• Nem Talált Eredményt

Báró Kemény Gábor

In document NAGY FERFIAINK. (Pldal 31-39)

Némely embert Fortuna kisasszony mutat be a világnak. E jótékony lidérc a legszebb tulajdon­

ságok látszatával ruházza föl kegyeltjét, úgy, hogy az első fölléptekor azonnal »talentum« gyanánt üdvözöltetik. Ezután már csak tőle függ megvé­

deni a nyert positiót, melyet másnak,kit nemezen jótékony nagynéne aufíuhrolt a társaságba, ha­

nem ki csak saját szakálára s saját emberségéből szerzett belépti jegy gyei rontott be a világba, még csak kivivnia kell.

De még az sem sikerül mindenkinek. És in­

nen ered azon tapasztalati tény, hogy sok olyan talentum, merül föl a nyilvános téren, ki igen soká talentum, s mindig csak talentum marad ; mig egy­

szerre azt vesszük észre, hogy a világ megunta várni, vájjon mi lesz már e talentumból, s áttér fölötte a napirendre.

Azonbau mint állitólag rendesen a férj az utolsó, aki megtudja, hogy mit csinál és mi hírben áll neje ? úgy itt is az illető az utolsó, ki észreve­

szi. hogy talentuma túlérett, s mint egy ülve ma­

radt kisasszony elsavanyodott.

Szeszély-e va gy véletlen vagy akaratlan ma­

litia, liogy épen b. Kem ény Gáborról szólandó, ereszkedtem ezen szemlélődésbe? Azt majd később ítélje meg az olvasó.

Báró Kem ény Gábor néhány évvel ezelőtt csinos fiatal ember vala ; sötétszőke bajusza még akkor nem volt oly merev, mint most ; ma szür­

kés szemei, még akkor ábrándosabb kékbe játszot­

tak át; szenvtelen nyájasságú egyénisége, közép magasságú karcsú termetével, eleven mozgékony­

ságával, pipiske lépéseivel válogatós öltözéke mel­

lett, kissé dandyfied jelleggel birt, melynek rend­

szerinti ürességével azonban ellentétet képezett az?

hogy politikáról, művészetekről, irodalomról s egy kicsit mindenről szeretett, sokat és okosan, szelle­

mesen s alaposan beszélni ; és hallgatóját alkalmi­

lag arról is meggyőzni, a mennyire udvariatlanság nélkül lehetett, hogy nálánál ezen dolgokhoz ő, t.

i. b. Kem ény G. jobban is ért.

Minthogy báró is volt, Keménynek is hívták, újságcikkeket is irt, majd képviselő is volt, az ural­

kodó párt uralkodó cotteriaihoz is tartozott: igen természetes, hogy leírtain egyénisége mellett ideje korán nem hétköznapi talentum hírébe is jött, mint kinek jövője van.

Joggal-e? vagy elegendő ok nélkül?most ne vitassuk.

Annyit azonban ma már mondhatunk : b. K e­

mény Gábor elég régen áll a nyilvános élet meze­

jén arra, hogy már ne tekintessék határozatlan

ta-27

lentumn*k, hanem concret hivatásos hatáskörben hatályos tényezőnek ismertessek el.

Igaz, hogy ő is a kor átka alatt nyög, mely a sokoldalú, de határozottan semmiben sem erős talentumokat sújtja.

Báró Kemény Gábor elsőbben is az erdélyi aristocratia tagja ; kiknek mindenike bir legalább egy őssel, a ki addig a meddig » fejedelem« volt.

Ezen speciális körülmény az erdélyi aristocra- tiának, mely különben fesztelenebb, magyarabb, s szívélyesebb a Magyarországinál — némi különös parfumejét adja a gőgnek, mely nem oly pronon- eirt, mint p. o. az apró német mediatisáltaké. ha­

nem néha még grotteskebb, kivált ha a »souverain«

igényű származás fönségével az egyéniség jelenték­

telensége némi ellentétet képez. A mi többnyire az eset.

B. Kem ény Gábor sokkal miveltebb ember, semhogy e jellemvonás nála öntudatos, vagy épen kirívó volna. 0 a jó modor, nyelvismeret, szóval a socialis miveltség azon legnagyobb magaslatára emelkedett, melyet erdélyi, magyar, kálvinista em­

ber, ezen három qualitásának önsúlya mellett egy­

általán elérni képes.

Erdélyi véreink szorgalmasabbak, tanuléko- sabbak, alaposabbak nálunknál ; ismeretekben is túltesznek rajtunk.

De ha még oly sok oldalú vagy mély tudo­

mányos is világ- miveltségök : valami félszegség, vagy befejezetlenség, vagy incoherentia mindig ész­

lelhető bennök. Rendesen kissé pedánsok, és ne­

hézkesek, hogy ne mondjuk ügyetlenek. Érdekes pályakérdés volna, melynek megfejtésére ha egyszer sok pénzünk lesz, jutalmat nem fogunk kitűzni : vájjon erdélyi atyánkfiái még meg nem magyaro­

sodon hunnok-e? vagy már eloláhosodott ma­

gyarok ?

Vájjon e rejtély megfejtése nem a nyelvérzé- kök hiányosságában keresendő-e? Nem csak azt a bizonyos istentelen »erdei ákcentust« értem.

Bocsásson meg G yulay Pál barátom ; elisme­

rem, hogy ő a legcorrectebb magyar stylista, ha­

nem még 6' sem ment egészen oly erdélyiségektó'l, melyek nem ó's magyar jellegűek, hanem sok más nemzetekkel való közösülés korcs hagyományai:

és — a mit itt tulajdonkép kiakartam emelni, hogy a miveit erdélyiek tulajdonkép magyarul sem tud­

n a k — b e s z é l n i . Annál kevésbbé tehát más nyelven. Van akárhány, a ki németül, franciául, angolul ért és tud ; de azon nyelveken a száját a világért sem nyitná ki; vagy ha beszéli, ép oly er­

délyi rithmussal beszéli, vagy is énekli, mint a magyart.

B. Kem ény Gábor, mint mondók, honfitársai közt még legmesszebb vive : de erdélyiségét még magyarul sem volna képes sikerrel eltagadni.

0 sokoldalú miveltséggel, s szellemi készü­

lékkel bir. Nem volna a Kem ény család sarja, ha az irói babérok iránt közönyös volna. Sok jeles hirlapi cikket irt, és magát a metier emberének is lartja. Hanem a Kemények genialitása hiányzik

29

benne. Ez az oka, hogy nagyobbszerii kísérlete szerény bukás mérvei közé szorult. Nem követett el valami kiáltó extravagantiát, mint a jeniek szöktek, hogy aztán nagy zajjal bukjanak meg:

hanem a nagyot mérés biztossága lassankint ha­

gyott nála alább; a tehetetlenség sejtelme lassan érlelődött öntudattá, hogy csendes észre vétlenség­

ben vonuljon félre.

E nehány sorral véljük legegyszerűbben jellemezni br. Kem ény Gábor, mint Lónyay mi- nisterelnök hiedelme szerint kitünőleg qualificált és installált lapszerkesztőnek, pályafutását is ; mely a különben, mellékesen szólva, csupa merő' erdélyi írók »társasága« által szerkesztett, és eredetének félreismerhetlen jellegével birt » K o r n n k« nevű, Pesten nyomatott erdélyi hírlapnak rövid pályájá­

hoz volt kötve.

Azt hiszszük, hogy a journalistai hivatás irá­

nyában minden kellemes csalódásból kigyógyu l­

ván, csak annál erélyesebben fogja képviselői mi­

nőségében ápolni becsvágyának magasabb röptű álmait.

Ha már most törvényhozói működésének utolsó phasisait tekintjük, meg kell vallanunk, hogy azon concret hatáskör, melyben talentuma kifejlődött, s érvényért küzd : a pénzügy.

Mint képviselő, s kiválólag. mint a delegátio tagja előzetesen a financiális kérdésekkel foglalko­

zik. Részemről minden ismeretes malitiám dacára, meg kell vallanom, hogy mindaz, mit e szakban

b. Kem ény Gábortól hallottam és olvastam, igen értelmes, s könnyen érthető volt.

H o gy azonban sem a sziikebb és kritikusabb szak-körökre, sem a szélesebb, de hálásabb közön­

ségre mind az, mit b. Kem ény Gábor országgyűlé­

sen, delegatióban, lapokban mondott és irt, nem tévé azon benyomást, m ely nagyobbra, például ministeri tárcára törő ambitiót, — melytől azonban b. Kem ény Gábor keble szüzien tiszta — kielégít­

hetne, azt mégis mint száraz tényt constatálnom kell.

Legfölebb succès d’estime az, mit ő e téren kivívott, mert ő igen tiszteséges. miveit, jóakaratai férfinak ismertetik, kitől e succès d’estimet meg nem tagadja senki. És ezen irányában létező elő­

zékeny hangulaton még az sem igen változtatott, hogy újabb időben, mint L ó n y a y deficittörlő, bud- getegyensulyt helyre balancirozó ezermesteri esz­

méinek megelőzője, úttörője szokott szerepelni ! Mert hisz tudja a világ, hogy ebben b. K . G. ré­

széről sem működik egyéb mozgató erő, mint a háladatosság azért, hogy a már nehány hónappal L ón ya y bukása előtt combinatióban volt kereske­

delmi ministerségét L ó n y a y csakugyan realisálni akarta, midőn az uj kabinet alakítására irányzott gondjaitól, várakozása ellenére, egyszerre megsza­

badult.

íg y va g y n g v annyi áll, hogy b. Ivemén)' Gábor mint financier, habár újat nem szokott föl­

fedezni, de a középszerűségen is annyira tulemel- kedett, hogy valami meglepőt sem mond; hanem

31

a járt nyomok gondos tanulmányozásának elisme­

résre méltó jeleit adja.

H o g y azokat kissé hosszadalmasan szokta előadni, az mindenesetre nagy hátrányukra szol­

gál ; a mennyiben a tisztelt ház megunja azokat hallgatni. Hihetőleg ez az oka, hogy jeles pénz­

ügyi nézetei még eddig nem realisáltattak a tör­

vényhozás által.

Ezen hosszadalmasság jellemzi egyébiránt legrövidebb beszédeit is, a mennyiben ezek is ugyanazon hatást idézik elő, mintha hosszuk vol­

nának.

Mint szónok ugyanis magas discantban, egy­

hangún, gyorsan, helyenkint indokolatlan hara­

gossággal, vagy nyomatékkai, de nyomtalanul be­

szél. mint valaki, a ki meg van győződve arról hogy a mit mond, nem hiába mondja.

/

Es ez talán legnagyobb csalódása.

Mindent összevéve azt hiszem, hogy b. K e ­ mény Gáborban egy ministerré nem lett minister bukott meg !

Elveszté a tárcát, mielőtt megkapta !

Szerencsés ember ! Lelépett anélkül, hogy blamirozta volna magát.

Ha haza megy, elmondhatja: nem leszek

» t ö b b é « minister, a nélkül, hogy e szóba »tö b ­ bé« annyi keserűség vegyülne, a mennyit más

nálánál boldr gtalanabb, mert a ministeiség;

édességeit megizlelt ministeri elődei abba fék­

tétnek, midőn azt mondják: »nem leszek t ö b b minister !«

Csakhogy — de bogy mondják! Vájjon me­

lyikük hiszi, hogy többé nem lesz miniszter?

Pedig oda is könnyebb bejutni, mint vissza­

kerülni.

In document NAGY FERFIAINK. (Pldal 31-39)