A koholmányok közzé kell soroznunk, fájdalom, egy valóságos régi magyar betűkkel, nyir-fahártyára irott, egy lapnyi kéziratot, az úgynevezett „ t u r ó c z i f a k ö n y v e t . "
Ezen kéziratról részletes ismertetést találunk J e r n e y J á n o s n a k 1840-ben megjelent köz-leményében,4) mely magában foglalja az ő egybeállítását a hun-scytha Írásról szóló történelmi adatok és ezen irás emlékeiről, továbbá a t u r ó c z-v á r m e g y e i r é g i s é g felöl az Akadémiához intézett jelentését, az eredeti okirat réznyomatu hasonmását, szövegének Cherven Tamás beszterczebányai kano-nok által eszközölt megfejtését, ugyanesak Szilassy János akadémiai taghoz 1839. 1840-ben intézett két levelével együtt az okirat birtokosa, Jezerniczky István által 1840-ben ez okiratra vonatkozólag
*) »Dieser (Attila) soll neben ander Müntz, gekörnet Geld von Silber und Golde, von zween Quintlen, ein Korn gegossen, daran ein Zeichen wie ein Creutz, und anderseits wie ein Krauen-Fuss, geschlagen haben.« T i l l m a n n F r i e s e n , M ü n t z-S p i e g e l . E d i t. F r a n c 0 f. A. 1529. 5. f e j. III. k ö n y v .
Schoenvisner István »N o t i t i a H u n g a r i c a e R e i N u m a r i a e * czimű, Budán 1801-ben megjelent mű-vében, a 2. lapon, Friesen e művéről efct irja: »Rarissimus hic Frisii Tractatus monetalis editus est etiam in Actis pu-blicis monetariis per Davidem Thomanum ab Hagelstein collectis, ubi pericope nune descripta occurrit.« Lib. III. Gap. V. p. 38.
2) M a t h i a e B e l i i , D e v e t e r e l i t e r a t u r a H u n n o - S c y t h i c a e x e r c i t a t i o . L i p s i a e , 1718.
4-r. IV. t á b l a , II. á b r a , 68. 1.
4) T u d o m á n y t á r , U j f o l y a m , VIII. k ö t . 1840. 109—129. 1.
— 73 —
irt jegyzetek kivonatát, s végre magának Jerneynek ezen emlék hitelessége felől feltűnő határozat-lansággal mondott véleményét.
Jerney közleménye szerént e régiségre Cherven Tamás kanonok akadt 1839-ben a turócz-megyei Stubnya fürdőben, Jezerniczky István várturócz-megyei adószedőnél, kinek állítása szerént a kézirat a turóczmegyei ősrégi Raksányi család levéltárában találtatott. Az egész barnásságra nyirfahéj egyik lapjára van írva ; csinos vonásai irótoll használatára, írása színének koromfeketesége jól készített Író-szerre vallanak. Az avultság miatt a nyolczadrét-alaku, nyolcz hüvelyk hosszú, öt hüvelyk széles nyir-fahártya öt egészen külön váló darabra szakadozott, melyeket Cherven Tamás nagy ügygyel-bajjal állított össze, hogy az irást megfejthesse; a töredezettség miatt néhol egyes szavak olvashatatlanok, s itt-ott kisebb-nagyobb darabok hiányzanak, mint a Jerney által közzétett hasonmás híven kitünteti.
Betűi a Bél Mátyás által közlött alphabettel teljesen találnak, s az irás 32 sorra terjed.
A kézirat tartalma mostani csonka állapotában 127 személynevet ad, melyek közül 56, mint Jezerniczky kimutatja, kisebb nagyobb változással, mint személy- vagy helynevek a Bebek Imre ország-bíró által 1391-ben kiadott turócz-vármegyei regestrumban fordulnak elő.1) A személyneveken kivül az egész okiratban csak a következő szavak fordulnak elő: v é t i z l ő n e m e k n e k , f i a i , f i a , én és v é t i z a . Az egyes szavak, illetőleg nevek közt csaknem mindenütt egy vagy két betű áll, az előtte s utána következő szavaktól, melyek közt különben hézagok is vannak hagyva, egy-egy, néha két ponttal is elkülönítve. Ezen betűket Cherven számjegyeknek vette és olvasta; e számjegyek azonban mit jelent-hetnének, minthogy az egész szövegben egyetlenegy értelmes mondat nincs, senkisem tudhatja.
Jerney az egyedüli értekező, ki e kéziratot látta, a melynek hasonmását közleményéhez csa-tolta. E hasonmás egyik kis részének hű másolatát adjuk a következőben:2)
C < 9 6 3 1 /
A mi ezen emlék korának meghatározását és hitelességének kérdését illeti: erre nézve iro-dalmunkban három véleményt ismerünk. Jerney Jánosét, Toldy Ferenczét és Szabó Károlyét.
J e r n e y az emlék korára és hitelességére nézve óvakodik határozott ítéletet mondani. A magy. tudományos Akadémiához 1840. junius 13-án intézett jelentésében az emlék korára nézve ugy nyilatkozik, hogy „világosító adatok nélkül szűkölködvén, hozzávetést nem tehet," s megjegyzi egy-szersmind, hogy „a fák belső héjára Írásnak valahai használatát a magyar diplomatikusoknak eddigelő még csak gyanítani sem volt okuk." Ez más szavakkal kifejezve annyi, hogy az okirat hitelességében ő maga is kételkedett.3)
T o l d y F e r e n c z határozottabban nyilatkozik ezen, általa „ t u r ó c z i f a k ö n y v-nek neve-zett irományról.4) Toldy véleménye szerént az a hun-magyar Írásnak általa elősorolt emlékei között
„legnagyobb régiségre mutat s leghitelesebbnek is látszik." Hogy azonban mire alapítja e véleményét, egy szóval sem említi.
A harmadik s bizonyára a legilletékesebb Ítélet S z a b ó K á r o l y é, ki ez okirat hitelessé-géről következőleg vélekedik.
„Kénytelenek vagyunk azért, ha a kérdéses iromány hitelességéről határozott Ítéletet aka-runk alkotni, magát az irományt, ha eredetiben nem tehetjük, legalább hű hasonmásában, mi czélunkra nézve teljesen elegendő, gondosan átvizsgálni, és tanulmányozni. Én e munkát lehető leglelkiismerete-sebben teljesítettem, s végeredményül azon meggyőződésre jutottam, hogy ezen régi emlék gyanánt
*) Kiadatott E n g e l n é l , M o n u m e n t a H u n g a r i c a , V i e n n a e , 1809. 8-r. 57—103. 1.
2) T u d o m á n y t á r , 1840. é v f o l y a m , VIII. k ö t e t , a 120. l a p m e l l e t t i r é z m e t s z e t .
») T u d o m á n y t á r , U j f o l y a m , 1840. VIII. k ö t . 119—129. 1,
*) T o l d y F e r e n c z . A m a g y a r n e m z e t i i r o d a l o m t ö r t é n e t e . 2. k i a d á s P e s t e n . 8-r. 1852 I. k ö t . 39. 40. lap.
FISCHER K. A. A HUNMAGYAR-IRÁS 1 0
— 74 —
hirdetett iromány nem más, mint a Bél alphabetje után ügyesen szerkesztett, de a valódi régi hun-székely irás sajátságaival ismerős szem által könnyen fölismerhető koholmány. Ezen határozott Ítéle-tem alapokai röviden egybeállítva következők:"
„Maga a kérdéses emlék anyaga, a nyirfahéj fölötte gyanús előttem; miután annak legki-sebb nyoma vagy emlékezete sincs, hogy őseink a X I V . vagy X V . században — mikorra volna gon-dolható, a tartalom szerént, ezen irat keletkezése — ilyen, csak a legrégibb korban divatozott s a kö-zépkorban már nem használt anyagra irtak volna. Az irás a fahéjra, mint a hasonmásból világosan kitetszik, irótollal és téntával történt, minek épen ellenkezőjét bizonyítják e korban a valódi ősrégi hun-székely irásra nézve teljes hitelű iróink. Előttem valóban megfejthetetlen, hogy az említett száza-dokban, mikor, mint tudjuk, nemcsak királyaink, országnagyjaink, káptalanjaink és conventjeink, ha-nem megyei tisztviselőink ezer meg ezer hiteles oklevelei is bőrhártyán keltek, és így ezen anyag egész hazánkban, s igy Thuróczban is, épen oly közhasználatú volt, mint látjuk, igen ügyesen tudta kezelni, miért kellett volna éppen nyirfahéjhoz folyamodni, hogy a turóczi nemes családok jegyzékét összeírja ?"
„Még gyanúsabbá teszi ez irományt, melynek ha valóban oly régiség volna, mint a milyen-nek mutatja magát, Turóczban kellett kelni, az a körülmény, hogy éppen a székely irás betűivel van írva; holott teljes hitelű iróink a XIII. századi Kézától fogva egész a XVII. századig egy szívvel lé-lekkel azt bizonyítják, hogy ezen irás az ő idejökben kizárólag csak a székelyek közt s ott is csak rovás alakban divatozott. Ha ezen irás Magyarországon, nevezetesen a felföldön, még a X I V . vagy X V . században is gyakorlatban volt volna, képzelhetjük-e, hogy Kézai, Thuróczi, Bonfini, Oláh Miklós, Verancsics, kik Magyarországot bizonyosan jobban ismerték, mint az erdélyi székelységet, egy szóval sem említnék, hogy ezen irás az ő korukban, vagy valaha régebben, Magyarországon is használatban volt, minek csakugyan ezen hitelesnek mindeddig senki által nem bizonyíthatott irományon kivül leg-kisebb nyomát vagy emlékezetét sem találjuk."
„Bizonyosságra emeli gyanúmat maga az okirat tartalma, melynek 32 sorában mintegy másfél száz személynév mellett egyetlenegy érthető mondat sem jön elő. Az a néhány szó, mely nem személynév (t. i. v é t i z l ő n e m e k n e k , v é t i z a , fia, fiai, én) nézetem szerént a koholó által csak csalétkül van oda vetve, hogy a mohó régiség-búvárral gyaníttassa, sőt elhitesse, hogy előtte hiteles nemesi összeírás, még pedig, minthogy a neveknek legalább egy harmada a turócz-vármegyei isme-retes regestrumban is olvasható, bizonyosan turócz-vármegyei összeírás fekszik, melynek szerzője is meg van nevezve a szöveg elején „ E n Z a d a r H o r d á r v é t i z a " szavakban. Ez valóban nem cse-kély óvatosságra mutat a koholó részéről, ki érezvén, hogy X I V—X V . századi magyar szöveget ért-hető mondatokból nem birna egy könnyen ugy összeállítani, hogy régi nyelvemlékeink alapos isme-rője a csaláson rajta ne kapja, adott egy névhalmazt, melynek hamisságát a turóczi regestrumból átcsempészett valódi régi turóczi birtokos személynevekkel elfátyolozhatónak hitte. Azonban a v é -t i z l ő és v é -t i z a szavak magok elegendők szerin-tem ez iromány valódi régiségének hi-telességé-t meg-dönteni, pedig aligha csalódom, ha azt hiszem, hogy munkájára a régiesség mázát éppen ezen szavak-kal akarta a koholó rátenni, de elég ügyetlenül; mert hogy a v i t é z szót valaha magyar ember v é t i z-nek ejthette és Írhatta volna, azt vélem senki el nem hitetheti, de Árpádkori hiteles okleve-leink is határozottan megczáfolják."
„Ezekből már eléggé meg lehetünk győződve, hogy koholmánynyal van dolgunk, hogy pe-dig e koholmány nem vihető vissza azon korra, melynek szinét akarná a tartalom szerint viselni, hanem legfelebb a mult századból vagy a jelenből eredhet, azt a betűk alakjából és az Írásmódból bebizo-nyíthatónak hiszem. Okiratunk betűi ugyanis hü másai a Bél Mátyás által közlött alphabetnek, mely az igazi székely Írásnak eredeti róvási jelleméből következtetett s gömbölydedekké és folyékonyakká vált betűit tűnteti elő. Ha ezen iromány valóban a XIV. vagy X V . században kelt volna, betüjelle-meinek legalább is oly régieknek kellene lenni, mint az 1501-ki teljes hitelű csik-szc.nt-miklósi fölirat-nak; ezen esetben megfoghatatlan volna, hogy a turóczi iromány betűi az említett fölirattól oly tá-vol álljanak, s a két századdal ifjabb Bél Mátyás-féle betűkkel oly csudálatosan találjanak. Az ujabb-kori koholás éppen ily világos bizonyságát látom a „ n e m e k n e k " szó leírásában is, mely okiratunk-ban hét betüjegygyel van leírva, csak egyszer, legelői, lévén az e az n jegygyei összefoglalva, de kétszer hűségesen ki lévén külön betűvel fejezve. A koholó tudniillik a valódi székely irás sajátságát, melyet az 1501-iki föliraton tapasztalunk, hol az ezer szó igen helyesen csak zr, az egy csak gy jegy-gyei van kifejezve stb. nem ismervén, nem alkalmazta, s ezzel nyilván elárulta, hogy irata a XVI.
század elejénél sokkal ujabb időben kelt, mely korból pedig a turócz-vármegyei „vétizlő nemeknek", illetőleg azok XIII. XIV. században élt tagjainak hiteles névjegyzékét nyirfa-héjon hun-székely irásba foglalva valódi képtelenségnek tartom."
„Tökéletesen meg lévén azért győződve, hogy a turóczi fakönyv tudományos ámítási szán-dékból eredt, s a Bél alphabetje után a mult században vagy a jelenben készült koholmány, azt az igazi hun-székely irás emlékei közül épen ugy kitörlendőnek Ítélem, mint a gellei imádságos könyvet és a rohonczi kódexet. Egy emlékkel, az igaz, igy szegényebbek, de egy igazsággal, minek keresése
— 75 —
s megismerése a valódi tudomány egyetlen czélja, gazdagabbak leszünk, s ez a tudomány lelkiismere-tes munkásának minden képzelt veszlelkiismere-teségnél gazdagabb kárpótlást nyújt."1)
A tudós tanár úr által kifejtett okokat elfogadván, ez okiratot nekünk is koholmánynak kell elismernünk.
Csupán egy, az okirat hitelessége ellen okul fölhozott körülmény tekintetében bátorkodunk megjegyzést koczkáztatni. A tanár úrnak gyanúsnak tetszik ugyanis, hogy a X I V . vagy X V . század-ban, midőn ez állítólagos régiség kelhetett volna, Turócz vármegyében s z é k e l y betűkkel írtak volna. E nézettel egyetértünk mi is annyiban, hogy Magyarországon az ősi irás már régen ki volt szorítva az általános gyakorlatból; de a bevezetésünkben kifejtett okoknál fogva erős meggyőződé-sünk az, hogy az irás, mit a tanár úr hun-székely Írásnak nevez, közös kincse volt a fehér hunok-nak vagyis sajátképeni magyarokhunok-nak s a fekete azaz Attila-féle hunokhunok-nak, kiknek kétségtelen utó-daik a székelyek. E hitünkben megerősítnek bennünket a kifejtett okokon kivül a nagy-szent-miklósi aranyleleten szemlélhető föliratok, melyeknek egyike, a görög fölirat, e kincset egyenesen a jászok-kal hozza kapcsolatba.
Igaz, hogy Kézai, Thuróczi, Bonfini, Oláh s más iróink azt irják, hogy az ősi irás melyet némelyek közülök még a „ r é g i m a g y a r " jelzővel toldanak és határoznak meg közelebbről, az ő idejökben csak a székelyföldön volt gyakorlatban, de ott — mint olvastuk — gyakorlatban volt á l t a -l á n o s s á g b a n ; miért ne -lehetett vo-lna gyakor-latban, — bár e-lvétve itt-ott — Magyarországon is a nélkül, hogy Íróinknak arról tudomásuk volt volna ? Hogy a régi irás azon időkben Magyarorszá-gon is volt még ismerve, arra nézve kétségtelen bizonyítékaink vannak, mert az alphabetek egyike Magyarország n y u g o t i részéből került vala Velenczébe, Harsányi pedig Hickesius által m a g y a r -nak és nem s z é k e l y-nek neveztetik. Továbbá Csipkés György bizonysága szerént Debreczenben egy
„ r é g i m a g y a r " betűkkel irott könyv létezett, melyről éppenséggel nem volt mondva, hogy a szé-kelyföldről került volna oda. Azonkívül több magyarországi tudós maga is tudta a régi betűket irni és olvasni, s hogy e betűket nem a Telegdi könyvecskéjéből tanulták, bizonyítja az Otrokocsi Fóris által 1693-ban közölt hat betű, melyek a Telegdi alphabetjétől eltérnek és a csak későbben, Bél által kiadott Kaposi-féle alphabettel egyeznek.
Ezen okokat elégségeseknek vélem e helyen, mert hiszen nem is bizonyításról van szó, miután részünkről is koholmánynak ismerjük el a turóczi fakönyvet.
')S z a b ó K á r ó l y . A r é g i h u n-s z é k e l y í r á s r ó l . B u d a p e s t i S z e m l e . 1866. VÍ. k ö t . 127-130. í.
10*
Attila alphabetje.
O e r t e l i u s G o t t o f r é d , soproni volt evang. lelkész, ki Vittembergában, 1746-ban kiadott müvében nekünk egy valoságos és felette becses régi magyar alphabetet hagyott hátra, e mellett
„ A l p h a b e t u m A t t i l á é R e g i s H u n n o r u m " czim alatt egy másikat is mutatott be, melynek azonban a hun-magyar Írással semmi köze sincsen. Hű hasonmása a következő:
n m l k i h g.gy f e d cz b a
A d b . r . n . ^ s
z y x ü u t s r q p 0
f T f . f f t V A Ü T ö e . ^ X Z I . H f
• i« ' I '
Hogy azon bizonyos Müller, kinek határozottabban meg nem nevezett müvéből Oertelius ez alphabetet közölte, mily forrásból kapta azt, vagy mi volt avval irva, nem tudhatjuk.
Oertelius erre vonatkozólag csupán azt irja, hogy ez „ A t t i l a k i r á l y n a k a z o n e l c s é p e l t ( e l a v u l t ) a l p h a b e t j e , m e l y e t n é m e l y e k , t é v e s e n , v a r á z s j e g y e k n e k t e k i n -t e -t -t é k . "1)
Nem hihetjük, hogy Attilának vagy egyik-másik hun törzsnek a saját maga részére külön alphabetje volt volna. Amint a vallás, a szokások és lelki tulajdonságok, nyelv, ének és zene egyek és ugyanazok voltak az összes hun-magyar törzseknél, ugy kétségtelenül az irás is az volt.
Egyedüli kivételt képezhettek a kazarok azon csekély számú csoportjai, melyek az izlam és zsidó vallás követői voltak. De az e mellett vagy ellen való vitatkozás soha sem lehetne egyéb merő okoskodásnál, mert erre nézve semmiféle történeti adataink nincsenek.
Hickesius „scytlia" és „maszaget" alpliabetje.
A régi magyar Írással továbbá nincs köze azon „ s c y t h a " és „ m a s z a g e t " alphabetnek, melyeket H i c k e s i u s G y ö g y Hepburnus János után — nem tudni mi alapon — ezen nevek alatt közlött, egy csoportban egy góth és egy géta alphabettel.2) Közöljük azon két, alphabetet a következőkben :
*) » qui non solas literas Hunno-Scythicas heic tantum exhibeo, sed et clecantatum illud Attiláé Regis Alphabetum, quod aliqui perperam pro magico scribendi genere habuere — — —.« J o a n n . G o d o f r . O e r t e l i i , H a r m ó n i a l i n g v a r u m O r i e n t i s e t O c c i d e n t i s . V i t t e m b e r g . 1746. 8-r. E 1 ö b e s z é d. XV. 1. A táblán az alpabet fölött ez áll : » A l p h a b e t u m A t t i l á é R e g i s H u n n o r u m a p u d M ü 11 e r u m. A 1 p h a b e t.
in u s it.«
2) G e o r g i i l I i c k e s i i A n t i q u a e L i t e r a t u r a e S e p t e n t r i o n a l i s L i b r i D u o . O x o n i i 1703—
1705" 2-r. III. r é s z 4. 1. m e l l e t t i I. t á b l á n .
77 —
Alphabet Scythicum:
a b c d e f g h i k l m n o p q r s t v x
A l p h a b e t . M a s s a g e t i c u m .
a b c d e f ff h i k l m n o p q r s t v
Mint látjuk, e betűk alakja egészen más. mint a mi betűinké; ott látjuk továbbá a q-t és az x-et, melyek nekünk nem kellenek, ellenben nélkülözzük azon betűket, melyek a magyar hangok megjelölésére múlhatatlanul szükségesek.
A scytha név alá a régi irók, igaz, nemcsak a magyar fajú népeket, hanem a góthokat, gétákat és némely szláv nemzeteket is foglalták, de masszageták alatt, a római és byzanczi irók nyomán nem lehet és nem szabad másokat értenünk, mint a mai magyarokat.