A látással összefüggő, kiértékelést kifejező episztemikus predikáció alternatív megkonstruálási módjai *
5. Az eredményeket motiváló tényezők és további kérdések
5.1. Az asszociatív kapcsolatok aszimmetriája, a vizuális észlelés forrás-tartomány szerkezetének különbsége
A látszik és a tűnik kifejezések eseményszerkezetükben igen hasonlóak, szimbo-likus asszociatív viszonyaik azonban aszimmetriát mutatnak a szereplői viszo-nyok perspektiválása szempontjából. Ezt az aszimmetriát a 6. táblázat (a teljesség igénye nélkül) részletezi.
6. táblázat. A látszik és a tűnik asszociatív kapcsolatai
olyan derivátumok, amelyek az érzékeléssel szintén összefüggnek
13 A tűnődik nem alternatíva, mert Experiens a trajektora.
14 Ennek korpuszalapú vizsgálatát nem végeztük el, ezért nem is állítjuk azt, hogy a folyamat po-tencialitásként történő ábrázolása szükségképp kontrafaktív, és hogy ne lehetne a nagyobb fokú episztemikus bizonytalanság kifejezése is elképzelhető.
A látszik esetében a Stimulus helyett az Experiens kiindulópontjából is feldol-gozható a viszony egy vele összefüggésben lévő másik ige, a lát révén (valamit valami(lyen)nek látok; úgy látom, hogy valami valamilyen). Továbbá a lát tőből képzett módosítószók nagy változatossága áll a rendelkezésre a mentális folyamat kifejezésére az elemi mondaton belül (pl. láthatóan/láthatólag). A tűnik kifejezés azonban erőteljesen kötődik a Stimulus trajektorhoz (forráshoz), a vizuális megjelenés mellett a mozgás kifejezésében pedig nemcsak közeledést (feltűnik, előtűnik), hanem távolodást is kifejezhet (eltűnik). Az asszociatív viszonyok alap-ján arra következtettünk, hogy a látszik és a tűnik kifejezéseknek az episztemikus bizonyosság kifejezésében is eltéréseik lehetnek. Ezt a hipotézist az online kérdő-íves vizsgálat cáfolta, a mondatkiegészítéses feladattal kapcsolatos interjúk viszont megerősítették. A lát tövű kifejezések változatossága azonban összefüggésben le-het azzal, hogy a látszik adatközlői megítélése kevésbé volt homogén, míg a tűnik értékelése (valamint az úgy látszik és úgy tűnik értékelése) igen egységes volt.
A hasonlóságok mellett szintén eltérés a fogalmi szerkezetben a vizuális sti-mulus kibocsátásának-észlelésének időbelisége. Míg a látszik esetében időben nem korlátozott a megfigyelés, mert a folyamat lehatárolatlan, statikus a „látszás”
(a vizuálisinger-kibocsátás), a tűnik esetében azonban rövid idejű a megfigyelés lehetősége.15
Itt jegyezzük meg, hogy az angolban (Aijmer 2009; Lampert 2010), a német-ben és a hollandban is (Mortelmans 2017) aszimmetria figyelhető meg a ’seem’
és az ’appear’ jelentések kifejezésének a viszonyában, bár ezek az aszimmetriák nem azonosak a magyarban leírttal.
5.2. A kifejezések közötti gyakorisági különbség motiváltsága
Az adatolt gyakorisági különbségekre több magyarázat is lehetséges. Az úgy tűnik nagyobb gyakoriságát az úgy látszik-hoz képest magyarázhatja az, hogy az úgy tűnik erősebben grammatikalizálódott episztemikus jelölő volna, és inkább egy-ségstátuszú, mint az úgy látszik. Az úgy tűnik lexikalizálódottságára mutathat az, hogy Kenesei (1992: 656) szerint a szerkezet kötötté vált, az úgy nem fordulhat elő inverz helyzetben, az ige után (tehát csak a nem úgy tűnt szórend lehetséges, a nem tűnt úgy nem). Az utóbbi (inverz) szórendre azonban 226 találatot kapunk a nem tűnik úgy egyszerű kereséssel az MNSZ-ben (v2.0.5).
A lexikalizálódást az úgy látszik esetében a nagyobb evidenciális-episztemikus
„szócsalád” gátolhatja. Ugyanakkor épp a lát-, látsz- tövű evidenciális-episztemikus
15 A tűnődik származék az időbeli lefolyás alapján tartós, de a tűnik-étől különböző mentális folya-matot jelenít meg.
kifejezések változatossága miatt azt is figyelembe kell venni, hogy több kifejezés is osztozhat azoknak a jelentéseknek a nyelvi megkonstruálásán, amelyekre a tű-nik – szócsalád híján – „belső”, közeli rivális nélkül alkalmas (pl. látható, hogy).
Önmagában a látszik igéhez is több konstrukció tartozik (látszik, hogy; úgy látszik, hogy), ezért nem célszerű az úgy látszik : úgy tűnik kifejezés gyakorisági különbségét önmagában, a látszik, hogy figyelembevétele nélkül vizsgálni. A lát-szik 157 593 MNSZ-adatából 31 031 példány fordul elő látlát-szik, hogy szerkezetben, és ebből 26834 példány az úgy nélküli16 konstrukcióban valósul meg.
A látszik, hogy bevonását a gyakorisági vizsgálatba azonban nehezíti, hogy azt is elemezni kell, valóban vélekedést dolgoz-e ki a mellékmondat, és nem vi-zuális tapasztalatot, ez pedig csak finom szemantikai elemzéssel lehetséges, de akkor sem mindig megnyugtatóan (l. Kugler 2015; vö. Langacker 2017: 19, 44).
A mondatkiegészítéses feladat 19-es adatközlője is reflektál arra a problémára, hogy a vizuális tapasztalat és a következtetési folyamattal megalkotott vélekedés között nincs éles határ (33).
(33) A19: Talán az, hogy a látszik az az nekem egy sokkal […] mm sokkal erősebb, m nek [nem érthető] márminthogy sokkal inkább meg vagyok győződve arról, hogyö hogy tényleg éles a tigrisnek a foga, míg a tűnik az inkább bizonytalanabb, vagy bizonytalanságot fejez ki nekem, hogy úgy tűnik, de […] de azért nem merném azt mondani rá, hogyö […]
hogy hogy tényleg biztosan élesek azok a fogak, de hogyha azt mondom, hogy látszik, az talán, azzal talán egy picit megerősítem azt, hogy én úgy gondolom erről a képről, amin a tigris van, hogy élesek a fogai, így [nem érthető] az előzetes tudásomat is mozgósítva, hogy a tigrisnek általában élesek a fogai, és és szerintem ez a kép is bizonyítja, hogy azok.
Az azonban tény, hogy a látszik az úgy nélkül is alkalmas arra, hogy vélekedést kontextualizáljon (l. a (34) példát).
(34) Látszott, hogy nagyon fontos dolga van (Kivi, Kugler 2015: 163) Tehát míg az úgy tűnik az egyetlen konstrukció erre a funkcióra, a látszik, hogy és az úgy látszik, hogy alternatívái lehetnek egymásnak (egyéb alterna-tív konstrukciók mellett). Ez ellentmond Kenesei (1992)-nek, amely szerint az úgy kifejezés szükséges a faktivitás felfüggesztéséhez (Kenesei 1992: 654).
Kenesei osztályozásában alapvetően szintaktikai szempont (semleges, fókuszos
16 Azaz a látszik, hogy-ot megelőző -5 -1 ablakban és a követő +5 határig nem fordul elő az úgy.
stb.) és a faktivitás szempontja érvényesül,17 ennek több, a funkció felől nézve problematikus következménye van. Egyrészt a gondolkodást, vélekedést kifejező igék mellett Kenesei közömbösnek tartja az úgy választását, mert a főmondat eleve nem lehet faktív (Kenesei 1992: 655). Így más csoportba kerül a látszik, és más csoportba a tűnik, mert az utóbbinak nem is lehetne az utalószava, amit
„felválthatna” az úgy; és egy ezektől is különböző, harmadik csoport volna az azt/
úgy gondolom, a faktivitás szempontjából közömbös típus.
A vizsgált konstrukciók úgy kifejezésével kapcsolatban további kutatást igé-nyelnek az alábbi kérdések:
Ha az úgy utalószó, mi magyarázza az ige határozott ragozását a tárgyas igéknél?
Milyen szerkezetekben alternatívája az úgy esetalakkal rendelkező utalószónak, milyen szerkezetekben nem?
Ez a különbség milyen hatással van a funkcióra; egyáltalán mi az úgy funkciója az episztemikus predikátumok mellett (konstrukcióspecifikusan)?
A magyar episztemikus-inferenciális módosítószók esetében feltárható egy olyan metaforizációs és grammatikalizációs ösvény, amely a megfigyelhető folyamat lefolyási módjától a mentális folyamat, a megfigyelhető folya-mattal kapcsolatos reflexió, mentális művelet módjához vezet (pl. biz-tosan ’biztos az, ahogy’ → ’biztos [a beszélő biztosra veszi azt], hogy’) (Kugler 2015: 205–210). De ez más kifejezéscsoportban is megfigyelhető, az úgyhogy következményes kötőszó és diskurzusjelölő (l. Dér–Markó 2010, Markó–Dér 2009) esetében a módon keresztül elérhető következmény kifejtése egyesül, és ez hasonló elérési reláció, mint az episztemikus referenciaponton keresztüli, csak még közvetettebb (metaforikus és metonimikus) és még sematikusabb. Az tehát motiváltnak tekinthető, hogy a mód (állapot és/→ mód) kategóriáját jelölő névmás lett alkalmas arra, hogy az episztemikus főmondati kontextualizálók
17 Elekfi (1997)-et követve. Kenesei (1992) és Elekfi (1997) egyaránt labormondatokkal dolgozik. Elekfi (1997)-es munkájában nem találtunk olyan állítást, hogy az úgy kifejezés alakítaná át a faktív predi-kátumot nem faktívvá, tehát az egyik a másikból levezetett volna, arra is van utalás, hogy H. Molnár alapján módosító mondatrészletként is kezeli az úgy látszik-hoz hasonló egységeket. Elekfi rögzíti (hivatkozással Kiparskyra és Kiparskyra), hogy például az angol seems és a magyar úgy látszik nem faktív predikátum, olyasmire vonatkozik, ami nem a tény, hanem kijelentés („gondolati tartalomra, tehát olyasmire, ami az idézettel áll közelebbi vagy távolabbi rokonságban”, Elekfi 1997: 40). Az úgy tetszik, úgy látszik példák elemzése kapcsán azt írja, hogy az ilyen kezdetű mondat „a tétel igaz vol-tának éppen akkor történő felismerését fejezheti ki […]. Ha utólag tesszük hozzá ezeket a módosító értékű tagmondatokat, az úgy látszik, úgy tetszik némi fenntartást fejez ki, hasonlóan a valószínűleg határozószóhoz” (Elekfi 1997: 88), tehát explicit módon megteremti az úgy látszik kapcsolatát a lexi-kalizálódott jelentésű kontextualizálókkal (a terminológia itt a sajátunk, nem Elekfié).
mellett jelölje, hogy a mellékmondat egy mentális szubjektum episztemikus folyamatain keresztül elérhető jelenetet mutat be.
6. Összefoglalás
A korpuszvizsgálat azt mutatta, hogy az MNSZ adatbázisában a tűnik-hez kapcso-lódó konstrukciók nagyobb számban fordultak elő, mint a látszik igéhez tartozó szerkezetek. Ennek oka a tűnik, úgy tűnik nagyobb fokú begyakorlottságán és egységstátuszán túl az is lehet, hogy a látszik beletartozik a lát igének és szárma-zékainak asszociatív hálózatába, így a ’vizuális érzékelés’, illetve az ’érzékelésen alapuló következtetés’ jelentés, továbbá a beszélői bizonyosság/bizonytalanság al-ternatív konstruálási módokon, eltérő perspektívákat felkínálva is kifejeződhet.
A szövegadatbázisban azt is vizsgáltuk, hogy milyen gyakorisággal fordul elő expliciten kidolgozva (objektivizálva) az egyes szerkezetekhez kapcsolódóan az érzékelő vagy következtető mentális szubjektum. A látszik és a tűnik meg-valósulásaira a szubjektivizáltság nagy foka a jellemző, a mentális szubjektum explicitté tétele ritkának bizonyult. Az objektivizált konstruálási módban is ha-sonló arányokat tapasztaltunk: a tűnik; úgy tűnik konstrukciók mellett nagyobb hajlandósággal objektivizálja a megnyilatkozó az Experienst, mint a látszik; úgy látszik konstrukciók esetén. Ennek szintén oka lehet az, hogy a lát igével meg-konstruálható az adott jelenet az Experiens nézőpontjából is, míg ez a tűnik-kel nem lehetséges. Az objektivizáltabb konstruálási mód szempontjából az adatok alapján az is megfigyelhető volt, hogy a konceptualizáló perspektíváját nemcsak személyhez lehorgonyzott kifejezések, hanem metonimikusan egyéb deiktikus elemek, például mutató névmások is jelölhetik. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a prototipikus deiktikus elemeket is különös gonddal kell vizsgálni a szubjekti-vizált vagy objektiszubjekti-vizált konstruálási móddal összefüggésben.
A személyesen készített vizsgálatban a vizuális tapasztalaton alapuló kiér-tékelésben az adatközlők nem érzékeltek számottevő különbséget a valami valami(lyen)nek látszik, valami valami(lyen)nek tűnik kifejezések között az ered-mény episztemikus státusát illetően. Hasonlóképpen a következtetéssel elérhető eredmény vagy mentális konstruktum eléréséhez egyaránt alkalmazták az Úgy látszik / Úgy tűnik, hogy… kontextualizáló tagmondatokat, de az Úgy látszik esetében az adatközlők említették azt a tényezőt, hogy kell alapként vizuális sti-mulus, míg az Úgy tűnik esetében ez nem jelent meg szempontként az indoklás-ban. Mindkét esetben a tűnik kifejezéssel alkotott szerkezet volt többségben, ezt tartották begyakorlottabbnak és részben választékosabbnak is a felvételben részt vevők. A tűnik konstrukcióinak begyakorlottságát megerősítik a korpuszvizsgálat
gyakorisági adatai is. A Látszik, hogy szerkezet erőteljesebben kötődik a meg-bízhatónak tartott, vizuális stimulushoz, ezért következtetés kifejezésében kon-textualizáló tagmondatként ritkábban alkalmazták.
Az adatközlők az episztemikus bizonytalanság jelzésével az úgy tűnik és a tűnik kifejezést jellemezték. A valami(lyen)nek látszik/tűnik és az Úgy látszik / Úgy tű-nik között az episztemikus bizonyosság-bizonytalanság kifejezése szempontjából az online kérdőív nem jelzett különbséget, mindegyik kifejezés közepes átlag-értéket kapott (a teljes bizonytalanság és a teljes bizonyosság között helyezték el) kismértékben a pozitív pólus (a teljes bizonyosság) felé eltolódva. Ugyanakkor ebben a középtől kissé pozitív irányba való elmozdulásban az úgy tűnik jött ki leginkább pozitív (a bizonyosság foka alapján legerősebb) kifejezésként.
A dolgozatnak nem volt célja az eredményeket a seem típusú igék nemzetközi szakirodalmával összevetni, de annyit megállapíthatunk, hogy a látszik és a tűnik jelentése, funkciója is csak konstrukcióspecifikusan írható le. Hasonlóan ahhoz, ahogy az angol seem is kifejezhet többféle evidenciális kategóriát csakúgy, mint a grammatikalizáció újabb lépéseként (Diewald 2001) episztemikus lehetségességet is – attól függően, hogy milyen konstrukcióban (vö. Aijmer 2009: 4; Mortelmans 2017: 132–134)18 és milyen kontextusban fordul elő (Lampert 2010).
Irodalom
Aijmer, Karin 2009. Seem and evidentiality. Functions of Language 16(1):
63–88.
Dér, Csilla Ilona – Markó, Alexandra 2010. A pilot study of Hungarian discourse markers. Language and Speech. 53(2): 135–180.
Diewald, Gabriele 2001. Scheinen‐Probleme: Analogie, Konstruktionsmischung und die Sogwirkung aktiver Grammatikalisierungskanale. In: Reis, Marga – Muller, Reimar (eds.): Synchronie und Diachronie der Modalverben.
Linguistische Berichte (Sonderheft) 9: 87–110.
Elekfi László 1997. Tagmondatok szubjektív igazságértéke kételemű tételkapcsola-tokban. Kísérleti mondatjelentéstani tanulmány. Linguistica Series A, Studia et dissertationes 20. Budapest, Szeged: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete – Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó.
18 „Seem […] can for instance have the meaning ‘appearance’ and hedge probability or indicate hearsay depending on the construction it occurs in” (Aijmer 2009: 4).
Gipper, Sonja 2018. From similarity to evidentiality: Uncertain visual/percep-tual evidentiality in Yurakaré and other languages. In: Foolen, Ad – de Hoop, Helen – Mulder, Gijs (eds.): Evidence for evidentiality. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins. 257–280.
Imrényi András 2017. Az elemi mondat viszonyhálózata. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Nyelvtan. A magyar nyelv kézikönyvtára 4. Budapest: Osiris Kiadó. 664–760.
Jaakola, Minna 2018. Finnish evidential adverbs in argumentative texts.
In: Foolen, Ad – de Hoop, Helen – Mulder, Gijs (eds.): Evidence for evi-dentiality. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins. 121–141.
Kenesei István 1992. Az alárendelt mondatok szerkezete. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 1. Mondattan. Budapest: Akadémiai Kiadó. 529–713.
Kugler Nóra 2015. Megfigyelés és következtetés a nyelvi tevékenységben. Budapest:
Tinta Könyvkiadó.
Kugler Nóra 2017. Az összetett mondat. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Nyelvtan.
A magyar nyelv kézikönyvtára 4. Budapest: Osiris Kiadó. 806–895.
Lampert, Günther 2010. Some notes on seem and appear. Evidentiality Workshop (Prezentáció.)
Langacker, Ronald W. 2008. Cognitive grammar. A basic introduction. Oxford:
Oxford University Press.
Langacker, Ronald W. 2017. Evidentiality in Cognitive Grammar. In Marín Arrese, Juana Isabel – Haßler, Gerda – Carretero, Marta (eds.): Evidentiality revisited. Cognitive grammar, functional and discourse perspectives.
Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins. 13–55.
Markó, Alexandra – Dér, Csilla Ilona 2009. How to distinguish? A corpus-based study of Hungarian discourse markers. In: Lengyel Zsolt – Navracsics Judit (szerk.): Tanulmányok a mentális lexikonról. Nyelvelsajátítás – beszédpro-dukció – beszédpercepció. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 393–408.
Mortelmans, Tanja 2017. Seem-type verbs in Dutch and German. Lijken, shijnen &
scheinen. In: Marín Arrese, Juana Isabel – Haßler, Gerda – Carretero, Marta (eds.): Evidentiality revisited. Cognitive grammar, functional and discourse perspectives. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins. 123–148.
Oravecz Csaba – Váradi Tamás – Sass Bálint 2014. The Hungarian Gigaword Corpus. In: Proceedings of LREC 2014.
Tolcsvai Nagy Gábor 2017. Jelentéstan. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Nyelvtan.
A magyar nyelv kézikönyvtára 4. Budapest: Osiris Kiadó. 207–499.