A. Grammatika: az alkotmányjogi érvelés szabályai
II. Az alkotmányjogi érvelés általában
4. Az értelmezési módszerek tisztázásának szükségessége
Az értelmezési módszerek maguk is normák: arra vonatkozó normák, hogy hogyan kell a normákat értelmezni.
35Általában nincsenek jogszabályba foglalva, csupán abból a jogi kultúrából következnek, melyben használatosak és amelyben nyilvánvaló igazságnak tekintik őket (legalábbis azok, akik nem foglalkoznak jogösszehasonlítással). Az értelmezési módszerek kodifikációja rendszerint csak akkor következik be, ha a jogalkotó (jelesül az alkotmányozó) meg kívánja változtatni az értelmezési módszerekre vonatkozó hagyományos (sőt sokszor kimondatlan) előfeltevéseket. A nemzetközileg elszigetelt nacionalista diktatúrák bukását követően például az új, demokratikus alkotmányozó reakciója lehet az, hogy kifejezetten támaszkodik a nemzetközi jogra mint az alkotmányértelmezést segítő eszközre (különösen az emberi jogok tekintetében), ahogy ez Spanyolországban és Portugáliában meg is történt.
36Egy másik példa, ahol az alkotmányozó rendelkezik az alkotmány értelmezéséről a 2011-es magyar Alaptörvény R) cikke:
(3) Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.
Itt három módszer – némiképpen esetleges, más módszerek hiányának mindennemű magyarázata nélküli – említésével találkozunk: ezek az objektív teleologikus módszer („azok céljával”), a preambulum („Nemzeti hitvallás”) fényében történő értelmezés, valamint a
„történeti alkotmányunk vívmányainak” fényében történő értelmezés. Ezt követően a 28. cikk határozza meg a „cél” jelentését:
[…] Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak
E rendelkezések egyike sem tartalmazza azonban valamennyi módszert (a módszerek felsorolásánál nem szerepel bennük a „csak” szó; némely kézenfekvő módszer, mint a szó szerinti értelmezés is, hiányzik) és nem is rangsorolják a felsoroltakat. A második módszer megnevezését („Nemzeti hitvallás”) feleslegesnek tekinthetjük, hiszen a preambulumokat amúgy is az alkotmányértelmezést segítő eszközként szokás használni.
37A harmadikról („történeti alkotmányunk vívmányai”) azt mondhatjuk, hogy vagy jogilag hatástalan és csak a historizáló politikai retorika eszköze, vagy az Alkotmánybíróság korábbi esetjogára utal, amit
34 Franz Horak, Zur rechtstheoretischen Problematik der Begründung, in: Rainer Sprung (szerk.), Die Entscheidungsbegründung in europäischen Verfahrensrechten und im Verfahren vor internationalen Gerichten, Wien, New York, Springer 1974, 1–26, kül. 9, 14–15.
35 Jerzy Wróblewski, Legal Reasoning in Legal Interpretation, Logique et Analyse 1969, 3–31, kül. 7.
36 Ld. a portugál alkotmány 16. cikk (2) bekezdését: „Az Alkotmány rendelkezéseit és az alapjogokra vonatkozó törvényeket az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával összhangban kell olvasni és értelmezni.”, valamint a spanyol alkotmány 10. cikk (2) bekezdését: „Az Alkotmány által elismert alapvető jogokra és szabadságokra vonatkozó szabályokat az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, valamint az ezekről szóló, Spanyolország által ratifikált nemzetközi szerződésekkel és egyezményekkel összhangban kell értelmezni.”
37 Az interpretív preambulumok magyar hagyományáról ld. Sulyok Márton – Trócsányi László, Preambulum, in:
Jakab (33. lj.), 83–105, kül. 91. A témáról általánosságban ld. Liav Orgad, The preamble in constitutional interpretation, International Journal of Constitutional Law 8 (2010) 714–738, további hivatkozásokkal.
dc_781_13
A.II. A
Z ALKOTMÁNYJOGI ÉRVELÉS ÁLTALÁBANegyébként is felhasználtak az értelmezés eszközeként. Az objektív teleologikus módszerre tett explicit utalás azért volt szükséges, mert az értelmezés szocialista örökségét (főleg a rendes bíróságokon) meg kellett törni (ld. alább, a 32. és 55. oldalakon), a másik kettő említése csak politikai célt szolgált.
38Ez a példa mutatja, hogy azokban a ritka esetekben is, ahol kifejezett rendelkezést találunk az alkotmány értelmezéséről, az nagy valószínűséggel hiányos lesz: az alkotmány (mint általában bármely jogszabály) egy-egy értelmezési szabályt leszámítva természeténél fogva nem tartalmaz használati utasítást a saját értelmezéséhez. Részletes útmutatóval csak a jogtudomány szolgálhat. De miért is kell részletes útmutatóval rendelkeznünk?
Azért, mert mérceként szolgálhat a bírák és döntéseik számára. Ha rendelkezünk ilyen mércével, az a hatalmuk puha eszközökkel történő, egyszersmind a bírói függetlenség eszméjével összeegyeztethető ellenőrzésük alapja lehet. Az ilyen tudományos kritika különösen azoknál a bíráknál hatékony, akik maguk is jogtudósok. A tudósok bírálatán túlmenően a bírói hatalom ellenőrzésének másik lehetséges eszköze, ha ugyanazon bíróság bíráit vetjük be erre a célra: ha megengedjük, hogy párhuzamos vagy különvéleményt írjanak és hogy a bírói hatalmi ágon „belülről”, egyenlő félként kritizálják a többségi véleményt.
Az értelmezés – ahogyan arra fentebb utaltam – elkerülhetetlenül mozgósít szubjektív tényezőket is (vagy finomabban fogalmazva olyan tényezőket, melyeket a jogászok a jogi doktrína hagyományos eszközeivel nem képesek objektíven meghatározni: ha ez nem így volna, a jogértelmezést ki lehetne számolni, mint egy matematikai vagy logikai problémát, és minden esetre csak egyetlen helyes értelmezés volna.
39De gyakran nincsen „egyetlen helyes megoldás”, csak jobbak és rosszabbak.
40Az értelmezés azonban nem matematika és ezért engedik a világ számos bíróságán (alkotmánybíróságokat is beleértve) a különvélemények csatolását. A különvélemény nem (szükségképpen) jelenti, hogy az illető bíró hibázott, vagy hogy nem volt megfelelően képzett, vagy „félreértelmezte” a törvényt (jóllehet ez is megtörténhet). A többségi vélemény általában csak annyit jelent, hogy a bírák nagyobb része egy másik értelmezést talált meggyőzőbbnek.
A párhuzamos indokolások és a különvélemények intézményének alkotmánybírósági bevezetése rámutat a dilemmákra: hogy a jog nem egyértelmű,
41és hogy az (alkotmány)bíró nem pusztán „a törvény [vagy az alkotmány] szája” (ahogy Montesquieu fogalmazott).
42Ez az intézmény emeli továbbá az érvelés színvonalát, hiszen annak, aki párhuzamos indokolással vagy különvéleménnyel áll elő, meg kell magyaráznia, miért nem osztja a többségi véleményt – azoknak pedig, akik a többségi vélemény fogalmazzák, szembe kell nézniük azzal a kellemetlen helyzettel, hogy bírótársuk a szakmai közönség előtt szedi ízekre érveiket különvéleményében (ahogy ez olykor valóban meg is történik). Persze hozhatnánk ellenpéldákat, amikor ez egyáltalán nem zavarta a többségi véleményt, összességében azonban vitathatatlan az alkotmányjogi érvelés minőségére gyakorolt pozitív hatása.
38 Bővebben a kérdéshez további szakirodalmi utalásokkal ld. Jakab András, A bírói jogértelmezés az Alaptörvény tükrében, Jogesetek Magyarázata 2011/4, 86-94.
39 Leibniz ezt célzó (sikertelen) kísérletéről ld. Fritjof Haft, Recht und Sprache, in: Arthur Kaufmann – Winfried Hassemer (szerk.), Einführung in die Rechtsphilosophie und Rechtstheorie der Gegenwart, Heidelberg, Müller
62006, 269–291, 278; Benoît Frydman, Le sens des lois. Histoire de l’interprétation et de la raison juridique, Paris, Bruxelles, Librairie Générale de Droit et de Jurisprudence – Bruylant 2005, 274–277.
40 Ez a német Szövetségi Alkotmánybíróság felfogása is, ld. BVerfGE 82, 30 (38sk).
41 Egy ezzel a ténnyel számoló újabb normatív elméletről ld. Conrado Hübner Mendes, Constitutional Courts and Deliberative Democracy, Oxford, Oxford University Press 2013.
42 Emiatt a kontinentális európai alkotmánybíróságok ítéletei általában diszkurzívabb stílusúak, mint a rendes bíróságokéi, ahol többnyire nincsen különvélemény, ld. pl. Lech Morawski – Marek Zirk-Sadowski, Precedent in Poland, in: Neil MacCormick – Robert S. Summers (szerk.), Interpreting Precedents. A Comparative Study, Aldershot e.a.: Ashgate 1997, 219–258, 225. Az alkotmánybírósági különvélemények intézményéről ld. Katalin Kelemen, The Road from Common Law to East-Central Europe, in: Péter Cserne – Miklós Könczöl (szerk.), Legal and Political Theory in the Post-National Age, Frankfurt aM, Peter Lang 2011, 118–134.
dc_781_13
A.II. A
Z ALKOTMÁNYJOGI ÉRVELÉS ÁLTALÁBANAz elkerülhetetlen szubjektív tényezőket a lehető legszűkebb területre kell szorítani (teljes kiiktatásuk viszont nem lehetséges és nem is kívánatos).
43Ennek megfelelően a szöveget addig kell gyúrni (az értelmezési módszerekkel), ameddig megoldást nem ad az adott esetre. E módszerek közti választás nem képes kiküszöbölni a szubjektív tényezőket,
44de (a) a döntést vissza kell tudni vezetni a szövegre, és (b) érvekkel kell alátámasztani.
Mindennek az értelme, hogy a szöveg legitimációja erősebb, mint a bíróé (legalábbis a joguralmat valló kultúrákban). A szöveget ugyanis rendszerint átláthatóbb eljárási lépések során alakítják és közelebbi kapcsolatban áll a népszuverenitás hordozójával (ti. magával a néppel vagy a népképviseleti szervekkel), mint a bírói ítélkezés (amelynek felhatalmazása szerint egyébként is a szövegen kell alapulnia).
45A szubjektív tényezők visszaszorításának egyik eszköze a jog-(jogszabály-, alkotmány-)értelmezés módszereinek (vagy kánonjainak) áttekintése.
46A következőkben ilyen áttekintésre vállalkozom, azzal a megjegyzéssel, hogy az egyes módszerek elfogadottsága jogrendszerenként erősen változik.
47A könyv későbbi részeiben még számos alkalommal visszatérek az országok közti különbségek problémájára.
43 A szubjektív tényezőkön belül is megkülönböztethetünk legitim (pl. egy másfajta demokrácia-felfogás) és illegitim (pl. pártpolitikai hovatartozás) tényezőket. Ez előbbire lehet hivatkozni a vitában, az utóbbira nem. Ld.
Ralf Dreier, Zur Problematik und Situation der Verfassungsinterpretation, in: uő, Recht – Moral – Ideologie.
Studien zur Rechtstheorie, Frankfurt aM, Suhrkamp 1981, 106–145, kül. 126. Az alkotmányjogi érvelést szükségképpen befolyásolják politikai víziók, ld. pl. Győrfi Tamás, Az alkotmánybíráskodás politikai karaktere, Budapest, INDOK 2001; Paczolay Péter, Alkotmánybíráskodás a politika és jog határán, in: Paczolay Péter (szerk), Alkotmánybíráskodás – alkotmányértelmezés, Budapest, Osiris 1995, 9-31.
44 Ezt tükrözi – eltúlzott formában – a Schneider által idézett jogászi közmondás: „Mondd meg, ki értelmezi a szabályt és én megmondom, mit jelent.” Hans-Peter Schneider, Verfassungsinterpretation aus theoretischer Sicht, in: Hans-Peter Schneider – Rudolf Steinberg (szerk.), Verfassungsrecht zwischen Wissenschaft und Richterkunst. Konrad Hesse zum 70. Geburtstag, Heidelberg, CF Müller 1990, 39–52, kül. 39.
45 Maguk a bírósági eljárások átláthatók, az viszont korántsem, hogy hogyan alakítják a törvények értelmezését:
csak a legritkább esetben találkozunk a korábbi esetjog kifejezett megváltoztatásával.
46 Az elfogadható érvek körének egy kánonra való szűkítése az ókori Rómából származó elképzelés, az afrikai vagy ázsiai jogi kultúráktól teljesen idegen, ld. AM Honoré, Legal Reasoning in Rome and Today, South African Law Journal 1974, 84–94, kül. 92.
47 A módszerek tárgyalásában követett munka: Robert S. Summers – Michele Taruffo, Interpretation and Comparative Analysis, in: Neil MacCormick – Robert S. Summers (szerk.), Interpreting Statutes, Aldershot e.a., Dartmouth 1991, 461–510, kül. 464–465.