Az erdőállományok és a futóbogarak viszonya

A különböző erdőállományok futóbogár közösségeinek vizsgálata meghatározó, mivel a futóbogarak nagyon jelentős indikátor szerepet töltenek be, érzékenyen reagálnak a környezeti és az antropogén hatásokra, így a mező- és erdőgazdálkodási beavatkozásokra is (Greenslade 1963, Thiele 1977, Pearce és Venier 2006, Elek és mtsai 2016). Az erdőállományok futóbogarakra gyakorolt hatásával kapcsolatban szintén jelentős mennyiségű publikáció született.

A futóbogarakat mind lombos-, mind fenyőerdőkben (Fuller és mtsai 2008, Negro és mtsai 2014), többen tanulmányozták itthon és külföldön is. Ennek fő oka, hogy Földünk legnépesebb rovarcsaládja, amelybe tartozó fajok külső morfológiai és ivari bélyegeik alapján meglehetősen jól határozhatóak (Elek és mtsai 2016).

A hazai publikációk közül az alábbiakat célszerű kiemelni:

A Szatmár-Beregi síkon (Balogné és mtsai 2000) a különböző erdőfelújítási módok hatását vizsgálták a vegetációra, a talajfaunára és a talajlakó mikroorganizmusokra. Kijelölésre került

19

több erdőrészlet: 1. nem bolygatott, idős, kontroll állomány; 2. tuskókiemelést követően mélyforgatáson és vegyszeres kezelésen átesett állomány; 3. végvágást követően pásztás talajelőkészítés utáni makkalávetéssel felújított terület; 4. a végvágást követően makkalávetéssel felújított terület. A publikáció kimutatja, hogy hosszú távon sokkal nehezebb elérni a természetközeli állapotot azokban az erdőrészletekben, amelyekben teljes talajelőkészítés történt, mind botanikai, mind zoológiai és mind mikrobiológiai szempontból.

Ezzel szemben a kontrollált felújítások jobb feltételeket teremtenek az adott területre eredetileg jellemző közösségek felépülésére.

Kutasi és Sár (2010) vöröstölgyesek futóbogár-faunáját vizsgálták Kétújfalu környékén. A talajcsapdázás mellett fénycsapdázást, egyelést és egyéb mintavételezési módszereket is végeztek. Részletes élőhely bemutatás nem történt, csak fauna felmérés volt. Kutatásukat a hazánkban addig még nem vizsgált vöröstölgyesekben végezték el. Vizsgálatuk során 79 futóbogárfajt mutattak ki a vöröstölgyesből.

Számos kutatás vizsgálja a szegélyhatást. Ezekben a tanulmányokban különböző erdőállományok, erdőszegélyek és füves területek futóbogár közösségét mérik fel. Máthé (2006) a Kárpátokban bükkös állományokban vizsgálta az erdőszegélyeket. A legmagasabb fajszámot, valamint Shannon-féle diverzitás értékeket az erdőszegélyben kapta, ugyanakkor az erdőállománynak magasabb volt a fajszáma és a Shannon-diverzitása is, mint a gyepterületnek. Molnár és mtsai (2001) az Északi-középhegység gyertyános-kocsánytalan tölgyeseinél készített hasonló tanulmányt. A publikációban vizsgálják egy gyertyános tölgyes, annak szegélyének, valamint egy gyepterület futóbogár-faunáját. Feltételezésük alapján, a szegélyben lesz magasabb a diverzitás. A futóbogárfajok diverzitása itt is az erdőszegélyben volt a legmagasabb, azonban ellentétben Máthé (2006) publikációjával, jelen esetben a zárt erdő kevésbé volt diverz. A szegélynek fontos szerepe van a sokféleség fenntartásában, valamint hozzájárul bizonyos területek ismételt elfoglalásához. A műben elkülönítésre kerülnek élőhely generalista fajok, gyepterületeken élő fajok, erdei specialista fajok, erdei generalista fajok és szegély fajok. Magura (2002) szintén az Északi-középhegységben, azon belül az Aggteleki Nemzeti Park területén végzett talajcsapdázásokat. Szintén gyertyános-kocsánytalan tölgyesekben, erdőszegélyekben és gyepterületeken kétszeres ismétléssel csapdázott futóbogarakat. Molnár és mtsai (2001) munkájához hasonlóan élőhely preferenciájuk szerint 5 csoportba sorolja a futóbogárfajokat. Ennél a műnél is az erdőszegélyben és a gyepterületen volt a legmagasabb a diverzitás.

A hazánkban lévő erdőrezervátumok területén (Ropoly és Sopron) is végeztek kutatásokat az ott élő futóbogár közösségekkel kapcsolatban (Hetyéssy 2004, Kovács 2008). Ezeken a

20

területeken erős megszorítások vannak az erdőgazdálkodó felé, így a magterületen fakitermelést nem lehet végezni, ezért rengeteg holtfa található mind a Ropolyi Erdőrezervátumban, mind a soproni Hidegvíz-völgy Erdőrezervátumban. Mind a két munka bemutatja az élőhelyeket, a csapdázási módszereket és a területeken élő futóbogár közösségeket. Kovács (2008) összehasonlítja a két erdőrezervátum futóbogár közösségét. A két erdőrezervátumot különböző erdőtársulások jellemzik, kismértékű hasonlóságot állapít meg a két terület futóbogár-faunája között.

Aczkov (2018) különféle erdőkezelési módok futóbogár-faunára gyakorolt hatását vizsgálta élve fogó talajcsapdákkal. Az általa kutatott területeken kontroll (kezelés nélküli), tarvágással, lékvágással és egyenletes bontóvágással kezelt területek futóbogár-faunáját vizsgálta.

Megállapítása szerint a változó futrinkát (Carabus scheidleri Panzer 1799) legnagyobb arányban a tarvágással kezelt területeken, valamint a lékekben fogta. A vizsgálni kívánt többi fajból nem fogott elegendő mennyiséget, hogy következtetéseket tudjon levonni.

Andrési és mtsai (2018) a léknyitás hatását vizsgálta futóbogarakra – valamint a másik fő talajlakó ízeltlábú csoportra – a pókokra. A kutatás során a Vép 32D erdőrészletben nyitott mesterséges lékek, valamint a területen lévő holtfa mennyiség hatását vizsgáltuk a futóbogarakra és a pókokra. A vizsgálatok során a pókok sokkal fajgazdagabb csoportnak, valamint diverzebbeknek bizonyultak a futóbogarakkal szemben. Megállapításra került, hogy a léknyitás hatása a pókok esetén volt kedvezőbb.

Elek és mtsai (2016) a különféle erdőgazdálkodási beavatkozások hatását vizsgálták a futóbogarakra nézve. Vizsgálták a tarvágás, a bontóvágások, valamint a szálaló és átalakító üzemmódban kialakított lékek, valamint az erdei utak hatását a futóbogár és pók közösségekre. Publikációjukban megállapítják, hogy ezen ízeltlábú csoportok élőhely specifitása határozza meg, hogy hogyan reagálnak egy-egy erdészeti beavatkozásra, kezelésre.

Külföldi publikációk közül is több foglalkozik az erdők futóbogár-faunisztikai vizsgálatával:

Franciaország 6 különféle sík- és hegyvidéki erdőállámányában, kezelt és kezeletlen erdőkben vizsgálták a kezelések hatását a futóbogár közösségekre vonatkozóan (Toïgo és mtsai 2012).

Az erdők kezelésén kívül vizsgálták a fajok röpképességét, táplálkozását, valamint az állományokban jelentkező nedvesség különbséget.

Taboada és mtsai (2004) hasonlóan Molnár és mtsai (2001), Magura (2002) és Máthé (2006) publikációihoz, szintén az erdőszegélyek futóbogár-együttesét vizsgálták északnyugat Spanyolország, azon belül León bükkös és tölgyes állományaiban. Vizsgálataik során arra a következtetésre jutottak, hogy nincs szignifikáns különbség az erdőszegélyek és az állományok futóbogár-együttesei között, szemben Molnár és mtsai (2001), Magura (2002) és

21

Máthé (2006) műveivel, ahol minden esetben az erdőszegélyek mutattak nagyobb fajgazdagságot és diverzitást. Ugyanakkor különbséget tapasztaltak a két erdőtípus futóbogár közössége között. A tölgyesekre inkább a fajgazdagság volt a jellemző, míg a bükkösökben kevesebb faj több egyede volt jelen.

Koivula és Niemelä (2003) Finnország lucfenyveseiben végezetek talajcsapdázást, lékekben.

A csapdázásokat 9 mintaterületen végezték el, ahol a lékek mérete 1600 m² volt. A területek közül 3 helyen történt könnyű talajelőkészítés. A vizsgálatok során arra a megállapításra jutottak, hogy a fakitermelés nagyobb hatással volt a futóbogár fajegyüttesre, mint a talajelőkészítés. A lék nyitást követően nőtt a nyílt élőhelyek fajainak sűrűsége, míg a generalista fajok száma nem változott ezen kezelések hatására.

A pókok és a futóbogarak fontos indikátor szerepét elemzi Barsoum és mtsai (2014) munkája.

Az Egyesült Királyságban és Írországban 42 ültetett erdő (tölgy monokultúra, fenyő monokultúra, és vegyes erdők) hatását vizsgálta a pókokra és a futóbogarakra. Nem találtak szignifikáns különbséget a monokultúrák és a vegyes erdők között, valamint megállapították, hogy a különböző erdőállományok gyengén hatnak az adott területek futóbogár és pók fajgazdagságára (Barsoum és mtsai 2014).

A zárt erdőállományokban kialakított lékek futóbogár-együttesekre gyakorolt hatása jelenleg még a kevésbé kutatott témákhoz sorolható.