Az ızgazdálkodás eredményességét befolyásoló egyéb ökológiai tényezık45

Minden vadfajunk esetében általánosan elmondható, hogy állományuk egyedszáma és minısége leginkább a rendelkezésre álló táplálék mennyiségétıl és minıségétıl, az élıhely nyugalmától és az állománysőrőségtıl függ (SUGÁR, 2004).

Az ız esetében az elızıket különösen befolyásoló tényezık még az alábbiak:

• a bakok territoriális magatartása,

• a faj táplálkozására jellemzı a válogatósság, mivel rostemésztı képessége a hazai kérıdzı vadfajok közül a leggyengébb (pákosztos)

Király István Doktori értekezés

(SZEDERJEI, 1959; BERDÁR, 1983; FARAGÓ, 1997; FARAGÓ, 2002;

KAMLER et al., 2003; FARKAS, 2004). A táplálék minısége kihatással van az ızállomány sőrőségére, trófea- és testtömegére, valamint szaporodási mutatóira is (CSÁNYI, 1994; GAILLARD et al., 1998, idézi: MÁTRAI, 2000).

A vadgazdálkodás árbevétele szempontjából csökkenı sorrendben az ız – csakúgy, mint a többi trófeás nagyvadfaj – termékei a következık:

• Agancs (trófea),

• Vadhús,

• Szaporulat.

A szaporulat vadfajaink esetében is termék, azonban ez a bevételek között nem közvetlenül jelenik meg, viszont egyértelmően kihatással van arra.

Az agancsfejlıdésre ható tényezık közül fontos szerepet tölt be az egyed testtömege, ezzel összefüggésben a kondíciója. Ez a tényezı mind a születési, mind, a késıbbi testtömegre is hatással van (BALL et al., 1994). GRABOWSKI ÉS CLAUSS (2006) négy ızbak esetében ismertette a környezeti stressz fontos hatását az agancs tömegére vonatkozóan. CSÁNYI (1989) negatív korrelációs összefüggést talált magyarországi ızállományok esetében az állománysőrőség és az átlagos agancstömeg között, amely tulajdonképpen szintén a nyugalom hiányára és a táplálékbázis csökkenésére utal.

Egyes vizsgálatok során összefüggést találtak az ızagancs tömeg nagysága és a különbözı meteorológiai tényezık (CSÁNYI ÉS SONKOLY, 2003), valamint a különbözı talajjellemzık között is (BÁN et al., 1986;

Király István Doktori értekezés

LEHOCZKI, 2004). Ez utóbbi valószínőleg közvetlenül a táplálék mennyiségét és minıségét befolyásolja.

BARTH et al. (1976) németországi ızbakok orr-garatbagócs fertızöttségét vizsgálva arra az eredményre jutottak, hogy a lárvákkal erısebben fertızött bakok testtömege kimutathatóan kisebb volt, mint kevésbé fertızött társaiké, valamint a trófeatömeg csökkenését is a bagócsoknak tulajdonították.

Az állománysőrőség növekedésének felnıttkori testtömeget befolyásoló hatását mutatta ki PETTORELLI et al. (2001) Franciaországban, majd késıbb az élıhely változatosságának jóságát gidák esetében (PETTORELLI et al., 2003). Magyarországon MAJZINGER

(2003) Békés megyei ızállományoknál talált negatív összefüggést az állománysőrőség és a szaporodási együttható vonatkozásában.

A szaporodási rátát befolyásoló tényezık között szerepelt a suta otthonterületének minısége NILSEN et al. (2004) norvégiai vizsgálataiban. Erre az eredményre jutott MATEOS-QUESADA ÉS

CARRANZA (2000) Spanyolországban is, amikor a jobb minıségő élıhelyek ızállományának szaporodási mutatóit magasabbnak találták.

Szintén ık idézik HEWISON (1996) eredményeit, miszerint angliai ızállományokban pozitív kapcsolat állt fenn a testtömeg és a szaporodási ráta között.

Szintén az élıhely hatásának testtömegre, testméretre gyakorolt hatását mutatta ki Litvániában PÉTELIS ÉS BRAZAITIS (2003), amikor a mezei ökotópban élı állományok testtömeg és testméret adatait nagyobbnak találta, mind az erdei ökotópban élı állományokét. Hazai vizsgálatai során SUGÁR (1979) hasonló különbségeket talált a két

Király István Doktori értekezés

élıhelytípus ızállománya között. Csehországban BARANČEKOVÁ (2004) az ártéri erdıket találta optimális élıhelyéül az ızállománynak, amely közelebb áll a mezei élıhelyekhez, mint a többi, fıként dombsági erdıterületekhez.

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy vadgazdálkodási szempontból fontos „termékek” a testtömeg, a trófeaminıség és a termékenység, amelyeket fıként az élıhely, az állománysőrőség, a nyugalom, valamint ennek következményeként a kondíció és az egészségi állapot befolyásol.

2.12.A fertızöttség csökkentésének lehetıségei, tapasztalatai

A fertızöttség csökkentésének lehetıségei közt szóba kerülı módszer lehet a gyógyszeres kezelés, valamint a biológiai módszerek.

LAMKA et al. (1997) csehországi ızállományok Ivermectines kezelésével végeztek vizsgálatot. A gyógyszerezést követıen a prevalencia értékét 23,1%-nak találták, amely ezt követıen számottevıen nem változott (folyamatosan 30% alatt maradt). Az átlagos intenzitás értéke a kezelés ideje alatt 10 lárva/gazdaegyed érték körül szóródott, az intenzitás értéke a kezelés elıtt ismeretlen volt. KUTZER (1972) szarvasfélék esetében parazitás fertızöttség kezelésére tiabendazol hatóanyag-tartalmú készítményeket javasolt. Kimondottan bagócslárvák (orr- és bırbagócsok) ellen Ivermectines kezeléssel szerinte 100%-os siker érhetı el (KUTZER, 2000).

HAUGERUD et al.(1993) rénszarvas orrféreg (Linguatula arctica) fertızöttségének ivermectines kezelésére végeztek vizsgálatot

Király István Doktori értekezés

Norvégiában. A vizsgálat során a kezelt- és a kontrollcsoport között a fertızöttség mértéke szignifikánsan különbözött, olyannyira, hogy a C.

trompe orrgarat-bagócs lárvák prevalenciája a kezelt egyedek körében nulla volt. Késıbbi vizsgálataik során NILSSEN et al. (2002) szintén rénszarvasok ivermectines kezelésével kapcsolatosan arra a megállapításra jutottak, hogy a kezelés alatti kettı évben a fertızöttség nagymértékben lecsökkent, de annak elhagyását követıen erısebb mértékő volt, mint a kezelés megkezdése elıtt.

DYK (1951) biológiai módszerként említi a madarak (pl. fácán) szerepét a lárvafertızöttség mérséklésében.

A gazdaegyedek lárvafertızöttség csökkentésének egy alternatív módját és annak hatékonyságát vizsgálta NILSSEN ÉS ANDERSON (1995) Norvégiában, C. trompe bagócslégy faj esetében. A módszer lényege, hogy az imágók párzásra használt helyein – dombtetık, hegytetık – ragadós légycsapdákat, vagy mérget helyeznek ki, amelyek a párzás céljából e helyeket felkeresı bagócslegyeket elpusztítva csökkentik a fertızni képes légyállományt. Vizsgálatuk során arra az eredményre jutottak, számos más (hasznos) rovarfaj is elıszeretettel keresi fel a kiemelkedı tereppontokat párzás céljából. A ragacsos légycsapda, illetve a méreg e fajokra nézve is azonos eredményt produkálna, azaz nem szelektív gyérítést eredményezne, így nem tartják elfogadhatónak ezt a megelızési módszert.

Király István Doktori értekezés