Az importált közbülső termék egyensúlyi modellje

A termelési technológia a szokásos Cobb-Douglas termelési függvény, amelyben a munka és a tőke mellett a közbülső termék is megjelenik. A közbülső termék a hazai és az importált közbülső termék kombinálásával jön létre. A hazai és az importált közbülső termék között minőségi különbség lehet, amelyről feltesszük, hogy az mind a termékek, mind a felhasználó iparágak szerint állandó. A vállalatok termékenként állandó költséget fizetnek azért, hogy hozzájuthassanak az importált közbülső termékhez.

A vállalatok az importálandó közbülső termékek számát a várható haszon és a költség különbsége alapján döntik el. A kétféle termék közötti minőségi különbség és a közöttük levő helyettesíthetőség alapján meghatározható, hogy egységnyi további importált termék mekkora költségcsökkentést eredményez. A minőségi különbséget úgy kell érteni, hogy egységnyi összegbe kerülő termék felhasználása nagyobb költségcsökkenést eredményez a jobb minőségű termék esetében. Ez a költségcsökkentés akkor lesz nagyobb, ha a minőségi különbség nagyobb az import termék javára és ha kisebb a helyettesítési rugalmasság. A tökéletlen helyettesítés azt fejezi ki, hogy a két termék együttes felhasználása nagyobb haszonnal jár, mintha a két terméket külön-külön használná a vállalat. A vállalat úgy határozza meg az importált közbülső termékek optimális számát, hogy a legkisebb költség-csökkentést eredményező közbülső termék költségcsökkenése is fedezze az importálás állandó költségét. Az ennél kisebb költségcsökkenést eredményező importálandó közbülső termék költségcsökkenése már nem fedezné a költségcsökkenési rangsorban következő termék importálásának állandó költségét.

A modell többféle különbséget tesz lehetővé a vállalatok között. A vállalatok különbözhetnek a termelékenységben, a termelési tényezők felhasználásában, a belföldi és a külföldi termelő felhasználásban és az állandó költségekben. A vizsgálat szempontjából alapvető termelő

felhasználási célú importálásban is lehetnek különbségek a vállalatok között abban, hogy hány terméket importálnak, de a fontossági sorrendet kifejező értékekben nincsen közöttük különbség annak ellenére, hogy a termékek lehetnek különbözőek.

Minden időpontban a vállalatok döntenek arról, hogy a számukra megfigyelhető termelékenységük és állapotuk – az iparágon belüli kereslet, az iparág termékei iránti kereslet – lehetővé teszi-e a folytatást vagy sem és beszüntetik a termelésüket. Ha folytatják, akkor döntenek az adott évi beruházás nagyságáról. Az importálás állandó költsége, a bérköltség és a termelési tényezők árindexe alapján döntenek az importálandó termékek számáról és a termelő felhasználás mennyiségéről. Ezután a saját termelékenységük teljes ismeretében döntenek a termelendő mennyiségről és a keresleti görbén meghatározott áron érékesítik terméküket. Végül döntenek a következő időszaki foglalkoztatotti létszámról.

A modell becslése során három egyenlet becslésére kerül sor. Az első egyenlet a vállalati importarányt becsüli meg a felhasznált importált közbülső termékek száma segítségével. A második egyenlet az anyagfelhasználás termelési függvénybeli együtthatóját becsüli. Végül a hármadik egyenlet az Olley-Pakes becslés első lépcsőjeként az importálás költségcsökkentő hatását, a második lépcsőben pedig a tőke és a munka együtthatóját, valamint a késztermékek helyettesítési rugalmasságát becsüli.

A becslés központi kérdése az, hogy a termelékenység összefügghet a termelést meghatározó egyéb tényezőkkel így például az importálandó termékek számával. Ennek megoldására használhatók fel az Olley-Pakes megközelítés keretében a strukturális összefüggések, amelyek lehetővé teszik a termelékenység megkerülését. A termelékenyebb vállalatok többet költenek importra és több terméket importálnak, ami az importált közbülső termékek összes termelő felhasználáson belüli aránya és az importált termékeknek az összes lehetséges importált termékeken belüli aránya között hamis korrelációra vezethetne. A becslési eljárás ezt kezeli, mivel a termelékenyebb vállalatok többet költenek termelő felhasználásra is. Mivel a termelési függvény homogén, ezért a hányados számításánál a termelékenység kiesik. Az importált termékek száma függvényében becsüljük meg az import arányát az összes lehetséges importhoz képest. A függvény formájának ismeretében már meghatározható az import termelő felhasználáson belüli aránya és az import minőségi különbsége. Lényegében a hasonló termelékenységű különböző számú terméket importáló vállalatok termelésének különbségéből lehet ezt meghatározni, hiszen az importálás állandó költsége határozza meg az importált termékek számát.

A modell strukturális becslése csak akkor identifikálható, ha a modell specifikációja megfele-lő. Az egyik probléma az lehet, ha a vállalatok számára eltérő minőségi előnyt jelent az import felhasználása. Ez befolyásolja az import felhasználási arányát és az import révén bekövetkező költségcsökkenést is. Ennek szerepét úgy lehet tisztázni, ha a minőség és ennek következtében a költségcsökkenés és az importarány is különbözhet vállalatcsoportonként.

A költségcsökkenés és az importarány ismeretében meghatározható a minőségi különbség és a hazai és importált termelő felhasználás közötti helyettesítési rugalmasság. A magas fajlagos költségcsökkenéssel együttes az alacsony importarány emeli ki a helyettesítés rugalmasság fontosságát, ami ebben az esetben alacsony lesz. Ha az importálók nem hajlandók megvenni a vonzó importterméket, akkor a rugalmasságnak kell alacsonyabbnak lennie. A minőségi különbség pedig a fajlagos költségcsökkenés és az importarány függvénye a tökéletlen helyettesítésnek megfelelően.

Az importálás állandó költségéről feltesszük még, hogy az a tulajdontól és egy normális eloszlású véletlen zajtól függ. Az importálás állandó költségét mindaddig vállalja a vállalat, amíg annak fedezete biztosítva van az importálás költségcsökkentéséből. A feltevések alapján

az állandó költség eloszlását lehet megbecsülni. Ennek alapján minden vállalatra meg lehet határozni az állandó költség azon tartományát, amely a vállalat által választott importált termékek számával összhangban van.

5.2.2 Eredmények

Az importált termék egységnyi értéke 19 százalékkal jobb minőségű, mint hazai helyettesítő-je. A különbség 48 százalékát a termékegységre jutó jobb minőség adja. 52 százalék tudható be a tökéletlen helyettesítésnek, a hazai és külföldi termék közötti helyettesítés rugalmassága 4. A tökéletlen helyettesítés fontosságát az emeli ki, hogy a viszonylag nagy importelőny ellenére a kevesebb és a több terméket importáló vállalatok importaránya között nincsen jelentős különbség.

A feldolgozóipar termelésében a külföldi tulajdonú vállalatok aránya 21 százalékról 80 százalékra nőtt 1992 és 2003 között. A különbözőképpen becsült eredmények alapján megállapítható, hogy a külföldi tulajdonú vállalatok 7 százalékkal voltak termelékenyebbek, mint a hazai tulajdonban levők. Az aggregált termelékenység jelentős mértékben növekedett amiatt, hogy nőtt a külföldi tulajdonú vállalatok aránya. Részben azért termelékenyebbek, mert az importot hatékonyabban használják fel. A modell keretei között ezt meg is tudjuk mérni. Ehhez két vállalatcsoportra bontjuk fel a mintát, hazai és külföldi tulajdonúakra. A két csoportba tartozó vállalatok ugyanazt a technológiát használják és az import és a hazai termék közötti helyettesítési rugalmasság is azonos. A külföldi tulajdonú vállalatoknál 22 százalékkal jobb minőségű az import, mint a hazai termék, a belföldi tulajdonú vállalatoknál nincs minőségi különbség. Ez azt jelenti, hogy ez utóbbiak az importból csak a tökéletlen helyettesítésnek betudhatóan növelik termelékenységüket.

Szakpolitikai szempontból is fontos feltárni, hogy a külföldi tulajdonú vállalatok hatéko-nyabb importfelhasználása mivel is magyarázható. Lehetséges, hogy a külföldivé válás egyfajta kiválasztódás eredménye, azok a vállalatok kerülnek külföldi tulajdonba, amelyek már előzőleg is hatékonyabban használták fel az importot. Ennek megválaszolása érdekében kiválasztjuk azokat a vállalatokat, amelyek a megfigyelési időszakban váltottak tulajdonost és megnézzük, hogy miként alakult a becsült minőség a tulajdonosváltás előtt és azután. Az importáló vállalatok a tulajdonosváltás követő második évben 4 százalékponttal termeléke-nyebbek, mint a nem importáló vállalatok.

1993 és 2003 között jelentősen változott az import szerepe a magyar gazdaságban. Ezért célszerű megnézni azt is, hogy a változás hogyan alakult ebben az időszakban. A megfigyelési időszakot négy hároméves periódusra osztva becsüljük meg az import szerepét külön-külön a hazai és külföldi tulajdonú vállalatokra. Az import jobb minőségére az 1995 és 1997 közötti időszakra kapjuk a legmagasabb értéket a külföldi tulajdonúakra – 33,7% – amit az 1998-2000 közötti időszakra becsült követ 22,1 százalékkal. A legalacsonyabb értéket 1992 és 1994 közötti időszakra kapjuk: 8,4%. A hazai tulajdonban levő vállalatokra a négy időszakra becsült minőség -9,1 és 4,9 százalék között mozgott.

A vállalatok közötti különbség egy részét okozhatják az ágazati különbségek. Lehet külön-böző a technológia, lehet eltérő a piaci szerkezet, ezért ennél a becslésnél lehetséges volt, hogy ágazatonként eltérőek legyenek a termelési tényezők együtthatói, az importált termékek számától függő importarány függvényformája és az Olley-Pakes eljárás segédfüggvényei. A becslési eredmények szerint az importnak a megfigyelések minimálisan szükséges száma alapján kiválasztott kilenc ágazat esetében szignifikáns költségcsökkentő szerepe volt.

Ugyanakkor a minőségre szignifikáns értéket csak négyre kaptunk, ezek közül egy volt alacsonyabb egynél. A helyettesítési rugalmasság 1,7 és 4,9 közötti értéket vett fel.

Az importálás állandó költsége különbözhet attól, hogy a vállalat belföldi vagy hazai tulajdonban van-e valamint egy nulla várható értékű és a külföldi tulajdontól függő szórású véletlen változó is befolyásolja. Az importált közbülső termékek számától függő nyereség a várható árbevétel konstans része. Az iparágon belüli várható nyereség a vállalati nyereség súlyozott átlaga, ahol a súlyokat úgy kell megválasztani, hogy minden ágazatban és minden évben a várható nyereség megegyezzen a tényleges nyereséggel. Az importált közbülső termékek száma minden évre és minden vállalatra és minden évre rendelkezésre áll. Az importálás állandó költségére teljesülnie kell annak, hogy az állandó költség kisebb mint az elérhető nyereségtöbblet, de a következő termék importálásának költsége már nagyobb, mint az általa elérhető nyereségtöbblet. Az állandó költségre tehát minden vállalat által választott importált termékszámra és minden évre egy intervallumot kapunk eredményül, amelyből az intervallumon belüli eloszlást figyelembe véve átlagot számíthatunk.

Becslési eredményeink szerint a nem importáló hazai tulajdonú vállalatoknak 1998. évi áron közel 36000$ állandó költséget kellett volna fizetni az első importálandó közbülső termékért.

A külföldi tulajdonúaknak ennek kevesebb, mint felébe, közel 15000$-ba került volna ugyanez. Az importáló vállalatok ezzel szemben lényegesen kevesebbet költöttek az első termék állandó költségére, a hazai tulajdonúk 1100$-t, míg a külföldi tulajdonúak ennek felét, 556$-t. Az importálás állandó költsége az importált termékek számával nő, becslési eredményünk szerint a ténylegesen importált termék után következő termék importálásának állandó költsége 4200, illetve 6400$ lett volna a hazai illetve külföldi tulajdonú vállalatok esetében. Az importálás állandó költsége a becslési alapváltozatban az összes költség 2,2 százalékát érti el. A közbülső termékek importálásával az importálók költség-megtakarítása 19 százalék, azaz az importálás állandó költsége a költség-megtakarítás mindössze 12 százaléka.