Az Akadémia létezésének, tevékenységének első irattári nyoma az 1830-as évből származik. Ekkor vették számba az Akadémiával kapcsolatos irományo-kat. A deponált iratok első négy d a r a b j a még a korábbi évekből datálódott:
2 B R A U N T I B O R — B U J D O S Ó E R N Ő — R U F F I M R E : A t u d o m á n y mint a mérés t á r g y a . MTA K ö n y v t á r a , 1981.
3 R U F F I M R E — B R A U N T I B O R : A t u d o m á n y m e t r i a alkalmazása t u d o m á n y á g a z a t i elem-zésre. Magyar T u d o m á n y , 1977. 2. szám
4V I N K X , E R P É T E R : B u j d o s ó Tibor „Bibliometria és t u d o m á n y m e t r i a " M a g y a r Tudo-m á n y , 1987. 9. száTudo-m.
a legkorábbi az 1824 október 24-én keltezett Cziráky Antalhoz intézett József nádor-féle levél a Marczibányi-jutalom ügyében, a másik négy is akadémiai t é m á j ú írás, az 1830 július 19-i keltezésű levelet pedig József nádor írta gróf Teleki Józsefnek, az Akadémia első elnökének. Ez az episztola előzetes értesítés volt arról, hogy az Akadémia alapszabálya elnyerte a királyi jóváhagyást.
A hivatalos értesítés azonban csak m a j d félév múlva érkezett meg. Ez a levél n y i t j a meg az Akadémia tudományszervező, tudományirányító tevékenységét dokumentáló pótolhatatlan értékű iratanyag sorát, őrzésével az Akadémia saját kézirattárát bízta meg.
Az Akadémiai K ö n y v t á r Kézirattárában őrzött hivatalos akadémiai irato-k a t elirato-különítve irato-kezeltéirato-k a irato-kézirattárosoirato-k és a irato-kezdeteirato-ktől az 1949-es átszerve-zésig fennmaradt állománytestet Régi Akadémiai Levéltár, rövidítve R A L névvel illették és megfelelő, áttekinthető rendbe illesztve tették az akadémia-történeti kutatások számára hozzáférhetővé.
Az egyes szaktudományok tudománytörténeti kutatóin kívül az Akadémiai K ö n y v t á r több munkatársa találta meg ebben a nem mindennapi értékeket tartalmazó anyagban tudományos kutatásának t é m á j á t és t á r g y á t . A tudomá-nyos k u t a t ó m u n k á r a biztosított kutatónapi lehetőséget már az 1960-as évek közepétől többen az Akadémia-történet kéziratos dokumentumainak feltárására és bemutatására fordították. Az akadémiai bizottsági anyagokat rendező Fráter Jánosné elsőként foglalta össze a Történettudományi Bizottság 1854 és 1949 közötti tevékenységét. Az iratok alapján szólt a Bizottság által életrehí-vott kiadvány-sorozatról, monográfiákról, b e m u t a t t a a fennmaradt iratanya-got és mellékletben összeállította a bizottság költségvetését, a munkatársak névjegyzékét, listába szedte a Bizottság kiadásában és támogatásában meg-jelent kiadványokat.
A következő évben, 1967-ben, l á t o t t napvilágot H. Boros Vilma „Széchenyi István hátrahagyott iratainak története" c. munkája, amelyben gazdagon dokumentálva szól a kéziratok sorsáról és történetéről, majd a Magyar Tudo-mányos Akadémiára került hagyatékkal kapcsolatban történetekről ad számot, röviden b e m u t a t j a az akadémiai Széchenyi Múzeumot, végül a gyűjtemény
1945 utáni állapotáról ír, és a feldolgozás-megőrzés érdekében t e t t lépéseket tekinti át. Tíz év múlva Körmendy Kinga „A Széchenyi-gyűjtemény" c. testes kézirattári katalógusában már az eredményt dokumentálja: az Akadémiai K ö n y v t á r Kézirattárában őrzött teljes Széchenyi-hagyaték szisztematikus és tételes feldolgozásról adva számot. E két munka a további k u t a t á s számára biztosítja a feltételeket.
Az Akadémia alapítása 150. évfordulójának megünneplését a K ö n y v t á r munkatársai több tudománytörténeti feldolgozással és adattári munkával is elősegítették. 1973-ban jelent meg Szentgyörgyi Mária „Célkitűzések és reform-törekvések a Magyar Tudományos Akadémián 1831 — 1945" című, több mint tizenöt íves tanulmánya, amely a rendelkezésre álló kéziratos és nyomtatott források alapján vizsgálta és t á r t a fel a testületen belüli, illetőleg kívülről szár-mazó változtatási törekvések sikereit, eredményeit, valamint kudarcait.
Az összegzés igényével lépett fel Fráter Jánosné „A Magyar Tudományos Aka-démia állandó bizottságai 1854 — 1949" című testes kötetében. Ebben a munká-ban megalakulásuk rendjében m u t a t t a be az akkori három tudományos osztály-hoz tartozó tudományos bizottságokat, s a jelzett időben életre hívott speciális akadémiai bizottságokat.
Az 1975. évi jubileumra jelent meg az MTA K ö n y v t á r á n a k két úttörő
vállal-kozása is. Fekete Gézáné összeállításában l á t o t t napvilágot ,,A Magyar Tudomá-nyos Akadémia tagjai 1825 — 1973" című, közel 55 íves kiadvány. Ez a m u n k a , először az Akadémia történetében, két csoportban (1825—1949 és 1949 — 1973) betűrendben veszi számba az Akadémia belső és külső t a g j a i t , közli osztályba sorolásukat, foglalkozásukat, illetőleg tudományterületüket, születési és halá-lozási a d a t u k a t , akadémiai tagságuk időpontjait, akadémiai tisztségeiket.
Ezeknek a tényeknek a megnevezését követi a legszerteágazóbb kutatási mun-kát megkövetelő tétel: a székfoglaló címének felderítése és esetleges megjelenési helyének adata. A sort a hivatalos akadémiai megemlékezés forráshelyének megjelölése zárja le. A kötethez mellékletek kapcsolódnak, ezek közül érdemes kiemelni az MTA belső tagjait megválasztásuk időrendjében bemutató névsort.
A százötvenedik évforduló másik jelentős terméke a t ö b b mint ötéves mun-kával, 1240 nyomtatott oldalon Darabos Pál és Domsa Károlyné szerkesztésé-ben, többek közreműködésével készült „Az Akadémiai Értesítő és a Magyar Tudomány indexe" c. három kötetes kiadvány. A munka a folyóirat 1840 és 1970 között megjelent 132 kötetének anyagát t á r t a fel. Az indexben feltárják a folyóirat hasábjain olvasható tudományos témák, események, személyek elő-fordulását. Ezzel lehetővé válik az Akadémia történetének nyomon követése.
Jelentős segítség a tudománytörténeti kutatások számára. Ehhez még azt kell hozzáfűzni, amit e téma kutatói jól tudnak, hogy az Akadémiai Értesítő több évtizeden á t a mai értelemben vett rovatolás és áttekinthető tagolás nélkül t e t t e közzé információit, és csak a X I X . század harmadik harmadában kezdett a mai értelemben vett folyóirattá válni. Az index harmadik kötetében Pétervári Lászlóné és Sz. Garai Judit szerkesztésében a két folyóirat 132 kötetében közzé-t e közzé-t közzé-t közzé-tanulmányokaközzé-t és közzé-tanulmányjellegű írásokaközzé-t szerzők szerinközzé-ti beközzé-tűrendben, a szerzőkön belül pedig időrendben adják közre. E repertóriummal a folyóirat cikk-anyagát más megközelítésben teszi hozzáférhetővé a vállalkozás.
Az Akadémia megalakulásának másfélszázados évfordulóját követően az Akadémiai K ö n y v t á r kiadványsorozatai — főként munkatársai közreműködé-sével — tovább folytatták az akadémia-történeti kutatási eredmények közlé-sét. Szántó György Tibor „Fejezetek az akadémiai könyv- és folyóirat-kiadás történetéből" c. nagyobb lélegzetű tanulmányában az Akadémia dualizmuskori, illetőleg a felszabadulás utáni kiadási és kiadói tevékenységének néhány sajá-tosságát m u t a t j a be. Fráter Jánosné az Akadémia legrégibb intézményének, az Akadémia Könyvtárának iratállományát vallatva, három kiadványt is közreadott „Az Akadémiai Könyvtár iratai 1831 — 1949", „A Magyar Tudo-mányos Akadémia könyvtárosai 1831 — 1949" és „Az MTA Könyvtári Bizottsá-gának iratai 1866 — 1949" címmel. E három publikáció már most nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a mai kutató képet kapjon arról a szerteágazó tevé-kenységről, amely az Akadémia több mint száz évig egyetlen intézményét jel-lemezte.
Az MTA Könyvtárában folyó akadémia-történeti kutatásokról rajzolt vázlatos képet a legfrissebben megjelent a d a t és forrásfeltáró művel, Fekete Gézáné „Az Akadémia 1831 — 1858 között alapított jutalomtételei és
előzmé-nyei" című munkájával zárhatjuk le. A lakonikus cím nem árulja el, hogy e munka felöleli az Akadémia megalapítása előtti három tudományos d í j a t , az Akadémia 1858-ig megalapított tizenhét d í j á t és a jelzett időben kitüntetettek nevét és m u n k á j á t . (Meg kell említeni, hogy van olyan díj, például a Sámuel-díj, amelyet 1858-ban alapítottak, és utolsó alkalommal 1949-ben a d t á k ki az arra érdemesnek t a r t o t t nyelvész kutatónak.) A kötet a nyertes szerzők
név-indexével zárul. Érdekes, tanulságos ez a lista, dokumentálja, hogy a kiemel-kedőkön kívül ki mindenkit jutalmaztak a díjakkal sáfárkodó bizottságok.
A tudománytörténetének n y ú j t fontos a d a t o k a t és információkat a maguk teljességében csupán az Akadémiai K ö n y v t á r Kézirattárában őrzött kandidá-tusi és doktori disszertációkat feldolgozó és rendszerező három katalógus-kötet is. Az első összesítő, kumulatív jellegűt, Kállay István szerkesztette a korábbi füzetekből. 1974-ben jelent meg, és az 1950 és 1974 között benyújtott és meg-védett disszertációkat tartalmazza. N. Abaffy Csilla és Tőzsér Ágnes kötete az
1975—1979 közötti anyagot, a harmadik kötet pedig — Horányi Károly munkája — az 1980 és 1984 közötti öt év a n y a g á t foglalja magába. Az egységes elveket követő katalógusok, az érvényben levő TMB nómenklatúra alapján, a disszertációk szerzőit huszonhárom tudományszakba csoportosították.
Minden szakban betűrend szerint követik egymást az alkotók, mindegyik kötet végén névmutató igazítja el a használót. A három kötetben közzétett disszer-tációk száma pontosan 10 847. A minősítés körül folyó viták ellenére sem szorul részletesebb fejtegetésre, hogy a jövő tudománytörténetének e hatalmas anyag alapján lesz elegendő fogódzója e közel negyven év tudományos teljesítményé-nek és fejlődésételjesítményé-nek objektív megítéléséhez.