Napjainkban növekvő súllyal tartjuk számon a hátrányos helyzetű olvasók tá
mogatását. Nekik is alkotmányos joguk van a művelődéshez, a könyvtári törvény előírja, hogy megkülönböztetés nélkül mindenki számára biztosítani kell a könyv
tárhasználatot, az információhoz való hozzáférést.
Különösen hátrányos helyzetben vannak azok, akik a büntetés-végrehajtási in
tézetek falai között töltenek el rövidebb vagy hosszabb időt. Nagy figyelmet kell szentelni az ő könyvtári ellátásuknak, hiszen ez életük minőségét, kulturális ní
vóját határozhatja meg, amelynek jelentős szerepe lesz a társadalomba történő visszailleszkedésük során.
Börtönkönyvtárak világszerte működnek, de igazából nagyon keveset tudunk róluk, mert a büntetés-végrehajtási intézetek - így a könyvtáraik is - a jogszabá
lyok által is behatárolva zárt világot alkotnak társadalmunkban.
•Időnként fel kell tenni a kérdést, hogy e zárt világban hogyan jutnak olvasni
valóhoz az elítéltek. Járnak-e könyvtárba? Mit olvasnak? Miért olvasnak? Vajon az állam hogyan biztosítja az elítélteknek a művelődés alapvető lehetőségét a büntetés-végrehajtási intézetekben?
Ezekre a kérdésekre kerestem a választ a Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyei büntetés-végrehajtási intézetek falai között. Kérdőívet állítottam össze, amelyből a mintavétel alkalmával intézetenként 40 darabot osztottam ki a neve
lőtisztek segítségével. A minta kiválasztása véletlenszerűen történt, könyvtári és nem könyvtári tagok egyaránt részt vettek benne.
A „miért olvastak, illetve olvasnak" kérdésre adott válaszokból kiderült, hogy az elítéltek fogva tartásuk előtt leggyakrabban művelődés céljából olvastak köny
vet, második helyre a szórakozás, a kikapcsolódás került, és csak a harmadik helyen találjuk a tanulás céljából történő olvasást. A fogva tartás óta viszont a motiváltsági tényezők közül az unalom elűzése került az első helyre, majd ezután következett a szórakozás, a kikapcsolódás céljából való olvasás, és ugyancsak a
„munka" indítékú olvasás szorult az utolsó helyre.
A fogvatartottak nagy része a szabad életben leginkább vásárlás során szerezte be olvasmányait, a börtönben leginkább kölcsön adják egymásnak a könyveket.
Sokan kapnak otthonról is olvasnivalót, és viszonylag nagy számban keresik fel az adott büntetés-végrehajtási intézet könyvtárát is.
A megkérdezettek nagy része (48,8%) a fogva tartása előtt is rendszeresen olva
sott. Végeredményben a börtönkörülmények, a szabadidővel való gazdálkodás le
hetőségeinek eredményeként mintegy 8%-kal többen olvasnak rendszeresen a bör
tönben. Csak remélhetjük, hogy szabadulásuk után rögzül bennük ez a szokás.
Természetesen itt is azok olvasnak leginkább szívesen, akik a fogva tartásuk előtt is szerették forgatni a könyveket. Elenyésző mértékben nőtt azoknak a száma,
akik egyáltalán nem olvasnak a fogva tartásuk óta. Ők leginkább tévénézéssel, testépítéssel töltik a szabadidejüket.
Sajnos, nem mindegyik intézet könyvtárába jár napilap vagy más sajtótermék, de a postai forgalomban kapható bármely újságot megrendelhetik az elítéltek. A leggyak
rabban olvasott sajtótermékek a négy megyét tekintve az adott megye napilapjai (Dunántúli Napló, Somogyi Hírlap, Tolnai Népújság, Zalai Hírlap). Rajtuk kívül persze a Börtönújság, amelyhez ingyen jutnak hozzá. Megemlítették még a Blikket, a Mai Napot, a Zsaru Magazint, a Népszabadságot, a HVG-t, az Autó-Motorsportot és a különféle női, férfi magazinokat (CKM, FHM stb.), valamint a szexlapokat, amelyeket leginkább a hozzátartozók küldenek be az intézetekbe. Mivel a Büntető Törvénykönyv kimondja, hogy egy könyv vagy időszaki kiadvány mennyi időre lehet a fogvatartottnál, az újságok általában kézről-kézre járnak az elítéltek között.
Tekintettel az intézetek szűkös anyagi kereteire, valószínűleg a jövőben sem tudnak előfizetni több sajtótermékre.
Azon elítéltek nagy része, akik soha nem voltak könyvtári tagok, nem is lett tag az intézetbe kerülése után sem, és ők nem akarnak könyvtári tagok lenni szabadulá
suk után sem. Akik a börtönben lettek könyvtári tagok, még nem tudták eldönteni, hogy szabadulásuk után szeretnének-e beiratkozni valamelyik könyvtárba. A volt könyvtári tagok nagyobbik része az intézetben is olvasója a könyvtárnak, és szaba
dulásuk után is könyvtárlátogatók kívánnak maradni. Ez utóbbi leginkább a maga
sabb iskolai végzettséggel (érettségi, diploma) rendelkezőkre jellemző.
A fogva tartás óta mintegy 2%-kal nőtt azon elítéltek száma, akik hetente több
ször is ellátogatnak a könyvtárba, a heti egyszeri látogatóké pedig 5%-kal. A havonta egyszeri, a negyedévenkénti és a félévenkénti könyvtárba járók aránya viszont csökkent. Ez abból adódik, hogy akik fogva tartásuk előtt negyedéven
ként, félévenként vagy ritkábban jártak könyvtárba, most a heti többszöri vagy egyszeri könyvtárlátogatók kategóriájába tartoznak. A velük való beszélgetéseim során többen említették, hogy azért szeretnek a börtönkönyvtárba járni, mert ilyen
kor „kiszabadulnak" a zárka négy fala közül, és „barátságosabb" környezetben tölthetnek el egy kis időt, válogathatnak, nézelődhetnek a könyvek között, tehát a könyvtárlátogatás nem mindig párosul kölcsönzéssel.
Érdekes, hogy mintegy 20%-kal nőtt azoknak a száma, akik a fogva tartás óta egyáltalán nem járnak könyvtárba. Ennek oka abban keresendő, hogy nem találják meg a börtönkönyvtárban azokat a műveket, amelyeket szívesen olvasnának, és így az intézet falain kívülről (hozzátartozók segítségével) szerzik be olvasmánya
ikat, illetve olvasás helyett inkább tévéznek vagy sportolnak.
A televíziónak igen nagy szerepe van az elítéltek életében: olyanok is tévéznek, akik börtönbe kerülésük előtt nem hódoltak a képernyőnek. Részben több szabad
idejük van, másrészt gyakran akaratukon kívül kénytelenek tévézni: ha ugyanis társaik a zárkában tévét néznek, nekik is alkalmazkodni kell hozzájuk.
Leginkább a különféle filmeket, sorozatokat, híradókat, sportműsorokat és vetél
kedőket nézik az elítéltek. Mivel szinte egész nap működik a tévé, nagyrészt olyan műsorokat is megnéznek, amelyek nem igen érdekelnék őket a szabad életben, de a börtönben nincs sok lehetőség a szabadidő eltöltésére. Több esetben említették, hogy szívesebben néznének más csatornákat (Spektrum, National Geographie Channel stb.), de alkalmazkodni kell a többséghez, így leggyakrabban a TV2 és az RTL KLUB műsorait nézik.
Kíváncsi voltam mind a tévézők, mind az olvasók indokaira. Néhány idézet a véleményekből:
„Tévét nézek, mert a könyvtári állomány elavult."
„Inkább tévét nézek, mert csak csendben tudok olvasni, de az itt nincsen."
„Kikapcsol a tévénézés."
„Az olvasás jobban leköt, és amíg olvasok, nem érzem magam bezárva."
„Akkor olvasok, amikor akarok, és tanulok az olvasottakból."
„Azért szeretek olvasni, mert senki sem kritizálja meg, amit olvasok, senkihez sem kell szólnom, és nem zavarnak olvasás közben."
„Olvasok, mert a témát én választom meg, míg a tévében azt kell nézni, amit a többség akar."
Sajnos, a börtönkönyvtárak állományai kivétel nélkül elavultak. Előre meghatá
rozott évi költségvetéssel nem rendelkeznek. A számukra juttatott évi 50-130 ezer forint nem jelent megoldást az állomány frissítésére, mivel ebből kell megvásárol
niuk a társasjátékokat, sporteszközöket is. A mai könyv- és folyóiratárakat figye
lembe véve a maradék pénzből már csak a legszükségesebb dokumentumokra futja (szótárak, nyelvkönyvek). Sok esetben csak az olcsó könyveket tudják beszerezni.
Ez azt eredményezi, hogy a börtönkönyvtárakban egyre kevesebb az új dokumentum, ami az amúgy is elavult állományt figyelembe véve tragikus jövőképet vetít elénk.
A beszerzési keretek ingadozása miatt nemcsak eltérő fejlettségű büntetés-vég
rehajtási intézetek, hanem eltérő színvonalú börtönkönyvtárak jöttek létre. Töre
kedni kellene arra is, hogy a könyvállomány tükrözze a börtönpopuláció egyre tarkább összetételét. A fejlődéssel lépést kell tartani, előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz a számítógép alkalmazása szövegszerkesztésre, nyilvántartások vezetésére, CD-ROM-ok, adatbázisok kezelésére. A Zala Megyei Büntetés-végrehajtási Inté
zet könyvtára a 2001. év végén kapott egy számítógépet. Az a céljuk, hogy az állomány nyilvántartását gépre vigyék, mert így könnyebben tud a „könyvtáros"
jegyzéket készíteni a dokumentumokról. Belső pályázat útján pedig nyertek egy korszerű multimédiás gépet, amellyel stúdió kialakítására is lehetőség nyílik majd, így börtönrádiót is tudnának működtetni.
A büntetés-végrehajtási intézeteknek a közeljövőben legalább egyszer nagyobb összeggel kellene támogatniuk a könyvtárakat, hogy a kurrens irodalmat besze
rezve tudják aktualizálni az állományukat. Az igazi megoldás azonban az lenne, ha most duplájára emelkedne a börtönkönyvtáraknak biztosított összeg, és később évente legalább az infláció mértékével növekedne.
A börtönkönyvtári irányelveket 1990-ben a Könyvtáros Egyesületek és Intéz
mények Nemzetközi Szövetsége (IFLA) „Könyvtárak a hátrányos helyzetűek szá
mára" Szekciójának Börtönkönyvtári Munkacsoportja fogalmazta meg és adta ki.
(Kaiser, Frances E. [szerk.] : Irányelvek a börtönkönyvtárak számára. 2. átdolg.
kiad. Budapest : BVOP Módszertani Igazgatóság, 1997.) „A börtönkönyvtár
»helyben« pótolja a könyvtárat, következésképp majd minden fogvatartottat elér.
Ezen ok miatt a börtönkönyvtárakat a legjobb könyvtárak egyikévé kellene fej
leszteni!" - olvashatjuk.
Az irányelvekben általános megállapításként szerepel, hogy „a fogvatartottak ugyanúgy jogosultak az információk, ennélfogva a megfelelő könyvtári szolgál
tatások elérésére, mint a többi állampolgár".
„A könyvtár mint a társadalmi és kulturális élet része jelentős feladatot lát el a börtönön belüli kulturális programokban".
Az állománynak tartalmaznia kell kézikönyveket, szórakoztató irodalmat, szak
könyveket, a személyiségfejlesztéshez, az iskolai tanulás folytatásához szükséges anyagokat. Karban kell tartani, és időnként frissíteni kell. A nagyságát úgy hatá
rozza meg az irányelv, hogy „minimum 20 könyvtári egységnek kell lennie fogva-tartottanként, illetve intézményenként nem lehet kevesebb 2000 kötetnél." Az éves beszerzés mértéke 2 könyv fogvatartottanként. Kimondja még, hogy az időszaki kiadványok száma (az intézet méretétől függetlenül) nem lehet 10-nél kevesebb, az audiovizuális és elektronikus anyagoké pedig legalább 200 tétel legyen (fogva
tartottanként 2).
Az irányelvekben meghatározott szempontoknak a vizsgált intézetek könyv
tárai nem felelnek meg. Van olyan intézet - a Somogy és a Baranya megyei - , amely nem tud előfizetni folyóiratot a könyvtár számára. Általában a könyvtárak 20-25 négyzetméter alapterületűek, és könyvtári irodát egyik intézet sem tud biz
tosítani. Audiovizuális és elektronikus anyagokat sem igen találni az elítéltek szá
mára létesített könyvtárakban, hiszen egyéni felhasználásra itt nincs lehetőség. A somogyi börtönkönyvtárban hat darab vallási témájú videokazetta található. Ennél jobb helyzetben van a zalai börtönkönyvtár, mert náluk harminc darab videodo-kumentum található a könyvtárban, ennek az 1/3-a régi magyar film és termé
szetfilm, a többi vallási témájú kazetta. Egyik intézet könyvtárában sem találkoz
tam olyan irodalommal, amely a látáskárosultak, illetve gyengénlátók számára biztosítaná az olvasnivalót. Az etnikai csoportok könyvvel való ellátása sem meg
felelően biztosított. Idegen nyelvű dokumentumok leginkább ajándékozás útján kerülnek a könyvtárakba. Az állományok nincsenek szakszerűen feltárva.
Részlet a Zala Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet könyvtáráról
43
A könyvtárhasználatra fordított idő korlátozott. Bármilyen jó is egy könyvtár állománya, értékét nagy mértékben csökkenti, ha az elítéltek nem tudnak rend
szeresen eljutni meghatározott időközönként a könyvtárba.
A börtönkönyvtárak szerepe nagyon fontos a fogvatartottak életében, de új utakra és megoldásokra van szükség az intézetek könyvtárainak fejlesztéséhez. A költségvetés mellett a különféle pályázatok nyújthatnak segítséget az anyagi erő
források megteremtésére, ezért fontos lenne a pályázatok központi figyelése, az intézetek értesítése a megjelent pályázatokról, valamint a pályázatok elkészítésé
nek szakmai segítése.
Fontos lenne a börtönökben szakképzett könyvtárosok alkalmazása is vagy a nevelőtisztek könyvtári irányú szakmai továbbképzése. Szükség lenne a kapcso
lattartásra a megyei és városi könyvtárakkal. Ez a '70-es '80-as években általában jól működött, de a rendszerváltás után ezek a kapcsolatok felbomlottak.
Nem alakult ki intézményes formája a börtönkönyvtárak egymás közötti kap
csolattartásának sem, pedig az esetlegesen fölöslegessé váló könyveket átadhatnák egymás részére, illetve szakmai segítséget is tudnának nyújtani egymásnak az intézetek.
Az Olvasás Évének meghirdetése a Zala megyei börtönben igen jó lehetőséget teremtett arra, hogy a nem igazán gyakran olvasók is könyvet vegyenek a kezükbe, hiszen volt rá példa, hogy az órán részt vevő elítélt kérte a könyvtárost, adja oda neki azt a könyvet, amelyről előző nap volt szó. Fontos, hogy az Olvasás Évének befejeződésével se maradjanak abba a foglalkozások, sőt minél több lehetőséget kell teremteni (akár külső szakemberek bevonásával is), hogy egyre több témában, egyre több olvasó órán vegyenek részt az elítéltek (pl. biblioterápia).
Tudjuk: nagyon nehéz, hogy a felsorolt kívánalmaknak megfeleljenek a mai magyar börtönkönyvtárak. Szeretnénk azonban bízni abban, hogy az intézetek felkarolják könyvtáraikat, és a könyvek a jövőben is fontos szerepet töltenek be a fogvatartottak életében.
Cser Henrietta