Az EU CSR politikája

Európában az utóbbi néhány évben óriási figyelmet kapott a CSR mind a vállalatok, mind a politikusok, mind pedig a kutatók részérıl (Matten, Moon, 2004). Az Európai Unió számára fontos a CSR népszerősítése a vállalatok körében, a lisszaboni cél – „a világ legversenyképesebb, dinamikus tudás alapú társadalmává válni” – elérésének egyik fontos eszközét látják benne.

2001-ben az Európai Bizottság kiadta a CSR európai kereteinek kialakítását célzó zöld könyvet (Promoting a European Framework for Corporate Social Responsibility). A vitaanyag célja a párbeszéd, vita kezdeményezése a témáról és az Európai Unióban elfogadott közös álláspont kialakítása. A dokumentumban megfogalmazott definíció szerint – amint a korábbiakban már ismertetésre került – „a CSR egy olyan megközelítés, amely szerint a vállalatok önkéntes alapon környezeti és társadalmi szempontokat építenek be üzleti tevékenységükbe és az érdekelt felekkel való kapcsolatukba” (Európai Bizottság, 2001, 8. o.).

A CSR problématerületein belül a zöld könyv alapján megkülönböztethetünk a vállalatokat közvetlenül érintı, belsı tényezıket és a külsı stakeholder-eket érintı tényezıket. A belsı tényezık az alábbiak:

- Emberi erıforrás menedzsment. A kiválasztás és az alkalmazás során egyenlı esélyek biztosítása valamennyi munkavállalónak, köztük a hátrányos helyzető munkavállalóknak is. A munkanélküliség visszaszorítását is szolgálja, amely a lisszaboni célok között is szerepel. Az esélyegyenlıség biztosítása mellett a vállaltoknak fontos szerepe van a dolgozók képzésében, az élethosszig tartó tanulás támogatásában, amely a versenyképességet szolgálja.

- Munkahelyi egészség és biztonság. Ugyan ez egy viszonylag régóta szabályozott terület, az önkéntes vállalásoknak itt is nagy szerepe lehet. A kommunikációba is beépül, léteznek például címkézési rendszerek is.

- A változásokhoz való alkalmazkodás. A gyors változások velejárója a vállalatok gyakori szerkezetváltása, átstrukturálása, amely az esetek többségében a foglalkoztatottak számának csökkentését is jelenti, így társadalmi hatásaitól nem lehet eltekinteni. Ugyanakkor felmérések szerint az átstrukturálások a legtöbbször nem járnak a kitőzött mértékő költségcsökkenéssel.

- Környezeti hatások és természeti erıforrások kezelése. Az erıforrás-felhasználás illetve a hulladék kibocsátás csökkentése (és ezzel a hulladékkezelési költségek csökkentése, valamint az újrahasznosításból származó esetleges bevétel) a „win-win”

szituációk klasszikus példája.

Külsı tényezık:

- A helyi közösséggel való kapcsolat. A vállalat hosszú távú sikere nagymértében függ attól, hogy mennyire sikerül a helyi közösséggel szoros kapcsolatot kialakítania. A természeti környezet mellett (amely akár a rendelkezésre álló munkaerıt is befolyásolja) a társadalmi környezetre is befolyással van a vállalat pl.

foglalkoztatáspolitikája, képzési politikája révén.

- Üzleti partnerek, beszállítók és vevık. A vállalat megítélése nemcsak saját, de beszállítói körének, üzleti partnereinek tevékenységétıl, megítélésétıl is függhet. A beszállítókkal való hosszú távú, szoros együttmőködés ugyanakkor a kockázatot is csökkenti. A nagyvállalatoknak beszállító kis- és középvállalatok számára hasznos lehet, ha a vevı a CSR gyakorlata, kommunikációja terén szerzett tapasztalatát megosztja velük. A környezetvédelem terén gyakori például, hogy a beszállítók egy vevı kérésére javítják környezeti teljesítményüket, építenek ki és tanúsíttatnak környezetközpontú irányítási rendszert. Ez számukra hosszú távon is fontos versenyelıny lehet.

- Emberi jogok. Az eddigi területektıl eltérıen az utolsó két említett terület nem a vállalat mikrokörnyezetével, hanem makrokörnyezetével is kapcsolatos, így hatásai általában nehezebben azonosíthatóak. Az emberi jogok kérdése a széles beszállítói körrel bíró, fejlıdı országokban is mőködı vállalatok esetén gyakran felvetıdik.

Ebben az esetben azért is fontos az önkéntesség, mert a jogi szabályozás teljesítése sokkal nehezebben ellenırizhetı. A nem-kormányzati szervezetek szerepe különösen fontos az emberi jogok védelmével kapcsolatosan.

- Globális környezeti problémák. A vállalatok hozzájárulnak a globális környezeti problémákhoz is. Ez egy ugyancsak nehezen mérhetı és kommunikálható, de fontos terület.

A környezetvédelem tehát önálló belsı és külsı tényezıként egyaránt megjelenik a felsorolt területek között. Ugyanakkor az egyéb területekkel is kapcsolatba hozható, mint például az emberi erıforrás menedzsmenttel (környezeti képzés) vagy az üzleti partnerekkel való kapcsolattal (beszállítók minısítése környezeti teljesítményük alapján).

A CSR egységes értelmezésének elısegítéséhez fontos az eszközök körének áttekintése (Európai Bizottság, 2004). Az eszközök csoportosíthatóak aszerint, hogy a vállalati menedzsment tevékenységét, a fogyasztókat vagy a befektetıket érintik-e.

A vállalati menedzsment tevékenységét érintı eszközök:

- Etikai kódexek. A vállalat mőködési elveit fogalmazzák meg, de konkrét gyakorlati elıírásokat is tartalmaznak. Általában a környezetvédelemmel is foglalkoznak.

- Menedzsment rendszerek. A minıség- mellett a környezetmenedzsment az a terület, ahol a rendszerszabványokat legszélesebb körben használják.

- Számvitel, ellenırzés és beszámolás. A környezeti számvitel elısegíti, hogy a CSR-piramis legalsó szintjének (pénzügyi felelısség) céljai minél inkább összhangba kerüljenek a többi céllal.

A fogyasztókat érintı eszközök:

- Címkék. Az ökocímkék a fogyasztók tájékoztatásának fontos eszközei. A termék, szolgáltatás környezeti jellemzıi mellett a minıségrıl is tájékoztatást adnak.

Kiemelten fontos a megbízhatóság, amelyet a megfelelı tanúsítási rendszer biztosíthat.

A befektetıket érintı eszközök:

- Társadalmilag felelıs befektetés (Socially Responsible Investment – SRI). Egyre inkább igény van olyan befektetési formákra, amelyek nemcsak pénzügyi de etikai, környezeti szempontból is objektíven minısíthetıek. Több tagország fogadott már el olyan szabályozást, amelynek értelmében a nyugdíjalapoknak nyilvánosságra kell hozniuk, hogy befektetési döntéseik meghozatalakor figyelembe vesznek-e társadalmi, környezeti és etikai tényezıket is.

További lépésként fórumot hoztak létre a dialógus elindítására, amelynek záródokumentuma pillanatképet ad a különbözı érdekelt felek álláspontjáról a témában. A zöld könyv megjelenése után egy évvel Közleményben (Európai Bizottság, 2002) összegezték az EU CSR stratégiáját. A CSR egyfajta egységesítésére való törekvés mellett az Európai Unió törekszik a kis- és középvállalatok bevonására is. A CSR, amint azt a történeti áttekintésbıl is láthatjuk, eredendıen a nagy-, multinacionális vállalatok szerepvállalását jelenti. A kis- és középvállalatok, korlátozott erıforrásaik révén kevésbé aktívan jelentek meg eddig a társadalmi felelısségvállalás területén. A KKV-k intenzívebb bevonása mellett fontos törekvés a CSR integrálása a különbözı szakpolitikákba.

2006-ban újabb Közlemény jelent meg, amelynek címe: „Európa mint kiválósági központ a vállalatok társadalmi felelıssége terén”. Amellett, hogy a CSR továbbra is fontos maradt az Unió számára, látható egy elmozdulás a vállalatok társadalmi felelısségvállalása szerepének

megítélésében. Míg az elızı közleményben elsısorban a fenntarthatóság megvalósításának fontos vállalati eszközét látták benne, a 2006-os dokumentum a versenyképesség elımozdításában és a munkahelyteremtésben betöltött szerepét emeli ki.

Fontos lépés, hogy a Bizottság támogatását fejezte ki a vállalkozások társadalmi felelısségére vonatkozó európai szövetség létrehozásához. Az új szervezet célja, hogy politikai ernyıszervezetként szolgáljon a nagyvállalatok és a KKV-k, valamint érdekelt partnereik vállalati társadalmi felelısségvállalással kapcsolatos új, illetve meglévı kezdeményezéseihez.

Ugyanakkor azt is hangsúlyozta a dokumentum, hogy a Bizottság által a szövetségnek biztosított támogatás nem helyettesíti az érdekelt felekkel folytatott párbeszédet, a stakeholder-ekkel való egyeztetés megmarad, például az egyeztetı fórum rendszeres felülvizsgálati ülései révén. Fontos törekvés a civil szféra bevonása, amely részben reagálás arra, hogy a civil szervezetek hiányolták uniós részrıl a kellı figyelmet a CSR-ral kapcsolatos párbeszéd során.

Ugyancsak mérföldkı „Az Európai Parlament 2007. március 13-i állásfoglalása a vállalatok társadalmi felelısségérıl: új partnerség (2006/2133(INI))”, amely Richard Howitt britt képviselı javaslatára került elfogadásra. A Howit-jelentés szerint a CSR esetleges EU-szintő szabályozásakor tekintettel kell lenni a tagállamok közötti jelentıs különbségekre, vagyis „a vállalati magatartásra egyetlen modellt alkalmazni kívánó egységes módszer nem helyénvaló” (Európai Parlament, 2007). A CSR területeivel kapcsolatosan megállapításra került, hogy „a vállalatok társadalmi felelısségének olyan új területekkel is foglalkoznia kell, mint például az élethosszig tartó tanulás, a munkaszervezés, az esélyegyenlıség, a társadalmi integráció, a fenntartható fejlıdés és az etika” (Európai Parlament, 2007). Richard Howitt a túlzott egységesítés ellenzése mellett felvetette egy olyan EU-szintő címkézési rendszer bevezetését, amely segítségével jelölnék az emberi és munkavállalói jogok tiszteletben tartását. Ennek indoklása, hogy véleménye szerint a fogyasztók tudnák igazán kikényszeríteni a felelıs vállalati magatartást, amihez azonban elengedhetetelen az objektív, egyértelmő tájékoztatás.

Az Unió CSR-politikája tehát a 2000-es évektıl aktivizálódott, jelenlegi lényeges törekvései a KKV-k bevonása, a szakpolitikai integráció, a civil szféra bevonása és az egységesítés, az egyértelmő tájékoztatás a fogyasztók számára, mindez a tagállamok közötti különbségek szem elıtt tartásával. Az Unió CSR-politikájának folyamatos alakulását jelzi, hogy az Európai Parlament 2007-es állásfoglalása szerint „elismeri, hogy a vita továbbra is nyitott az érdekelt felek különbözı csoportjai között a vállalatok társadalmi felelısségének pontos fogalmáról” (Európai Parlament, 2007).