I I I . NICCOLO, „ Ferrarai őrgróf,
* ? f 1 4 4 1 .
Alberto d'Esté törvénytelen fia Isotta Albaresani-tól.
Törvényesítve lett 1391. ; atyja uralmát örökölte 1393. ; önálló fejedelem 1402.
i . neje (1397—1416.) : Gigliola da Carrara,
2. neje (1418.) : Parisina Malatesta, hűtlenség miatt lenyakaztatott 1425., 3. neje (1431.) : Ricciarda da Saluzzo, f 1474.
UGO, anyja : Stella d'Assassino),
ferrarai őrgróf (1441.), I. Alfonso törvénytelen leánya.
BORSO, 5°5-ikertestvére) 1463. Modena kormányzója,
* 1419. 1471- Ferrara és Modena t T437. herczege, férje: Carlo neje (1473): Aragoniai
Gonzaga. Eleonora, f
1493-SIGISMONDO, Ezeken kívül még a következő törvénytelen gyermekei voltak : 4 : 1 4 3 3 . I . NICCOLO; 2. F R A N C E S C O ; 3. ALBERTO ( I I . ) ; 4. G U R O N E ; t r5 ° 7 - 5- MELIADUSE ( 1 4 0 6 — 1 4 5 2 . ) ; 6 . F O L C O ; 7. RINALDO t I5 ° 3 - , katonás- n e j e : Lucretia di Monferrato; 8. ALBERTO (III.); 9. BIANCA kodott, (1440—1506) ; 10. MARGHERITA férje : Roberto Malatesta ; n é h a E r c o l e 11. MARGHERITA (II.) f 1 4 5 2 . ; 12. V E R D E ; 13. ISOTTA ( 1 4 2 5 —
helytartója 1456.) ; 14. CAMILLA férje : Rod. Varano, Camerino ura ; volt. 15. BEATRICE (1427—1497.) férJe : Niccolo da Correggio ; a mantuai őrgróf fia,
később maga őrgróf
Ferrara és Modena herczege (1505.), i. neje (1491.) : Anna Sforza, Galeazzo Maria leánya, f 1497.
2. neje (1501.): Lucrezia, Rodrigo Borgia, (VI. Sándor pápa) és Vanozza Catanei
leánya, f 1519. (törvénytelen ; anyja :
Isabella d'Arduino)
# 1481. F 1561.
1506-ban összeesküvés miatt börtönbe került ;
1561-ben kiszabadúlt. 1559-1534 óta Ferrara herczege.
IPPOLITO,
* 1509- 1 1 5 7 2 . 1538-ban bibornok, a tivoli-i Este-villa építője.
ELEONORA,
is 1 leírták az utókor számára azt a mesés pompát, melylyel a pápai kegyencz vendégeit s különösen a nápolyi királyleányt fogadta, az aranyozott lenge fa-palotát, melylyel számukra erre az alka-lomra lakóházát a Piazza de' Santi Apostolin kibővítette, s melyet a legbecsesebb pápai szőnyegekkel, bársony- és selyem-kárpitokkal, bearanyozott élő alakokkal, ugrókutakkal, drága
2 4 . S I G I S M O N D O D ' E S T E .
(Sperandio érme után.)
bútorokkal, arany és ezüst edények tömegével díszített. Leírták a hat óra hosszant tartó lakomát, melynél a szolgák selyembe voltak öltözve s minden vadpecsenye, még a vaddisznó is, az állat egész alakjában jelent m e g ; a hol egy tálon fölhordott hegyből élő ember bújt ki s üdvözölte a vendégeket, a hol czukornemű-ből készült mozgó várakból és hajókból szórták a csemegét a künn ujjongó népnek, míg a vendégek szórakoztatására Olasz-ország legjobb színészei játszottak fölváltva mythologiai jelene-teket és a szentírásból vett mvsteriumokat.
' Közölve Tummulillis Memorabiliáinak id. kiadásában a 194. 1.
Magyar Tört. Életr. 1908. II
i o6
B E R Z E V I C Z Y A L B E R T
Hogy ez a kicsapongó vendégszeretet, mely már a komolyabb kortársakat is gondolkodóba ejtette,1 a nápolyi udvarban s különösen Beatrixnál nagy benyomást hagyott hátra, azt azért is föltételezhetjük, mert Bonfinius magyar történetében is helyet talált a ferrarai herczegnő római időzéséről való megemlékezésre.2
Eleonóra útjáról, mely Nápolytól Ferraráig egy hónapig és kilencz napig tartott,3 s különösen firenzei ünnepeltetéséről4
bő értesítéseket küldött az otthoniaknak, névszerint megemlítve Beatrixot is, s nem késett őket arról a lelkes fogadtatásról sem tudósítani, melyben férje országában és székvárosában részesült, a hol minden faluban tánczvigalommal ünnepelték meg a feje-delmi nászt s magábán Ferrarában diadalmenet, vígságok, lovag-torna, fegyverjátékok és lakomák jártak egymás nyomában.5
Beatrix akkoriban már tizenhat éves volt s valószínűleg erre való tekintettel körülbelül nénje férjhezmenetelével egyidejűleg teljesen önálló udvartartást kapott, melynek ismertetésére még rátérünk. Már 1472 április és június havában együttes utalványo-zások történtek a királyi pénztárnál az Eleonóra és Beatrix herczegnők kelengyéjére ;6 világos ennélfogva, hogy mindkettőt egyszerre látták el legalább is teljes ruhafölszereléssel, a mit az is indokolt, hogy ebben az időben már több irányban komoly tárgyalások indúltak a Beatrix kiházasítása iránt is.
A férjül kijelöltek egyike a genfi tó és a Po felső folyása közt elterülő havasi tartománynak, Savoyának kiskorú
uralko-1 Muratori: Annali id. köt. n o . 1.
- Autonii Bonfinii História Pannonica, sive Hungaricarum rerum Decades (Joann.
Sambucus, Coloniae Agrippinae, 1690.) Dec. ív. lib. i n . 419. 1. azt mondja a római ünnepélyekről : «nihil a e t a t e nostra magnificentius sit auditum». Némileg előz-ményéül szolgált ennek a tüntetően fényes római fogadtatásnak Galeazzo Maria Sforza milanói h e r c z e g és neje Savoyai Bona firenzei ü n n e p e l t e t é s e 1471-ben, valamint az a vetélykedően díszes és lelkes fogad-tatás, a melyben Palaeolog Zoët (Zsófia) mint a III. Iván nagyfejedelem aráját része-sítették Olasz- és Németország különböző
helyein, midőn 1472-ben mint a pápa v é d e n c z e s a katholicismus vélt úttörője utazott új hazájába, Oroszországba. (Mura-tori : Annali, id. köt. 104. 1. és Pastor id.
m. Ii. 423. 1. Reumont : Lor. d. Medici i.
3 1 5 - 3 1 6 . 1.)
3 Olivi id. müv. 31. I.
4 Levelét lásd Corvisieri- Tummulillis-nál 203. 1. Reumont Lor. d. Medici I.
3 4 4 - 3 4 5 -
1-5 Diarium Ferrariense (Muratori, Scrip-t o r e s xxiv. köScrip-teScrip-t.) 248—249. 1. MuraScrip-tori:
Antichità E s t e n s i 233. 1.
6 Cedole d. Tes. Ar. Vol. l x . fol. 268.
és 417.
dója, Filiberto volt, ki atyjának, VIII. Amadeónak halála követ-keztében ép akkor lett — még csak hétéves korában — név-leges uralkodóvá; a ténynév-leges kormányzati hatalmat a kevéssel előbb, VII. Amadeo alatt szépen meggyarapodott s herczegség rangjára emelt tartomány fölött az özvegy királyné, Jolante a VII. Károly franczia király leánya s XI. Lajos, akkor uralkodó király nővére gyakorolta. A kiszemelt jegyesek közötti, kissé természetellenes korkülönbség ellenére a tárgyalások 1473 tava-szán már annyira haladtak, hogy már a Beatrix hozományának összegét is emlegették úgy a
franczia királyi, mint a ferrarai herczegi udvarnál, bár eltérő értesülés alapján.1
Ebbe a tervbe váratlanúl beléavatkozott a kis savoyai herczeg nagybátyja, a franczia király, és pedig azért, mert Beatrixot a saját előszülött fiá-nak kívánta aráúl. 1473 június 19-ikéről Amboiseból levelet írt XI. Lajos a vele szövet-séges Firenze
polgárfejedel-mének, Lorenzo dé' Medicinek, melyben barátságának meleg megnyilatkozása után teljes bizalommal közli vele, hogy hírt vett a napolyi királynak, leányára2 s a savoyai herczegre
2 5 . I V . S I X T U S E R E M K E P E .
(Guazzalotti müve.)
i Tudtommal ennek a t e r v e z e t t mátka-ságnak csak két helyen maradt írott n y o m a : az egyik XI. Lajos alább b ő v e b b e n ismer-tetendő levele s az arra adott válasz, melyet Abel Desjardins közöl a Giuseppe Canestrinitöl összegyűjtött oklevelek kö-zött a c Négotiations diplomatiques de la France avec la Toscane» i. kötetének (Páris 1859.) 161. s köv. lapjain ; a másik Olivi többször id. müvében (Delle Nozze etc.
i l —13. 1.) található. Amott a franczia király úgy van értesülve, h o g y F e r r a n t e Bea-trixot a savoyai herczeghez férjhez adni
készül «cum dote trecentum millium duca-torum,» emitt pedig a ferrarai k ö v e t e k azt jelentik Nápolj'ból, h o g y «la Duchessa di Savoia havea domandato p e r la dote da Mad. Beatrice, dovendola tuore per suo figliolo 200.000 scudi e che cum mancho de 100.000 la no se havea a maritar».
2 A már előbb id. levél a nápolyi király
«filia primogenita»-járól s z ó l ; ez tévedés, melybe a kiadók is beléestek, jegyzetük-ben mondván : «La fille ainée de Fer-dinand . . . Beatrice, mariée à Mathias Cor-vin ;» hogy azonban XI. Lajos csakugyan
i o6
B E R Z E V I C Z Y A L B E R T
vonatkozó házassági terve felöl, mely azonban még nem végleges. Hánytorgatván azt elméjében, arra a meggyőződésre jött, hogy úgy az ő saját, mint ama király érdekének sokkal jobban felelne meg, ha közöttük jönne létre házassági kötelék, neveze-tesen, ha az ő fia, a dauphin, venné el a nápolyi királyleányt.
Lorenzo útján kívánja ez Ferranténak tudomására hozni s az ő véleményét és szándékát kipuhatolni, esetleg a leányának szánt hozomány tekintetében is, habár ő nagyobb súlyt helyez a ná-polyi király tartós barátságára és szövetségére, mint a hozo-mány összegére. Ez a barátság és szövetség ugyanis, a mint védelműl szolgálna Ferranténak az Anjouk ellenében, — kiket ő, Lajos is hűtleneknek ismer, — ép úgy megerősítené a franczia királyt ellenségeivel, különösen az aragoniai királylyal szemben ; szóval : egyiköknek barátjai és ellenségei a másiknak is barát-jaivá és ellenségeivé válnának. Kéri Lorenzót, járjon el ebben
az ügyben s értesítse őt a tapasztaltakról, hogy majd a kifej-lendőkhöz képest követeket küldhessen a további tárgyalások végett ; a firenzei megbizottakat azonban utasíttatni kéri, hogy erről az ügyről csak vele magával tárgyaljanak s belőle el ne árúljanak semmit még a király vérbeli rokonai előtt sem.
A franczia király elsőszülött fia, kit ilyenképen Beatrixszal összeházasítani kívánt, tudvalevőleg Károly volt, az akkor csak hároméves — tehát Beatrixnál tizenhárom évvel ifjabb — trón-örökös, ugyanaz, ki utóbb mint VIII. Károly, olaszországi had-járatával halálos csapást mért az Aragoniaiak uralkodó házára.
XI. Lajos ajánlatával elárúlta, hogy jól ismeri a nápolyi király sebezhető oldalait; tudta, hogy a trónkövetelő Anjouktól s azok franczia hátvédjétől fél, és tudta, hogy meg nem szűnt nehez-telni nagybátyjára az aragoniai királyra, ki az ő nápolyi ural-mának törvényességét még mindig vonakodott elismerni.
A még a tervezett savoyai házasságénál is kedvezőtlenebb
Beatrixra gondolt, azt k é t s é g t e l e n n é teszi az, h o g y az igazi «filia primogenita», Eleonóra akkor már egy hónapja neje
volt Estei Ercolénak és hogy a savoyai házassági terv megdöntéséről van szó.
korviszony bizonyára nem volt az egyedüli, sőt nem is volt kifejezetten szereplő szempont a Ferrante állásfoglalásánál, melyet augusztus 9-ikéről Lorenzo de' Medicihez intézett leveléből isme-rünk meg.1 A politikában egyébként oly cynikus királynak ezúttal kétségkívül érdekében állott szigorúan becsületesnek és lovagiasnak tűnni föl. Válasza az ajánlatra udvarias, de határo-zottan elutasító volt; méltányolja — úgymond — az érveket, melyeket Lorenzo a hatalmas franczia királylyal való házassági összeköttetés mellett
fölho-zott, de az ajánlat föltételei őt becsületében érintenék ; szövetségeket kellene meg-szegnie, hogy a fölajánlott előnyös rokonságba belép-jen, s ezt becsülete nem en-gedi ! Inkább meghal, mint-sem hogy nagybátyján az aragon királyon hűtlenséget kövessen el; inkább lépjen Lajos is baráti viszonyba vele. Az Anjoukkal ám bán-jék el a király érdemök
szerint, de Merész Károly burgundi fejedelem — ki ellen Lajos ádáz háborút folytat, — neki szövetségese, barátja, vele szakí-tania lehetetlen, a franczia királynak kellene kibékülnie vele, ha Nápoly szövetségére törekszik. Előtte a hűség és becsület első ! azt elébe helyezi minden előnynek, haszonnak, annak birodal-mát, életét kész föláldozni. Am szüntesse meg Lajos ellenséges viszonyát a spanyol királysággal s a burgundi herczeggel, for-dítsa fegyvereit a hitetlen török ellen s akkor nemcsak rokon-ságát és szövetségét keresné, de mindenben szolgálatára állana.
Ismételve, hogy tisztességesebb föltételek mellett a házassági
26. X I . L A J O S F R A N C Z I A K I R Á L Y É R E M K É P E .
(Franc. Lauranától.)
1 Desjardins-CanestrininéX, 1. 163—165. 1.
i o6 B E R Z E V I C Z Y A L B E R T
ajánlatot szívesen fogadná el, Lorenzónak köszönetet mond jó-akaratáért s őt szeretetéről és szolgálatkészségéről biztosítja.
Hogy e visszautasítás titkos okai között nem szerepelt-e egy meg nem nevezett más jelöltre, a magyar királyra való tekintet, kivel való házassági összeköttetés iránt — mint látni fogjuk, — már előbb indultak tárgyalások? azt nehéz volna eldönteni.
Vannak egyébiránt nyomai annak, hogy e visszautasítás ellenére a házassági tervet Lajos és Ferrante titkon tovább tárgyalták egymás között ;1 a dologból azonban tudvalevőleg semmisem lett s valószínű a föltevés, hogy a képmutatás két nagy mestere versengő játékot folytatott egymással, mintegy próbára tevén kölcsönösen hiszékenységöket s e mellett játékszerűi a Beatrix személye szolgált.2
De csakhamar megszakadt a savoyai házassági terv fonala is; Ferranténak a későbbi fejleményekkel szemben nem állha-tott érdekében addig várni második leánya kiházasításával, míg a savoyai herczeg 5 házasságra alkalmas kort ér el.
Eleonóra távoztával a Beatrix udvartartását egyelőre mint hajadonét rendezték be Nápolyban, 1473 nyarán. Ez időtől fogva fordul elő a Cedole di Tesoreriában állandó rovat gyanánt a herczegnő háztartásának költsége : «la spesa délia casa della í 11. Donna Beatrice,»4 egyúttal azonban folytonos utalványozá-sok a háztartás fölszerelésére : pohárszék, mosdómedenczék, karosgyertyatartók, evőszerek, ládák, ágyneműek, kápolnadísz, lószerszám és nyergek, konyhaeszközök, virágok beszerzésére s e mellett mindig még ruházatok és ékszerek külön adományo-zásával is találkozunk. Ezer ducatóban volt Beatrix évi háztar-tási kiadása megállapítva ;s ez nem soknak látszik, de ezen min-dig túlmenő utalványozások történnek különösen öltözeti és
1 H. Francois Delaborde : L' Expédition de Charles VIII. en Italie, Paris, 1888. 97.1.
B. Buser : Die Besiehungen der Mediccer su Frankreich, Leipzig 1879. 162—166. 1.
2 Reumont Lor. d. Medici r. 323. 1.
Delaborde előbb id. helyen.
3 A herczeg már 1482-ben, 17 é v e s korában meghalt.
4 Először 1473 július 6-ikán. (Cedole, Vol. Lxiii. fol. 148.)
5 Cedole d . T . A r . V o l . l x i i i . f o l . 3 2 9 .
piperetárgyakra, és roppant személyzetének fizetései is külön szerepelnek. Hogy mekkora személyzettel rendelkezett, azt az 1474-iki számadások részleteiből tudjuk : udvarnagya Lucido di
27. A N Á P O L Y I C A S T E L L O N U O V O N A G Y T E R M É N E K A J T Ó O R O M Z A T A . (Domenico Gajini m Ü V e . )
Sangro volt, még mellette van tanítója, Antonio de Sarcellis, orvosa messer Christofano Dartaldo, orvostanár a nápolyi egyetemen, számadó titkára Bartolommeo Loret ;1 van fősza-kácsa, bevásárlója, pinczemestere, étektálalója, szobamestere,2
sütőmestere, kapusa, szakácsa, istállómestere, kuktája,
pohár-1 A Loret család már I. Alfonso udvari 2 «Maestro di sala,» fökomornyik-féle emberei között szerepel, 1. Fiiangieri id. lehetett,
m. vi. 72. 1.
i o6
B E R Z E V I C Z Y A L B E R T
noka, két mosónéja, egy öszvérhajcsára és még ezeken kívül egy sereg szolgálata szerint meg nem jelölt cselédje;1 udvarhölgyei számáról nincs értesülésünk, csak annak van nyoma, hogy szá-mukra nyergeket rendelnek meg;2 a herczegnő lovai számára az 1474. év folyamában 573 tomola zabot szolgáltattak ki.5
Es ilyen, szűkösnek valóban nem mondható ellátás mellett Beatrixnak már 17 éves korában adósságai vannak; az udvari pénztár kénytelen ismételve nagyobb összegeket is folyósítani a herczegnő tartozásai, sőt «régi adósságai» törlesztésére ; egy év alatt 2128 ducatóra megy, tehát a megszabott évi átalányt több mint kétszeresen meghaladja az, a mit ily czímen fordíta-nak a herczegnő kiadásaira.4 Nyilvánvaló tehát, hogy Beatrix nem tudott bánni a pénzzel s igen korán szokott hozzá a könnyű költekezéshez, sőt az adósságcsináláshoz, a minek későbbi éle-tében oly sok jelével találkozunk; habár föltételezhető, hogy korán történt önállósítása sokaknak n}7ujtott alkalmat arra, hogy tapasztalatlanságával, s talán jó szívével is visszaéljenek. A tékoz-lási hajlam nála némileg öröklött hiba is volt; nagyatyjáról, Alfonsóról mondták, hogy neki Nápolyban egy napra ezer arany, Nápolyon kívül 1500 kellett; atyja, Ferrante, különösen lovak tartásában és ajándékozásában volt pazar; állítólag egy barát-jának összesen 300 lovat ajándékozott,5 s lótartásra évi 7500
aranyat fordított.6 Testvérbátyja, Alfonso is fényűző volt és nagy adósságba merült.7 Hogy a nápolyi udvarnál a nők adós-ságcsinálása nem volt szokatlan dolog, mutatja a trónörökös nejének, Ippolita herczegnének példája, ki 1474-ben Lorenzo de'
1 Valamennyi névszerint elősorolva a Cedole Lxvr. kötetéb. 165. fol.
2 Cedole V o l . LXIII. f o l . 3 2 1 .
5 A Cedole LXV. számú külön kötete, a mely a kiszolgáltatott gabonanerLŰekröl s egyéb terményekről szól, 266—306. tétel-szám. A «tomola» valamivel több mint egy fél hectoliternek felel meg.
4 U. ott Vol. Lxvi. fol : 239., 322.. 392., 431-, 515-, 537-,
550-5 Nunziante id. m. Arch. Stor. x v n .
300. 1. Bast. Biancardi id. m. 358. 1. Fer-rante gyakori ló-ajándékozásai a Codice Aragonesé-ben foglalt levelekből is kitűnnek ; Lorenzo de' Medici is tőle ajándékba kapott paripán jelent meg 1467-ben e g y firenzei ünnepélyen. (Paul Müller Walde : Leonardo-da Vinci, 57. 1.)
6 Passero id. m. függelékében 340. 1.
7 Lásd e r r e n é z v e : Tom. Persico: Diom.
Carafa 92 — 94. 1.
Medicitől kért kölcsön «női becsületszóra»1 2000 aranyat, pontos fizetést igérve s ékszereket ajánlva föl zálogul.
Egyébiránt a fényűzés, melynek kétségkívül Beatrix is már leánykorában nekiadta magát, bizonyos tekintetben együttjárt a talán Európaszerte legfényüzőbbnek elismert nápolyi királyi udvar szokásaival, életmódjával, az olasz renaissanceot jellemző öndi-csőítés és életélvezet ösztönével, gyönyörködésével az embert
2 8 . L A K O M A O L A S Z K I R Á L Y I H Á Z B A N A X V I . S Z Á Z A D E L E J É N .
környező színekben és formákban s mindenben müvésziesre, tehát választékosra való törekvésével. Nápolyban különösen az egész nemesi osztály hajlandósággal bírt a pompakifejtésre ruhá-ban és házi berendezésben, s így annál inkább követelték ezt meg a legmagasabb rangúaktól ; a kifejlett selyemipar lehetővé tette, hogy úgyszólván minden ember selyemben járjon,2 s ezért becsesebb bársony- és brokátszövetek és nagyobb ékszer-s egyéb díékszer-sz által lehetett cékszer-sak egyeékszer-seknek kiválniok. A
kor-1 «A fede de leale Madama», Reumont:
Lor. d. Med. i. 310. 1.
2 G. IVeber : Allgemeine Weltgeschichte ; ix. köt. 710. 1. Reumont Carafa v. Mad.
11. 45. 1. A nápolyi ruházkodás fényűző Magyar Tört. Életr. 1908.
voltát mutatja az is, hogy bizonyos arany-szövetű női öltönyt «veste d'oro secondo il costume napoletano»-nak n e v e z t e k . (Olivi id. m. 32. 1.)
12
i o6
B E R Z E V I C Z Y A L B E R T
társak épen Nápolyban legtöbbet panaszkodtak a divat gyors változásai s az idegen, különösen franczia és az Aragoniaiakkal együtt jött spanyol divatok behatolása miatt.1 Tekintve azt, hogy a tizenötödik században, sőt később is, még általános szo-kás volt a drágább szövetből készült, gazdagabban ékesített ruhadaraboknak ép úgy mint az ékszereknek nemzedékről nem-zedékre való átörökítése,2 csakugyan föltünőnek kell találnunk a többnyire fényes kiállítású új meg új ruhanemüeknek azt a sürü megrendelését, melylyel a nápolyi királyi ház pénztári naplójában Eleonóra és Beatrix szükségleteinél találkozunk. Az idegen, különösen a franczia divat térfoglalásának nyomát talál-hatjuk itt is; gyakran fordúlnak elő a ruha szöveténél vagy szabásánál franczia eredetre vagy modorra való utalások.5
Végre az öltözkedés fényűzésének egyik indító oka volt akkor, különösen udvaroknál, a gyászok különböző neme, s annak az egész személyzetre s a mindig gazdag paripadíszre való kiter-jesztése is ; a legmélyebb fekete gyászon kívül hordtak némely esetben barna, sőt sötétkék gyászt is, s a gyász részben a ruha szabására is kihatott;4 elképzelhető, mekkora költséggel járt egy magas állású egyéniségnek egész «famigliájával», vagyis gyakran több százra menő háznépével megfelelő gyászruhában való megjelenése,5 s a hátaslovak csótárainak, takaróinak, far-matringjainak a gyász követelményei szerinti cserélgetése.
1 J. Burckhardt id. m. II. kőt. 98. 1.
2 Ben. Croce : Isab. del Balzo, 17. 1.
3 Cedole V o l . LI. f o l . 3 4 6 . é s V o l . XLVII.
fol. 434. Lásd ezenkívül Ben. Croce fentebb idézett müvét is az 59. lapon. Riccardo Bevere adattárát (Vestimenti e gioielli in uso nelle province Napoletane dal XII al X V I secolo) az Arch. Stor. Napol. XXII.
köt. 317. lapján, é s Giulio de Montemayor czikkét (La Piazza della Sellaria) a Nap.
Nobil. v . köt. 21. s köv. lapján. A franczia szabás főkép a függő ujjak bőségében s az oly hosszú ruhában nyilvánúlt, mely övön alúl szétnyílt s láttatta a szoknyát.
4 Barna gyászruhára nézve 1 : Pasqu.
Viliari: Storia di Savonarola 1. 382. 1.
sötétkékre nézve : Cedole Vol. XLIV. fol.
179. sötét szövet mint gyász u. ott Vol.
XLVII. fol. 445. A franczia királyi udvar különböző gyászöltözékeire n é z v e 1. Paul Lacroix : Vie militaire et religieuse au moyen âge et à 1' époque de la renaissance, Paris, 1877. 5 4 8 - 5 5 4 .
1-5 Alfonso calabriai herczeg az 1490-ben Mátyás halála alkalmából Nápolyban ren-dezett g y á s z ü n n e p é l y e n 300 feketébe öltö-zött kísérővel jelent meg. (Leostello Efe-meridi etc. a Fiiangieri «Documenti»-je 1.
köt. 156., 326. és 428. 1.)
6 Példa rá : Cedole Vol. XLVII. fol. 294.
Általán az öltözködés alkalomszerűsége nagy áldozatokat követelt; gyakran külön öltözéket készíttettek csak egy-egy vadászat czéljára ; mert a vadászatok különben is nagy és mond-hatjuk fontos szerepet vittek a nápolyiak s főkép a nápolyi udvar életében, és adataink vannak rá, hogy Beatrix nővérével együtt már tizenegy éves korában vett részt, még pedig «mandola-virágszín» lovaglóruhában az Astroniban rendezett udvari vadá-szatban.1
Ezekről a gyakran ismétlődő astronii udvari vadászatokról élénk képet festett a xvi. század végén Summonte, leírván egyet, melyet még I. Alfonso rendezett vendége, III. Fridrik német császár tiszteletére, ezen a «szépségre nézve egész Olaszország-ban páratlan helyen».2
Astroni most is királyi vadászkastély, Bagnoli és Solfatara fölött fekszik, a flegrái mezők és az egykori Lago d' Agnano közelében, egy kihamvadt kráterben, melynek lejtőit abban az időben gyönyörű dús forrásokkal bővelkedő erdő borította, egészen vadaskertté alakítva, s gondosan őrizve. Vadászat alkal-mával több ezer hajtó vette körül a katlanszerü erdő felső kari-máját s hajtotta le nagy zajjal az agyaras és agancsos vadat a kráterfenékből alakúit lapályra, a hol a király vadászai vártak rájuk falkáikkal, lándzsáikkal és vadászkéseikkel s az erdőt szegelyező sátrakból mint páholyokból néző udvarbeliek és temérdek nép szemeláttára ment végbe az űzött vad leöl-döklése.
Az ily vadászatoknál a nőkre természetesen inkább csak szemlélőszerep várt ; de azért szerették nemcsak a végjelenet véres látványát, hanem mindazt, a mi a vadászattal együttjárt : a lovaglást, a társaságban, udvarlások közt eltöltött estéket, a hosszabb vadászkirándulások pihenő-napjait, a falusias fesztelen életet, a reggel üde uráinak a szabadban való élvezését, a városi s még inkább az udvari élet terhes repraesentativ
Az ily vadászatoknál a nőkre természetesen inkább csak szemlélőszerep várt ; de azért szerették nemcsak a végjelenet véres látványát, hanem mindazt, a mi a vadászattal együttjárt : a lovaglást, a társaságban, udvarlások közt eltöltött estéket, a hosszabb vadászkirándulások pihenő-napjait, a falusias fesztelen életet, a reggel üde uráinak a szabadban való élvezését, a városi s még inkább az udvari élet terhes repraesentativ