Az állam szerepe a környezettudatos marketingben

IV. Az állam szerepe a környezettudatos marketingben

Az erőtér modellben már meghivatkozott külföldi szerzők művei (Hailes, Knight és Elkington 1991; Srivastava és Hart 1994; Bhat 1993; Simon 1992, Post és Altmann (1994), Wright és Pujari (1994) és Peattie (1992), stb.) és a hazai kutatásaink (Piskóti és Nagy, 1999) is azt támasztották alá, hogy állam által gyakorolt jogi kényszer a környezetbarát marketing egyik legfőbb hajtóereje. A következőkben az állam szerepét, illetve az állam szerepéről és annak mértékéről alkotott fogyasztói és vállalati képet fogom alaposan megvizsgálni. Az elemzést a jogi keretek vizsgálatával kell kezdeni, hiszen ez szabja meg azt a mozgásteret, amelyben a vállalatok és a fogyasztók mozoghatnak és azokat a szabályokat, amelyeket a cselekvésük során követniük kell.

Már az 1949. évi XX. törvény, közismertebb nevén a Magyar Köztársaság Alkotmánya rendelkezett arról, hogy „a Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez; illetve a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez; valamint ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.” Ennek szellemében és az EU direktíváit szem előtt tartva, először az 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól, majd az 1995. évi LVI. törvény a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról kerültek megalkotásra. Ezeket egészítették ki a későbbi szakminiszteri rendeletek, pl. a termékdíjtörvény betartásáról és gyakorlati megvalósításáról.

Az Országgyűlés a környezetvédelmi törvényt arra való tekintettel alkotta, hogy a természeti örökség és a környezeti értékek a nemzeti vagyon részei, amelyeknek megőrzése és védelme, minőségének javítása alapfeltétel az élővilág, az ember egészsége, életminősége szempontjából: e nélkül nem tartható fenn az emberi tevékenység és a természet közötti harmónia, elmulasztása veszélyezteti a jelen generációk egészségét, a jövő generációk létét és számos faj fennmaradását. A törvény célja kiterjed az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítására a fenntartható fejlődés környezeti feltételeinek biztosítására; a gazdaság működésének, a társadalmi, gazdasági fejlődésnek a környezeti követelményekkel való összekapcsolására, valamint az emberi egészség védelmét, az életminőség környezeti feltételeinek javítására. Ezáltal a törvény a kiszámíthatóság és a méltányos teherviselés elve szerint megfelelő kereteket teremt az egészséges környezethez való alkotmányos jogok érvényesítésére. Ezt a folyamatot mozdíthatja elő a környezetbarát marketing elterjedése és népszerűvé válása.

Hatálya kiterjed az e törvényben meghatározottak szerint a környezetet igénybe vevő, terhelő, veszélyeztető illetőleg szennyező tevékenységekre illetve azokra a természetes és jogi személyekre illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre, akik ilyen tevékenységeket végeznek. Ezeket a továbbiakban környezethasználóknak nevezzük. A hatály meglehetősen tág, az összes gazdasági aktort érinti, senki sem vonhatja ki magát alóla. A hulladékokról és a veszélyes anyagokról külön törvények rendelkeznek.

A környezetvédelmi jogszabályoknak a hatálya tehát szinte minden gazdasági aktorra kiterjed.

Hatásuk azért fontos, mert alapjaiban változtatták meg a fennálló hazai vállalati gyakorlatot, ugyanis megjelenésükig a környezet, illetve annak védelme, az azzal való törődés egyáltalán nem állt a hazai vállalatok érdeklődésének tűzvonalában. Az egyes cégek a jogi szabályozás hiányosságait, az úgynevezett jogi kiskapukat kihasználva büntetlenül folytathatták környezetkárosító tevékenységüket. A törvények valamilyen szintű kijátszásától azonban ma sem tekinthetünk el, figyelembe véve a hazai vállalati gyakorlatot és mentalitást. A törvény külön cikkhelyben határozza meg a környezetbarát marketing nyelvében is minden megkötés nélkül használható alapfogalmakat, melyeket a szakma többé-kevésbé át is vett és használ.

A környezethasználatot minden vállalatnál úgy kell megszervezni és végezni, hogy az a legkisebb mértékű környezetterhelést és igénybevételt idézze elő, megelőzze a környezetszennyezést, csökkentse a keletkezett hulladékok mennyiségét, forgassa vissza és használja újra fel a tevékenységek során alkalmazott természetes és előállított anyagokat (recyling koncepció) és bánjon kíméletesen a környezeti elemekkel. A környezeti marketing-koncepció a felsorolás minden elemével konzisztens módon eleget tesz a törvényi előírásoknak. Fontos újdonság az is, hogy a környezetet veszélyeztető vagy károsító környezethasználó köteles azonnal befejezni a veszélyeztető vagy károsító tevékenységet, és köteles gondoskodni a tevékenysége által bekövetkezett környezetkárosodás megszüntetéséről és a károsodott környezet helyreállításáról. Itt érvényesül a “szennyező fizet”-elv és az az elv, hogy a környezeti információkhoz mindenkinek joga van, mely a környezeti PR alapjait teremti meg.

A környezettudatos marketingkommunikáció szempontjából lényeges elem a törvényben a környezetvédelem érdekében létrehozott együttműködési kötelezettség, mely az állami szervekre, helyi önkormányzatokra, természetes személyekre és szervezeteikre, valamint a gazdálkodást végző szervezetekre, így a vállalatokra és ezek érdekvédelmi szervezeteire terjed ki. Eszerint a környezetvédelmi feladatok teljes szakaszában szervesen együttműködhetnek a gazdaság szereplői, stratégiai szövetségeket hozhatnak létre, speciális

érdekeltségű csoportokat (SIG - special interest group) formálhatnak. A kommunikációs mixben jelenik meg a nyilvánosság elvét megvalósító tájékoztatási kötelezettség, mely a környezethasználóra vonatkozik az általa okozott környezetterhelés és igénybevétel, valamint a környezetveszélyeztetés tekintetében. Fontos még azt is megjegyezni, hogy a hulladékok esetében a környezethasználó köteles annak kezeléséről (ártalmatlanítás, hasznosítás) gondoskodni, tehát az e törvény értelmében - elvileg - az összes keletkezett hulladék valamilyen környezetre ártalmatlan módon kerülne végső elhelyezésre, ha éppen nem dolgoznák fel újra őket. Ez a környezettudatos terméktervezésre lehet hatással.

A törvényi szabályozás kiterjed az állam környezetvédelmi tevékenységére is. A környezetvédelem állami feladatai között szerepel a környezetvédelmi célok elérését szolgáló jogi, gazdasági és műszaki szabályzórendszer megállapítása, a környezetvédelmi kutatási, műszaki-fejlesztési, valamint a környezetvédelmi termék- és technológia - minősítési feladatok meghatározása, ellátásuk biztosítása (pl. a környezetbarát termékjel odaítélése), a környezetvédelem gazdasági, pénzügyi alapjainak biztosítása. Ennek során az országgyűlés hagyja jóvá a környezetvédelmi feladatok megoldását szolgáló forrásokat és ellenőrzi felhasználásukat. A környezetvédelmi tervezés alapja a Nemzeti Környezetvédelmi Program, amelyben foglaltakat a gazdaságpolitikai döntések kialakítása során is érvényre kell juttatni, így az a vállalati szférára is jelentős hatással van. A kormány kiemelt fontosságú környezetvédelmi feladata, a környezetvédelem követelményeinek megfelelő, környezetkímélő vagy környezetbarát termékek előállításának, technológiák, létesítmények megvalósításának elterjedésének elősegítése. Ezek mind a környezetbarát termelés és marketing meghonosodását szolgáló intézkedések. A környezetvédelemmel összefüggő gazdasági szabályozó eszközök (vám, adó, illetékszabályok stb.) bevezetésére irányuló szabályozások, illetve azok jelentős módosításai előtt, a tervezett intézkedések környezetre gyakorolt hatásainak elemzését minden esetben el kell végezni és azt az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak véleményezésre meg kell küldeni. A maximum 22 tagú tanácsban a vállalati szféra, a tudományos élet és a környezetvédelmi céllal bejegyzett társadalmi szervezetek egyenlő arányban képviseltetik magukat. A környezetbarát cégek ezen keresztül közvetett módon befolyásolhatják versenykörnyezetüket.

A környezet védelmének megalapozását szolgálja a környezetvédelmi információs rendszer és tájékoztatás. Ennek szellemében a környezethasználó köteles a tevékenysége során okozott környezetterhelést, környezet-igénybevételt a jogszabályban meghatározott módon mérni, vagy technológiai számítással alátámasztani, nyilvántartani, nyilvántartását a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságok rendelkezésére bocsátani, illetőleg adatszolgáltatást teljesíteni. Ez képezheti alapját a környezettudatos PR tevékenységnek a vállalatoknál.

A környezetvédelmi feladatok megoldását a tudomány és technika fejlesztésével, a tudományos kutatómunka és a műszaki fejlesztés szervezésével, továbbá a hazai és nemzetközi kutatások eredményének elterjesztésével, valamint gyakorlati alkalmazásával is elő kell segíteni. Az állam ezáltal támogatja a környezetbarát K+F elterjedését és a környezetbarát innovációkat, ami azért fontos mert a környezetbarát termékek nagy része új termék. A környezet állapotának megismerésére és a környezetvédelem fejlesztésére irányuló kutatás kiemelten támogatott kutatási feladat. Ezek a prioritások a környezetbarát termék-mix kialakítását teszik lehetővé, illetve könnyíthetik meg a vállalatoknál.

Kiemelt szerepet kap a törvényben a környezeti nevelés, képzés, művelődés is. Ezáltal a fogyasztók környezettudatosságának mértéke nőhet meg, mely az általuk támasztott kereslet megváltozását idézheti elő. Az egyes környezettudatos vállalatok érdeke is azt diktálja, hogy

aktívan vegyenek részt az ilyen programokban, például a kapott pénzügyi támogatások miatt, hiszen így az általuk megcélzott fogyasztói réteg nagysága nőhet meg, azaz egyre nagyobb tortából hasíthatnak ki remélhetőleg növekvő szeletet. Mindezek a megállapítások nagyobb súlyt kapnak, ha kihangsúlyozzuk, hogy a környezetbarát termékekkel szembeni ellenállás legfőbb oka a fogyasztók tájékozatlansága (Piskóti és Nagy, 1998), ami hosszútávon jelentősen csökkenhet a környezeti nevelés, illetve környezettudatos promóció és PR hatására.

Fontos megemlíteni azonban, hogy a jogszabályi kötelezés szükséges, de nem elégséges feltétele a környezeti fejlődés elérésének. A környezetvédelmi gazdasági szabályzó eszközök azok, amelyek révén az egyes tevékenységek, illetve termékek által okozott szennyezés megelőzése és az okozott károk felszámolása leghatékonyabban elvégezhető. A szabályozó eszközök segítségével a termelő kötelezhető, érdekelté tehető abban, hogy az extern költségeket beépítse a termelési költségek közé. Valkó (1998) szerint a gazdasági szabályzók típusait két fő csoportba lehet sorolni, melyek a közvetlen és az általános szabályzók. A közvetlen gazdasági szabályzók lehetnek:

● Környezetvédelmi díjak:

o kibocsátási díjak (környezetterhelési díj), o betéti díjak,

o termékdíjak

o felhasználói díjak (tarifák, közüzemi díjak)

ƒ A vízdíj és a csatornadíj

ƒ A vízkészlet-használati járulék

ƒ A veszélyes hulladék ártalmatlanításáért fizetendő díj o eljárási díjak

● A környezetvédelmi jogszabályok betartásához kötődő díjak, bírságok (légszennyezési bírság, szennyvízbírság, természetvédelmi bírság, veszélyes-hulladék bírság, zaj- és rezgésbírság)

● Támogatások (pl. beruházás-támogatás)

● Piacteremtés

● Környezetvédelmi járulékok (pl. a környezet igénybevételi járulék)

● Közkiadásokra vonatkozó szabályok környezetbarátabbá tétele.

Az általános gazdasági szabályozók megnyilvánulási formái lehetnek:

● adók

o termékhez kötődő adók esetében (általános forgalmi adó, fogyasztási adó) o jövedelem típusú adók (társasági adó, személyijövedelem-adó, és azok

kedvezményei

o ökoadók bevezetése, vagy a „zöld költségvetés” kialakítása

● vámok (differenciált vámok környezetbarát termékekre)

● az államháztartás rendszere (mely magában foglalja a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok bevételeinek és támogatásainak környezetvédelmi célú részeit, illetve a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő újraelosztását valamint a privatizációval összefüggő szabályokat)

● a gazdálkodókra vonatkozó jogszabályok (a környezetvédelmi törvény és a termékdíj-törvény)

● pénzügyi kedvezmények

o környezetbarát beruházásokra érvényes különleges leírások o kedvezményes hitelek környezetbarát beruházásokra

Saját kutatásaink során (Piskóti és Nagy, 1999) célszerűnek tartottuk megvizsgálni, hogy a gazdasági szabályozó eszközök közül egyesek milyen hatást gyakorolnak a vállalati

gazdálkodásra hazánkban. A válaszadó cégek egy mínusz 5-től plusz 5-ig terjedő skálán jelölhették meg az egyes eszközök üzletmenetre gyakorolt hatását, ahol a nulla jelentette semleges, a mínusz 5 a teljesen negatív, míg a plusz 5 az abszolút pozitív hatást. A kapott válaszok alapján kiderült, hogy a jutalmazó, azaz pozitív ösztönző eszközök üzletmenetre gyakorolt hatása sokkal kedvezőbb, mint a negatív ösztönzőké büntetéseké. Ez egybevágott előzetes feltételezéseinkkel, az egyes eszközök sorrendisége viszont nem.

A megkérdezett vállalatok körében a környezetvédelmi beruházásokhoz kapcsolódó támogatások üzletmenetre gyakorolt hatása volt a legkedvezőbb, ezután nem sokkal lemaradva következett a célirányos állami támogatás. Ezek erősségüket tekintve nagyságrendekkel megelőzik a többi eszköz hatásának a mértékét. A vállalatok nagy része hatásosnak tartja még a környezetbarát gyártási technológiák kifejlesztésére ösztönző eszközöket, valamint az adóformájú kedvezményeket is. Pozitív a hatása a termékdíj kedvezményeknek is, hasonlóan a kibocsátás korlátozásához és a határértékek alkalmazásához. A károsanyag inputkorlátozás vállalati üzletmenetre gyakorolt hatása még pozitív, de inkább a semlegeshez közelít. A szennyező kibocsátások csökkentésére adott prémium és az egyéb figyelmeztetések hatása szintén alig érzékelhető. A termékdíjak és a büntetések gazdálkodásra gyakorolt hatásának iránya – meglepető módon – a vállalatok megítélése szerint pozitív, ámbár mértékük alig érezhető, a nullához nagyon közeli.

Feltételezéseim szerint ennek az lehet az oka, hogy ezek a költségek valószínűleg az árba beépülve továbbhárulnak a végső fogyasztókra, így a vállalatnál nem jelentkezik az eredményt csökkentő hatásuk.

A környezetvédelemben alkalmazott gazdasági szabályzóeszközök vállalati üzletmenetre gyakorolt hatása (n=141, 1999)

-5,00 -4,00 -3,00 -2,00 -1,00 0,00 1,00 2,00 3,00 4,00 5,00

Környezetvédelmi beruházásokhoz kapcsolódó támogatások Célirányos állami támogatások Ösztönzés környezetbarát gyártási technológiák kifejlesztésére Adóformájú kedvezmények összekapcsolása a környezetvédelemmel Termékdíj-kedvezmény Kibocsátás korlátozása, határértékek Káros anyag inputkorlátozás Szennyező kibocsátások csökkentésére adott prémium Egyéb figyelmeztetések Termékdíj Büntetések

17. ábra A környezetvédelemben alkalmazott állami gazdasági befolyásoló eszközök vállalati üzletmenetre gyakorolt hatása

Az egyes eszközök ágazatok szerinti hatóerejének vizsgálata után az alábbi térképet állítottam össze. Ahol * jelzés található, azokban az ágazatokban az adott gazdasági szabályzó eszköz az átlagosnál nagyobb hatásfokkal alkalmazható, mert az adott ágazat vállalatainak gazdálkodására az átlagosnál pozitívabb hatással van.

18. ábra – A gazdasági szabályozó eszközök alkalmaz si hatékonyságának ágazati térképe

Ágazat célirányos állami támogatás

környezetvédelmi beruházáshoz kapcsolódó támogatás

szennyeződés kibocsátás csökkentése

ösztönzés környezetbarát gyártási

technológiára adókedvezmény input korlátozás

Bányászat * *

Kohászat *

Gépipar * *

Vegyipar * * * *

Faipar * *

Textilipar * * * *

Élelmiszeripar * *

Szesz/dohányipar *

Építőipar * *

Egyéb ipar * * *

Mezőgazdaság * * * *

*

* *

*

Ágazat határérték büntetés termékdíj

termékdíj

kedvezmény egyéb

Bányászat * * * *

Kohászat * * *

Gépipar * *

Vegyipar * *

Faipar * * *

Textilipar

Élelmiszeripar *

Szesz/dohányipar *

Építőipar * * * *

Egyéb ipar *

Mezőgazdaság

á

In document Nagy Szabolcs (Pldal 56-62)