A brazil állami beruházások az IMF-program végrehajtása miatt 2002-ről 2003-ra még csökkentek, azt követően, és különösen 2007 után viszont lendületesen nőttek.
A Lula-kormányzat ugyanis már az első ciklusában (2003–2006) reaktiválta az ipar-politikát, amit még az IMF-vezérelte 1983-as neoliberális fordulat során tett ad acta az akkori kormányzat – sok más latin-amerikai országhoz hasonlóan.
2005-ben előbb egy kísérleti infrastrukturális programot (Programa de Parcerias de Investimentos [Beruházási Partnerségi Program]), 2007-ben pedig az ún. PAC-ot (Programa de Aceleração do Crescimento – Növekedésgyorsító Program) indították el. A PAC teljes összege 2007 és 2010 között eredetileg 504 milliárd BRL-t (körül-belül 236 milliárd USD-t) tett ki, amit később, a válság idején felemeltek (638 milliárd BRL-re), 2010-ben pedig a PAC második fázisáról (a 2011–2014-es időszakra vonatkozóan 959 milliárd BRL állami és magánberuházásról) döntöttek.
Ezzel a két PAC tervezett beruházási összértéke 880 milliárd USD-t ért el, de tényle-gesen végül ennél körülbelül 40 százalékkal többet használtak fel. A beruházások túlnyomó többségét (85-90 százalékát) a magánszféra adta (BNDES [2016]).
Az iparpolitika felélesztése még azt is jelentette, hogy a BNDES-en keresztül kedvezményes hitellel látták el a prioritást élvező szektorokat (ez volt az a bank, amelynek szakemberei már az 1990-es évek közepén is a hazai gazdaság fejlesztésé-re irányuló gazdaságpolitikai hangsúlyok mellett szálltak síkra [lásd az 1. tábláza-tot.]). A BNDES hitelei 2005-ben a GDP 2,2 százalékával értek fel, de 2010-ben már meghaladták a 4 százalékot, majd némi csökkenést követően, 2013-ban valamivel kevesebb mint 4 százalékot (190,4 milliárd BRL-t) tettek ki. A bank által kihelyezett hitelek összege 2014-ben már nem nőtt tovább, az azt követő válságévekben pedig számottevően visszaesett (2016-ban 88,3 milliárd BRL-ra) (BNDES [2016]).
Mindez rásegített arra, hogy a gazdaság szereplői ki tudják használni a kedvező világgazdasági környezet kínálta lehetőségeket. A GDP növekedése gyorsult (2007-ben meghaladta a 6 százalékot), 6 millió új munkahely jött létre, a költségve-tési hiány menedzselhető volt, a munkanélküliség évről évre csökkent csakúgy, mint a külső eladósodottság GDP-hez mért aránya, a folyó fizetési mérleg pedig többletet mutatott. Az export lendületesen nőtt, bár 2004 után GDP-arányos mértéke csökkent, és a kivitel mellé felzárkózott a behozatal, majd 2008-től már hiánnyal zárt a
külke-reskedelem. (Lásd a 2. ábrát.) A növekedés motorja fokozatosan a belpiacra terelő-dött át, már előbb, mint hogy a kereskedelmi mérleg negatívba fordult volna.
Az exporttöbblet csökkenése miatt a GDP növekedéséhez az áru- és a szolgáltatáske-reskedelem 2006-tól negatív értékkel járult hozzá. A készletezés beszámításával mért összberuházások GDP-hez mért aránya viszont 2003 és 2008 között 16,9-ről 21,6 százalékra emelkedett, és a 2009-es válságévet leszámítva ezen a szinten is maradt egészen 2013-ig. (Lásd a 6. ábrát.) Az állótőke-beruházások hasonló ívet írtak le, s arra is van adat, hogy miként oszlottak meg a magán- és az állami szféra között. A 6. ábráról leolvasható, hogy az állótőke-beruházásokat a magánszféra ve-zette (a kedvezményes állami hitelek ebben nyilván közrejátszottak), az állami álló-tőke-beruházások GDP-hez mért aránya csak a válság hatására, a magánberuházások megtorpanásának kompenzálásaként lendült fel (vö. a PAC keretösszegének meg-emelése), és csak 2009 után haladta meg a 2002. évi szintet.
6. ábra. Bruttó állótőke-beruházás a GDP százalékában
0 5 10 15 20 25 30
1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 2012 2014 2016
Százalék
Állótőke-beruházás – magánszféra Állótőke-beruházás – közszféra Állótőke-beruházás összesen Összberuházás
Forrás: A Világbank World Development Indicators (Világ fejlődésének indikátorai) adatbázisa (https://data.worldbank.org/country/brazil).
A 7. ábra a brazil GDP felhasználási célok szerinti megoszlását mutatja 1960 óta (a Világbanknál eddig az évig visszamenőleg vannak adatok). Az ábrán kirajzolódik az állami költekezés GDP-n belüli súlyának növekedése a piacvezérelte, exportorien-tációs időszakban (1980 után), másrészt a külső egyensúlytalanság visszatérő ciklu-sai (a negatív nettó export évei). Bejelöltük a két Maddison Projekt GDP/fő adatsora (lásd a 3. ábrát) által kijelölt dinamikus növekedés és/vagy felzárkózás periódusait is.
Ebből kitűnik, hogy bár nincs egyértelmű megfelelés az exporttöbblet/-hiány és a
gyors növekedés és/vagy felzárkózás periódusai között, nincs olyan sikerperiódus, amely kizárólag az exportvezérelt (pozitív külkereskedelmi egyenleget produkáló) évekre épült volna. Olyan azonban van, s ez az 1970-es évtized, amelyet végig nega-tív kereskedelmi mérleg jellemzett. A 7. ábrán az is látszik, hogy az exporttöbblettel induló, 3. ábra szerinti fellendülési/felzárkózási időszakok (1991–1996, 2004–2011) mind negatív kereskedelmi mérleggel zárultak. Ezek a jelenségek megerősítik azt a dolgozatunk elején ismertetett, világrendszer-elméleten alapuló feltételezésünket, hogy a felzárkózáshoz erőforrás bevonására van szükség, ugyanakkor az előbb a belső, majd az annak nyomán kialakuló külső egyensúly felborulásán keresztül a felzárkózási periódus leállítását kényszeríti ki.
7. ábra. A brazil GDP felhasználásának megoszlása
– 20 0 20 40 60 80 100 120
1960 1962 1964 1966 1968 1970 1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 2012 2014 2016
Százalék
Nettó export Háztartások fogyasztása Kormányzati kiadások Beruházás
Forrás: A Világbank World Development Indicators (Világ fejlődésének indikátorai) adatbázisa (https://data.worldbank.org/country/brazil).
Az eddigiek alapján visszatérhetünk arra a kérdésre, hogy mi volt a brazil GDP-növekedés legfontosabb összetevője a Lula nevével fémjelzett korszakban.
A 2. táblázat a felzárkózási periódusokban mutatja a GDP felhasználásának és nö-vekményének átlagos szerkezetét. Mint kitűnik, 2004 és 2011 között mind a GDP-n, mind annak növekményén belül jóval kisebb arányt képviselt a háztartások fogyasz-tása, mint az azt megelőző felzárkózási időszakokban, a GDP szerkezetében viszont (az időszak első felének hatására) a nettó export és a kormányfogyasztás nagyobbat – az 1980 előtti időszakhoz képest a kormányzati fogyasztás súlyának növekedése meghatározó volt.
2. táblázat
A brazil GDP és GDP-növekmény átlagos megoszlása felhasználási célok szerint a gyors növekedést és/vagy felzárkózást hozó periódusok alatt
(százalék)
Felhasználási cél 1967–1976 1991–1996 2004–2011
GDP
Nettó export –2,8 –1,6 0,6
Beruházás 23,6 19,1 20,0
Háztartások és a
kor-mányzat fogyasztása 79,1 82,6 79,4
Háztartások 68,6 64,0 60,4
Kormányzat 10,5 18,6 19,0
GDP-növekmény
Nettó export –2,5 –2,2 –2,7
Beruházás 23,2 17,3 25,0
Háztartások és a
kor-mányzat fogyasztása 79,3 85,0 77,7
Háztartások 68,8 65,2 59,3
Kormányzat 10,5 19,8 18,4
Megjegyzés. Az adatok kerekítés miatt nem adják ki a 100,0 százalékot.
Forrás: Saját számítás a Világbank World Development Indicators (Világ fejlődésének indikátorai) adatbá-zisa (https://data.worldbank.org/country/brazil) alapján.
A GDP növekményének összetétele, ami a növekedés hajtóerejéről többet árul el, a beruházások kitüntetett szerepéről tanúskodik, részben a jó világpiaci konjunktúrá-nak, részben az állami iparpolitikákonjunktúrá-nak, és áttételesen a fogyasztásmultiplikátor hatá-sának köszönhetően.