Értekezletek
Dr. Kökényesi Antal bv. altábornagy, országos parancs-nok az alábbi értekezletet tartotta:
1. 2008. május 8-án bemutatkozó parancsnoki értekez-lete volt Pilisszentkereszten.
2. A 2008. június 4-én megtartott bv. parancsnokok, ve-zetõk országos értekezletének napirendje volt:
– A körszállítás tervezésével és lebonyolításával kap-csolatos gyakorlati tapasztalatok.
– Új lehetõségek felkutatása a fiatalkorúak bünte-tés-végrehajtásában, reszocializációjuk elõsegítése, ezzel összefüggésben kitekintés az európai államok fiatalkorú büntetés-végrehajtására.
– Tájékoztató az Egységes Digitális Rádiórendszer be-vezetésének tapasztalatairól, az áttérésbõl eredõ feladatok meghatározása.
– Beszámoló a büntetés-végrehajtás drogstratégiájáról, a Büntetés-végrehajtási Szervezet Kábítószerügyi Szak-mai Bizottsága mûködésérõl.
– A fogvatartottak letéti pénze könyvelését, a kártérítés, letiltás nyilvántartását szolgáló jelenleg használt program országos szintû cseréjének vizsgálata, a lehetséges új programok felkutatása.
Ünnepélyes megnyitó
2008. június 12-én a Szombathelyi Országos Bv. Intézet ünnepélyes megnyitójára került sor.
A Büntetés-végrehajtási Szervezet Kábítószerügyi Szakmai Bizottsága alakuló ülése
Az alakuló ülés 2008. március 13-án volt.
A bizottság elnöke: Dömény Sándor bv. dandártábor-nok.
A bizottság alelnöke: dr. Heylmann Katalin ny. bv. o.
ddtbk., fõosztályvezetõ (Egészségügyi Fõosztály) A bizottság titkára: Bönde Zsolt bv. alezredes
A bizottság tagjai: dr. Huszár László bv. ddtbk.
Fok Róbert bv. alezredes, fõosztályvezetõ (Biztonsági és Fogvatartási Ügyek Fõosztálya)
Dr. Pallo József bv. ezredes, fõosztályvezetõ (Jogi és Titkársági Fõosztály)
Markos Zoltán bv. ezredes, fõosztályvezetõ (Gazdasági Fõosztály)
Dr. Csató Kornélia bv. alezredes, fõosztályvezetõ (Sze-mélyügyi és Szociális Fõosztály)
Dr. Antal Albert fõigazgató fõorvos (IMEI)
A Bv. Szervezet Oktatási Központjának igazgatója Dr. Ruzsonyi Péter bv. ezredes (Rendõrtiszti Fõiskola Bv. Tanszék)
Állandó meghívott: Fliegauf Gergely bv. õrnagy Jegyzõkönyvvezetõ: dr. Reider-Gera Ildikó bv. szds.
A bizottság munkáját a Szervezeti és Mûködési Sza-bályzata, valamint Ügyrendje alapján végzi.
TÁJÉKOZTATÓ
Az Alkotmánybíróság 631/E/1999. AB határozata
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánu-ló alkotmányellenesség megállapítására, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizs-gálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a kö-vetkezõ
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a büntetés-végrehajtási szer-vezetrõl szóló 1995. évi CVII. törvény 3. § (2) bekezdésé-nekh)pontjában és a 10. § (1) bekezdésében foglalt jog-szabályalkotási kötelezettség hiányára alapított, valamint a büntetés-végrehajtási szervezet Szolgálati Szabályzatá-ról szóló 21/1997. (VII. 8.) IM rendeletnek – a kizáSzabályzatá-rólag hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyekkel be-tölthetõ beosztások jogszabályba foglalásának hiányával kapcsolatos – mulasztásban megnyilvánuló alkotmány-ellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásá-ról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a büntetés-végre-hajtás szerveinél történõ végrebüntetés-végre-hajtásáról szóló 7/1993.
(III. 9.) IM. rendelet 8. § (1) bekezdése és annak melléklete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmi-sítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a büntetés-végrehajtási szer-vezetrõl szóló 1995. évi CVII. törvény 3. § (2) bekezdésé-neki)pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
4. Az Alkotmánybíróság a büntetés-végrehajtási szer-vezetrõl szóló 1995. évi CVII. törvény 10. § (1) bekezdé-sének a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII.
törvény 2. §b)pontjával összefüggésben állított
mulasz-tásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megálla-pítására és megsemmisítésére irányuló indítványt vissza-utasítja.
Indokolás I.
Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkot-mányellenesség megállapítására, továbbá utólagos norma-kontrollra irányuló eljárást indított a büntetés-végrehajtási szervezetrõl szóló 1995. évi CVII. törvény (a továbbiak-ban: Bvsztv.), továbbá a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a büntetés-végrehaj-tás szerveinél történõ végrehajbüntetés-végrehaj-tásáról szóló 7/1993.
(III. 9.) IM. rendelet (a továbbiakban: R.), valamint a büntetés-végrehajtási szervezet Szolgálati Szabályzatáról szóló 21/1997. (VII. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: R.2.) tárgyában.
Az indítványozó álláspontja szerint mulasztásban meg-nyilvánuló alkotmányellenességet eredményezett a Bvsztv. 3. § (2) bekezdésénekh)pontja, mivel az igazság-ügyminiszter az abban foglalt jogalkotói kötelezettsége el-lenére nem foglalta jogszabályba a kizárólag hivatásos jogviszonyban álló személyekkel betölthetõ beosztásokat.
Így érvelése szerint sérül az Alkotmány 70/B. § (2) bekez-dése annak folytán, hogy azonos munkakörben, azonos feladat ellátható közalkalmazottként, köztisztviselõként, vagy hivatásos állományú tagként egyaránt, így azonos munkáért az azonos munkakörben dolgozók bérezése elté-rõen alakul attól függõen, hogy közalkalmazott, köztiszt-viselõ, vagy a hivatásos állományú tagként végzik-e el az azonos munkát.
Nézete szerint – a fenti indokolással – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet eredményez továb-bá az, hogy a Bvsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzítettek ellenére a büntetés-végrehajtás területén betölthetõ köz-tisztviselõi munkakörök nincsenek jogszabályba foglalva.
Ezen mulasztás alátámasztásának indokaként kifejti még,
hogy a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII.
törvény 2. §b)pontja alapján annak hatálya nem terjed ki a büntetés-végrehajtási szervekre, amely szintén sérti az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdését. Az indítványozó állás-pontja szerint a hiányolt munkaköröket az igazságügy-miniszternek az R.2.-ben kellett volna szabályoznia, ez azonban nem történt meg.
Az indítványozó utólagos normakontrollra irányuló ké-relmében a Bvsztv. 3. § (2) bekezdései)pontjának alkot-mányellenességét állítja. Hivatkozása szerint az Alkot-mány 70/B. § (2) bekezdését sérti, hogy az abban lehetõvé tett átminõsítés folytán az ugyanolyan munkakört betöltõk eltérõ bérezésben részesülhetnek, s így aszerint, hogy ezen munkakört betöltõ hivatásos állományú tag, közalkalma-zott, avagy köztisztviselõi besorolású, azonos munkáért akár kétszeres, háromszoros bér is megilletheti.
A fenti indokolással tartja továbbá alkotmányelle-nesnek – az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésébe ütközõ-nek – az indítványozó az R. 8. § (1) bekezdését, illetve az ehhez tartozó mellékletet. Hivatkozik továbbá arra, hogy az ott felsorolt munkakörök 9/10-ede hivatásos állomány tagjaként is betölthetõ.
Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügyi és ren-dészeti miniszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„70/B. § (2) Az egyenlõ munkáért mindenkinek, bármi-lyen megkülönböztetés nélkül, egyenlõ bérhez van joga.”
2.1. A Bvsztv. indítvány benyújtásakor hatályos ren-delkezései:
„A bv. szervezet irányítása és vezetése
3. § (1) A bv. szervezet törvényes mûködéséért az igaz-ságügyminiszter felelõs.
(2) Az igazságügyminiszter (...)
h) meghatározza a kizárólag hivatásos szolgálati jog-viszonyban álló személyekkel betölthetõ beosztásokat;
i) hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyek-kel betölthetõ beosztásokat köztisztviselõi és közalkalma-zotti jogviszonyban álló személyekkel betölthetõ beosztá-sokká, köztisztviselõi és közalkalmazotti jogviszonyban álló személyekkel betölthetõ beosztásokat szolgálati jog-viszonyban álló személyekkel betölthetõ beosztásokká minõsíthet át;”
„A bv. szervezet személyi állománya
10. § (1) A bv. szervezet személyi állománya – a (2) be-kezdésben foglalt kivétellel – hivatásos büntetés-végrehaj-tási szolgálati jogviszonyban (a továbbiakban: hivatásos szolgálati jogviszony), továbbá külön jogszabályban meg-határozott munkakörök esetén, közalkalmazotti és köz-tisztviselõi jogviszonyban álló személyekbõl állhat.
(...)
(5) Az (1)–(3) bekezdés szerinti jogviszonyok tartalmát külön törvények szabályozzák.”
2.2. A Bvsztv. indítvány elbírálásakor hatályos rendel-kezései:
„A bv. szervezet irányítása és vezetése
3. § (1) A bv. szervezet törvényes mûködéséért a mi-niszter felelõs.
(2) A miniszter
h) meghatározza a kizárólag hivatásos szolgálati jogvi-szonyban álló személyekkel betölthetõ beosztásokat;
i)”
„A bv. szervezet személyi állománya
10. § (1) A bv. szervezet személyi állománya – a (2) be-kezdésben foglalt kivétellel – hivatásos büntetés-végrehaj-tási szolgálati jogviszonyban (a továbbiakban: hivatásos szolgálati jogviszony), továbbá külön jogszabályban meg-határozott munkakörök esetén, közalkalmazotti és köz-tisztviselõi jogviszonyban álló személyekbõl állhat.
(...)
(5) Az (1)–(3) bekezdés szerinti jogviszonyok tartalmát külön törvények szabályozzák.”
3. A R. indítvánnyal támadott rendelkezése:
„8. § (1) A közalkalmazotti munkakörök elnevezését, azok fizetési osztályba sorolását, a munkakörökhöz tar-tozó büntetés-végrehajtási szakmai képesítési követelmé-nyeket, valamint a magasabb vezetõi és vezetõi pótlékok mértékét e rendelet melléklete tartalmazza.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó álláspontja szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn annak foly-tán, hogy az igazságügyért felelõs miniszter a Bvsztv. 3. § (2) bekezdésének h) pontja szerinti feladatának nem tett eleget és nem foglalta jogszabályba a kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyekkel betölthetõ
be-osztásokat, sértve ezzel az Alkotmány 70/B. § (2) bekez-dését.
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskö-rét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tör-vény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §e)pontja, 21. § (4) be-kezdése és 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. § (1) bekez-dése alapján: „[h]a az Alkotmánybíróság hivatalból, illetõ-leg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elõ, a mulasztást elkövetõ szervet – határidõ meg-jelölésével – felhívja feladatának teljesítésére.”
Jelen esetben a Bvsztv. 3. § (2) bekezdésénekh)pontja a miniszter feladatai között sorolja fel a kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személyekkel betölthetõ be-osztások meghatározását.
Az Alkotmánybíróság – más összefüggésben – már több ízben elvi jelentõséggel mutatott rá, hogy „a jogalkotó szerv jogszabályalkotási kötelezettségének konkrét jog-szabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni ha azt észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi rendezést igénylõ kérdés merült fel, feltéve, hogy a szabályozást valamely alkotmányos jog érvényesü-lése vagy biztosítása kényszerítõen megköveteli [az elsõ:
22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.].
Az Alkotmánybíróság az 54/2001. (XI. 29.) AB határo-zatában (ABH 2001, 421, 436.) – amely azt vizsgálta, hogy a bírósági ügyvitel szabályai rendeletben történõ megalko-tásának elmaradása mulasztást eredményezett-e – többek között ismételten rámutatott az eredeti és a felhatalmazá-son alapuló jogalkotói jogkör különbségére: »a felhatal-mazás alapján ad ki« kifejezés a jogszabályok szövegében – a kijelentõ mód alkalmazása folytán – parancsot közve-tít, vagyis az ilyen megfogalmazás »a magyar jogi termi-nológiában kiadási kötelezettséget jelent.« [1/1991.
(I. 29.) AB határozat, ABH 1991, 371, 372.]
Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a büntetés-végre-hajtási szervezet hivatásos állományú tagjai illetményének és illetményjellegû juttatásainak megállapításáról és folyósításáról szóló 15/1997. (IV. 22.) IM rendeletet (a továbbiakban: R.3.). Az R.3. hatálya a Büntetés-végre-hajtás Országos Parancsnokságára, a büntetés-végrehaj-tási intézetekre, intézményekre, illetõleg e szerveknél szolgálatot teljesítõ hivatásos állomány tagjára, valamint a fogva tartottak kötelezõ foglalkoztatására létrehozott gaz-dálkodó szervezetekhez vezényeltekre (a továbbiakban:
ht. tag) terjed ki (1. §). Az R.3. 1. számú melléklete a Bün-tetés-végrehajtási Szervezetnél a ht. állomány tagja által betölthetõ rendszeresített hivatásos státuszok munkaköri jegyzékét, ezen belül az általuk betölthetõ beosztásokat, a munkakörök elnevezését, azoknak a vezetõi beosztásokba, az I. és II. besorolási kategóriákba sorolását, az elérhetõ rendfokozatokat, valamint az azokra vonatkozó képesítési
követelményeket tartalmazza. Ezen mellékletben felsorolt munkakörök egy része (pl: fõosztályvezetõ, fõigazgató fõ-orvos, jogtanácsos, belsõ ellenõr) az R. melléklete szerint közalkalmazotti jogviszony keretében is betölthetõ.
Ugyanakkor – figyelemmel szintén az R. mellékletében közalkalmazotti jogviszony keretében is betölthetõ mun-kakörökre – az R.3. 1. számú mellékletébõl megállapít-hatóak azok a munkakörök, amelyeket kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban állók tölthetnek be (pl: parancs-nok, objektumvezetõ, gazdasági vezetõ, fõenergetikus stb.).
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a miniszter a feladatkörébe tartozó jogalkotási kötelezettségének több-féleképpen tehet eleget, a szabályozási mód megválasztá-sában szabadon mérlegel, melynek az Alkotmány rendel-kezései, így – többek között – az Alkotmány 2. § (1) be-kezdésébe foglalt normavilágossági követelmény szab ha-tárt.
Miután az R. és az R.3. mellékleteinek összevetésébõl a kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban állók által betölthetõ munkakörök egyértelmûen megállapíthatók, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a miniszter a Bvsztv. 3. § (2) bekezdésh)pontjából eredõ, a kizárólag hivatásos szolgálati jogviszonyban betölthetõ beosztások-ra vonatkozó szabályozási kötelezettségét teljesítette.
Az Alkotmánybíróság nem állapított meg szabályozási hiányt, ezért a mulasztás másik elemének, a mulasztásból adódó alkotmányellenes helyzet megállapításának a kér-dését nem kellett vizsgálni. Mindezek alapján az Alkot-mánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
2. Az indítványozó a kizárólag hivatásos szolgálati viszonyban betölthetõ beosztások szabályozásának hiá-nyára alapítottan a R.2.-re nézve is kérte a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását, szin-tén az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése alapján.
Az Alkotmánybíróság jelen határozata Indokolásának III.1. pontjában már kifejtette, hogy az indítványozó által hiányolt szabályozásnak a miniszter eleget tett, ezért az R.2. tekintetében sem áll fenn olyan szabályozási hiány, ami a mulasztás megállapítását megalapozná. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét is elutasította.
3.1. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkot-mányellenesség megállapítását kérte továbbá azért is, mert álláspontja szerint az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésébe ütközõ helyzetet eredményez, hogy az igazságügyért felelõs miniszter a Bvsztv. 10. § (1) bekezdése alapján – amely megállapítja, hogy a bv. szervezet személyi állománya hiva-tásos büntetés-végrehajtási szolgálati jogviszonyban, to-vábbá külön jogszabályban meghatározott munkakörök esetén, közalkalmazotti és köztisztviselõi jogviszonyban
álló személyekbõl állhat – nem rendelkezett arról, hogy mely munkakörök tölthetõk be köztisztviselõként.
Az Alkotmánybíróság jelen határozata III.1. pontjában már hangsúlyozta, hogy a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását a jogalkotói mulasz-tás mellett az abból következõ alkotmányellenes helyzet fennállása együttesen eredményezi. Az Alkotmánybíróság a Bvsztv. 10. § (1) bekezdésében foglaltakkal kapcsolat-ban megállapítja, hogy azok nem tekinthetõk a jogalkotóra nézve jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói kötelezettségnek, mivel az abban foglalt rendelkezés egy szabályozási lehetõséget (mintegy facultas alternativát) enged meg a jogalkotó számára, amellyel a jogalkotó választása szerint élhet. A szabályozás megalkotása (a jog-alkotó kompetenciájába tartozva) nyilvánvalóan célszerû-ségi szempontokon múlik – de a szabály megalkotására a Bvsztv. 10. § (1) bekezdése alapján a miniszter nem köte-lezhetõ. Jogalkotási kötelezettség hiányában a mulasztás megállapítására tehát nincs lehetõség.
3.2. Az indítványozó a Bvsztv. 10. § (1) bekezdésére vonatkozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányelle-nességet arra alapítottan is állította, hogy a Ktv. 2. § b)pontja értelmében a Ktv. hatálya nem terjed ki a törvény eltérõ rendelkezéseinek hiányában a büntetés-végrehajtási szervre, az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdés sérelmében je-lölve meg a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányelle-nességet.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése értelmében az indítvány-nak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett ha-tározott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó – a hiánypótlásra való felszólítását követõen – sem terjesztett elõ olyan alkotmányos indokot, amely a Bvsztv. 10. § (1) bekezdésére vonatkozó mulasztást a Ktv. 2. §b) pont-jával és az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésével összefüg-gésben állítaná. Így az Alkotmánybíróság az Alkotmány-bíróság ideiglenes ügyrendjérõl és annak közzétételérõl szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001.
(XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) (a továbbiak-ban: Ügyrend) 29. §d)pontja alapján az indítványt ebben a részében, mint érdemi elbírálásra alkalmatlant visszautasí-totta.
4. Az indítványozó az R. 8. § (1) bekezdése, valamint az R. 1. számú melléklete alkotmányellenességét az Alkot-mány 70/B. § (2) bekezdésérének sérelmére alapítottan is állította. Az Alkotmánybíróságnak ennek kapcsán arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése szerinti „egyenlõ munkáért egyenlõ bér” el-vébe ütközõ hátrányos megkülönböztetést eredményez-e a közalkalmazotti jogviszonyban álló munkavállalóknak ar-ra a csoportjáar-ra nézve, akiket olyan munkakörben foglal-koztatnak, amelyek hivatásos állományú tagként is betölt-hetõek, az R. 8. § (1) bekezdésében és az 1. számú mellék-letben rögzített szabályozás azzal, hogy õk az azonos
mun-kakörben történõ munkavégzésért az azonos munkakört betöltõ hivatásos állományú tagoktól eltérõ mértékû bére-zésben részesülnek.
Az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdése alkotmányos alap-jogként rendelkezik az egyenlõ munkáért egyenlõ bér el-vérõl. Az Alkotmánybíróság korábban már kifejtett állás-pontja szerint az Alkotmány 70/B. §-a az általános diszkri-mináció-tilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka vi-lágára vonatkoztatott konkretizálása. [137/B/1991. AB ha-tározat, ABH 1992, 456.; 849/B/1992. AB haha-tározat, ABH 1996, 391.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329.]
Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette azt is, hogy az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésébõl nem kö-vetkezik az, hogy az „egyenlõ munkáért” kifejezés olyan, megegyezõ jellemzõkkel meghatározott, munkavégzés jellegû tevékenységeket foglalna magában, amelyekért a jogviszony személyi és tárgyi körülményeitõl függetlenül, minden esetben azonos mértékû szolgáltatás (munkabér) járna. [1060/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 771, 772.;
1014/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 780, 784.]
„Az Alkotmány e rendelkezése [...] az azonos tárgyi tulaj-donságokkal meghatározható munkavégzésekért az eltérõ mértékû díjazás kikötésének vagy éppen elõírásának jog-szabályi lehetõségét nem gátolja, ha az tiltott megkülön-böztetést nem valósít meg.” [1060/B/1993. AB határozat, ABH 1997, 770, 771.]
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint személyek közötti alkotmánysértõ hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy ember-csoportot más, azonos helyzetben lévõ személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányo-sabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.].
A megkülönböztetés csak akkor alkotmányellenes, „ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne” (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.).
Az R. – melynek hatálya az Igazságügyi Minisztérium Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán, a bünte-tésvégrehajtási intézeteknél és intézményeknél közalkal-mazotti jogviszony keretében foglalkoztatottakra terjed ki (R. 1. §) – 8. § (1) bekezdése [a Kjt. 61. § (3) bekezdéséhez kapcsolódva] megállapítja, hogy az R. melléklete tartal-mazza a közalkalmazotti munkakörök elnevezését, azok fizetési osztályba sorolását, a munkakörökhöz tartozó büntetés-végrehajtási szakmai képesítési követelménye-ket, valamint a magasabb vezetõi és vezetõi pótlékok mér-tékét. Ennek megfelelõen az R. melléklete az elõbb emlí-tettek részletes felsorolását, valamint ezek mellett az adott munkakörre vonatkozó képesítési követelményeket tar-talmazza.
Az Alkotmánybíróság megállapította: azzal, hogy a jog-alkotó az R. mellékletében lehetõvé teszi meghatározott munkakörökben (pl.: fõigazgató fõorvos, jogtanácsos, bel-sõ ellenõr stb.), hogy azt (megfelelõ végzettségi és szakké-pesítési követelmények teljesítése esetén) közalkalmazotti vagy hivatásos szolgálati jogviszonyban álló is betölt-hesse, az azonos munkakörben dolgozók munkavégzése összehasonlítható helyzetbe kerül, függetlenül attól, hogy az adott munkavégzés milyen jogviszony keretében törté-nik.
Ezt követõen az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy van-e ésszerû indoka annak, hogy a jogalkotó az ugyan-azon munkakörbõl eredõ munkavégzést eltérõ bérezésben részesíti aszerint, hogy azt a munkavállaló hivatásos szol-gálati jogviszonyban vagy közalkalmazotti jogviszonyban végzi.
A büntetés-végrehajtási szervezet, mint rendvédelmi szerv hivatásos állományú tagjainak szolgálati jogviszo-nya a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) hatálya alá tartozik. Szolgálati jog-viszonyuk jellemzõje a hivatásos állomány tagja és az állam között létrejött különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülmények-nek megfelelõ, a Hszt-ben és más jogszabályokban meg-határozott kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg [Hszt. 3. § (1) bekezdés]. A hivatásos állomány tagjai feladataikat szolgálati jogviszonyuk folytán szigorú füg-gelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, életük és testi ép-ségük kockáztatásával, egyes alapjogaik korlátozásának elfogadásával teljesítik [Hszt. 3. § (2) bekezdés].
A Kjt. hatálya alá tartozó munkavállalókra – bár a Kjt.
20. § (2) bekezdése alapján a miniszter meghatározhatja azokat a munkaköröket, ahol csak magyar állampolgárral, büntetlen elõéletû, valamint a tizennyolcadik életévét
20. § (2) bekezdése alapján a miniszter meghatározhatja azokat a munkaköröket, ahol csak magyar állampolgárral, büntetlen elõéletû, valamint a tizennyolcadik életévét