Némely embert Fortuna kisasszony mutat be a világnak. E jótékony lidérc a legszebb tulajdon
ságok látszatával ruházza föl kegyeltjét, úgy, hogy az első fölléptekor azonnal »talentum« gyanánt üdvözöltetik. Ezután már csak tőle függ megvé
deni a nyert positiót, melyet másnak,kit nemezen jótékony nagynéne aufíuhrolt a társaságba, ha
nem ki csak saját szakálára s saját emberségéből szerzett belépti jegy gyei rontott be a világba, még csak kivivnia kell.
De még az sem sikerül mindenkinek. És in
nen ered azon tapasztalati tény, hogy sok olyan talentum, merül föl a nyilvános téren, ki igen soká talentum, s mindig csak talentum marad ; mig egy
szerre azt vesszük észre, hogy a világ megunta várni, vájjon mi lesz már e talentumból, s áttér fölötte a napirendre.
Azonbau mint állitólag rendesen a férj az utolsó, aki megtudja, hogy mit csinál és mi hírben áll neje ? úgy itt is az illető az utolsó, ki észreve
szi. hogy talentuma túlérett, s mint egy ülve ma
radt kisasszony elsavanyodott.
Szeszély-e va gy véletlen vagy akaratlan ma
litia, liogy épen b. Kem ény Gáborról szólandó, ereszkedtem ezen szemlélődésbe? Azt majd később ítélje meg az olvasó.
Báró Kem ény Gábor néhány évvel ezelőtt csinos fiatal ember vala ; sötétszőke bajusza még akkor nem volt oly merev, mint most ; ma szür
kés szemei, még akkor ábrándosabb kékbe játszot
tak át; szenvtelen nyájasságú egyénisége, közép magasságú karcsú termetével, eleven mozgékony
ságával, pipiske lépéseivel válogatós öltözéke mel
lett, kissé dandyfied jelleggel birt, melynek rend
szerinti ürességével azonban ellentétet képezett az?
hogy politikáról, művészetekről, irodalomról s egy kicsit mindenről szeretett, sokat és okosan, szelle
mesen s alaposan beszélni ; és hallgatóját alkalmi
lag arról is meggyőzni, a mennyire udvariatlanság nélkül lehetett, hogy nálánál ezen dolgokhoz ő, t.
i. b. Kem ény G. jobban is ért.
Minthogy báró is volt, Keménynek is hívták, újságcikkeket is irt, majd képviselő is volt, az ural
kodó párt uralkodó cotteriaihoz is tartozott: igen természetes, hogy leírtain egyénisége mellett ideje korán nem hétköznapi talentum hírébe is jött, mint kinek jövője van.
Joggal-e? vagy elegendő ok nélkül?most ne vitassuk.
Annyit azonban ma már mondhatunk : b. K e
mény Gábor elég régen áll a nyilvános élet meze
jén arra, hogy már ne tekintessék határozatlan
ta-27
lentumn*k, hanem concret hivatásos hatáskörben hatályos tényezőnek ismertessek el.
Igaz, hogy ő is a kor átka alatt nyög, mely a sokoldalú, de határozottan semmiben sem erős talentumokat sújtja.
Báró Kemény Gábor elsőbben is az erdélyi aristocratia tagja ; kiknek mindenike bir legalább egy őssel, a ki addig a meddig » fejedelem« volt.
Ezen speciális körülmény az erdélyi aristocra- tiának, mely különben fesztelenebb, magyarabb, s szívélyesebb a Magyarországinál — némi különös parfumejét adja a gőgnek, mely nem oly pronon- eirt, mint p. o. az apró német mediatisáltaké. ha
nem néha még grotteskebb, kivált ha a »souverain«
igényű származás fönségével az egyéniség jelenték
telensége némi ellentétet képez. A mi többnyire az eset.
B. Kem ény Gábor sokkal miveltebb ember, semhogy e jellemvonás nála öntudatos, vagy épen kirívó volna. 0 a jó modor, nyelvismeret, szóval a socialis miveltség azon legnagyobb magaslatára emelkedett, melyet erdélyi, magyar, kálvinista em
ber, ezen három qualitásának önsúlya mellett egy
általán elérni képes.
Erdélyi véreink szorgalmasabbak, tanuléko- sabbak, alaposabbak nálunknál ; ismeretekben is túltesznek rajtunk.
De ha még oly sok oldalú vagy mély tudo
mányos is világ- miveltségök : valami félszegség, vagy befejezetlenség, vagy incoherentia mindig ész
lelhető bennök. Rendesen kissé pedánsok, és ne
hézkesek, hogy ne mondjuk ügyetlenek. Érdekes pályakérdés volna, melynek megfejtésére ha egyszer sok pénzünk lesz, jutalmat nem fogunk kitűzni : vájjon erdélyi atyánkfiái még meg nem magyaro
sodon hunnok-e? vagy már eloláhosodott ma
gyarok ?
Vájjon e rejtély megfejtése nem a nyelvérzé- kök hiányosságában keresendő-e? Nem csak azt a bizonyos istentelen »erdei ákcentust« értem.
Bocsásson meg G yulay Pál barátom ; elisme
rem, hogy ő a legcorrectebb magyar stylista, ha
nem még 6' sem ment egészen oly erdélyiségektó'l, melyek nem ó's magyar jellegűek, hanem sok más nemzetekkel való közösülés korcs hagyományai:
és — a mit itt tulajdonkép kiakartam emelni, hogy a miveit erdélyiek tulajdonkép magyarul sem tud
n a k — b e s z é l n i . Annál kevésbbé tehát más nyelven. Van akárhány, a ki németül, franciául, angolul ért és tud ; de azon nyelveken a száját a világért sem nyitná ki; vagy ha beszéli, ép oly er
délyi rithmussal beszéli, vagy is énekli, mint a magyart.
B. Kem ény Gábor, mint mondók, honfitársai közt még legmesszebb vive : de erdélyiségét még magyarul sem volna képes sikerrel eltagadni.
0 sokoldalú miveltséggel, s szellemi készü
lékkel bir. Nem volna a Kem ény család sarja, ha az irói babérok iránt közönyös volna. Sok jeles hirlapi cikket irt, és magát a metier emberének is lartja. Hanem a Kemények genialitása hiányzik
29
benne. Ez az oka, hogy nagyobbszerii kísérlete szerény bukás mérvei közé szorult. Nem követett el valami kiáltó extravagantiát, mint a jeniek szöktek, hogy aztán nagy zajjal bukjanak meg:
hanem a nagyot mérés biztossága lassankint ha
gyott nála alább; a tehetetlenség sejtelme lassan érlelődött öntudattá, hogy csendes észre vétlenség
ben vonuljon félre.
E nehány sorral véljük legegyszerűbben jellemezni br. Kem ény Gábor, mint Lónyay mi- nisterelnök hiedelme szerint kitünőleg qualificált és installált lapszerkesztőnek, pályafutását is ; mely a különben, mellékesen szólva, csupa merő' erdélyi írók »társasága« által szerkesztett, és eredetének félreismerhetlen jellegével birt » K o r n n k« nevű, Pesten nyomatott erdélyi hírlapnak rövid pályájá
hoz volt kötve.
Azt hiszszük, hogy a journalistai hivatás irá
nyában minden kellemes csalódásból kigyógyu l
ván, csak annál erélyesebben fogja képviselői mi
nőségében ápolni becsvágyának magasabb röptű álmait.
Ha már most törvényhozói működésének utolsó phasisait tekintjük, meg kell vallanunk, hogy azon concret hatáskör, melyben talentuma kifejlődött, s érvényért küzd : a pénzügy.
Mint képviselő, s kiválólag. mint a delegátio tagja előzetesen a financiális kérdésekkel foglalko
zik. Részemről minden ismeretes malitiám dacára, meg kell vallanom, hogy mindaz, mit e szakban
b. Kem ény Gábortól hallottam és olvastam, igen értelmes, s könnyen érthető volt.
H o gy azonban sem a sziikebb és kritikusabb szak-körökre, sem a szélesebb, de hálásabb közön
ségre mind az, mit b. Kem ény Gábor országgyűlé
sen, delegatióban, lapokban mondott és irt, nem tévé azon benyomást, m ely nagyobbra, például ministeri tárcára törő ambitiót, — melytől azonban b. Kem ény Gábor keble szüzien tiszta — kielégít
hetne, azt mégis mint száraz tényt constatálnom kell.
Legfölebb succès d’estime az, mit ő e téren kivívott, mert ő igen tiszteséges. miveit, jóakaratai férfinak ismertetik, kitől e succès d’estimet meg nem tagadja senki. És ezen irányában létező elő
zékeny hangulaton még az sem igen változtatott, hogy újabb időben, mint L ó n y a y deficittörlő, bud- getegyensulyt helyre balancirozó ezermesteri esz
méinek megelőzője, úttörője szokott szerepelni ! Mert hisz tudja a világ, hogy ebben b. K . G. ré
széről sem működik egyéb mozgató erő, mint a háladatosság azért, hogy a már nehány hónappal L ón ya y bukása előtt combinatióban volt kereske
delmi ministerségét L ó n y a y csakugyan realisálni akarta, midőn az uj kabinet alakítására irányzott gondjaitól, várakozása ellenére, egyszerre megsza
badult.
íg y va g y n g v annyi áll, hogy b. Ivemén)' Gábor mint financier, habár újat nem szokott föl
fedezni, de a középszerűségen is annyira tulemel- kedett, hogy valami meglepőt sem mond; hanem
31
a járt nyomok gondos tanulmányozásának elisme
résre méltó jeleit adja.
H o g y azokat kissé hosszadalmasan szokta előadni, az mindenesetre nagy hátrányukra szol
gál ; a mennyiben a tisztelt ház megunja azokat hallgatni. Hihetőleg ez az oka, hogy jeles pénz
ügyi nézetei még eddig nem realisáltattak a tör
vényhozás által.
Ezen hosszadalmasság jellemzi egyébiránt legrövidebb beszédeit is, a mennyiben ezek is ugyanazon hatást idézik elő, mintha hosszuk vol
nának.
Mint szónok ugyanis magas discantban, egy
hangún, gyorsan, helyenkint indokolatlan hara
gossággal, vagy nyomatékkai, de nyomtalanul be
szél. mint valaki, a ki meg van győződve arról hogy a mit mond, nem hiába mondja.
/
Es ez talán legnagyobb csalódása.
Mindent összevéve azt hiszem, hogy b. K e mény Gáborban egy ministerré nem lett minister bukott meg !
Elveszté a tárcát, mielőtt megkapta !
Szerencsés ember ! Lelépett anélkül, hogy blamirozta volna magát.
Ha haza megy, elmondhatja: nem leszek
» t ö b b é « minister, a nélkül, hogy e szóba »tö b bé« annyi keserűség vegyülne, a mennyit más
nálánál boldr gtalanabb, mert a ministeiség;
édességeit megizlelt ministeri elődei abba fék
tétnek, midőn azt mondják: »nem leszek t ö b b minister !«
Csakhogy — de bogy mondják! Vájjon me
lyikük hiszi, hogy többé nem lesz miniszter?
Pedig oda is könnyebb bejutni, mint vissza
kerülni.