26.1. Miért van szükség tanúsítványra?
Az Európai Unió direktívája előírja az épületek és/vagy az egyes – a rendeltetés, a tulajdonjog és/vagy a bérleti jog szempontjából egyértelműen körülhatárolható épületrészek (például lakás, üzlethelyiség, iroda…) energetikai minőségének tanúsítását.
A továbbiakban csak épületről történik említés, de minden esetben a fenti értelmezés érvényes. A direktíva értelmében az energiafogyasztás minden összetevőjét (fűtés, hűtés, szellőztetés, használati meleg víz és – lakóépületek kivételével – világítás) figyelembe kell venni.
E tanúsítvány (a továbbiakban ET) célja a tájékoztatás, hasonlóan ahhoz, ami más fogyasztási javak esetén (gépkocsi, hűtőszekrény) már jó ideje gyakorlat: miért pont a legértékesebb és leghosszabb fizikai élettartamú dolog maradna ki ebből a rendszerből?
A tanúsítványt egy bizonyos reális dátum után ki kell állítani az új épületek használatbavételi eljárásakor, és be kell tudni mutatni meglévő épületről is elidegenítés vagy bérleti jogviszony létrejöttekor.
A tanúsítvány alapján
• az adott épület energetikai minősége a 2006-tól érvényes követelményekkel összevethető,
• az egyes épületek energetikai minősége egymással összehasonlítható,
Épületek energetikai tanúsítása
• az épületek energetikai szempontból minőségi osztályokba sorolhatók.
A fentiek természetesen csak akkor lehetségesek, ha az egyedi fogyasztói magatartás és a véletlen időjárási jellemzők hatását kizárjuk (hasonlóan a gépkocsikhoz, amelyeknek standard körülmények között meghatározott fogyasztását adják meg, noha természetesen az egyes vezetők magatartása, a terhelés, az időjárás függvényében attól lényegesen eltérő adatokat is mérhetünk).
Jelen esetben ilyen előre meghatározott, „standardizált” adatokkal kell számolni a belső hőmérsékletet, a hőfokhidat, a sugárzási nyereséget, az egy főre jutó alapterületet, a használati időt, a melegvíz-fogyasztást, a világítást minden olyan épületre, amelyre az összesített energetikai jellemző követelményértéke meg van adva.
Ha ezeket az adatokat nem „standardizálnánk”, akkor az épületek sem egymással, sem megadott határértékekkel nem lennének összevethetők.
Természetesen marad még sok olyan tényező, amely az adott épület energiafogyasztását befolyásolja, a teljesség igénye nélkül ezek közül néhány:
• a külső határoló szerkezetek és nyílászárók geometriai méretei, hőtechnikai adatai,
• a kazán típusa, a fűtési alapvezeték hossza, helyzete, hőszigetelése, a vezérlés vagy szabályozás módja,
• a használati melegvíz-termelés berendezései (központi, egyedi, átfolyós, tárolós), hálózata és szerelvényei (víztakarékos szerelvények, egyedi mérés),
• az esetleges légtechnikai rendszerek, a klimatizálás rendszere (például lehetséges-e tiszta frisslevegős üzem),
• a világítás fényforrásai és esetleges szabályozása (pl. mozgásérzékelők) és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban
• a használt energiahordozók.
Ezek az adatok nagyrészt a tervdokumentációból (ha megvan), helyszíni szemlén, felméréssel, a szereplők által szükségesnek ítélt méréssel határozhatók meg.
26.2. A tanúsítás rendeleti háttere
A tanúsítvány készítését a 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet szabályozza. Ezt az alaprendeletet a 105/2012.
(V.30.) kormányrendelet módosítja.
A rendelet 1.§ (3) pontja értelmében tanúsítványt kell készíteni:
• új épület használatba vételi eljárásához;
• meglévő épület, vagy önálló rendeltetési egység ellenérték fejében való tulajdon-átruházása, vagy bérbeadása esetén;
• 500 m2, vagy ennél nagyobb (2013. január 9.-től lép hatályba), illetve 250 m2, vagy ennél nagyobb (2015.
július 9-én lép hatályba) hasznos alapterületű hatósági rendeltetésű, állami tulajdonú közhasználatú épület esetén.
A tanúsítás során az összesített energetikai jellemző megállapítása a cél. Ez történhet számítással, amelynek alapja a 7/2006. TNM rendeletben szereplő módszer, de elvileg történhet számlák alapján is, amelynek módszertana jelenleg még nincs kidolgozva hazánkban. A számlák alapján történő tanúsítás veszélye azonban az, hogy a tanúsítás fő értelme, a „standard felhasználó” miatti összehasonlíthatóság vész el, ettől kezdve már nem csak az épületről szól a tanúsítvány.
A tanúsítás fontos eleme az épület besorolása. Ennek során a számított primer energiafogyasztás a 7/2006. TNM rendeletben szereplő követelményekkel kerül összevetésre.
A vizsgált épület(rész) összesített energetikai jellemzője és a viszonyítási alap arányának százalékban kifejezett
Épületek energetikai tanúsítása
9.26.2.1. ábra Forrás: 176/2008. Korm. rendelet
A könnyebb értelmezhetőség érdekében egy más termékeknél is megszokott színskálát is használunk, amely a laikusok számára is könnyű tájékozódást tesz lehetővé.
9.26.2.2. ábra Forrás: 176/2008. Korm. rendelet
26.3. Egyéb rendeltetésű épületek tanúsítása
A 7/2006. TNM rendelet csak 3 épületkategóriára (lakó- és szállásjellegű épületek, oktatási épületek, irodaépületek) adja meg az összesített energetikai jellemző követelményértékét. Tanúsítani azonban más rendeltetésű épületeket is kell, ezért erre az esetre az alábbi eljárás szerint kell a számszerű követelményt meghatározni. Az eljárás során egy ún. „referencia épületet” kell képezni és ennek a számított összesített energetikai jellemzőjét kell követelményként használni.
• a referenciaépület mérete a vizsgált épülettel megegyező,
• a fajlagos hőveszteség-tényező értéke a felület/térfogat viszony függvényében megadott követelményértékkel megegyező,
• az éghajlati adatokként egyszerűsített számításnál is használt átlagos hőfokhíd és fűtési idény hosszúság adatokkal kell számolni,
• a légcsereszám az épület használati módjának (használók száma, tevékenysége, technológia stb.) alapján a szakma szabályai szerint számított szükséges érték,
• a belső hőterhelés az épület használati módjának (használók száma, tevékenysége, technológia stb.) alapján a szakma szabályai szerint számított érték,
• a világítási energiaigény az épület használati módjának (használók száma, tevékenysége, technológia stb.) alapján a szakma szabályai szerint számított szükséges érték,
Épületek energetikai tanúsítása
• a használati melegvíz-ellátás energiaigénye az épület használati módjának (használók száma, tevékenysége stb.) alapján a szakma szabályai szerint számított szükséges érték,
• a fűtési rendszer hőtermelőjének helye (fűtött téren belül, vagy kívül) adottságként veendő, a tényleges épülettel megegyező esetet kell használni,
• a feltételezett energiahordozó földgáz,
• a feltételezett hőtermelő alacsony hőmérsékletű kazán,
• a feltételezett szabályozás termosztatikus szelep 2°C arányossági sávval,
• a fűtési rendszerben tároló nincs,
• a vezetékek nyomvonala a ténylegessel megegyező (az elosztó vezeték fűtött téren belül, vagy kívül való vezetése),
• a vezetékek hőveszteségének számításakor a 70/55 °C hőfoklépcsőhöz tartozó vezeték veszteségét kell alapul venni,
• a szivattyú fordulatszám szabályozású,
• a melegvíz-ellátás hőtermelője földgáztüzelésű alacsony hőmérsékletű kazán,
• a vezetékek nyomvonala a ténylegessel megegyező,
• 500 m2 hasznos alapterület felett cirkulációs rendszer van,
• a tároló helye adottság (fűtött téren belül, vagy kívül),
• a tároló indirekt fűtésű,
• gépi szellőzéssel csak akkor kell számolni, ha a tényleges épületben is van szellőző rendszer,
• a gépi szellőzéssel befújt levegő hőmérséklete a helyiséghőmérséklettel egyező, a léghevítőt az alacsony hőmérsékletű, földgáztüzelésű kazánról táplálják,
• a légcsatorna hőszigetelése 20 mm vastag,
• a gépi hűtés számításait ugyanazokkal a paraméterekkel kell elvégezni, mint amilyenekkel a tényleges berendezés rendelkezik.