• Nem Talált Eredményt

3. Kapcsolódó nemzetközi dokumentumok

3.2. Az Európai Unió dokumentumai

Az alább ismertetésre kerülő dokumentumok alapvető szerepet töltenek be az Európai Unió tagállamainak életében. Az első három dokumentum az Európa Tanács (Council of Europe)24 által létrehozott nemzetközi egyezmény. Az Európa Tanács egy, az Európai Uniótól független nemzetközi szervezet. Az általa létrehozott nemzetközi egyezményekhez az államok szabadon csatlakozhatnak. Számos Európán kívüli ország is megtalálható az aláíró államok között, pl. Dél-Amerikából. Az egyezmények formailag többoldalú nemzet-közi egyezmények, amelyeket független államok egymással kötnek, az Európa Tanács a mediátor, a tárgyaló szerepét vállalja. A csatlakozás nem kötelező, de nem lehet az Európai Unió tagja olyan állam, amely néhány alapvető nemzetközi egyezmény betartására nem vállalt kötelezettséget. A Római és a Strasbourgi Egyezmények az EU alapvető egyezmé-nyei, tehát ezeket minden tagállamnak el kell fogadnia. Az Ovideoi Egyezmény esetében a tagállamok megosztottak ma is, többen tartózkodnak az aláírásától. Magyarország mind a három egyezményt aláírta és a Parlament jóváhagyása után törvény formájában hatályba is léptek.

Az Európa Tanács 1949-ben jött létre, 10 alapító állam kezdeményezésére a II. világ-háború utáni rendezés, az újjáépítés elősegítésére. Később a szerepe a természeti kincsek közös kihasználására, a jobb munkakörülmények biztosítására, illetve az alapvető emberi jogok védelmére módosult. A legelső nemzetközi egyezmények egyike volt az 1950-ben Rómában aláírt Emberi jogok európai egyezménye (EJEE) az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről.25 Magyarországon az egyezményt az emberi jogok és az

22 15.12.1983 ügyszám: 1 BvR 209, 269, 362, 420, 440, 484/83.

23 Dr. Majtényi László: Az információs szabadságjogok, Complex Kiadó Kft. 2006. 79-80. oldal

24 Az Európa Tanács (Council of Europe) nem keverendő össze az Európai Tanáccsal (European Council).

Az előbbi egy az Európai Uniótól független nemzetközi szervezet, az utóbbi pedig az EU tagállamok kor-mányfőinek és az Európai Bizottság elnökének tanácsa.

25 Az Európa Tanács egyezménytárában az ETS-005 számú egyezményt kell keresni, angol neve: ECHR, European Convention on Human Rights.

vető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény hirdette ki, amelyet 1993. február 1-től kell alkalmazni. Az egyezmény szól pl. a halálbün-tetés tilalmáról, de a tisztességes tárgyaláshoz való jogról, a hatékony jogorvoslathoz fűző-dő jogról, a szólás- és vallásszabadságról stb. Az EJEE 8. cikke foglalkozik a magánélet védelmével:

‘1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. 2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadsá-gainak védelme érdekében szükséges.’

Az EJEE 8. cikkben biztosított, a magánélet tiszteletben tartásához fűződő jogot korlá-tozni lehet a 2. pontban felsorolt indokokkal és esetekben. Az EJEE-vel történő kompatibi-litás megőrzése érdekében, a magánéletbe történő beavatkozásnak bizonyos feltételeket kell kielégítenie. Egyrészt törvényekkel összhangban kell, hogy történjen, másrészt szük-ségesnek kell lennie egy demokratikus társadalomban. Ez azt jelenti, hogy a beavatkozás-nak meg kell felelnie mind a fontos társadalmi igény, illetve az elérni kívánt jogos céllal való arányosság feltételének. Az ilyen jogos célokat kimerítően felsorolja a 8. cikk 2. pont-ja.

Az EJEE hozta létre a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságát (EJEB) . Ennek a bíróságnak a feladata az, hogy az egyezményben biztosított emberi jogok betartá-sát biztosítsa. Az aláíró országokból bármely állampolgár fordulhat vitás kérdések eldönté-se érdekében a bírósághoz. A pert formálisan a saját országa ellen kell indítsa azért, mert az nem biztosítja számára az egyezményben deklarált jogait. A bíróság elvi döntéseket hoz személyes képviselet nélkül, a felekkel csak írásban kommunikál. A per teljesen ingyenes – azonban hosszabb ideig is eltarthat.

Az EJEB döntései azt mutatják, hogy az EJEE nem ad abszolút garanciát a személyes adatok bizalmasságára, mert nem minden adatkezelést tekintenek a magánélet megzavará-sának, ezért az Európa Tanács 1981-ben létrehozta az Egyezmény az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során nevet viselő nemzetközi egyezményét.26 Ez az adatvédelmi egyezmény volt az első nemzetközi jogi kötelezettséget jelentő dokumentum a személyes adatok bizalmas kezelésével kapcsolatban. Magyarországon az egyezményt az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során, Strasbourgban, 1981.

január 28. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1998. évi VI. törvény hirdette ki és 1998. február 1-jétől kell alkalmazni.

Az egyezmény minden gépi személyes adatállományra és a személyes adatok gépi fel-dolgozására vonatkozik mind a köz- mind pedig a magánszférában (3. cikk)27 mindaddig, amíg az adatok egy azonosított vagy azonosítható személlyel kapcsolatba hozhatók (2.

cikk), függetlenül a nemzetiségüktől vagy a lakóhelyüktől. Az egyezményhez fűzött ma-gyarázat szerint az érintett személy az egyezményben azt az alapelvet fejezi ki, hogy ennek a személyeknek alanyi joga van a rá vonatkozó tárolt személyes információkhoz, még ha

26 Az Európa Tanács egyezménytárában az ETS-108 számú egyezményt kell keresni.

27 Az aláíró országok vállalhatták, hogy manuális (pl. papír alapú) adatállományokra is alkalmazzák. Ma-gyarország szintén vállalta az egyezmény ilyen kiterjesztését. Lásd a törvény 3. §-át.

3. Kapcsolódó nemzetközi dokumentumok 25

mások gyűjtötték is össze azokat. Látható, hogy az OECD irányelv jelentős hatást gyako-rolt az egyezmény szövegére.

8. Cikk

Az érintettet védő további garanciák Mindenkinek joga van arra, hogy

a) tudomást szerezzen a személyes adatok automatizált állományáról, annak fő cél-jairól, valamint az adatállományt kezelő személyéről és szokásos lakhelyéről vagy székhelyéről;

b) ésszerű időközönként és túlzott késedelem vagy költség nélkül értesüljön arról, hogy egy automatizált adatállományban személyes adatait tárolják-e, és ezekről az adatokról számára érthető formában tájékoztassák;

c) indokolt esetben ezeket az adatokat helyesbíttethesse vagy töröltethesse, ha ezen adatok feldolgozása ellentétes a jelen Egyezmény 5. és 6. Cikkében foglalt alapel-veket érvényesítő hazai jog rendelkezéseivel;

d) jogorvoslattal élhessen, ha e Cikk b) és c) pontjában foglalt tájékoztatási vagy indokolt esetben közlési, helyesbítési, illetve törlési kérelmét nem teljesítik.28

Az Európa Tanács 1997-ben hozta létre az Egyezmény az emberi lény emberi jogainak és méltóságának védelméről a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel ne-vet viselő nemzetközi egyezményét.29 Az egyezmény több olyan jogot kibővít, amelyet már az EJEE tartalmazott és kidolgozta hogyan kell ezeket alkalmazni az orvostudomány területére. Az EJEE-vel ellentétben, amelyet minden EU tagállam aláírt, az Emberi jogok-ról és a biomedicinájogok-ról szóló egyezményt több tagállam nem írta alá, pl. Egyesült Király-ság, Franciaország, Németország. Annak ellenére, hogy az egyezmény nem vonatkozik közvetlenül több EU tagállamra, mindazonáltal jelentős abból a szempontból, hogy az EJEB felhasználta, amikor ítéletet hozott olyan országokkal szemben, amelyek nem tagjai az egyezménynek. Magyarországon az egyezményt az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezménye: Az emberi jo-gokról és a biomedicináról szóló Egyezmény, valamint az Egyezménynek az emberi lény klónozásának tilalmáról szóló, Párizsban, 1998. január 12-én kelt Kiegészítő Jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló 2002. évi VI. törvény hirdette ki és 2002. május 1-jétől kell alkalmaz-ni. Az egyezmény 10. cikkelye szerint:

1. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magánéletét tiszteletben tartsák a róla szóló egészségügyi adataival kapcsolatban.

2. Mindenkinek joga van tudni bármilyen információról, amelyet az egészségével kap-csolatban gyűjtöttek össze. Azonban a pácienseknek azt a kívánságát, hogy ne tájékoztas-sák őket ugyancsak figyelembe kell venni.

3. Kivételes esetekben a 2. pontban szereplő jog érvényesítése törvénnyel korlátozható a páciens érdekében.

28 Az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során, Strasbourgban, 1981. január 28. nap-ján kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1998. évi VI. törvény

29 Az Európa Tanács egyezménytárában a CETS-164 számú egyezményt kell keresni.

Az Európa Tanács 1999-ben javasolta, hogy hozzák létre az Európai Unió emberi joga-inak egy aktuális jegyzékét. Az elkészült dokumentumot 2000-ben Nizzában mutatták be, de sokáig nem volt biztos a státusza. A benne felsorolt emberi jogokat a Római Egyez-ményből, továbbá az EJEB és a luxemburgi Európai Bíróság ítéletei alapján gyűjtötték össze.30 Az Alapvető jogok chartája két cikke hangsúlyozza a magánélet védelmének fon-tosságát: a 7. cikk szerint: ‘Mindenkinek joga van ahhoz, hogy tiszteletben tartsák magán-életét, családi magán-életét, otthonát és kapcsolattartását.’ A 8. cikk szerint: ‘1. Mindenkinek joga van a rá vonatkozó személyes adatok védelméhez. 2. Az ilyen adatokat tisztességesen kell feldolgozni meghatározott célokból az érintett személy beleegyezése alapján vagy valami-lyen törvényben lefektetett jog alapján. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a róla gyűjtött adatokhoz hozzáférjen, és joga van azokat kijavíttatni. 3. E szabályok betartása felett füg-getlen hatóság őrködik.’

Az Alapvető jogok chartája végül 2009. december 1-jén törvényerőre emelkedett, mi-vel a 25 EU tagállam mindegyike megerősítette aláírásával és nemzeti törvényben kihirdet-te. A közeljövőben a charta fontos szerepet fog betölteni az unió életében és meghatározza a jogalkotás további folyamatát.

3.3. Az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsának