i .
O L i T i K A i szereplését hosszan tartó utazások váltották föl.
1792-től 1796-ig hol Német-, hol Olaszországban jár, míg végleg Fóthon telepszik meg, hogy irodalmi mun-kássággal, gazdálkodással és vagyonának rendezésével töltse idejét.
Ezért sokszor rándul le Aradra vagy Zalába, de legkiválóbb szó-rakoztató helye Balatonfüred és Pest. Oda meggyengült egész-ségének gyógyítása végett megy, itt részint a nádori udvarnál, részint barátai körében, kik közé főleg a tudós Schedius tar-tozik, tölti el idejét. A nádori udvaron is szívesen látott vendég s annak téli mulatságain : a lovagjátékokon, bálokon és vadásza-tokon gyakran részt vesz.
GRÓF FEKETE JÁNOS IDŐSEBB KORÁBAN.
I
G A L Á N T H A I G R Ó F F E K E T E J Á N O S 1 8 1
Az 1796-ik évtől haláláig lefolyó időszak magyar költői mun-kásságának tulajdonképeni kora. A kilenczvenes országgyűlések némi sikerei őt teljesen magyarrá változtatták és magyar akart maradni tetteiben és írásaiban is. Nem vágyik külföldi tapsokra, bécsi baráti unszolásokra, titkos társaságok tisztségeire, hanem a politikától, — mely ekkor vészthozó és koczkáztatott, — elvo-nulva, csupán a magyar kultúra érdekében fárad. Nagy hévvel keresi és állandósítja az irodalmi barátságot pesti és erdélyi írókkal, s mint maga írja fiának : «Chaulieunek nevét érdemleni kívánnám, mert ámbátor Voltér apostol a' Gustus templomá-ban, őtet csak a' gúnyoló poéták elsőjének nevezi, én ezen polczczal is megelégedném hazám Parnassussán. De akár melly légyen halálom után a hely, mellyben maradékink fognak hely-heztetni, mig élek kívánom fáradozásim által anyanyelvünk pallérozását tehetségem szerént
esz-közölni, ezt egy hazafiúi köteles-ségnek tartván.»
Ezentúl franczia verseket ritkán farag, hacsak nem akkor, midőn
emlékezéseit írja, a nádort, annak nejét, Napoleont dicsőíti, vagy ősei birtokát megénekli vagy Mátyásinak egy-egy poemáját francziára fordítja. Más nyelvet, mint például a latint, már most, bár azon néha maga is megszólalt, még a tudományban is kerü-lendőnek vél : «Valóban kecskelábú pajtásom fel borzadott, hallván tőled, hogy még a' magyar borról is, úgymint Attiláról, deákul irnak kortsosult hazámfiai. Meg vagyok győzve, hogy tudós kézbe nyelvünk mindenre alkalmatos, és hogy nékünk a deákkal ugy kellene bánnunk, mint hajdan a' római böltsek a göröggel bántanak.»
Fekete tehát megundorodván a politikai élettől, a «piszkos országgyűléstől», «hol hazánk szemetje firtatja magát», «hol meg-pergelte száját» «nyelvére lakatot vetett» s a munkás magán-életbe vonult vissza, hogy óriás méretű költekezései által alap-jában megrázott vagyoni viszonyain és a kor vagy a zajos múlt
által megrongált egészségén segítsen. Ámde bármint törekedett is,
49. m á t y á s i j ó z s e f a l á í r á s a .
2C>4 M O R V A Y GYŐZŐ
sem az egyiken nem lendítettek a pörök, a «compromissumok»,
«az örökös transactiók», «a vészes chartabianca», mert «igaz-sága mellett Themist megtsávázták», sem a másikon orvosainak önzetlen buzgósága. A váczi káptalannal folytatott pöre egyedül a pestmegyei birtokokat biztosította és itt húzta meg magát olvasás, tanulás és egyéb szórakozások közt.
A viharos múltból, a rajongásteli és fényes iijuságból, a ragyogó udvari életből, a katonai pazar költekezésből, az ország-gyűléseken való kápráztató megjelenésből eredő óriási adóssá-gok, a vagyonszerző és vagyonmegőrző tapasztalatlanság, hozzá a pénz értékének ismeretlensége nem engedte meg, hogy vagyoni ügyeit végleg rendezhesse. Gazdasági ügyekben járatlan feje, mely a «földmívelő népet jobbítani iparkodott», mely búsásan el volt foglalva faszerzéssel, plántálással, kamatos kamattal fizette meg a lótenyésztésben és gazdálkodásban bizonytalan tapogatódzásokat. A «szegény legényt» még katonai adósságai is nyűgözték és a törlesztésükre szükséges pénzt részint birtoka jövedelmeiből, részint újabb polgári adósságokkal födözte. Erezte maga is elszegenyedését, de szenvedélyes költekezéseinek, a játéknak, a lókedvelésnek nem tudott határt szabni, büszkesége pedig visszatartotta attól, hogy vagyoni állapotának rendezése végett «a császárhoz» forduljon kölcsönért, a ki ebben az idő-ben Esterházy herczegnek 900,000, és Orczy László bárónak 300,000 forintot ötös kamatra adott.1 Majdnem egy millióra rúgó adósságait és kamatait csakis birtokai árán törleszthette.
Az anyagi gondok nem biztosítottak János grófnak gond-talan öreg kort és szenvedélyei : a nők, a kártya, főleg a fáráó és a lovak még akkor is óriás pénzösszeget nyeltek el. Örökös pöreit fiskálisaira bízza s ő maga pazar kedvteléseinek él, úgy hogy nemcsak az adósságok «magpénzét», hanem az «interest»
sem tudja idejében lefizetni.2 Hogyha néha be-betekint Pozsonyba, Bécsbe, Budára vagy Balatonfüredre, szórakozásai sok pénzébe
1 A r a n k á h o z 1801-ben írt l e v e l e a m ú z e u m i k é z i r a t t á r b a n . 2 B o g y a i h o z írt l e v e l e a g r ó f C s e k o n i c s c s a l á d l e v é l t á r á b a n .
G A L Á N T H A I G R Ó F F E K E T E J Á N O S
I75
kerülnek. Megtörténik, hogy professzor Stáhly György és a köl-tészetben is járatos Szombati József tudós doktorokat, kik csúzos bajait orvosolják, pénz helyett versekkel fizeti, hogy ily módon halaszthassa el oly időre a fizetést, midőn maga is pénzhez jut.
Egyébként csak néha vett részt egy-egy ritka nyilvános, politi-kai jellegű ünnepségen, mulatságon vagy ténykedésben és ezzel is szorosabban fűzi magához azt a baráti kört, mely irodalmi munkás-ságát, katonai és politikai múltját figyelemmel kiséri és megbecsüli.
Irodalmi barátjaival a nyelv pallérozásán, az irodalmi érzék és a
«szép gusztus» megszilárdulásán fáradozik. Az utóbbiban hivatott mesternek vallotta magát, a melyben senki véleményének magát alá nem vetette. O, a ki mint költő korán kezdte meg működését és franczia munkáival elég feltűnést keltett, sem befolyásos egyé-niségénél, sem vagyonánál és tekintélyes nevénél fogva nem tudott, de nem is akart az akkori nyilvános irodalmi világban hatni és így a még nem szervezett irodalmi élet vezérférfiaihoz sem csatlakozott. Magyar munkáinak nagy részéről alig tudtak s csakis franczia vagy német műveit emlegetik. Irodalmi
név-telensége okozta, hogy sem Kazinczy, a ki különben «károm-kodva olvasta Gvadányi verseit», kinek Ludas Matyi nem tetszett, ki Bacsányit üldözte és Dugonicsot megveti, sem Bessenyei, a ki pedig az eddig ismert «magyar Voltaire», sem Révai, sem bárminő más áramlat vagy irány nem hódította meg. Ámde művei is oly szelleműek voltak, melyek a czenzura hivatalos pontjait tuda-tosan sértik s így inkább a jövőnek, az asztalfiának és barát-jainak irvák.
II.
Iratai telvék lángoló lelkesedéssel a magyar kultura, tudo-mányosság és irodalom iránt. Megértette korát és a magyar érzésnek új jelszókat adott. Erős faji szeretet erősítette hazafias érzéseit, egyéni érzelmeit pedig vidám bölcselkedő belátás vezérli.
1 8 4 M O R V A Y GYÖZÖ
Ez sugallja írói munkásságát és tetteit. Egyénisége sokkal türel-metlenebb, semhogy korának erőszakkal megállapított és rend-őrileg ellenőrzött gondolkodását vezethette volna, érzelme sokkal erőszakosabb, semhogy iratai a czenzura rostájának hivatalos mértékét megüthette volna. Szatírája, szókimondó őszintesége, sokszor francziás forradalmi érzülete és ugyancsak francziás pajkos érzékisége a rosta tiltó pontjait százszor is megsérti.
E szempontból keveset törődik azzal, hogy munkáit nyomtatás-ban lássa, de annál inkább azon van, hogy kéziratnyomtatás-ban elterjed-jenek. Barátjainak, irodalmi férfiaknak ír és ezzel hódol a xvm.
századbeli magyar írók «egymásnak írásának», «levél irodalom-nak». A híres páter Hannuliknak, midőn arra inti, hogy a czen-zurára valót írjon, következőleg válaszol :
Jól értem intésed, hogy irjak ollyakat, Mellyek nem tiltatnak : de hát igazakat Ügy szegény Múzsámnak akkor lehetetlen írni,
S magát hazudozásra reá kéne bírni.
Nem vágyok én, el hidd, hogy kinyomattassék Munkám 's mindenektől széllyel olvastassák : Tsak kevés Böltseknek lehessen kedvére,
Jövendő századnak tán juthat kezére, ' S akkor Borostyán síromra rakatik,
Mely éltemben tőlem most meg tagadtatik.
Költeményeit vagy külön vagy az akkori szokás szerint leve-lek szövegébe szúrva küldözgeti Gvadányinak, Orczy Józsefnek, Teleki Lászlónak és Domokosnak, Horváth Ádámnak, Aranka Györgynek, Bethlen Lászlónak és fiának, a kit, miután Illésházy Máriától elvált, magyar íróvá iparkodott tenni. Épp így volt for-dításaival is, melyeket szakszerű magyarázatokkal kisérve lemá-soltatott és barátainak, Széchényi Ferencznek, Madách Sándor-nak, Orczy Lászlónak elküldött.
Szerencséje volt, hogy Mátyási Józsefben, kit 1799-ban foga-dott házába, hű és odaadó barátot nyert, kivel terveit közölte, kinek költeményeit fölolvasta, kinek magyar nyelvérzékére sokat