Bende Zsolt, természetvédelmi referens Hubertus Agráripari Bt. vadgazdálkodási ágazat A balatoni Nagy-berek a Balaton déli partján található. Átlagosan 1,5-2 méterrel ala-csonyabban fekszik a tó vízszintjénél. A Nagy-berket az 1850-es évek közepéig ösz-szefüggő vízréteg borította. A Sió mederrendezésével a Balaton vízszintje 1 méterrel csökkent. A Nagy-berek magasabb részei ezzel szárazra kerültek és ligetes erdők, bo-zótosok alakultak ki. A mélyebb területeket továbbra is víz, nád és sástakaró borítja.
A Kis-Balatonnal rokon jellegű Nagy-berek részében az ősi lápterületek maradványa a Fehérvíz Természetvédelmi Terület 1537 ha nagyságú őslápja, a Balaton egykori ár-terének, a marcali dombok által kettéosztott, keleti-medencében fekszik. A medence feküje az egykori Pannon-tenger maradványa, amelyre geológiailag közép pleiszto-cén korú folyami homok települt. Ez a felső pleisztopleiszto-cén korú löszös homokkal együtt mind a lápterületen, mind annak szélein – kisebb foltokban – megtalálható.
A tájat nagyban átformáló lecsapolás 1864-ben kezdődött meg, amikor egy 11 km hosszú csatornával igyekeztek a külvizeket elzárni a Nagy-berektől. 1896-ban készült el a lecsapolási terv. 1908-1910 között ismét munkálatok folytak a Nagy-berek lecsa-polására, mindenekelőtt külvizek távoltartására. A területek lecsapolása a II. világhá-ború után is folytatódott. A lecsapolt területeken alakult meg 1949-ben a Nagy-be-reki Állami Gazdaság.A 216 km hosszú csatornahálózaton keresztül évente átlagosan 20 millió m3 vizet „kell” a Balatonba szivattyúkkal átemelni. A mezőgazdálkodás alá vont területek nagysága kb. 4500ha ebből szántó kb. 2500h rét, legelő kb. 2000ha, erdő kb. 2000ha, művelésből kivett kb. 2000ha.
A Nagy-berek területén a Hubertus Agráripari Bt. végzi a vadgazdálkodást. Az egység gazdálkodási területe 16.000ha. Ezen kis módosításokkal évente 300db gímszarvast, 19db dámszarvast, 250db vaddisznót, 75db őzet, 25db mezei nyulat, 4000db fácánt
ejtenek el.
A nagyvadállomány stabil és kifejezetten jó minőségű. Az őzállomány a kíméletes vadászatnak köszönhetően minőségben és mennyiségben is nőtt. Az őz és a sakál egyedszám között semmilyen összefüggést nem tapasztaltunk. Az őz szaporodását a megfelelő minőségű élőhely és a helyes vadgazdálkodás tudja érdemben befolyá-solni. Megfigyeléseink szerint itt sakál fizikailag alkalmatlan arra, hogy mérhető kárt okozzon a berki őz populációjában.
Tapasztalataink azt mutatják, hogy ha egy területről teljesen eltűnik az őz a helytelen vadgazdálkodás következtében, képes újra elfoglalni a számára alkalmas élőhelyet, szaporodni és kiváló trófeákat felrakni. Mindezt úgy, hogy ugyanazon a területen emelkedő egyedszámban fordulnak elő a sakálok.
Az aranysakál 2000 körül tűnt fel újra a berekben. 2002-ben lesvadászaton ejtették el az első egyedet. Ez után folyamatosan, de nem robbanásszerűen emelkedett az
egyedszámuk. Napjainkra az éves teríték húsz fölé emelkedett. Természetesen itt is nagy figyelmet kapott a faj. Ám a kezdeti tévhitek nem igazolódtak be. Vadászata kifejezetten nehéz. Elejtése igazi vadászélmény, ami színesebbé, vonzóbbá teszi a be-rekben történő vadászatot.
Az elejtett egyedek kilencven százalékát vizsgáltam meg boncolással. Ezek során ki-derült, hogy étrendje hasonlít a rókáéra, így komoly táplálék konkurense annak. Év-szakonkénti periodikus változatosságot mutat.
Téli hónapokban a rágcsálók mellett, szisztematikusan keresi a vadászatból származó zsigereket, sebzett és elpusztult vadakat. A friss tetemeket pár óra után már kikezdi.
A sakál által feltört test jól beazonosítható, mert mindig a lágy részeknél bont és onnét húzza ki a belső szerveket is. Ezt a jellegzetes viselkedést más fajnál nem ta-pasztaltuk.
A revíreket még télen sem járják be minden nap teljesen. Meghatározott útvonalakat és területrészeket járnak be. Mozgásuk gyors, kapkodós természetű. Minden olyan szerves anyagot, amit emészthetőnek talál, azonnal megeszi. Ilyenkor figyelhetünk meg hullatékában és emésztőrendszerében nagyvad fogyasztására utaló nyomokat is. Ezek döntő többsége dögből származó szőr és csontmaradványokat tartalmaz.
A tavaszi aspektusban figyeltünk meg nagyvad vadászati kísérleteket. Ám ezek is in-kább próbálkozások voltak. Végignézik, a vadakat van e köztük sérült, beteg egyed, amivel esetleg tudnak valamit kezdeni. Módszeres falkavadászatról azonban egy esetben sem beszélhetünk. Táplálékkereső útjaik során, ha őz gidát, szarvas bor-jút elfektetve, illetve a kondától leszakadt vadmalacot találnak, azt levadásszák. Ez azonban nem válik táplálkozási módszerré, szokássá. A vaddisznók által okozott ilyen jellegű kártételéhez nem is mérhető. Nyáron és ősszel kifejezetten sok rágcsálót fo-gyasztanak több esetben tíz-tizenkettő mezei pockot találtam a gyomrokban. A va-dak mozgását számottevően nem befolyásolja a sakál jelenléte. Az őz és szarvas is csak a közvetlen közeléből fut el. A vaddisznót egyáltalán nem zavarja. Éjszaka a szó-rókon pár perces különbséggel váltják egymást a különböző nagyvadfajok és a sakál.
Több kotorékot is találtam. Előnyben részesítik a nem használt, régi borzkotorékokat.
Ezeket kevés energia ráfordítással használhatóvá tudják tenni. A kotorékok mindig félreeső, ember által nem látogatott területen vannak. Kis zavarás hatására is meg-ugranak és a lehető legrövidebb időn belül elköltöztetik az utódaikat.
A róka állományára nézve negatív hatással van a sakál megjelenése. A kompetíció egyértelmű vesztese a róka. Nemcsak fizikai erőfölényét használja ki a sakál a rókával szemben, hanem a róka potenciális táplálékkínálatát is csökkenti. A két faj táplálék-szerzési aktivitása is egybe esik. Azonos területen nem tűrik meg egymást.
A vadak, így a sakál mozgását is automata fotocsapdákkal is nyomon követem a folya-matos terepi megfigyelések mellett. Felsorolhatatlan előnyei vannak a módszernek.
Nélkülözhetetlen és pótolhatatlan adatokat lehet gyűjteni ezekkel az eszközökkel. A pontos egyedszám meghatározás mellett egyedi azonosítást is lehetővé teszi a sakál mintázatának sajátossága miatt.
Összességében a sakál megjelenése a Nagy-berekben meghatározó gazdasági válto-zást nem eredményezett. Az új faj jelenléte ökológiai szempontból fontos, növeli a stabilitást. A beteg, gyenge egyedek állományból való kivétele, illetve a dögeltakarí-tó szerepe állat- és humánegészségügyi szempontból nem elhanyagolhadögeltakarí-tó. A rókák egyedszáma a táplálék konkurencia harc eredményeként csökken. Ez alacsonyabb ragadozónyomást eredményez.