a 18–19. század fordulóján
1. Az adatbázis
Az adatbázisban 16–18. századi hungarika jellegű emlékkönyvi be-jegyzéseket dolgozunk fel, és publikáljuk azok teljes szövegét. Az al-kalmazott adatfelvételi struktúra a bejegyzések szerkezetéhez igazo-dik, ami azért lehetséges, mert az emlékkönyvbe való beírásnak már a kezdet kezdetén rögzültek a legtöbb bejegyző által később is alkalma-zott szabályai.2 Ennek megfelelően az egyes autográfokat olyan egysé-gekben (rekordokban) dolgozzuk fel, melyek egyenként 9 blokkból állnak, nevezetesen a dátum-, keltezési hely-, jelmondat-, ábra-,
utó-1 A továbbiakban IAA. Internetcím: http://iaa.bibl.u-szeged.hu/ DOI:
10.14232/iaa Az adatbázis folyamatos bővül. Jelen dolgozatban az IAA-ra való hivatkozások 2015. júniusi adatfelvételi állapotnak felelnek meg.
2 Erről lásd Katona, Tünde – latzkovits, Miklós: Die Poetik der Stammbücher in Queroktav (Überlegungen anhand der Weimarer Stammbuchsammlung), in Nagy, Márta – Jónácsik, lászló (Hg.): „swer sînen vriunt behaltet, daz ist lobelîch“
Festschrift für András Vizkelety zum 70. Geburtstag. Katholische Péter-Pázmány-Universität, Piliscsaba–Budapest, 2001, 289–301.
lagos megjegyzések-, dedikáció-, aláírás-, inscriptio- és végül – vala-miféle kiegészítésként – a bibliográfiai adatok blokkból.
A szakirodalomban nem alakult ki teljes konszenzus az albumok re-torikai-poétikai leírását illetően, amit jól tükröz a szakírók által alkal-mazott terminológia kuszasága is. Mérföldkőnek tekinthető Werner Wilhelm Schnabel 2003-ban megjelent, ma már alapirodalomnak számító monográfiája.3 Schnabel ugyanakkor egy adatbázist is épít.
A Repertorium Alborum Amicorumeredetileg emlékkönyvek bib-liográfiáját tette közzé (mostanáig 24 000 albumét), ma viszont már bejegyzésekkel kapcsolatos adatokat is tartalmaz. Jelenleg nagyjából 210 000 bejegyzésről érhetők el információk az RAA-ban.4
Az Inscriptiones Alborum Amicorum adatbázisában eddig 12 200 bejegyzést publikáltunk, s többnyire csatolhattuk a bejegyzések fotó-ját is. A személynévmutató több mint 11 000 személynevet tartalmaz, ebbe beleértendők az inscriptiókban megidézett szerzők nevei is. Szá-mos bejegyzőtől dolgoztunk már fel egynél több bejegyzést. Rekor-dernek a soproni evangélikus lelkész, Torkos József számít, tőle eddig 18 – 1746 és 1786 között keletkezett – bejegyzés található az adatbá-zisban. A feldolgozott anyag 42 gyűjteményből való, de több magán-gyűjtőtől is kaptunk már fotókat. A bejegyzések különböző nyelveken íródtak, eddig közel 30 nyelvet regisztráltunk. Néhány nyelv mind-össze egyetlen bejegyzésben szerepel. Ilyen a kopt (egyébként Torkos József egyik autográfjában és teljességgel hibásan alkalmazva), a tamil és – beszédes módon – a román.
Az albumok nem kis hányadából hiányzik a címlevél, vagyis az adott album tulajdonosának személyére kizárólag a bejegyzésekből le-het következtetni. Az OSZK egyik peregrinációs albumát5 például a
3 Schnabel, Werner Wilhelm: Das Stammbuch. Konstitution und Geschichte einer textsortenbezogenen Sammelform bis inserste Drittel des 18. Jahrhunderts.
Niemeyer, Tübingen, 2003.
4 Schnabel, Werner Wilhelm: Repertorium Alborum Amicorum. Internetcím:
http://www.raa.phil.uni-erlangen.de/
5 Duod. Lat. 118.
AZ INSCRIPTIONES ALBORUM AMICORUM ÉS PODMANICZKY SÁNDOR 57 modern szakirodalom anonim albumként tartja számon.6 Itt a tulaj-donos nevét egyik testvére autográfja alapján tudtuk megállapítani,7 és persze az egyetemi matrikulák adatainak segítségével.8 Olykor az is előfordul, hogy egy-egy emlékkönyv tulajdonosának személyére kizárólag a bejegyzések tömeges feldolgozása révén felfejlő kapcsola-ti háló elemzése adja meg a kulcsot. Az MTA Könyvtárának „Tört.
Napló 8° 7” jelzetű emlékkönyvében szintén nincs címlevél, s maguk az egyes bejegyzések sem segítenek, az egykori tulajdonos nevét sehol nem találjuk bennük. Annyi derül csak ki, hogy Erdélyből való volt, illetve hogy nyugati tanulmányúton lévő mesterlegény, aranyműves:
két magyar nyelvű versike is ekként jellemzi őt.9 Ráadásul az album egyik szintén erdélyi bejegyzője, Ajtai Dávid Mihály 1792-es bécsi bejegyzését „druszájanak irta s Comendálta”.10 Az emlékkönyvből az is kiderül, hogy tulajdonosa 1792. április 16. és 19. között néhány na-pig Jénában tartózkodott. A mondott kapcsolati háló alapján viszont tudható, hogy egy jénai diák, az ugyancsak erdélyi Kaposi Molnár Sándor albumába épp 1792. április 16-án bejegyez egy bizonyos „Aj-tai Mojses” nevű „Kolosvári Arany Műves”, akit tehát Aj„Aj-tai Dávid Mihály nem keresztnevük, hanem vezetéknevük azonossága alapján nevezett „druszájának”.11
6 lőkös, Péter: Eine Fleming-Strophe in einem Stammbuch des 18.
Jahrhunderts, in Klára Berzeviczy – Péter lőkös (Hg.): „Ars longa, vita academica brevis”. Studien zur Stammbuchpraxis des 16–18. Jahrhunderts. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2009, 87–94.
7 Joseph Freysmuth albumáról van szó. A testvér, Johann Freysmuth be-jegyzését lásd IAA, 5511. A megfejtéshez lásd Rab Irén: A Freysmuth-fivérek:
18. századi életrajz-rekonstrukció kéziratok és levéltári források segítségével, Kaleidoscope (14), 2017, 22–37.
8 Tar Attila: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon, 1694–1789 (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban 11). Eötvös Lo-ránd Tudományegyetem Levéltár, Budapest, 2004, 2346.
9 Ezeket lásd IAA, 10541, 10577.
10 IAA, 10541. Ajtai személyéhez lásd Szabó Miklós – Szögi lászló: Erdélyi peregrinusok: Erdélyi diákok európai egyetemeken 1701–1849. Mentor, Marosvá-sárhely, 1998, 41.
11 IAA, 10498.
Az albumhasználók számára a bejegyzés aktusa mindig különleges je-lentőséggel bír. A bejegyzők ezért tudásuk legjavát igyekeznek nyújta-ni, keresik a könnyed, szellemes vagy épp mély értelmű megoldásokat, bizonyítandó, hogy maguk is valamiféle értelmiségi elit tagjai. falvi Sámuelnek – a híres nagyváradi, majd debreceni tanár Marton-falvi György fiának – egyik franekeri bejegyzésében a keltezési évszám helyett a szír „ܒܥܐ” szó áll.12 Ennek jelentése, amint azt Mércz András, adatbázisunk szír nyelvű szövegeinek felelőse megállapította, a magyar
’vágyakozik’, ’imádkozik’ szavakkal adható vissza. A szír betűknek azon-ban ugyanúgy számértékük is van, mint a héber vagy görög betűknek, ezek összege jelen esetben 1702, ami így évszámot jelöl, hiszen Mar-tonfalvi épp ekkor tanult Franekerben.13 Az albumokban egyébként gyakran egyszerűen értelmezhető szerkezeti egységek is hordozhatnak – esetenként igen rafináltan megkonstruált – információkat. Ezek adat-bázisunkban történő feltárását szintén feladatunknak tekintjük.
Munkánk egyik legproblematikusabb része a bejegyzők által citált isnscriptiók forrásadatainak megállapítása. Ezen szövegrészek nem al-bumspecifikusak, ugyanakkor gyakran mégis személyes, ad personam jellegű üzenetet hordoznak. Ez persze azt is jelenti, hogy az ideális be-jegyző dolga nem volt feltétlenül könnyű, hisz nem volt egyszerű olyan – mondjuk – cicerói szöveghelyet megidéznie, amely alkalmas volt az album tulajdonosához szóló, személyre szabott üzenet közvetítésére.
A szakírók az efféle professzionális bejegyzések illusztrálására rendre Goethe Faustjának egyik jelenetére szoktak hivatkozni, melyben maga Mefisztó ír be latinul és nagyon szellemesen egy emlékkönyvbe.
A bejegyzők nem mindig érik be csupán egyetlen inscriptio-résszel.
Olykor a különféle helyekről származó citátumokat összekötik a ’tehát’,
’és’, ’ellenben’ stb. kötőszavakkal, vagyis az ilyen „halmozó”, eseten-ként akár 10 elemből álló inscriptióknak valamiféle narrációjuk is van, valamiféle történetet beszélnek el. Sikos István albumának egy magát
12 IAA, 525.
13 Bozzay Réka – ladányi Sándor: Magyarországi diákok holland egyetemeken, 1595–1918 (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban 15). MTA Egye-temtörténeti Albizottság – ELTE Levéltár, Budapest, 2007, 610.
AZ INSCRIPTIONES ALBORUM AMICORUM ÉS PODMANICZKY SÁNDOR 59
„B.”-nek tituláló bejegyzője például egyenesen drámát ír („Ein Drama aus ganzen Fragmenten, verfasst von mehrern“)14 [1. kép]. A Goethe, Schlegel és egyéb idézetekből összeállított, 10 sornál alig hosszabb insc-riptióban még a prológust, sőt, az epilógust is jelzi. A feldolgozás során az ilyen „halmozó” inscriptiók egyes elemeit szegmentáljuk, s az egyes insc-riptio-részek forrásadatait egyenként igyekszünk megállapítani. E töme-gesen feltárt adatok pedig jól illusztrálják, hogy miféle tudást, miféle műveltséganyagot mozgósítottak az egykori bejegyzők a beírás során.