940/B/2004. AB határozat
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessé-gének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban meg-nyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következõ
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a büntetõeljárásról szóló 1998.
évi XIX. törvény 117–118. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a büntetõeljárásról szóló 1998.
évi XIX. törvény 117–118. §-aival összefüggõ mulasztás-ban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s I.
Az indítványozó a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 117–118. §-ai
alkot-mányellenességének megállapítása és megsemmisítése, valamint e rendelkezésekkel összefüggõ mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránt fordult az Alkotmánybírósághoz.
A támadott rendelkezések a törvény VII. Fejezetében
„A bizonyítás” címszó alatt a büntetõeljárás alatt álló személy, a terhelt vallomására, kihallgatására vonatko-zó általános, az eljárás minden szakaszában érvényesülõ szabályokat tartalmazzák. Az indítványozó álláspontja szerint e szabályok sértik az Alkotmány 57. § (1) bekezdé-sének a bíróság elõtti egyenlõségre vonatkozó szabályát, valamint az Alkotmány 57. § (2) bekezdését, ami szerint senki nem tekinthetõ bûnösnek mindaddig, amíg büntetõ-jogi felelõsségét a bíróság jogerõs határozata nem állapí-totta meg.
Az indítványozó álláspontja szerint alkotmányellenes helyzetet okoz az, hogy míg a Be. 79–94. §-aiban szabá-lyozott tanúvallomás keretében a jogalkotó rendelkezik a tanú megjelenésével felmerült költségek megállapításáról és megtérítésérõl [Be. 79. § (3) bekezdés], addig ilyen ren-delkezést a Be. 117–118. §-a nem tartalmaz. Az indítvá-nyozó gyakorlati problémája, hogy a jövedelemmel nem rendelkezõ terheltek aránytalanul nehezen – vagy egyálta-lán nem – tudnak eleget tenni a hatóságok részérõl történõ idézésnek.
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság elõtt mindenki egyenlõ, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jo-gait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírál-ja el.
(2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthetõ bû-nösnek mindaddig, amíg büntetõjogi felelõsségét a bíró-ság jogerõs határozata nem állapította meg.”
2. A Be. rendelkezései:
„79. § (1) Tanúként az hallgatható ki, akinek bizonyí-tandó tényrõl tudomása lehet.
(…)
(3) A tanú kérelmére a megjelenésével felmerült költsé-get a külön jogszabályban meghatározott mértékben az el-járó bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóság megállapítja, és megtéríti. Erre a tanút az idézésben, valamint a kihallga-tásának befejezésekor figyelmeztetni kell.”
„117. § (1) A terhelt kihallgatása elõtt meg kell állapíta-ni a személyazonosságát, ennek érdekében meg kell kér-dezni a terhelt nevét, születési nevét, korábbi nevét, szüle-tési idejét és helyét, anyja nevét, lakóhelyének és tartózko-dási helyének lakcímét, a személyazonosító okmánya szá-mát és az állampolgárságát. Ezekre a kérdésekre a terhelt akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástételt megtagadja.
(2) A terheltet a kihallgatásának megkezdésekor figyel-meztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, a val-lomás tételét, illetõleg az egyes kérdésekre történõ válasz-adást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, de bármikor dönthet úgy, hogy vallomást tesz, akkor is, ha korábban a vallomástételt megtagadta. Figyelmeztetni kell arra is, hogy amit mond, illetõleg rendelkezésre bocsát, bi-zonyítékként felhasználható. A figyelmeztetést, valamint a terheltnek a figyelmeztetésre adott válaszát szó szerint kell jegyzõkönyvbe venni. A figyelmeztetés és a figyel-meztetésre adott válasz szó szerinti jegyzõkönyvezésének elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítási eszköz-ként nem vehetõ figyelembe.
(3) A terhelt kihallgatása a foglalkozására, munkahelyé-re, iskolai végzettségémunkahelyé-re, családi, kereseti és vagyoni kö-rülményeire, továbbá a korábbi büntetésére és az eljárás tárgyától függõen a katonai rendfokozatára és a kitünteté-seire vonatkozó kérdésekkel kezdõdik. Ezt követi a terhelt részletes kihallgatása.
(4) Ha a terhelt a vallomás tételét megtagadja, figyel-meztetni kell arra, hogy ez az eljárás folytatását nem aka-dályozza. Ha a terhelt vallomást tesz, figyelmeztetni kell, hogy a vallomásában mást bûncselekmény elkövetésével
hamisan nem vádolhat. Arra a bûncselekményre nézve, amelyre a terhelt a vallomás tételét megtagadta, a terhelt-hez további kérdések nem intézhetõk, és a terhelt a többi terhelttel, illetõleg a tanúkkal nem szembesíthetõ, kivéve, ha elõtte úgy dönt, hogy vallomást tesz. A vallomás tételé-nek megtagadása nem érinti a terhelt kérdezési, észrevéte-lezési és indítványtételi jogát.
(5) Ha a terhelt vallomást kíván tenni, a vallomástétel lehetõségét biztosítani kell.
118. § (1) A terheltnek módot kell adni arra, hogy a val-lomását összefüggõen elõadhassa, ezt követõen kérdések intézhetõk hozzá. Ha a terhelt vallomása a korábbi vallo-másától eltér, ennek okát tisztázni kell.
(2) A terhelt beismerése esetén – ha e törvény eltérõen nem rendelkezik – meg kell szerezni az egyéb bizonyíté-kokat is.
(3) A terhelteket egyenként kell kihallgatni. A terhelt a vallomását saját kezûleg vagy más módon leírhatja, ezt az iratokhoz kell csatolni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkot-mány 57. § (1) bekezdésében elismert bíróság elõtti egyen-lõség a személyek általános jogegyenegyen-lõségének a bírósági eljárásra való vonatkoztatása (18/B/1994. AB határozat, ABH 1998, 570, 572.). Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése az egyenlõséget jogérvényesítési szempontból deklarálja, tehát valójában eljárásjogi garancia arra, hogy jogainak ér-vényesítése tekintetében a bíróság (törvény) elõtt minden-ki egyenlõ eséllyel rendelkezik [191/B/1996. AB határo-zat, ABH 1997, 629, 631.].
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdése nincs alkotmányosan értékelhetõ összefüggésben a terhelt vallomástételére vonatkozó álta-lános szabályokkal, még akkor sem, ha a vizsgálatba be-vonja a Be. 79. § (3) bekezdését is. A terhelt megjelenésé-vel kapcsolatos költségek elszámolása a bûnügyi költség viselésére vonatkozó szabályok szerint történik, amelye-ket a Be. 74. §-a, valamint 338–339. §-a tartalmaz.
Ugyancsak nincs alkotmányosan értékelhetõ összefüg-gés a Be. 117–118. §-ai és az Alkotmány 57. §-ának (2) be-kezdésében megfogalmazott ártatlanság vélelme között.
Az Alkotmánybíróság az ártatlanság vélelmét a jogál-lam egyik alapelvének, az alkotmányos büntetõjog olyan alapintézményének tekinti, amelyet nem lehet más alkot-mányos jog miatt korlátozni, de fogalmilag sem lehetséges nem teljesen érvényesíteni [11/1992. (III. 5.) AB határo-zat, ABH 1992, 77, 83.]. Az Alkotmánybíróság több hatá-rozata értelmezte az ártatlanság vélelmének alapjogát az állam büntetõ hatalmával összefüggésben [pl.: 26/1999.
(IX. 8.) AB határozat, ABH 1999, 265, 271.; 41/2003.
(VII. 2.) AB határozat, ABH 2003, 430, 436.], valamint a büntetõeljárás folyamatához kapcsolódó jogkövetkezmé-nyek tekintetében [pl.: 3/1998. (II. 11.) AB határozat, ABH, 1998, 61, 67.; 26/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 647, 649–650.; 719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 772–774.; 1037/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1675, 1681–1682.; 428/B/1998. AB határozat, ABH 2004, 1236, 1238–1240.; 685/B/1999. AB határozat, ABH 2004, 1363, 1375–1376.]. Az ártatlanság vélelmébõl a bûnös-ként kezelés tilalma következik, mindaddig, amíg a bíró-ság jogerõsen bûnösséget megállapító ítéletet nem hoz [26/1999. (IX. 8.) AB határozat, ABH 1999, 265, 271.].
A terhelt kihallgatására vonatkozó szabályok sem ön-magukban, sem pedig a terhelt idézésével felmerülõ költ-ségek elõlegezésének hiányával összefüggésben nem ér-telmezhetõk az Alkotmány 57. § (2) bekezdése alapján.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Be.
117–118. § alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság a Be. 117–118. §-ával össze-függésben alkotmányellenes mulasztást sem állapított meg. Az indítványban támadott rendelkezések a terhelt el-járási helyzetének, jogainak és kötelezettségeinek csupán egy mozzanatát szabályozzák. Az Alkotmány 57. § (1) be-kezdésébõl és (2) bebe-kezdésébõl sem következik olyan jog-alkotói kötelezettség, hogy e szabályok között a terhelt megjelenésével összefüggõ költségek elõlegezésérõl vagy megtérítésérõl rendelkezzék.
Ezért az Alkotmánybíróság a Be. 117–118. §-ával összefüggõ, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányelle-nesség megállapítására irányuló indítványt is elutasította.
Budapest, 2010. szeptember 27.
Dr. Paczolay Péters. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemérs. k., Dr. Bragyova Andráss. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló Andráss. k., Dr. Kiss Lászlós. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péters. k., Dr. Lévay Miklóss. k.,
alkotmánybíró elõadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf Istváns. k.,
alkotmánybíró
169/B/2005. AB határozat
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, továbbá jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatá-ra irányuló indítvány tárgyában meghozta a következõ
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (3) és (4) bekezdése alkot-mányellenességének megállapítására és megsemmisítésé-re irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (3) bekezdése alkotmány-ellenességének az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján történõ megállapítására és megsemmisítésére irányuló el-járást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a Legfelsõbb Bíróság Pfv.E.21.928/2004/2. számú végzése ellen benyújtott al-kotmányjogi panaszt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja.
I.
Az indítványozók – magánszemély és képviselõje – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (3) és (4) bekezdése alkot-mányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt fordultak az Alkotmánybírósághoz.
1. Az indítvány alapja az, hogy a Legfelsõbb Bíróság a polgári ügyben hozott jogerõs határozat ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 273. § (1) be-kezdése szerinti elõkészítõ eljárásban, a Pp. 270. §-ában foglalt feltételek hiánya miatt elutasította – 4 nappal azt megelõzõen, hogy az Alkotmánybíróság a hivatkozott sza-bályokat a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban (ABH 2004, 551.) megsemmisítette.
Az indítványozó az Alkotmány 2. §-a, 8. § (1) és (2) be-kezdése, 50. § (1) bebe-kezdése, 57. § (5) bebe-kezdése, valamint a 64. §-a „értelmében” „panasszal” fordult az Alkotmány-bírósághoz a másodfokú bíróság „törvénysértõ” ítélete, valamint a Legfelsõbb Bíróság végzése ellen. Sérelmezte, hogy a felülvizsgálati kérelem elutasítása csupán a jogegy-ségi határozatra hivatkozás hiányán alapult, és a Legfel-sõbb Bíróság nem vizsgálta azokat az anyagi jogi és eljárá-si szabálysértéseket, amelyek az elsõ fokú bíróság döntését megváltoztató másodfokú bíróság eljárását és határozatát jellemezték. Az Alkotmánybíróságtól kérte az ügy meg-vizsgálását, valamint az eljáró bíróságok utasítását új eljárás lefolytatására és törvényes jogainak megfelelõ új határozat hozatalára.
Mivel a 1166/D/2004. számon lajstromozott panasz tar-talma egyértelmûen bírósági határozatok felülvizsgálatára irányult, az indítványozót az Alkotmánybíróság fõtitkára tájékoztatta a hatáskör hiányáról, és megküldte számára a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatot.
2. Ezt követõen az indítványozó képviselõje – önállóan és ügyfele képviseletében is – az Abtv. 1. § b), d) és e)pontjára, valamint a korábban beterjesztett „alkotmány-bírósági panaszra” hivatkozva támadta az Abtv. 43. § (3) és (4) bekezdését. Álláspontja szerint e rendelkezések
„nincsenek összhangban” az Alkotmány 2. § (1) bekezdé-sével (jogállamiság, jogbiztonság), a 8. § (1) és (2) bekez-désével, a bíróságoknak az 50. § (1) bekezdésben megha-tározott feladataival, a jogegyenlõséget és a bíróság elõtti jogérvényesítéshez való jogot biztosító 57. § (1) sével, a jogorvoslathoz való jogról szóló 57. § (5) bekezdé-sével, valamint a diszkrimináció tilalmát rögzítõ, illetve az esélyegyenlõség kiküszöbölésérõl rendelkezõ 70/A. § (1) és (3) bekezdésével, továbbá a Pp. és a bíróságok szerve-zetérõl és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) „alapelveivel, amelyek a jogálla-miságot valamint jogorvoslathoz való jogot és a törvé-nyességet hivatottak biztosítani a Magyar Köztársaság-ban”.
Az indítványozó kérte, az Alkotmánybíróság – a táma-dott rendelkezések alkotmányellenességének megállapítá-sával és megsemmisítésével egyidejûleg – „hívja fel az Or-szággyûlést annak megfontolására, hogy az Alkotmánybí-róságról szóló törvényben szabályozza újra a polgári peres ügyekben is a már jogerõs határozattal lezárt felülvizsgála-ti eljárás elõzetes elbírálása során hozott elutasító határo-zattal szembeni »rendkívüli« jogorvoslati, ill. jogorvoslati jogot és a felülvizsgálati kérelem ilyen esetben történõ is-mételt elõterjeszthetõségének szabályait a perújítás elvi szabályaihoz hasonló rendelkezésekkel”, tekintettel a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatra.
Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság megfelelõ határozat meghozatalával – a jogorvoslati jog utólagos megadásával vagy a 42/2004. (XI. 9.) AB határozat módo-sításával – biztosítsa a konkrét ügyben a Pp. 270. §-a egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapításából eredõ hátrány teljes vagy részleges reparációját.
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések.
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati-kus jogállam.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sért-hetetlen és elidegenítsért-hetetlen alapvetõ jogait, ezek tiszte-letben tartása és védelme az állam elsõrendû kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvetõ jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja
meg, alapvetõ jog lényeges tartalmát azonban nem korlá-tozhatja.”
„50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biz-tosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bûn-cselekmények elkövetõit.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság elõtt min-denki egyenlõ, és minmin-denkinek joga van ahhoz, hogy az elle-ne emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kö-telességeit a törvény által felállított független és pártatlan bí-róság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(…)
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatáro-zottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bíró-sági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jog-viták ésszerû idõn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévõ országgyûlési képviselõk kéthar-madának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a terüle-tén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, ne-vezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nél-kül.
(…)
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlõség megvalósu-lását az esélyegyenlõtlenségek kiküszöbölését célzó intéz-kedésekkel is segíti.”
2. Az Abtv. rendelkezései:
„43. § (1) Azt a jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét, amelyet az Alkotmánybíróság a hatá-rozatában megsemmisít, az errõl szóló határozatnak a hi-vatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkal-mazni.
(2) A jogszabálynak vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközének megsemmisítése, – (3) bekezdésben foglalt eset kivételével – nem érinti a határozat közzététele elõtt létrejött jogviszonyokat, s a belõlük származó jogokat és kötelezettségeket.
(3) Az Alkotmánybíróság elrendeli az alkotmányellenes jogszabály vagy állami irányítás egyéb jogi eszköze alap-ján jogerõs határozattal lezárt büntetõeljárás felülvizsgála-tát, ha az elítélt még nem mentesült a hátrányos következ-mények alól, és az eljárásban alkalmazott rendelkezés semmisségébõl a büntetés, illetõleg intézkedés csökkenté-se vagy mellõzécsökkenté-se, illetõleg a felelõsség alóli mentesülés vagy annak korlátozása következne.
(4) Az Alkotmánybíróság a 42. § (1) bekezdésében, vala-mint a 43. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott idõponttól eltérõen is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy konkrét esetben történõ al-kalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kez-deményezõ különösen fontos érdeke indokolja.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelõtt azt vizsgálta, hogy a Legfelsõbb Bíróság sérelmezett végzése kézhezvé-telétõl számított 60 napon belül megküldött „alkotmánybí-rósági panasz” érdemben befolyásolja-e az Abtv. rendel-kezései alkotmányellenességének elbírálását. Megállapí-totta, hogy a beadvány alkotmányjogi panaszként való elbírálásra alkalmatlan.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése alapján az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi pa-nasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetõségeit már kimerítette, illetõleg más jogorvoslati lehetõség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panasz keretében kizáró-lag jogszabályokat, éspedig azokat vizsgálhatja, amelyek-nek a jogerõs határozatban történõ alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett.
Mivel az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is megálla-pította, hogy a panasz kizárólag a konkrét bírósági határo-zatok érdemét sérelmezte, azt a törvényi feltételek hiánya miatt – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjérõl és annak közzétételérõl szóló, többször módosított és egysé-ges szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január 3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. §e)pontja alapján – visszautasította.
2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. §-a rendelkezései-nek alkotmányosságát több határozatában vizsgálta. Erre tekintettel állást kellett foglalni abban a kérdésben, hogy az indítvány nem ítélt dolog vizsgálatára irányul-e.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkorres iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vo-natkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elõ. Az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat ugyanis az Alkotmánybíróságot is köti. (1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991, 972, 973.) Az Ügyrend 31. §c)pontja értelmében ítélt dolog, ha az indítvány az Alkotmánybíró-ság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jog-szabály (jogjog-szabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irá-nyul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetõleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását.
Az Alkotmánybíróság a 10/1992. (II. 25.) AB határozat-ban (ABH 1992, 72., továbbiakhatározat-ban: Abh.) az Abtv.
43. §-a, ezen belül a (3) és (4) bekezdése alkotmányosságát az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, azaz a jogállamiság és ezen belül a jogbiztonság szempontjából vizsgálta, és úgy ítélte meg, hogy az Abtv. szabályozása összhangban van a jogbiztonság követelményeivel (ABH 1992, 72, 74.).
Megállapította, a jogalkotó éppen a jogbiztonságra volt
te-kintettel, amikor azt tette fõszabállyá, hogy az alkotmány-ellenes jogszabályok az ezt megállapító határozat közzété-tele napján vesztik hatályukat, és a korábban létrejött jog-viszonyok érintetlenül maradnak. Ugyanakkor kiemelte, hogy „[l]ehetõsége van az Alkotmánybíróságnakex tunc hatályon kívül helyezésre is, ugyanúgy, mint az alkot-mányellenesség következményeinek alkalmazására az egyes jogviszonyokra. Az Alkotmánybíróság a törvény szerint szintén a jogbiztonság érdekében élhet ezekkel a jogosítványaival, illetve az indítványozó különösen fontos érdekére lehet tekintettel – az utóbbira nyilván alkotmány-jogi panasz esetében.” (ABH 1992, 72, 75.)
Az indítvány az Abtv. 43. § (3) bekezdésének az Alkot-mány 2. § (1) bekezdésével való ellentétét nem indokolta más alkotmányos összefüggésben, mint azt az Abh. ele-mezte. A támadott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló ezen indít-ványi rész tehát ítélt dolognak minõsül, ezért az Alkot-mánybíróság e tekintetben az eljárást az Ügyrend 31. § c)pontja alapján megszüntette.
3. Az indítvány az Abtv. 43. § (4) bekezdésével össze-függésben a normavilágosság sérelmét állítja a „meghatá-rozhatja” kifejezés tekintetében, mivel a rendelkezés az Alkotmánybíróságot úgy hatalmazza fel azex tunchatályú megsemmisítésre, illetve az alkotmányellenesség konkrét ügyeket érintõ hatályának megállapítására, hogy még pél-dálódzó jelleggel sem tartalmazza a „jogbiztonság”, illetve
„a különösen fontos érdek” szükséges mértékét, illetve az
„eljárás rendjét”.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értel-mes és világos, a jogalkalmazás során felismerhetõ norma-tartalmat hordozzon [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.]. Nem állapítható meg a jogállamiság és an-nak részét képezõ jogbiztonság sérelme pusztán amiatt, hogy az adott normaszöveg a jogalkalmazás során értelme-zésre szorul: a jogbiztonság elvébõl nem következik a jogal-kotónak olyan kötelezettsége, hogy minden fogalmat min-den jogszabályban külön meghatározzon [71/2002. (XII. 27.) AB határozat, ABH 2002, 417.]. A normavilágosság sérel-me miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható sérel-meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó – a jelen ügyben az Alkot-mánybíróság – számára értelmezhetetlen, vagy eltérõ értel-mezésre ad módot, és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, elõre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetõleg a normaszöveg túl általános
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értel-mes és világos, a jogalkalmazás során felismerhetõ norma-tartalmat hordozzon [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.]. Nem állapítható meg a jogállamiság és an-nak részét képezõ jogbiztonság sérelme pusztán amiatt, hogy az adott normaszöveg a jogalkalmazás során értelme-zésre szorul: a jogbiztonság elvébõl nem következik a jogal-kotónak olyan kötelezettsége, hogy minden fogalmat min-den jogszabályban külön meghatározzon [71/2002. (XII. 27.) AB határozat, ABH 2002, 417.]. A normavilágosság sérel-me miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható sérel-meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó – a jelen ügyben az Alkot-mánybíróság – számára értelmezhetetlen, vagy eltérõ értel-mezésre ad módot, és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, elõre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetõleg a normaszöveg túl általános