Az olvasás szabadsága

132 Minden embernek joga van ahhoz, hogy szabadon hozzájusson az információkhoz, tekintet nélkül származására, korára, társadalmi helyzetére vagy nézeteire. Ez a könyv-tári szolgálat alapvető törvénye és a könyvtárosi etika egyik alapértéke. Minden olyan adminisztratív intézkedés, szabályzat, program stb., amely nem mozdítja elő az informá-ciók és eszmék szabad áramlását, sőt ellene hat annak, elítélendő, s a könyvtárosoknak mindent meg kell tenniük azért, hogy ilyen tendenciák ne érvényesülhessenek a könyv-tári szolgálatban. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy szabadon hozzájusson az informá-ciókhoz: ez az olvasás szabadsága, amelybe természetesen beleértendő a bármely hor-dozón lévő, szöveges, adatszerű, kép-, hang- stb. dokumentum „elolvasása”. Ez a köve-telmény feltétel nélkül, bár az adott könyvtár típusára és körülményeire tekintettel érvé-nyesítendő, tekintet nélkül a használó származására, korára, társadalmi helyzetére vagy nézeteire. Javasolt, s az érintett könyvtárosok legyenek rajta, hogy különösen a

régisé-gekkel és ritkaságokkal, értékes különgyűjteményekkel rendelkező könyvtárak fogal-mazzák meg a használat és kezelés szabályait úgy, hogy az ilyen anyagok iránt érdeklő-dő olvasókat koruk vagy egyéb sajátosságaik ne zárják ki tartalmuk és küllemük megis-meréséből. Az ilyen gyűjtemények (pl. másolatban vagy fakszimiléken keresztül törté-nő) használatának korlátozása kizárólag az anyag védelmét szolgálhatja, és semmikép-pen sem akadályozhatja az illető dokumentumokban található információkhoz és eszmékhez való hozzáférést.

133 Az olvasás szabadsága a demokratikus társadalom alapvető sajátossága. A könyv-tárosoknak fel kell lépniük, ha ezt bármiféle támadás éri. Nem engedhető meg, hogy ma-gánemberek csoportjai vagy állami szervek könyveket tiltsanak ki a könyvtárukból vagy cenzúrázzák őket, megbélyegezzék az általuk képviselt nézetekkel ellentétes műveket, jegyzékeket állítsanak össze és terjesszenek az „elvetendő” szerzőkről és könyvekről, vagy kezdeményezzék a könyvtárak tőlük való megtisztítását. E megnyilvánulások ab-ból a felfogásab-ból táplálkoznak, hogy a szabad véleménynyilvánítást a társadalom érde-kében korlátozni kell, hogy a cenzúrára és az eltiltásra szükség van a politikai felforgatás és az erkölcsi romlás megakadályozása érdekében. Ezzel szemben a könyvtárosi etika azon az állásponton van, hogy az olvasás szabadságának megőrzése közérdek, és ellen kell állni a még oly jó szándékú korlátozásoknak is. Ugyanis e próbálkozások többsége a demokrácia alapvető elveinek tagadásából indul ki: tagadja, hogy az egyszerű állampol-gár kritikai ítélőképességét felhasználva képes arra, hogy a jót válassza a rosszal szem-ben. A cenzorok – a magán- és közéletben egyaránt – úgy vélik, nekik kell meghatároz-niuk, mi a jó és mi a rossz polgártársaik számára. Azt hiszik, egyedül ők tudják, mi a jó és mi a rossz az állampolgárok számára, s elég bölcsek ahhoz, hogy a hivatalosság nevében döntsenek helyettük. Feltételezik, hogy minden egyén irányításra szorul, mert másként nem tud véleményt nyilvánítani. A könyvtáros partnernek tekinti az olvasókat, akiknek segít tájékozódni és véleményt formálni, de nem kívánja nevelni vagy irányítani őket. A demokráciában nincs helyük olyan törekvéseknek, amelyek rákényszerítenék ízlésüket másokra. Némelyek számára a modern irodalom megbotránkoztató. De az életben sok minden van, ami megbotránkoztató. Gyökerestől irtanánk ki az irodalmat, ha nem en-gednénk meg az íróknak, hogy az életet tekintsék nyersanyaguknak. Az ízlések külön-böznek, és az ízlést nem lehet törvényekkel szabályozni. Egyesek vagy egyes csoportok ízlésének kizárólagos érvényesítése korlátozná mások szabadságát, ami megengedhetet-len.

134 A konformizmus érdekében kifejtett nyomás talán érthető súlyos változások és eg-zisztenciális félelmek időszakában, amikor az ideológiai síkra is kivetülnek ezek az ár-nyak. A szokatlanul vagy másként gondolkodók nézeteinek kifejezésre jutása már ön-magában is félelmet kelthet, s az emberek hajlamosak rá, hogy úgy lépjenek fel ellene, mintha ellenséges cselekedet volna: erőszakkal. Az erőszakos fellépés azonban sohasem olyan veszedelmes, mint éppen az ilyen társadalmi feszültségekkel terhes időszakokban.

A könyvtárosoknak tudatában kell lenniük annak, hogy mindig a szabadság adott erőt és rugalmasságot a nehézségek elviselésére és megoldására. A szabadság nyitja meg az utat az új és alkotó megoldások számára. Bármilyen eretnekség elnémítása, az ortodoxia erőltetése csökkenti a társadalom szilárdságát és ellenállóképességét, gyengíti a stressz-hatások kivédését.

135 A szabadság megőrzésének legfontosabb eszközei közé tartoznak a könyvek. Jó-formán az egyedüli eszközök azon eszmék és kifejezésmódok általános hozzáférhetővé tételére, amelyek eleinte csak kis létszámú közösség érdeklődésére számíthatnak.

Ter-mészetes közvetítői azoknak az új eszméknek, azoknak a próbát még ki nem állt vélemé-nyeknek, amelyek a társadalom fejlődéséhez eredeti módon járulhatnak hozzá. Nélkü-lözhetetlenek az eszmék széleskörű cseréjéhez, ami nélkül elmélyült gondolkodás nem lehetséges, és elengedhetetlenek ahhoz, hogy az ismeretek halmazából eszmék szerves gyűjteménye jöjjön létre. A könyv a legfőbb csatorna, amelyen a szellemi örökség átad-ható, alapvető eszköze ezen örökség tanulmányozásának és gyarapításának. A könyvtá-rosnak képességei javát kell adnia, hogy az ismerethordozók szabadságát és sérthetet-lenségét megvédje, a társadalomnak nyújtott szolgáltatásait erősítse és bővítse.

136 A kommunikáció szabadsága alapvető fontosságú a társadalmi szabadság és az al-kotó műveltség fennmaradásához. A konformizmus elterjesztésére irányuló kényszer azt a veszélyt hordozza magában, hogy a kutatás és a kifejezés (amitől demokráciánk és kultúránk függ) lehetőségei beszűkülnek. A könyvtárosok felelősséggel tartoznak azért, hogy lehetővé tegyék az olvasóknak a változatos kínálatból való szabad válogatást. A könyvtárosoknak hozzáférhetővé kell tenniük a legkülönfélébb véleményeket és nézete-ket – a többség számára népszerűtlenenézete-ket is – a törvényesen publikált művek köréből és a könyvtár gyűjtőköri és használati szabályzatának keretei között.

137 Az alkotó gondolkodás lényege az, hogy új. És ami új, az eltér a meglévőtől. Min-den új gondolat létrehozója lázadó addig, amíg elképzelései le nem tisztulnak, és nem állják ki az idők próbáját. A totalitárius rendszerek oly módon igyekeznek hatalmon ma-radni, hogy könyörtelenül elfojtanak minden eszmét, amely ellentétes a fennálló ortodo-xiával. A demokratikus rendszerek ereje a változásokhoz való alkalmazkodásukban rej-lik, és ezt nagymértékben erősíti, hogy az állampolgárok szabadon választhatnak a nekik szabadon felkínált ellentétes nézetek közül. A nonkonformista nézetek csírájukban törté-nő elpusztítása a demokratikus folyamatok végét jelentené. A demokratikus gondolko-dás csak a mérlegelés és válogatás révén képes olyan erőre szert tenni, amilyenre mindig is szükség van. Nem csak azt kell tudnunk, miben hiszünk, hanem azt is, miért hiszünk benne.

138 Ugyanakkor a könyvtárosok felelősek azért is, hogy az olvasás szabadsága teljes mértékben való érvényesülése mellett olyan könyveket és dokumentumokat bocsássa-nak a használók rendelkezésére, amelyek javítják a gondolkodás és a kifejezés minősé-gét és bővítik változatosságát. A könyvtárosok szakmai felkészültségük révén bebizo-nyíthatják, hogy egy rossz könyvvel számos jó könyv száll vitába, a hamis és helytelen nézetekre pedig az igaz és helyes nézetek adnak választ.

139 Az olvasás szabadsága általában természetes módon nyilvánul meg a mindennapi életben. Csak akkor támadnak zavarok, ha az olvasó nem jut hozzá a számára szükséges dokumentumokhoz, illetve elzárják őket előle. Ezért nem csak korlátoznia nem szabad a használatot, hanem a könyvtárosnak konkrét lehetőségeket, kedvező feltételeket kell nyújtania ahhoz, hogy az emberek azt olvashassák, amit akarnak, azokat a könyveket, amelyekről hallottak, amelyeket különféle források ajánlottak nekik, amelyek iránt fel-ébredt érdeklődésük és azt gondolják, hogy számukra a legjobbak és leghasznosabbak.

140 A könyvtárosoknak tisztában kell lenniük azzal is, hogy az eszmék veszélyesek is lehetnek, de az eszmék elnyomása végzetes következményekkel jár a demokratikus tár-sadalomra. A szabadság már önmagában is veszélyes életforma, de elvesztésével min-dennél nagyobb kár éri az egész társadalmat és minden egyes embert. Végső soron bár-milyen súlyosnak tetszhető érvek szólnak a használat bizonyos mértékű korlátozása mellett (a pornográf, az erőszakra ösztönző, a politikailag ártalmas, világnézetileg sérel-mes stb. irodalom kiszűrése és elzárása a használói közösség vagy annak egyes tagjai

elől, a nemzeti kulturális örökség védelme), a szellemi, a gondolat- és véleményszabad-ság összehasonlíthatatlanul magasabb értéket képvisel, a demokratikus társadalom sine que non-ja, s bármiféle, akármilyen jó szándékú cenzúrával való megsértése a szabadsá-got veszélyezteti.