Bevezetés
A magyarországi visszafoglaló háborúk (1683–1699, 1716–1718) egyik legjobban dokumentált, leggazdagabb képi és írásos forrásbázissal rendelkező összecsapása az 1687. évi Harsány-hegyi csata, amelynek hadtörténeti kutatása napjainkra már jelen-tős múltra tekint vissza.1 A Buda bevételét követő esztendő magyarországi törökellenes hadjárata és az azt lezáró Harsány-hegyi összecsapás első jelentős levéltári és hadtör-téneti vonatkozású szintetizálása Horváth Kázmér (1893–1973) lapszerkesztő, helytör-ténész és Lakatos Géza (1890–1967) vezérezredes (miniszterelnök) – a történések 250.
évfordulójához kapcsolódó – kutatásaihoz köthető.2 Horváth Kázmér halálát követően, 1975-től az Ausztriából és Németországból származó, 1930-as években összegyűjtött levéltári anyagot Szita László (1933–2005) pécsi levéltáros gondozta tovább.3 A Horváth-hagyaték dokumentumai (jelentős mértékben tovább gyarapítva) Szita László szerkeszté-sében jelentek meg 1987-ben: a Budától–Belgrádig… című forrásgyűjteményben, mely-ben ötvenegy korabeli hadinapló(részlet), jelentés, levél, illetve egyéb híradás jegyzetelt, magyar nyelvű fordítása olvasható.4 Ezzel párhuzamosan érdemes még kiemelni a Baranya Megyei Levéltár és a Siklósi Várbarátok Köre által szervezett 1987. évi siklósi nemzetközi hadtörténész-konferencia előadássorozatát,5 valamint az előadások írott vál-tozatait tartalmazó, Szita László által szerkesztett, 1989-ben megjelent konferenciaköte-tet is.6 A hazai hadtörténeti kutatók az 1980-as években számos monografikus munkában, illetve tanulmányban foglalkoztak a Harsány-hegyi csata eseménytörténetével.7 A csa-tatér lokalizációjának és az események terepi kivetítésének vonatkozásában különösen nagy jelentősége volt Veress D. Csaba (1933–2014) történész, a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában fellelhető, a „második mohácsi csata” képi ábrázolásainak elemzésén alapuló 1987-ben megjelent közlésének.8 A Harsány-hegyi csata hadtörténeti vonatkozásait jelentős mértékben tovább árnyalták az újabb történeti munkákra, memoá-rokra, diplomáciai dokumentumokra és sajtóhíradásokra irányuló forráskutatások.9
1Az összecsapás XIX. századi helytörténeti hagyományához lásd: Németh 1897. 484–485., 492. o.
2 Horváth 1931a.; Horváth 1931b.; Horváth 1931c.; Lakatos 1937. A Harsány-hegyi csata 250. évfordu-lójának ünnepi rendezvénysorozatához lásd: A mohácsi csata emlékünnepei 1937.; A mohácsi ünnepek 1937.
3 Szita 1987. 7. o.
4 Budától–Belgrádig 1987. 477–481. o. Szita László forráskutatásaihoz lásd még: Szita 1989b.; Bécsi hadi-tudósítások 1995.
5 Szita 1988.
6 Szita 1989a.
7 Sugár 1983. 184–192. o.; Szakály 1986. 75–81. o.; Varga J. 1986. 150–160. o.
8Veress D. 1987.
9 Az 1687. évi hadjárat és a Harsány-hegyi csata történéseinek írásos forrásaihoz lásd: La Brune 1691.
351–363. o.; Calmet 1728. 1129–1168. hasáb; Wagner 1731. 5–20. o.; Mémoires du maréchal de Berwick, 318–321. o.; Sándor 1872. (CCVI.) 259–264. o.; Budától–Belgrádig 1987.; Szita 1992.; Bécsi haditudósítások
A jelen forrásközlés Sir Paul Rycaut (1629–1700) angol diplomata 1700-ban kiadott, The History of the Turks… című munkájában (1. kép) található, a Harsány-hegyi összecsa-pást ismertető csataleírás fordítására és kritikai elemzésére vállalkozik.
Sir Paul Rycaut és a The History of the Turks… (1700)
Sir Paul Rycaut 1629-ben született Londonban Peter Rycaut (Ricaut) és Mary van der Colge (Vercolge) gyermekeként. Az antwerpeni származású protestáns kereskedőcsa-ládnak jelentős spanyolországi, portugáliai és itáliai érdekeltségei voltak. Paul Rycaut a Cambridge-i Trinity College-ban tanult, diplomáciai karrierje a Stuart-restaurációt köve-tően vette kezdetét, amikor 1661-ben Heneage Finch, Winchilsea harmadik earljének, a konstantinápolyi angol követnek a magántitkára lett. 1666-ban felvették a Royal Society soraiba, majd 1667-ben kinevezték a Levant Company Smyrna10 városi konzuljává.
A smyrnai esztendőket követően 1685-től Sir Henry Hyde, Clarendon második earl-jének, Írország kormányzójának a titkáraként, 1689-től hamburgi követként működött tovább. Sir Rycaut Londonban hunyt el 1700-ban, sírja az aylesfordi Szent Péter és Szent Pál temp-lomban található.11 Legjelentősebb történeti művei: a The History of the Present State of the Ottoman Empire (London, 1667),12 a The Present State of the Greek and Arminian Churches, Anno Christi, 1678 (London, 1679),13 a The History of the Turkish Empire, From the Year 1623, to the Year 1677… (London, 1680),14 a The History of the Turks Beginning with the Year 1679… until the end of the Year 1698, and 1699 (London, 1700).15
Sir Rycaut nevéhez több műfordítás is kapcsolódik. Az angol utazó és diplomata Bartolomeo Sacchi itáliai humanista Vitae Pontificum (1479), Baltasar Gracián spanyol jezsuita szerzetes El criticón (1651–1657) és Inca Garcilaso de la Vega spanyol krónikaíró Comentarios Reales de los Incas (1609) című művét ültette át angol nyelvre.16
A The History of the Turks Beginning with the Year 1679… until the end of the Year 1698, and 1699 1700-ban jelent meg Robert Clavel és Abel Roper londoni nyomdájában.
A mű, a The History of the Turkish Empire, From the Year 1623, to the Year 1677… foly-tatásaként az alábbi tematikai sort követte: III. Vilmos angol királyoz17 írt dedikáció,18
1995.; Szilahtár – Rasid 1989. 65–73. o.; Careri 2002.; Marsigli 2007. 220–221. o.; Girardin 2007. 117–118. o.;
Villars 2015.; Mercure galant 2017. 24–30. o.; Lotaringiai Károly 2017. 756. o.; Journal… du duc Charles V de Lorraine, 412−473. o.
10 Ma İzmir, Törökország.
11 Seccombe 1897.; Király 1909. 258–259. o.; Anderson 1989. 19–48., 174–209., 248–287. o.; Darling 1994.
72–73. o.; Turhan 2003. 12. o.
12 Anderson 1989. 40–48., 294–295. o.; Darling 1994.; Schweickard 2015.; Baktir 2016. (A The History of the Present State of the Ottoman Empire jelentős magyar vonatkozása, hogy a kötet rövidített, angol szövegvál-tozatának 90 oldal terjedelmű, francia nyelvű fordítását /Histoire de l’Empire Ottoman. III. V. La Haye, 1709.
Tableau de l’Empire Ottoman/ Mikes Kelemen felhasználta a Törökországi Levelek, 172–192. leveleinek meg-írásakor. Király 1909. 259–262. o.; Hopp 1971. 179. o.)
13 Anderson 1989. 216–229., 296. o.; Papademetriou 2015. 31. o.
14 Sir Rycaut könyve Richard Knolles (1545–1610) 1603-ban kiadott munkájának, a The Generall Historie of the Turkes… folytatásaként keletkezett. Seccombe 1897. 39. o.; Anderson 1989. 229–238. o.; Turhan 2003.
12. o. (Knolles munkájához lásd még: Şenlen 2005.)
15 Anderson 1989. 280–285. o.
16 Anderson 1989. 296–297. o.
17 Ua.: 1689–1702.
18 Rycaut 1700. To the King’s Most Excellent Majesty William III. (…) The Dedication. (Oldalszám nélkül.)
az olvasókhoz írt előszó,19 IV. Mohamed szultán (1642–1687) uralkodása (az 1679. évtől),20 II. Szulejmán szultán (1687–1691) kora,21 II. Ahmed szultán (1691–1695) időszaka,22 II. Musztafa szultán (1695–1703) uralkodása (az 1698. évig).23
A kötetet IV. Mohamed, II. Szulejmán, II. Ahmed és II. Musztafa szultánokat, vala-mint Thököly Imre grófot megjelenítő egész oldalas ábrázolások illusztrálják. Az angol uralkodó személyéhez szóló dedikáció szövege szerint a szerző a könyv anyagát a megje-lenés előtti tíz év során állította össze Hamburgban,24 hágai, bécsi és velencei híradások felhasználásával.25 Sir Paul Rycaut az 1687. évi magyarországi események ismertetésekor hírforrásait csak „News”-ként adta meg. A kutatás jelenlegi állása szerint, Sir Rycaut fel-használt forrásai közöl az Europaeische Zeitung egyes (bécsi haditudósításokon alapuló) 1687. évi magyarországi tudósításait azonosíthatjuk.26
Az Oszmán Birodalom 1679 és 1698/1699 közötti történetének vonatkozásában szá-mos kordokumentum helyet kapott a kötetben, így például megemlíthetjük Sir William Hussey (1642–1691) konstantinápolyi angol követ27 1691. évi levelezésének több darab-ját,28 az 1699. évi karlócai békeszerződések szövegeit,29 a német-római császárnak illetve a nagyvezírnek adott diplomáciai ajándékok jegyzékeit,30 és egy Thököly Imre grófról szóló külön híradást.31
Sir Paul Rycaut munkái nem ismeretlenek a magyar történeti kutatás számára, Kropf Lajos és Pauler Gyula élénk vitát folytatott 1897-ben a The History of the Turkish Empire, From the Year 1623, to the Year 1677… Wesselényi-féle összeesküvésre vonatkozó ada-tainak hitelessége kapcsán,32 később pedig Zrínyi Miklóssal, Thököly Imrével és Mikes Kelemennel kapcsolatban is hivatkozott Sir Rycaut műveire a hazai kutatás.33
19 Rycaut 1700. The Preface to the Reader. (Oldalszám nélkül.)
20 Rycaut 1700. The Reign of Sultan Mahomet IV. 1–256. o.
21 Rycaut 1700. The Reign of the Sultan Solyman. 257–398. o.
22 Rycaut 1700. The Reign of Sultan Achmet II. 398–522. o.
23 Rycaut 1700. The Reign of Sultan Mustapha. 523–582. o.
24 „This Continuation of the Turkish History having been Compiled by me at my leisure Hours, during my Ten Years attendance on Your Majesty’s Service at Hamburg...” Rycaut 1700. The Dedication. (Oldalszám nélkül.)
25 Anderson 1989. 281. o.
26 Rycaut 1700. 237–263. o.; Bécsi haditudósítások, 1995.
27 Rycaut 1700. 397., 399–400. o.
28 Rycaut 1700. Memoirs of Sir William Hussey’s Reception, and Negotiations at Belgrade, dated the 30th of April 1691. To Chancellor Straatman. 409–410. o., Sir William Hussey’s Letters to the Lord Pagett at Vienna.
(Edirne, 1691. május 25., Edirne, 1691. június 3./13.) 411–412. o.
29 Rycaut 1700. Instrumentum Pacis Caesareo–Ottomanicum, Subscriptum Januarii 26. 1699. 567–573. o.;
The Instrument of the Treaty of Peace, Betwixt the German and Ottoman Empires, Subscrib’d, January 26.
1699. 574–581. o.; Copia Instrument Turcicicum Moscovita. 581–582. o.; Copia Instrumenti Moscovitae cum Turcis. 583–584. o.; A Copy of the Turkish Treaty with the Muscovite.585–586. o.; A Copy of the Musco-viteTreaty with the Turks. 587–588. o.; Instrumentum Pacis inter Serenissimum & Potentissimum Regem, et Rempublicam Poloniarum, et Excelsum Imperium Ottomannicum… 589–592. o.; The Treaty of Peace Between The Most Serene and Most Potent King, and Republick of Poland. 593–596. o.; Trattato Di Pace Tra L’Eccelso Imperio Ottomanno, E La Serenissima Republica di Venezia 597–599. o.; The Treaty of Peace between The Sublime Ottoman Empire, and Most serene Republick of Venice. 600–604. o.
30 Rycaut 1700. A List of the Presents Presented to the Emperor by the Turkish Ambassador. 604. o.; Par--ticulars of the Presents which the Emperor by his Ambassador Gave to the Grand Seignor. 605. o.
31 Rycaut 1700. The Last Account of Count Tekely. 606. o.
32 Kropf 1897a.; Kropf 1897b.; Pauler 1897a.; Pauler 1897b.
33 Király 1909. 258–260. o.; Rónay 1987.; Köpeczi 1976. 217–218., 274. o.
Az 1687. évi magyarországi hadjárat és a Harsány-hegyi csata
Sir Rycaut az 1687. évi magyarországi törökellenes hadjárat első céljaként a Belgrád34 kapujának is tartott Eszék35 elfoglalását jelölte meg.36 Részletes leírást kapunk a török sereg előkészületeiről (a péterváradi37 hajóhíd befejezése, az eszéki híd kijavítása) és a főerők összetételéről is.38 Az 1687. április 27-én Szalánkeménnél39 állomásozó török katonaságra vonatkozóan az alábbi számadatok olvashatóak: 27 800 janicsár („Janisaries”), 11 500 szpáhi („Spahees”), 8000 irreguláris katona („Volontiers”), 1100 gránátos („Granadiers”).
Továbbá hatszáz árkász, ezernégyszáz teve, háromszázhatvannégy marha, négyszáz vagon hadianyaggal, negyvenöt nehezebb és huszonnyolc könnyebb löveg („heavy Pieces of Cannon”, „Lighter for the field”) tartozott a felvonuló hadhoz.40 A Szalánkeménnél fel-sorakozó török erők ismertetése után az angol diplomata a keresztény sereg létszámadatait is közli, a 64 200 főre becsült császári had a következő összetétellel adatolt: 9 dragonyos ezred 7500 fővel (ezredenként 800–1100 katonával), 19 lovasezred 15 200 fővel (ezreden-ként 800 katonával), 27 gyalogos ezred 41 500 fővel (ezreden(ezreden-ként 1500-2000 katonával).41
A hadjárat történéseinek leírása alapján Lotaringiai Károly június 4-én érkezett Budára, majd június 7-én indult tovább a Dráva felé.42 A Lotaringiai Károly és a Miksa Emánuel vezette szövetséges keresztény sereg Siklósnál („Siklos”) egyesült július 15-én, majd Valpó („Walpo”)43 felé vonult.44 Három nappal később a had már csak két angol mérföldre állomásozott Eszéktől:45 megkezdődött a küzdelem a magyarországi hódoltság kulcsfontosságú erősségéért, Eszékért.
Sir Rycaut megemlékezett a törökök eszéki erődítéseiről, eszerint a török sereg mély és szabályos árkokkal, illetve megfelelő számú löveggel vette körül az erősséget. A mun-kálatokat a keresztények francia hadmérnökök és katonák hatékony működésének
tulaj-34 Ma Beograd, Szerbia.
35 Ma Osijek, Horvátország.
36 „It was now made known, that the Campaign was to begin with the attack of the Town of Esseck, that from thence a way might be opened to the Conquest of Belgrade...” Rycaut 1700. 238. o.
37 Petrovaradin, Szerbia.
38 „They finished their Bridge of Boats at Peter Waradin, and with all the diligence imaginable they laboured to repair the Bridge of Esseck.” Rycaut 1700. 236. o., „This was the beginning of the Campaigne, and a Prelude to the happy Successes of the Ensuing Year; when New came that the Grand Vizier was marching at the Head of a Numerous Army towards Waradin, the Number of which was Reported to amount unto Fifty thousand men, according to the account which some Spyes pretended to have received from the Muster-Roll, taken the 27th of April, in the Plains of Salankemen near Belgrade...” Rycaut 1700. 237. o.
39 Sztari Szalankamen, Szerbia.
40 Vö.: Bécsi haditudósítások 1995. 40. o. (1687. május 8. Az Európai Újság rendkívüli tudósítása a török főhadsereg Belgrád melletti csapatösszevonásáról, a hadsereg összetételéről és létszámáról.); Rycaut 1700. 237. o.
Az oszmán-török hadsereg XVII. század végi összetételéhez lásd: Dávid Géza – Fodor Pál: Az oszmán had-sereg a zentai csata után (1697–1698). In: Népek együttélése Dél-Pannóniában. Tanulmányok Szita László 70.
születésnapjára. Szerk. Lengvári István – Vonyó József. Pécs, 2003. 111–128. o.
41 Rycaut 1700. 237–238. o.
42 „…on the 4th of June the Duke of Loraine arrived at Buda, …he departed thence on the 7th, taking his march towards the Drave with a part of his Army; he designed to Encamp near the Bridge of Esseck, where Count Cherffemmberg was to join him with Nine Regiments…” Rycaut 1700. 237. o.
43 Valpovo, Horvátország.
44 Rycaut 1700. 250. o. (Hibás nyomtatott oldalszámmal.)
45 Uo.
donították.46 A nagyvezír katonaságával együtt az erődítések védelme mögött maradt, továbbá a török tüzérségi tűz jelentős károkat okozott a védművekkel és árkokkal nem rendelkező keresztény táborban és seregben egyaránt.47 Lotaringiai Károly fővezér – miu-tán nem tudta nyílt csatára bírni az ellenséget – az egyre inkább kétes kimenetelű ost-rom folytatása helyett az elvonulás mellett döntött.48 A nagyvezír ekkor félreértelmezte Lotaringiai Károly seregének hadmozdulatát, és úgy vélte, hogy a gyenge és megfuta-modó ellenség legyőzésére évek óta nem látott lehetőség kínálkozik.49 (A látszólag hátráló keresztény sereg további jelentékeny veszteségeket szenvedett el a lovak legeltetése köz-ben.)50 Lotaringiai Károly haditerve a török sereg Eszék alól való elcsalása és a felégetett föld taktikájának alkalmazása mellett, annak nyílt csatára való kényszerítése volt.51 Az 1687. évi magyarországi hadjárat döntő összecsapására végül augusztus 12-én, a Harsány-hegynél került sor (2–3. kép). A csata közvetlen előzményeit a következőképpen írta le az angol diplomata: „A teljes török sereg Siklós felé vonult és egy nyílt területen tábort vert, nem messze attól a várostól, amit a császári sereg [korábban] szükségből elhagyott, és ahol új árkokat nyitott és figyelemre méltó védműveket emelt. Miután Mohácsot felgyúj-tották, a császáriak csatarendben vonultak Siklós felé.”52 A továbbiakban Sir Rycaut csa-taleírását teljes terjedelmében közlöm.
46 „The Grand Vizier with a Numerous Army, and a well-ordered Camp, lodged under Esseck, fortified with a deep and regular Trench, and guarded with a good number of Cannon, in an open Plain, about Musquet-shot from a Wood. The Christians were much surprised to find the Turks thus regularly Encamped, which was an Art unknown to them till now; being therein instructed by some French Engeniers, and Captains, with Soldiers of the same Nation, under the Command of the Marquess of Persan....” Rycaut 1700. 241. o.
A bajor választófejedelem oldalán harcoló Claude Louis Hector de Villars márki a Dráva-híd menti tábor-ban, július 22-én kelt levelében részletesen informálta Charles Colbertet az Eszéknél felsorakozó török erő-dítésekről és hadrendről: a Drávára támaszkodó erődítés vonalában a gyalogság két sorban helyezkedett el, a lovasság a sáncok mögött, a gyalogság közt, illetve a sáncok előtt foglalt állást, a keresztény sereg és a török védművek közt három nagy lovascsapat is felsorakozott. Igen hasonló képet mutatott be leírásában, illetve vázlatrajzában Luigi Ferdinando Marsigli az ellenséges hadrendről az Oszmán Birodalom felemelkedéséről és hanyatlásáról írt munkájában. Az olasz hadmérnök külön kihangsúlyozta a török erődítések újszerűségét, Villarsral ellentétben ugyanakkor a sáncok előtt nem három, hanem négy lovascsapatról tett említést a keresz-tény hadrend előterében. Mémoires du Maréchal de Villars. Villars au marquis de Croissy. Du camp près le pont de la Drave, le 22 juillet 1687. 361–362. o.; Villars 1987. 347–348. o. (Téves dátummal.); Marsigli 1732.
Espiegazione della tavola XXVII. 86–87. o.; Marsigli 2007. 187–189. o.
47 „The Christian Army being come in sight of the Turkish Camp; it was expected that the Grand Vizier would have marched out, and given them Battle… But the Turks finding it their advantage to remain within their Trenches, made use of their Cannon against the Imperial Camp; which lying open, and undefended with-out Works or Trenches, did great execution both against the Horse and Men...” Rycaut 241. o.
48 „Whereupon the Duke of Loraine observing that after he had for the space of 46 hours bid defiance to the Turkish Army, and that he could on no Terms provoke them to a Battle: He assembled a Council of War, … it was resolved to make a Retreat, and repass the Drave.” Rycaut 1700. 241. o.
49 „…the Turks observing the Retreat of their Enemies, and believing it to be a kind of Flight, either out of weakness in Strength, or want of Courage… The Turks, who had not for some years seen the backs of their Enemies, and seldom a Retreat made by them, full of vain Glory…” Rycaut 1700. 241. o. Lásd még: uo. 243. o.
50 „…their Foragers…were often surprized by the Enemy with the loss of their Horses, and many of their Lives.” Rycaut 1700. 242. o.
51 „The Duke of Lorain intending to draw the Enemy after him… and set Fire to the Town of Mohatz, destroying all the subsistence round the Country; and intending to do the like by Siklos and Quinq; Ecclesiae...”
Rycaut 1700. 243. o.
52 „…the whole Turkish Army marched towards Siklos, and pitched in an open Country not far distant from the Town through which the Imperial Army was of necessity to pass, and there they opened some new Trenches, and raised Works of some considerable defence. After that Mohatz was burnt; the Imperialists in order of Battle took their March towards Siklos...” Rycaut 1700. 243. o.
„A következő napon, augusztus 12-én a lotaringiai herceg, miután rendelkezett az ellenség részéről minden rendkívüli vagy váratlan eseménynek ellenálló katonai tenni-való ügyeiről, megkezdte a Siklós felé tenni-való vonulást – ekkor egy órányi menetre volt Siklóstól. Ijedelem támadt, mikor a síkság szétnyílt, és a bajor választót a bal szárnyával együtt megtámadta 8 ezer főnyi ellenséges lovas 6 ezer janicsárral támogatva, akik beás-ták magukat a domb lejtőjén, [és] ahonnan több sortüzet adtak le az Arco, Magni és Soyer lovas ezredekre.
Badeni Lajos herceg észrevette, hogy a domb oldalán van egy nagyon előnyös hely a janicsárok közelében, amit ha megszáll, azzal roppantmód bosszanthatja a törököket.
Azonnal tájékoztatta erről a lotaringiai és a bajor hercegeket, akik elsőként Piccolomini vezetése alatt megerősítették a hátvédet négy regimenttel, majd meghagyták Lajos her-cegnek, hogy foglaljon állást a megjelölt domblejtőn, amit ennek megfelelően, nagy-szerű eredménnyel végre is hajtott. A janicsárok három sortüzet adtak le, a szpáhik pedig hasonló gyakorisággal indítottak ádáz rohamot a [keresztény] hátvéd ellen. A választó embereit bíztatva erősen és szilárdan rendezte őket az ellenség ismétlődő és hathatós lökései, illetve rohamai ellen, akik [ti. a támadó törökök] nem tudtak ellenállni a kereszté-nyek tüzének és rendíthetetlen hadrendjének. Megkezdődött a fegyelmezetlen és kapkodó menekülés, amiben a török lovasok összetorlódtak, és eltaposták a janicsárokat a lábuk alatt, visszahúzódtak az árkaikba, amikhez ugyanabban az időben értek el [a kereszté-nyek] az ellenséggel. Az egész sereget megzavarodásra és szégyenteljes megfutamodásra késztették, a keresztényeknek zsákmányul hátrahagyva a táborukat, sátraikat és teljes málhájukat.
Ezen az emlékezetes napon, amelyet ünnepel majd minden nemzedék, a két herceg, akik parancsnokok voltak, az egész világ számára kitüntették magukat csodálatos visel-kedésük és rendíthetetlen bátorságuk által. Badeni Lajos, hozzájuk hasonló módon, kard-dal a kezében, minden helyen, megállás nélkül hadakozott, és bíztatta a katonákat a saját jelenlétével és hangjával – demonstrálva és bizonyságot adva nagyszerű vezér és bajnok mivoltáról; kinek követésével minden parancsnok, altiszt és katona jelét adta bátorságá-nak és buzgalmábátorságá-nak a világ felé ezen a dicsőséges napon.
Savoyai Eugén herceg volt az első, aki ezredeivel betört az ellenség árkaiba és ezen okból kifolyólag azt a jutalmat kapta, hogy elsőként vihette meg az örömteli hírt a csá-szárnak.53 Sinzendorf gróf, nagybátorságú és nagyreményű vitéz az ellenség legnagyobb sűrűjében kockáztatta életét – ezen a napon két lovát is kilőtték alóla és kettő pedig meg-sebesült, mindkettő az oldalán –, a balszárnyon harcolt, és egy nagy lövedék ellőtte a lábát. Akárhogyan is üldözte [Savoyai Eugén] az ellenséget a sáncokon túl, egyórányi járásra megállt csapatával, és az éjszaka leszálltakor úgy döntött, hogy beszünteti az üldö-zést és visszatér a táborba, hogy ember és ló – akik, már két napja tűrték az élelem és a takarmány hiányát – megpihenhessen. Commercy hercege, aki az önkéntes gyalogosokat vezette, ugyancsak kiérdemelte az illő dicséretet: ugyanis ő rohamozta legelöl az ellensé-get, amivel megkérdőjelezhetetlen tanúságtételt tett. Ezredének az őrnagyát és százhat-vanat a katonái közül megöltek a csata kezdetén. A halottak és a sebesültek teljes száma a keresztény oldalról nem sokkal volt több mint ezer – köztük három kapitány, tizen-két altiszt és négy trombitás –, ami igen meglepő és csodával határos, ha megszemléljük
Savoyai Eugén herceg volt az első, aki ezredeivel betört az ellenség árkaiba és ezen okból kifolyólag azt a jutalmat kapta, hogy elsőként vihette meg az örömteli hírt a csá-szárnak.53 Sinzendorf gróf, nagybátorságú és nagyreményű vitéz az ellenség legnagyobb sűrűjében kockáztatta életét – ezen a napon két lovát is kilőtték alóla és kettő pedig meg-sebesült, mindkettő az oldalán –, a balszárnyon harcolt, és egy nagy lövedék ellőtte a lábát. Akárhogyan is üldözte [Savoyai Eugén] az ellenséget a sáncokon túl, egyórányi járásra megállt csapatával, és az éjszaka leszálltakor úgy döntött, hogy beszünteti az üldö-zést és visszatér a táborba, hogy ember és ló – akik, már két napja tűrték az élelem és a takarmány hiányát – megpihenhessen. Commercy hercege, aki az önkéntes gyalogosokat vezette, ugyancsak kiérdemelte az illő dicséretet: ugyanis ő rohamozta legelöl az ellensé-get, amivel megkérdőjelezhetetlen tanúságtételt tett. Ezredének az őrnagyát és százhat-vanat a katonái közül megöltek a csata kezdetén. A halottak és a sebesültek teljes száma a keresztény oldalról nem sokkal volt több mint ezer – köztük három kapitány, tizen-két altiszt és négy trombitás –, ami igen meglepő és csodával határos, ha megszemléljük