ne legyen táncverseny. 118
26. Az 1977-es szilveszteri mulatság résztvevői egy házibuliban
Egyéb, spontán mulatságok a téli időszakban
A téli időszakban élénk társadalmi életet éltek a Végvár környéki tanyákon. Látogat-ták egymást a szomszédok, és különböző játékokkal (kártya, malom stb.) múlatLátogat-ták az időt. Ide kapcsolódik Tóth Antal következő története:
[Tudom miről nem beszéltünk! Az asztaltáncoltatásról. Olvastam az írásá-ban.] Hát én ezt nem láttam, csak így hallás után. Ahogy nekem elmesélték, körül-ültek egy faasztalt. Körülülték és akkor így rátették a kezüket az asztalra, nyomták lefelé. Akkor vót egy mester, a táncoltató. (…) Vett egy fakanalat, alábújt az asztalnak.
És akkó’ elkezdte verni a lábát az asztalnak – „Hej, komám, gyerünk csak egy kicsit arább! És akkó’ elkezdett az asztal mozogni arra. – „Koma, állj csak föl két lábra! – Ko-pogtatta a lábát. És az asztal kezdett el emelkedni, hiába nyomták le az embörök. Ez egy olyan hipnotikus valami vót. De valami vót benne, máskülönben nem beszéltek vóna errűl. Ez is egy tanyasi játék vót. [És ez mikor volt?] Olyan nyócvan-kilenc-ven-száz éve.144
144 Elmondta Tóth Antal (1937). Gyűjtötte Szőnyi Vivien 2013. 6. 1-én, Végváron.
Társasmunkákhoz kapcsolódó mulatságok
A visszaemlékezések szerint elsősorban a házépítéssel kapcsolatos kalákamunkák esetében fordult elő, hogy a munka lezárását követő ünnepségen mulattak. Ezzel kap-csolatban táncról azonban csupán a 20. század első harmadára vonatkozóan vannak adataink.145 A fonókban a 20. század közepéig a női munkák mellett énekeltek is, táncra vonatkozóan nincs információnk.146
Különösen nagy családi ünnepnek számítottak a disznóölések. Voltak olyan alkal-mak is, amelyek két napig tartó mulatozással zárultak. Mócorkák-nak nevezték azokat, akik hívatlanul – magukat elmaszkírozva – jelentek meg a disznótoron. Ezek a házba betérve gyakran táncba kezdtek. Lépéseiket elügyetlenkedve, gesztusaikat tréfásan el-túlozva járták a csárdást, így próbálták megnehezíteni a háziak dolgát, akik a mócorkák testalkata és mozgása alapján próbálták kitalálni a látogatók kilétét. Az 1940-es évek-ben tartott disznótoros mulatságokra a következőképpen emlékszik vissza az egyik végvári férfi:
Hogyné, tánc is vót a disznótoron! Citera vót az a mindenös hangszer. Nagyon sok tanyán, ilyen öregöknek, meg fiataloknak is vót citerájuk, aztán ilyen alkalmakko’
elővették a citerát, azt ott pergették a citerát. Vót két citera is! (…) Már hegedű az ritkább vót, de vót klánét is. [És miket táncoltak?] Hát a csárdásokat, akkor még nem volt a modern, ez a valcer, mög ez a tangó. Csárdásokat csak, szobát kipakolták…
asztalt, széköt kihozták, aztán fogtak neki táncóni.147
A disznótor töretlen népszerűségnek örvendett a 20. század második felében is:
De mondom, akkor akkora bulik vótak, hogy gyerekfejjel, tudom… Egy disznóvá-gás is nagy sláger volt, hát a fél disznót megettük vacsorára. Húsz-harminc személy [volt] (…) összehívtuk rokonságot, szomszédságot. (…) Na, jó, és akkor mi maradt?
Hát megmaradt a másik fele [az ételnek]! Ha ennyi ember meghívtál, aszt jelenti, hogy három hónapon keresztül te hetente kétszer-háromszor máshol vacsoráztá’. (…) Ez oda-vissza kölcsönös volt. De valahogy, nekem úgy tűnt, akkor erősebbek voltak a kapcsolatok. (…) Tehát ezzel, úgy azér’ kötődtek az emberek egymáshoz. [Ez zenével volt?] Há’ persze, mér ne [nevet]? Há’ azér’ mondtam, abba’ a régi házba’ (…)
citera-145 A társasmunkák közösségi jellegére utaló érdekes kifejezés Végváron a kalákában állni, ami a körben állni kifejezés szinonimája.
146 Szmida – Nikolényi 1901: 68.
147 Elmondta Tóth Antal (1937). Gyűjtötte Szőnyi Vivien 2013. 6. 1-én, Végváron.
szóval (…) ott mulattunk! Elvették a villanyt, vihar vót, elő a citerát, mer’ más nem vót [nevet]!148
Az élet fordulóihoz kapcsolódó táncalkalmak
A keresztelőket egészen a 20. század végéig közös családi étkezéssel, legtöbbször va-csorával ünnepelték. Ilyenkor általában nótáztak az egybegyűltek, ritkábban táncoltak is egy-egy citera vagy tangóharmonika hangja mellett. Csupán az 1980-as évektől jel-lemző, hogy nagyobb keresztelőket csinálnak, amiket ma már gyakran két-háromtagú zenekar muzsikál ki.
A besorozandó legények egészen a hivatalos sorkatonaság megszüntetéséig, 2006-ig regutabált szerveztek maguknak. Ezzel kapcsolatban a legkorábbi adatunk az 1900-as évek elejére datálható.149 A katonaidőt letöltött fiatalok a leszerelésüket szintén megün-nepelték, ennek a szabadságos bál biztosított keretet. A katonáskodással kapcsolatos ünneplésekről a következőképpen emlékezik vissza az egyik idős végvári férfi:
Adjuk azt a címet neki [a témának], hogy a regruták búcsúztatása vagy összejöve-tele. Először a sorozásrul… [beszéljünk]. Egy közeli mezővárosba kellett menni. Aztán amikó’ utána hazaértünk fél hétkó’, akkor a zenekar várt minket az állomáson. Ze-nekarral jöttünk végig a főutcán, azok a regrutanóták… Hohó! És akko’ a faluba’ vót egy olyan ház, ahol mög vót tartva a regruták estéje, a sorozás estéje. De zenészekkel…
Azok mög vótak fogadva. Vacsora vót készítve, a szülők összefogtak, asztán ott is vót ám mulatás! Az is tartott majd éjfélig, majd tovább! Ott vótak a szülők is, asztán azok is berúgtak. És amikor jött a bevonulás, reggel nyolc órakor vót itt egy vonat, avval mentek el. Előtte már öt-hat órakor gyülekeztek a regrutáknak a lakásán, odament két-három zenész. Köztük vót Kele Pista is, hát ő vót a híres trombitás. Aztán hét-fél nyóc felé elindultak az utcán zenével, rokonság, barátok, anya, apa… Ó! Akkor sirat-gatták szegény regrutát! (…) Amikor néztük őket, mindig nevettük, hogy ülnek föl a vonatra, a szülők mög mind sírtak, hogy szegény gyerök mögy katonának. Asztán adtak még a mozdonyvezetőnek is egy liter bort, hogy amíg a falut el nem hagyja, addig dudáljon! Akkor az egész falu tudta, hogy az egyik megy katonának! (…) Nekem is két fiam vót, betettem őket az autóba.– Gyorsan! – mondom. – Anyátoknak ne le-gyen ideje sírni! – Asztán megszűnt ez a nagy sírás-rívás. Azután jött a leszerelés. Ez is érdekes, föl kell írni! Amikó’ már leszerelt az egész korosztály, akkor megrendezték a
148 Elmondta Szarvas Lajos (1959). Gyűjtötte Varga Sándor 2012. 8. 28-án, Végváron.
149 Egy visszaemlékező asszony szerint őt 16 évesen még tiltotta az anyja az ilyen jellegű táncmulatságokról (Tóth Zoltán 2015: 22.)
szabadságos bálat. Szervezett bál vót, vótak tíz-tizenöten, ahányan. Ez is olyan nagy hírös bál vót. És az első nóta, amivel mögkezdődött a bál, az a szabadságosok nótája vót. Hát… jól elbeszélgettünk, itt a sok élménytül, még sokszor el is fogultam sokszo’.150 A házasságkötés
A házasságkötéssel kapcsolatos rítusok sorában először az eljegyzéseket kell meg-említeni, amik a legtöbbször vígsággal végződtek még az 1980-as években is.
A visszaemlékezések szerint a 20. század első felében a lakodalmakat általában ősszel tartották. Általában a falu egy-egy nagyobb kocsmájában, később a kultúrotthonban szervezték a lakodalmaikat a tanyasiak is.151 A lakodalom előtt két héttel tartották meg a menyasszonyos háznál a vőfélybot-csinálást, ahol a meghívott fiatalok mindegyike vitt egy szalagot, amit a vőfélybotra tűztek. Ez az alkalom is citorával kísért énekes-táncos mulatsággal zárult.
Fontos ismerkedési alkalomnak számított vőlegényes háznál, később a kultúrott-honba gyülekező fiatalok számára rendezett tánc, ahogy ez Tóth Antal kéziratából ki-derül: „A vőlegény vendégei és a vőfény gyülekeztek a vőlegény házánál. (…) Kezdett szólni a zene, most kezdődtek az izgalmas események a fiatalok között. Az volt a regula a párkeresésnek, hogy a legény legalább két szobában kellett a lánnyal táncoljon. [A]
lány akkor tudta a fiú szándékát, és föltűzte neki a bokrétát. Ez vonatkozott a koszo-rús lányokra. Igencsak volt hat-nyolc pár. [A] fiúnak egész éjjel szórakoztatni kellett a lányt.”152
A következőkben Tóth Antal vonatkozó szóbeli visszaemlékezését olvashatjuk:
Mögkezdődött a lakodalom. A vőlegényös háznál gyülekezött a vőlegénynek a roko-nai. A násznagyok… azok a menyasszonynak és a vőlegénynek a keresztszülei. És ak-kor egy óra fele elindultak a terömbe [a kocsmába, később pedig a kultúrotthon-ba]. És akkor mire odaértek a terömbe akkor fél kettő, vót egy kis ebéd. (…) A menyasszonyék rokonai is elmentek a menyasszonyék házához, várták a menetet. És akkor utána következett a tánc. Olyan három óra körül gyülekezett a fiatalság, és akkor vót két-három tánc. (…) Asztán ez is érdekös, mert akkor kezdődött a párválasz-tás. Hát ahogy a lakodalmi menet elindult a terembül, vót bokréta, feltűztek egy…
olyan tujafenyőnek a gyönge ága át vót kötve piros vagy rózsaszín szalaggal, aztán gombostűvel ide vót tűzve a fiúknak. A legényök akkor választották a párt maguknak,
150 Elmondta Tóth Antal (1937). Gyűjtötte Szőnyi Vivien, 2013. 6. 1-én, Végváron.
151 Kádár 1983: 6.
152 Tóth Antal 1993a: 63.
hogy párosával mönjenek. Felkérte táncóni a lányt, fölkérte még egyszer, no, akkor a lány hopp, föltűzte ennek a bokrétát. És akkor azok este már együtt vótak. De az olyan szimpátia vót, hogy, na most föltűzöm ennek a fiúnak.153