Az anyanyulak helyválasztása, elhelyezkedése

4. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK

4.3. A fészekanyag hatása a fészek minőségére, szaporasági és nevelési

4.4.1. Az anyanyulak helyválasztása, elhelyezkedése

4.4.1.1. Egyedül vagy együtt tartózkodás

Az első kísérleti napon azt tapasztaltuk, hogy az anyák a ZF (fülke zárt oldalfalú ketrecekkel) és az NyF (fülke fémrács oldalfalú ketrecekkel) fülke esetében közel kétszer, a VF (fülke zárt és fémrács oldalfalú ketrecekkel) fülke esetében pedig több mint négyszer nagyobb arányban tartózkodtak egyedül, mint együtt (10. táblázat). Mindennek legfőbb oka az lehetett, hogy ilyenkor az állatok még ismeretlenek egymás számára és az ismeretlen nyúl megjelenése agressziót vált ki (MYKYTOWYCZ és HESTERMAN, 1974), ami miatt a nyulak kerülik egymás közelségét. Ezt követően a kísérlet végéig az összes kísérleti nap csökkent az egyedül tartózkodó nyulak aránya, az anyák egyre inkább tartózkodtak együtt az összes fülketípusban. Ekkorra az anyák már megszokták egymást, kialakulhatott a dominancia sorrend (VERGA, 2000) és az anyák egyre inkább elfogadták egymás közelségét.

Click to BUY NOW!

.tracker-software.c Click to BUY NOW!

.tracker-software.c

10. táblázat: Az anyanyulak egyedül és együtt tartózkodásának aránya (%), a fülke típusától, az eltelt napoktól és a napszaktól függően

Napszakok

A vizsgálati napok összesítésében elmondhatjuk, hogy a csak zárt oldalfalakat tartalmazó (ZF) fülkében voltak legtöbbet együtt a nyulak (69,2%), melynek egyik magyarázata az lehet, hogy ebben a fülkében a nyulaknak azonos ketrecrészben kellett lenniük ahhoz, hogy láthassák, szemmel tudják tartani egymást.

Az NyF fülkében idejük 49,0%-ában, a VF fülkében 60,8%-ában voltak együtt a nyulak. SEAMAN és mtsai (2008) is arról számoltak be, hogy a nyulak erőfeszítéseket tesznek azért, hogy olyan ketrecrészbe jussanak, ahol lehetőségük van a társakkal a vizuális kontaktusra.

A nyitott oldalfalakat tartalmazó (NyF) fülkékben a nyulaknak nem kellett egy helyen lenniük ahhoz, hogy láthassák egymást, ugyanis a nyitott oldalfalak nem gátolták meg az anyák közötti vizuális kontaktust.

A vizsgálatban négy anyanyúl esetén az tekinthető együtt tartózkodásnak, ha legalább ketten (50%) egy fülkerészben voltak. Ezért az 50%-os arány nagyon jó viszonyítási érték az együtt vagy külön tartózkodás értékeléséhez:

minél inkább nő ez az érték az 50%-hoz képest, az anyanyulak idejük annál nagyobb részét töltötték együtt, és fordítva. Az együtt tartózkodás aránya, valamennyi kivételtől eltekintve, alig haladta meg az 50%-ot, ami arra utal, hogy az anyanyulak ritkán és/vagy csak rövid időre lehettek együtt. A vizsgálat nem terjedt ki arra, hogy az egyes egyedek külön-külön milyen hosszan és milyen rendszerességgel tartózkodnak együtt, ugyanakkor HOY és mtsai (2017) eredményeiből jól látható, hogy ez a viselkedésforma nagy egyedi eltéréseket mutathat.

4.4.1.2. Egyedi ketrecrészben vagy a közös térben tartózkodás

Az egyedi ketrecrészekben és a közös térben való tartózkodás hasonlóan alakult, mint a korábbi, nem vemhes anyanyulakkal végzett előkísérletünkben (FARKAS és mtsai, 2017).

Click to BUY NOW!

.tracker-software.c Click to BUY NOW!

.tracker-software.c

11. táblázat: Egyedi ketrecrészben és a közös térben történő tartózkodás megoszlása (%), a vizsgálati napoktól és a napszaktól függően

(11. táblázat). Ugyanakkor a ZF fülke esetében már a 7. vizsgálati naptól az anyák többet tartózkodtak a közös térben, mint az egyedi ketrecrészekben.

Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy a zárt oldalfalak miatt, akadályozva volt a vizuális kontaktus az anyanyulak között. Ahhoz, hogy ezt feloldják a nyulaknak a nagy alapterületű közös térben együtt kellett lenniük.

Természetes környezetükben az üregi nyulak csoportosan élő szociális állatként hasonlóan viselkednek és keresik a fajtársak közelségét, a vizuális kontaktus lehetőségét (JENKINS, 2001).

A vizuális kontaktus igényét bizonyítják NEGRETTI és mtsai (2008) eredményei is, akik arról számoltak be, hogy a nyulak idejük nagyobb hányadában a szomszédos ketrecben lévő nyúl felé néznek, mint a másik oldalon levő üres ketrec felé. DALLE ZOTTE és mtsai (2009) azt tapasztalták, hogy a nyulak nagyobb mértékben tartózkodtak azokban a ketrecekben, amelyeknek az oldalfala tükörborítású volt, mint a műanyag oldalfalú ketrecekben. Feltételezhetően ebben az esetben is a vizuális kontaktus volt a fő motiváló tényező.

4.4.1.3. Saját vagy másik egyedi ketrecrészben tartózkodás

Az összes fülketípus esetében az anyanyulak az egyedi ketrecrészek közötti választásuk során a véletlenszerűen elvárt 25%-os arányhoz képest gyakrabban tartózkodtak a saját ketrecükben, mint a másik három egyedi ketrecrészben (12. táblázat).

Egy korábbi nem vemhes anyanyulakkal végzett hasonló kísérlethez (FARKAS

és mtsai, 2017) képest az anyák még jóval nagyobb mértékben preferálták a saját egyedi ketrecrészüket, mint a másik egyedi ketrecrészeket. A ZF és az NyF fülkéknél kétszer, a VF fülkében háromszor többet tartózkodtak az anyák a saját egyedi ketrecrészükben, mint a másikban a véletlenszerű elhelyezkedéshez képest az első vizsgálati napon.

Click to BUY NOW!

.tracker-software.c Click to BUY NOW!

.tracker-software.c

12. táblázat: Saját és nem saját egyedi ketrecrészben tartózkodás megoszlási aránya (%), a vizsgálati napoktól és a napszaktól függően

Napsz. fémrács oldalfalú ketrecekkel; P<0,05: Az anyanyulak megfigyelt elhelyezkedése szignifikánsan eltér a véletlenszerű elhelyezkedés esetén feltételezhető 25:75%-os aránytól;

a, b, c eltérő betűk a különböző fülkék közötti szignifikáns eltérést jelölik (P<0,05)

Click to BUY NOW!

A ZF fülke esetében az anyák a 7. és a 13. vizsgálati napon, már nem választották szignifikánsan többször a saját egyedi ketrecrészüket az elméletileg várható arányhoz képest. Ennek egyik oka az lehet, hogy az anyanyulak a vizsgálati időszak e szakaszában, már többet tartózkodtak együtt, amihez a közös térben kellett lenniük vagy egymás egyedi ketrecrészében. Ugyanis ebben a fülkében a vizuális kontaktust meggátló zárt oldalfalaknak köszönhetően az anyanyulak csak akkor láthatták, tarthatták szemmel egymást, ha azonos egyedi ketrecrészben vagy közös térben voltak.

4.4.1.4. A zárt és nyitott oldalfalú egyedi ketrecrészekhez szoktatott anyanyulak helyválasztása

A nyulak az idő előrehaladtával egyre inkább keresték egymás közelségét. A VF fülkékben az anyák az olyan oldalfalakkal rendelkező egyedi ketrecrészeket részesítették előnyben, amelyhez hozzászoktattuk őket (13.

táblázat).

Érdekes, hogy zárt oldalfallal rendelkező egyedi ketrecrészekhez szoktatott anyanyulak jobban „ragaszkodtak” a zárt oldalfalú ketrecek használatához, mint a nyitott oldalfalú ketrechez szoktatott anyák a nyitott oldalfalú ketrec használatához. Úgy látszik a zárt oldalfalak okozta elhatárolódás érzet hatására az anyák nagyobb mértékben érezték sajátjuknak, melyet feltehetőleg territoriális hatás, továbbá a nagyobb biztonságérzetet nyújtó üreghez jobban hasonlító környezet okozhat.

Ez nem teljesen egyezik meg FARKAS és mtsai (2017) korábbi kísérletében tapasztaltakkal. Valószínűleg a különbségért az eltérő hormonális állapot (a kisnyulak közelsége, a vemhesség) is felelős lehet.

Click to BUY NOW!

.tracker-software.c Click to BUY NOW!

.tracker-software.c

13. táblázat: A zárt és nyitott oldalfalú egyedi ketrecrészekhez szoktatott anyanyulak helyválasztása a nyitott és zárt oldalfalú egyedi ketrecrészek között a zárt és nyitott oldalfalú

egyedi ketrecrészeket is tartalmazó fülkékben Napszakok

In document KAPOSVÁRI EGYETEM AGRÁR (Pldal 70-78)