre ítélt, 1703- ban hatan fejezték le, 1714-ben ugyanazon halállal négy végeztetett ki. A következő évek e halálnemben ily arányt mutatnak: 1717: 2, 1718: 1, 1719: 1, 1727:
1, 1729: 1, 1732: 2, 1736: 6, köztük egy nyársra huzatott, 1739 : 4, 1741: 2, 1742 : 1, 1745 : 3, 1746: egy 150 botra, 1747: 1, 1762: 1, 1763: 5, egy száz botra.
E szerint 63 év alatt 43 rabló lett megbüntetve és pedig közülök 2 botoztatott, 1 kerékbe töretett, 2 nyársra huzatott, a többi lefejeztetett.“
Ezekkel az ítéletekkel még nem volt kimerítve a büntető eljárás. A nagy megyén kívül a kis megye, a 13 városi terület, Lőcse, Késmárk, GÖlnitz, Lubló, Gnezda 1 2
1 Chr. Geners. Merkwürdigkeit, d. St. Késmárk . . . í. 244.
Lubló város számadásai 1626-ik évről.
2 Megy. levéltár, lib. processuum criminalim, serialis nume
rus: 771, 778, 779. 792, 793, 824, 834, 838, 840, 846, 868, 1020, 1040, 1049, 1050, 1054, 1061, 1065.
és Podolin városok is bírták és gyakorolták a jus gla- dii-féle jogot s halálbüntetéseknek még többféle nemét alkalmazták, mint a megye. Sőt a földesurak is gyako
rolták a pallosjogot.
A legegyszerűbb és leggyakoribb neme volt a kivég
zéseknek a lefejezés. Mint már fent Szomolnok város
N y ársr ahúzás
kiraboltatásánál láttuk, 1539-ben Szent-Dénes napján Lőcsén 35 rabló lett lefejezve. „Folyt a vér egész patak- ban^. A XIII város törvényszéke 1606 október 31.
Hedri Miklóst lefejeztetésre ítélte, mert saját bevallása és Schuster Lenárd, valamint Jáklonovszky Mihály tanú
sága szerint jekelsfalvi Fröhlich Benedeket ok nélkül agyonlőtte.
Nem ritkábban fordult elő a felakasztás. Ivians Kyowról — faluhely ülozsa és Héthárs között, beismeri a kinpadon, hogy Szepes-Vciralján lovat lopott, házba betört és pénzt, ruhát, ezüstöt vitt magával. A XIII város itélőszéke őt 1579-ben április 1-én Igló városá
ban felakasztatta. Ugyanazon bíróság Kovács János de
Vtjhel rablót október 25-én 1588-ban kötél általi halálra ítélte, mert társaival 30-nál több ökrött lopott.1 Gnezda szabad kir. város pedig január 20-án 1696· ban követ
kezőképen íté lt: „Nach erkannten Rechten, wie der all
1 Hains Leutschauer Chronik 1539. Protokoll der XVI.
Zipser Städte Provinz 1531—1597., 1601— 1670. Gericht XXXIX' XVIII.
mächtige Gott das Schwerdt der Obrigkeit übergeben hat, das Böse damit zu strafen und das Gutte zu schü
tzen, wie auch im sächsischen Rechte steht in andern Buch im 13 Capitel, so dass solches einhelliglich beyde Rechte erkandt und den Dieb Jan Cierwienszky laut seiner Verbrechung gestraft, weil er sich auch wieder das 7 Geboth vergriefen hat, an seinem Leben mit dem Strange als ein Dieb an einem Galgen auf zu hengen, weil aber keine Vorbieth vor ihn ist geschehn, so ist solcher Recht über ergangen und von den Leben zum Todt gebracht, andern zum Exempel verurtheilet und richten lassen“.1
Ha csak kivégzésről van szó, akkor a lefejezést kell érteni. Késmárk város levéltárában „acta judicari a"
czímü csomóban számtalan ily halálesetekre akadunk.
Példának okáért 1564-ben Stetz István és Sezyrba Lukas rablók mások társaságában Nedecz vár közelében egy parasztházra rátörnek, a benne lakó lengyelt megölik és házát kirabolják. Mind a kettő kivégeztetett, de még 1568-ban Merley Mihály helytartó még a czinkostársak nyomozását is sürgeti.1 2
Az elégetésnek is helye volt a halálbüntetések sorában. A XIII város ítélőszéke Szlavik Jánost Moszlco —
9 9
0- és Uj-Szandecz melletti — helységből való rablót Iglón 1583-ban május 1-én tűzhalálra ítélte, mert 1582-ben Cantate-vasárnapon Müller Jánost Szepes-Váralján agyon
ütötte, feleségét és vén anyját gyertyával égette és vallatta, hogy hol van a pénz. Az ítélet végre is haj
tatott a szerencsétlen emberen, kinek vétke oly súlyos
nak tekintetett, mint a templomrablás.3 Hasonló ítélet
1 Gnezda városa levéltárában külön könyvben foglaltatnak, a halálitéletek.
2 Genersich, Merkw. d. S. Kesm. I. B15. 455.
3 Prot. d. Provinz. . . Gericht IX.
hajtatott végre ó-szandeczi illetőségű Wangrotzky János gyujtógatón Késmárkon 1619-ben, ki Kassáit és Liptó- ban több helyet felgyújtott. Az elitéit hosszú lánczczal karóhoz köttetett és elevenen megsütettett, azután mág
lyára tétetett és hamuvá égettetett. Még borzasztóbb halált szenvedtek azok a rablók, kik a megye területén,
M áglya
mint már felemlittetett, Csötörtökhely mellett, két szer
zetest megtámadtak és agyonvertek. A tettesek félig megsülve földön hurczoltattak, nyársra huzattak, de előbb még kezeik levágattak.1
A vízbe fullasztás is alkalmaztatott a rablókon.
1 Fabó And. Monumenta Εν. Pest 1872. S. 216.
Késmárkon Heilardschein lopás miatt 1553-ban elítélte
tett, hogy vízben fojtassék meg.1
A kerékbetörés a legborzasztóbb fájdalmakkal járt, miután az elitéit rendesen teljes eszméleténél volt, ha csontjai és teste összetörettek is, Lesketsch Lukács urát, kinél két évig szolgált, agyonütötte, és a Torissa mellett a hóba elásta. Kínpad nélkül bevallotta tettét, mentségül hozván fel a meggyilkolt feleségének csábí
tását paráznaságra, ki megígérte neki a házasságot is.
ha urát láb alól elteszi. A tettest a XIII városi ítélő
szék kerékbetörésre ítélte, mi azonnal február 17-én 1605-ben végre is hajtatott. Ugyanazon ítélőszék Iglón 1659-ben április 2-án egy rablót kerékbetörésre ítélt,
1 Genersich. Merkw. cl. S Késmárk I. 312.
ki ugyanott özvegy Mathisnénál éjjel 11—12 óra között betört, négy fejszecsapással az asszonyt agyonütötte, egy gyermeknek a bölcsőben szintén az életét eloltotta és 1000 forintot rabolt.1
A vallatásoknál rendesen a kinpad alkalmaztatott oly borzasztó fájdalom okozásával, a milyenről ma alig alkothat fogalmat az ember. Álljon itt egy példa sok helyett. Egy Bajusz nevű rabló, mint fent említettük, Buchholtz Simoyit, a 112 éves lelkészt agyonlőtte és kirabolta 1645-ben. Bajuszt megfogták és kínpadón val
latták: lábaiba lyukakat fúrtak és azokba forró ólmot, ként, pálinkát és szurkot öntöttek; harmadnapra azután tűzön sütötték és testét nyújtották; ezen kínzás után eleven testéből szíjakat vágtak és bordáján át fogva fel
akasztották, mely állapotban még három napig élt. Ugyan
azon sorsban részesültek czinkostársai, Havran, Lesko Iván, Szeman és Jankó.
Néha befolyásos emberek, papok, bírói személyek és nemesek közbenjárása és kezessége mellett a kín
zások kimaradtak, vagy* a büntetések és halálnemek enyhébbekre változtattak át. Sőt néha teljes szabadsá
got is nyert az elítélt. Kamnitzky János p. o. Lőcsén gyilkosságért volt halálra elítélve. Két kanonok azonban közbenjárt érette a királynál, ki az elítéltnek teljesen megkegyelmezett 1675-ben június 24-én — Gratia Regia. 2 Az újabb időben a vármegye bíráskodási hatás
köre jóval szélesbedett, mert a kis és műveletlenebb földesurak patrimoniális hatóságával sokszor együtt járó visszaélések és hátrányoknak elkerülése végett, már 1600 intézkedés történt, hogy csak a nagyobb és tekin
télyesebb urak gyakorolhassák a pallos-jogot
fiigget-1 Protokoll cl. XVÍ. Z. St. fiigget-1534— fiigget-1597., fiigget-1602—fiigget-1670. Ge
richt 37.
2 Hains Leutsch. Chron. S. 794. 1675.
W e b e r S . : Ú j a b b a d a l é k o k S z e p e s i n , t ö r t. °
lenül, míg a kisebbek jobbágyai feletti fenyitő hatalom az alispánra ruháztatott át, ki azt birótársaival a törvény
széken gyakorolta. Ha azonban a pallos-joggal élők nem teljesítették megfelelőleg ebbeli kötelezettségüket, vagy ha az illető urak megintése sikertelennek bizonyult; az alispán szoros kötelességévé tétetett a büntető hatalmat
azonnal, saját hatáskörében gyakorolni.1