Magyar kori feliratos rovások - A Kárpát-medencei rovásírásos

3.1. Honfoglaláskor

116 KMR H-05

Ezüstdísz, Benepuszta [ma: Ladánybene] (Bács-Kiskun m.).

1834 nyarán pásztorok találják honfoglaláskori sírban. Szentkirályi Móric ajándéka a MNM-nak. Ő.h. MNM ltsz. 9.1846.g; Fettich XXXIII/1-2. [ltsz. alapján nem azono-sítható] V.

Öntött ezüst szíjvég, 4,45 x 2,55 x 0,3, eredetileg 4 szeggel felerősítve; előlapján balra haladó griff, hátlapján indadísz. 920/930-as évek (az együtt lelt pénzek alapján).

Az indadísz oldalán számtalan felszínes karcolás, mind a díszen, mind a háttéren, nagy többségükben véletlen sérülés. Az inda bal oldali kanyarulatába (sérülésnek kevésbé kitett, mélyebb felületre) a

többinél mélyebben, szán-dékosan bekarcolt jel (0,6 cm); hosszirányban ezen is áthúzódó felszínes vonalak, amelyek valószínűleg nem tartoznak hozzá. A szándé-kos jelet egy keresztalak és a felső részén az átlóit hal-ványabban összefogó vonal alkotja (esetleg felvethető, hogy finoman aláhúzva, de ez bizonytalan).

Fotó: 116a (MNM felvétele), rajz: 116b.

A tárgyat bemutatják, de a feliratot nem említik (válo-gatva): Jankovich 1832/34, 288 (rajz: II.t. 1); Szerelmey

116a

116b

1847, 5 (rajz: 4.t. a1-b1); Hampel 1900, 547-549 (XV. rajz); Hampel 1905, III 341;

Fettich 1937, 68-69, fotó: XXXII. t. 1-2; Fodor 1996, 19.

A feliratot tárgyalja: Harmatta 1990, 260-261. Vékony 2004, 189 –191. Györffy–Har-matta 1997, 152 (rajz: 9. kép). Szekeres 2008, 213. Erdélyi–Ráduly 2010, 47. Mandics 2010, II 528.

Harmatta két feliratot lát rajta a) R²Š²D²ŊK²Š² ^Ers ⁱdⁱŋ k^es ‘Ers únak az öve’, b) RSLBH

Ers ^elb^eh ‘Örs nemzetségfő’. Szekeres: at h^a.

Harmatta olvasata képtelenség, egyszerűen azért, mert a tárgyon csak egy helyütt van szándékos jelölés, és az is 1 db jelből áll; ez csak rövidítés, tulajdonjegy vagy tamga lehet (a hátlapon lévén, használat közben eredetileg nem látszott). A jel mind a NR 68, mind a TMK 51 jelére erősen hasonlít, de a türk/kelet-európai rovásokban is ismerünk hasonlót, így írásrendszerhez tartozása nem állapítható meg; a hasonló jeleket azonban többnyire mindegyik rendszerben B értékben oldják fel, ezért valószínű, hogy mint rövidítés így olvasandó.

Feltűnő ugyanakkor, hogy ez a jel vagy változata (55) az avar- és honfoglaláskori, tulajdonjegyként/tamgaként értelmezhető jelzéseken aránytalanul gyakran jelentkezik (23 egy vagy két jeles csoportból: 058a, 060b (?), 063b, 064c (?), 066a – 116, 118;

egyébként edényfenékjegyként is jól ismert [088a]). Névjelzés ennek alapján kizárha-tó, hiszen nem hihető, hogy a fennmaradt jelek egynegyedének tulajdonosát ugyanúgy hívták volna. Valószínűbb, hogy társadalmi helyzetet, csoporthoz tartozást jelöl; több látnivalóan magas ranghoz kapcsolódó példa ismert, ezért a B olvasatot feltételezve elképzelhetőnek tartom, hogy a rövidítés olvasata b(eγ) ‘bő (nemzetségfő)’, értsd: a nemzetségfő háznépéhez tartozó dolog. (Harmatta olvasata tehát részben lehet helyes, de névelem nincs benne.)

117 SZR E-01c

Agyag fúvóka, Bodrog-Alsóbű (Somogy m.).

Előkerült 1999. III. 24., Magyar Kálmán ásatásán, III. szelvény, a 11-12. kohók előtt, C műhelygödör feltöltésében. Ő.h.: RRM ltsz. 99.74.1. V.

Kézzel formált, égetett sárgásszürke agyag fúvóka tölcséres végének letörött darabja, 6,4 x 5,8 x 0,9-1,2. X. század 1. fele (a vele egy rétegben előkerült kerámia alapján;

Vékony: korábbi a somogyfajszi X. sz. közepi-végi kohóknál; Gömöri 2000, 170: csak három kohót lehetett közvetlenül datálni, azok mind a X. sz. 1. felére estek). Külső oldalán, a peremrészen benyomkodások sora; alattuk égetés előtt éles eszközzel (Er-délyi feltételezése, hogy körömmel, nyilvánvalóan téves) egy sorban 4 jobbról balra haladó jel, külön lejjebb 2, ehhez képest ferdén álló jel. A két sor valószínűleg nem ugyanahhoz a szöveghez tartozik, bár egyszerre keletkezhettek. Az a sor jobb szélén a durva felszín gödre, amely miatt az 1. betű tökéletlen. A töredék felszíne durva és kopott is, a nagyon finom betűk vékonyabb vonalai erősen lekoptak, emiatt az 1. és 3.

betű nehezen olvasható; a 3. betű egy keresztvonalánál az anyagból kitört, emiatt 15 karakterrel könnyen összetéveszthető.

Az egyik oldalán égetés előtt bekarcolva (Vékony: éles eszközzel, Erdélyi–Ráduly:

körömmel) 4 vagy 5 jel, ferdén jobbról balra haladnak. Alattuk 2 különálló jel.

a ← 79. 86 ‘36 37

b ← 36 81

a FOLK² Fol^ok. (?) b LN L^enⁿ. (?)

Fotó: 117a, rajz: 117b.

Vékony 1999 (7. kép, rajz). Vékony 1999a. Vékony 1999b. Fodor 1999 (Árpád-kori).

Ráduly 1999. Vékony 2000. Magyar 2000, 13-15 (rajz: 3. kép, fotó: 5. kép). Vékony 2004, 25-39. Mandics 2010, II 514-518. Sándor 2014, 103-115 (rajz: 11. kép). Szent-györgyi 2019, 27-28.

A tárgy első említése: Gömöri–Magyar 1999, 218. Említés: Magyar K. in RKM 1999, 173 n. 27; Erdélyi 1999b, 511-512 (nem írás); Gömöri 2000, 168-169 (talán nem teljes szöveg; fotó, rajz: 6. kép); Erdélyi 2000a (nem írás); Pecze 2005 (szerinte a 4. betűvel új szó kezdődik); Erdélyi–Ráduly 2010, 115 (nem írás); Horváth 2010; Benkő 2012, 48, 60 (székely eredetű). Benkő 2014, 311; Hosszú–Zelliger 2014a; Sándor 2014a, 574; Tubay 2015, 148-149; Róna-Tas 2017, 12; Fehér 2019a, 20, 7. j.

Vékony: FON^AK fúnák (= fújnék). Ráduly: HONAK. Hosszú–Zelliger: FO^βN^AK fuβnaⁱk.

Vékony olvasata pontatlan, az alsó jelsort nem veszi figyelembe mint önálló egysé-get, és a 36 karaktert egyik jelsorban sem helyesen azonosítja. Ezért az olvasat nem lehet pontos, bár alapelve, hogy TMK archaikus változataként olvasandó, helyes. Az 1. betű TMK szerint ismeretlen, de a 77 (=Ly) vagy 78 (=F) archaikus változata lehet, és a görög φ betűvel megegyezik, ezért Vékony feltevése, hogy olvasata F, bizonyára

117a 117b

helyes; a többi jel helyesen kiolvasva megfelel a TMK jeleinek. Tartalmilag szintén helyes elképzelés, hogy az olvasztás folyamatára utaló ige mágikus alkalmazása lenne rajta, de érthetetlen, miért feltételes módban használja: felszólító (óhaj, parancs) vagy kijelentő (mágikus okból biztosra vett jövő) volna logikus (a feltételes módot védi:

Vékony 1999b). A valódi olvasat szerint az a sor kijelentő módban érthető, ám E/1.

személyben, az olvasztott érc megszemélyesített szava. (A folyik ige a régiségben in-kább iktelennek tűnik; ha azonban esetleg mégis volt ikes alakváltozata már a X. szá-zadban, E/3. személynek is érthető.) A b sor tartalma bizonytalanabb, összefüggése az a sorral kérdéses; csak feltevés, hogy a tégelynek a kohóban való helyes elhelyezésére utaló jelzés lehet.

118 KMR/SZR? G-05?

Csontlemez, Magyarózd-Kisasszonydűlő (Ozd, Románia – Marosszék).

Horváth István az 1950-es években szórványként találta koraközépkori cserépbog-rács-töredékek közt. Magántul., ismeretlen helyen (elpusztult?).

Íjlemez szarvasagancsból, méret: ? A lelőhely és hasonló csontlemezek alapján X. sz.

közepe–2. fele (Ferenczi).

2 vagy 3 jel vagy összetett jel belekarcolva, valószínűleg jobbról balra.

68 22’ ? vagy 68^37 01 Rajz: 118 (Ferenczi után).

Ferenczi 1989 = Ferenczi 2002, 55-58 (rajz: 5.t.). Ferenczi 1992, 59-60. Ferenczi 1997, 16, 21. kép (rajz). Mandics 2010, I 432-433.

Ferenczi: B^KSz vagy B^N^KSz.

118

A felirat értelmezésében csak Ferenczi eredeti rajzából tudunk kiindulni; amennyiben az pontos, első olvasata nem lehetetlen, a felirat állása és iránya mindenképpen meg-felel az általa meghatározottnak. A rajz alapján valószínűbbnek látszik azonban, hogy a jelsor két jelre bontandó, ligatúra nélkül, amelyek közül az első az általa meghatáro-zott, olvasata valószínűleg tényleg B, tipikus jelölőelem (vö. 116). Ez esetben azonban a jelsor biztosan nem a klasszikus TMK szerinti, a 2. jel megegyezik ugyan a 200 Ö jelével, de X. sz.-i feliratban fonetikai okokból bizonyosan nem lehetséges BÖ olvasat (az elvileg elképzelhető, vö. 116, bő szónak kétségtelenül beγ hangalakja volt). Isme-retes, hogy az Ö/Ü jelölés a TMK-ban a legvariábilisabb, az abc-kben (melyek a 22’

jelet nem tartalmazzák!) 6 részben rokon jel van az Ö számára, ezek egy része az Ü-vel felcserélődik. Okkal feltehető, hogy az Ö és Ü jele viszonylag későn vált szét. Nem ismerjük ezzel szemben a γ hang XIII. századra nyilván kihalt jelét, és nem lehetetlen, hogy a 22’ eredeti jelentése éppen ez volt (avagy γ²?), amely egyes változatokban a szóvégi γ²>ő hangfejlődés miatt fennmaradhatott az Ö variánsaként. Ez esetben a fel-irat olvasata: Bγ beγ ‘nemzetségfő’ (ti. háznépéhez tartozó tárgy).

119 KMR G-05?

Csont íjlemez, Békés-Povádzug (Békés m.).

Békés-Povádi Tangazdaság, Árpád-kori temető 45. sírjából, Trogmayer Ottó ásatása 1958, fegyveres, részleges lovastemetkezés. Ő.h. MMM ltsz. 59.1.444. A temető kora és ezen belül a sír mellékletei alapján X. sz. 2. fele. V.

Íj két vékonyra, tükörsimára csiszolt, lekerekített véglemeze (a 26,15 x 2,05 x 0,2, b 25,9 x 2,1 x 0,2), belső végén 1,4 cm hosszan irdalt. Ép; a a végén repedt, összera-gasztva. a az irdalástól 6,5 cm-re egy élesen vésett jelet tartalmaz (1,6 cm), b az irda-lástól 2 cm-re apró pontkör, majd két vékony, vízszintes rovátkolás

a ,6^20 b II

Fotó: 119a, 119b, rajz: 119c, 119d.

Trogmayer 1960/62, 16 (fotó: 17). Dienes 1962 (fotó: 16-17.t., rajz: 36a-b á.). Csal-lány 1972, 136-137 n. 2. Vékony 1987, 106-7. Vékony 2004, 110-111, 214-216. Erdé-lyi–Ráduly 2010, 48. Mandics 2010, II 514. Medgyesi 2015, 19-23.

Említés: Kiss–Bartha 1970, 246; Csallány 1971, 133; MRT 10, 1/75, 81-87; Ferenczi–

Ferenczi 1979, 14; Ferenczi 1989, 146; Szekeres 1995a, 149 (későavar jellegű, török nyelvű írásnak tartja); Ferenczi 2002, 56; Sándor 2014, 97.

Erdélyi–Ráduly: oq ‘lőj’. Vékony: ^uχ ‘lőj’. Dienes: tamga (feloldhatatlan). Valamennyi eddigi közlés csak az a jelet említi.

Tulajdonjegy/tamga lehet, helyes irányát a 120 alapján állapíthatjuk meg, eszerint pár-huzamtalan, a NR rovásokkal való összekapcsolása alaptalan. A b lemezen a pontkör csak díszítés, a két vékony rovátka talán munkajelzés, darabszám: “a 2. lemez”.

120 KMR G-05?

Csont íjlemez, Békés-Povádzug (Békés m.).

Békés-Povádi Tangazdaság, Árpád-kori temető 45. sírjából, Trogmayer Ottó ásatása 1958, fegyveres, részleges lovastemetkezés. Ő.h. MMM ltsz. 59.1.445. A temető kora és ezen belül a sír mellékletei alapján X. sz. 2. fele. V.

Íj vékonyra csiszolt, lekerekített markolati lemeze 16,3 x 2,8 x 0,3, ép. Két végén 5-5 cm hosszan hálósan, sűrűn irdalt. Jobboldalt egy bevésett jel (1,15 cm), a vésés iránya jól megállapítható fentről le, a függőleges szár végén a véső szerszám megszaladt és egy vékony, nem szándékos karcolásban folytatódik: iránya ennek alapján bizonyos.

119a 119c

119b

119d

,6^20

Fotó: 120a, rajz: 120b.

Trogmayer 1960/62, 16 (fotó: 17). Dienes 1962 (fotó: 16-17.t., rajz: 36a-b á.). Csallány 1972, 136-137 n. 2. Vékony 1987, 106-7. Er-délyi–Ráduly 2010, 48. Mandics 2010, II 514.

Vékony 2004, 110-111, 214-216.

Említés: Kiss–Bartha 1970, 246; Csallány 1971, 133; MRT 10, 1/75, 81-87; Ferenczi–

Ferenczi 1979, 14; Ferenczi 2002, 56; Sándor 2014, 97.

Erdélyi–Ráduly: oq ‘lőj’. Vékony: ^uχ ‘lőj’. Di-enes: tamga (feloldhatatlan).

Tulajdonjegy/tamga lehet, helyes irányban tartva párhuzamtalan (Csallány 1972 látszatra pontos orkhoni és kumarai párhuzamokat

mu-tat, azonban az íjcsont helyzete, rajta a jel el-helyezkedése alapján valószínű, hogy azokhoz képest fejjel lefele értelmezendő), a NR rová-sokkal való összekapcsolása alaptalan.

121 KMR G-05?

Csont íjlemez, Szeged-Algyő (Csongrád m.).

Kürti B. ásatásán került elő, 1973, Algyő 258.

kút 11. sír. Ő.h.: MFM ltsz. N.2012.4.21. V.

Csontmerevítésű íj középlemeze, kb. 14 x 3.

Ovális alakú, jobb oldalán rovátkolva, bal

ol-120b

120a

dalán a rovátkolás alig lehetett jelen, most teljesen lekopva. (Párdarabja ugyanabból a sírból azonos méretben, díszítetlen, mindkét oldalt rovátkolva.) Honfoglaláskor. A lemez középvonalától balra és jobbra ugyanaz a jel bevésve, baloldalt valamivel na-gyobb és pontosabb kivitelben (1,5 cm). A jobb oldali jel alatt két szabályos félkörből álló bekarcolás (az egyik egészen halvány, a másik, amely a jelet érinti, egészen éles és vékony), látnivalólag más eszközzel készült (esetleg más időben is). Ennek feltehető-leg nincs összefüggése a jelekkel, bár tudatos véset, de nincs okunk írásjelnek tekinte-ni. A bal oldali jel jobb oldalához egészen halványan 16’ alakú bekarcolás csatlakozik, ami viszont egykorúnak látszik.

→ ^16’ 

Fotó: 121a (Pápai Zoltán felvétele), 121b, rajz: 121c (Kürti után).

Kürti 1978/79, 340 (11. kép) [díszítésnek tartja]. Erdélyi–Ráduly 2010, 46. Mandics 2010, II 508.

Említés: Vékony 1987, 128; Vékony 2004, 110.

Vékony 1987: ð^äbgü. Vékony 2004: ð^äbu, Erdélyi: tulajdonjegy.

A jel betűként aligha olvasható, ligatúraként végképp nem, minden bizonnyal Erdé-lyi I. értékelése helyes, és a szerepe tulajdonjegy (tamga), azonban megválaszolatlan kérdés, miért szerepel két példányban, szimmetrikusan elhelyezve, és a bal oldali jel kiegészítőjének mi a szerepe.

122 KMR G-?

Csontlemez, Homokmégy-Halom (Bács-Kiskun m.).

Komáromy J. ásatásán került elő, 1952, 6. sír. Ő.h VKM ltsz. 66.1.1-4. Honfoglalás-kor.Tegez jobb merevítőlemeze, téglalap alakú lapos csont 16,0 x 3,1, két oldalán is töre-dékes, a felirat emiatt nem biztos, hogy teljes. (Két másik lemeztöredék is a

merevítés-121a

121c 121b

hez tartozott, 9 x 1,7 fedéllemez, levélcsokros dísszel; 8,9 x 1,8 bal oldallemez, dísz-telen.) Egy sorban legalább 10, jobbról balra futó, részben csonka és rongált, nehezen olvasható betű.

← ^III? 81 67 34? x9? 01 98 34 ◦ 06 51 ,24? + [- - -?]

Vékony G. olvasata szerint: 81 67 51var. x9 01 98 ,24 x9 81 51 01

Fotó: 122a (VKM felvétele), rajz: 122b.

Var. lec. 1. jel: a sor alsó részén, talán csonka. Legvalószínűbben tagolóelem(ek), eset-leg számjelzés, vagy 64.? 4. és 8. jel: a szokásosnál keskenyebb, hanyagul karcolt jel.

(Vasziljev szerint ,70’, esetleg ,13’? (a 4. esetében 68? 51?) 5. jel: esetleg hármas tagolóelem. 6. jel 13? 8. jel: a szokásosnál keskenyebb, hanyagul karcolt. 12. jel: töre-dékes, esetleg a 11. jellel ligatúra része, vagy esetleg 51 maradványa?

6. jel és 8. jel után sor alatt jelzés (tagolás?)

122a

122b

Dienes 1992. Dienes 1994. Dienes 1992a. Vékony 1992, 41. Vékony 1992b (fotó).

Vasziljev 1994 (rajz: 1. ábra). Fodor 1996, 312-313 (fotó: 3-4. kép). Tryjarski 2002/04, II 10-12 (lh. mint ‘Kalocsa’ megadva; rajz: XVI.t. 36). Vékony 2004, 49-59, 122-125.

Erdélyi–Ráduly 2010, 49. Mandics 2010, II 507, 512-514. Sándor 2014, 97-103.

Említés: Dienes 1972, 66; Ferenczi 1989; Vasziljev 1992; Erdélyi 1993, 34; Makkay 1994, 83, 155-156; Ráduly 1996; Horváth 1996, 127 (rajz: 7. kép); Györffy–Harmatta 1997, 153; Ferenczi 1997, 16; Ráduly 1998, 60; Erdélyi 1999, 44; Tubay 2015, 148;

Benkő 2014, 313; Benkő 2014a, 67; Sándor 2014a, 573; Róna-Tas 2017, 14.

Vasziljev: +++ : qaγanïmqa : +++ ‘kagánomnak’, Vékony: N^uQLG¹ SGDG¹N BS

on^oql^ïg s^aγd^ag^ïn b^as ’tíznyilas tegezzel győzz’, Tryjarsky: qaganim ’kagánomnak’.

Vasziljev és Tryjarsky olvasata csak a sor közepén álló jeleket (Vasziljev szerint : ta-golók közt) oldja fel; a kezdő és záró karakterekre nincs javaslatuk. Vékony olvasata kb. helyes betűeloszláson alapul, de valószínűleg több jelet a valós alakjától eltérő formában értelmez. A felirat többségében NR típusú jegyekkel készült, de több jel nem illik a tipikus NR jelsorba: x9 (talán tagolójel vagy számjel?), 51 (bár ennek használata felvetődik, ld. 064b, 067, 069?, 070, esetleg ligatúra része: 058, 074a, 086), ,24 (pontatlan olvasat? esetleg 01?). A NR-tól idegen jelek inkább keleti, türk jellegű ABC-be illenek, s a NR-ba alakilag beillő jelek sem idegenek attól (a 98 hasz-nálata első látásra feltűnő egyezés a NR-sal, azonban ennek is olyan alakváltozata jelenik meg, ami inkább keletre mutat). Ezért biztosra vehető, hogy nem a TMK sze-rint olvasandó, a NR szesze-rinti olvasat nem zárható ki, de valószínűbb egy keleti, türk típusú írás szerinti értelmezés.

Éppen a használt írásforma miatt a felirat jelentősége igen nagy. A honfoglaláskori feliratok közül ez az egyetlen hosszabb, amelyen várható, hogy az írástípus (és remél-hetőleg a nyelv) egyértelműen meghatározható. A rövid feliratok közül 117, 123, 124 jelkészlete valószínűsíthetően a TMK elődje (ezek mind köznépi eredetűnek tűnnek!), a klasszikus honfoglaló körbe tartozó 119, 120, 121 viszont, amennyiben írásnak és nem tamgának tekintjük, ezzel nem mutat rokonságot; 116 és 118 esetében az 1, illetve 3 betűs irat nem ad lehetőséget egyértelmű döntésre: úgy a TMK korai variánsának, mint egy keleti típusú rovásnak tökéletesen megfelel. Feltűnő, hogy az egyetlen hosz-szabb felirat viszont nem TMK típusú, valószínűleg keleti, és úgy tűnik, ezzel eltér a köznépi feliratoktól, amelyek időben visszafelé a jánoshidai típusú AR-sal, előre a TMK szerinti SZR-sal állnak kapcsolatban. Természetesen csak jóval nagyobb lelet-anyag ismeretében lehet majd hitelesen véleményt alkotni, de (amennyiben a külön-böző írás különkülön-böző nyelvet is takar, illetve amennyiben az eddigi olvasatok valame-lyike helyes) az adatok megfelelni látszanak a honfoglalók kétnyelvű voltáról vallott nézeteknek, és nem cáfolják azt az elképzelést sem, hogy a honfoglaló köznép nyelve a későavarkortól kontinuusan jelen van a Kárpát-medencében.

123 KMR E-?

Cserépedény töredéke, Torja-Kecskegödör (Turia, Románia – Kézdiszék).

Coroi Artúr felszínen találta. Ő.h. SzNM? (Nem azonosítható.)

Barna korongolt bordázott nyakú edény oldaltöredéke, méret: ? Nyaki részén ége-tés előtt bekarcolt jelek (2,0-3,0), valószínűleg jobbról balra haladási iránnyal. Az edénytípus alapján XI. sz?

Ráduly észlelete szerint az edényen három utólag bekarcolt jel is van (31, a sor alatt 01, 02). Alaki egyszerűségük miatt ezek mindegyike keletkezhetett véletlenül.

← [- - -]+ 39 01 81 [- - -]

1. jel 31 alakú, de csonka.

A TMK 172/173-hoz hasonló változatának tűnik.

Fotó: 123a, rajz: 123b (Székely Z. nyomán)

Székely 1996 (fotó, rajz: 1. 3. kép). Ráduly 2004, 8-10 (= Erdély legkorábbi székely (magyar) rovásírása. Hazanéző 10/1, 1999, 14-15). Erdélyi–Ráduly 2010, 105 (rajz).

Mandics 2010, III 54 (rajz). Ráduly 2011, 12-14 (= Még egyszer a torjai rovásemlék-ről. NÚ 55/124, 2003. V. 31. 4; rajz). Említés: Ferenczi–Ferenczi 2006, 118.

Ráduly: K^ászo^n vagy K^ászo(n). Ferenczi–Ferenczi: nyelve kétes.

A pusztán rajzból ismert tárgyról határozott véleményt nem lehet alkotni. Feltehetőleg valóban rovásírásos feliratot tartalmazott, de a 01 és 81 jelek olyan általánosak, hogy ezek alapján az írás típusát és nyelvét nem lehet meghatározni; a 39 jel a TMK szerint nem ismert, de korai SZR-ban a legtöbb kutató feltételezi létét; illik azonban keleti ro-vásírásokba is. Ráadásul nem tudjuk megállapítani, teljes-e vagy töredék. Amennyiben

123a 123b

teljes, Ráduly olvasata esetleg lehet reális – problémás annyiban, hogy 39 semmiképp nem K¹ értékű, hanem K² variáns vagy valamilyen K³; mindazáltal a K¹/K² használati szabályok a TMK fejlődéstörténete során változhattak –, de nem szükségszerűen.

124 KMR/SZR? E-05

Orsógomb, Újkígyós (Békés m.).

Harangozó Imre találta, pontos lh. ismeretlen (Erdélyi–Ráduly: ‘beszámolt róla Békési Pál Békéscsabáról, a Duna TV közvetítette Csongrádról, 2008’). Ő.h. ismeretlen.

Agyag orsógomb, méret: ? Egy írásjel rajta, valószínűleg tulajdonjegy funkcióban.

Kora: ? (valószínűleg honfoglaláskori).

Rajz: 124 (Erdélyi után).

Erdélyi–Ráduly 2010, 48 (rajz). Mandics 2010, II 361 (fotó).

Erdélyi: emp ligatúra. Alakilag megegyezik a TMK Mb jelé-vel, azonban mivel figurális jel, nem vehető biztosra, hogy ugyanúgy olvasandó, lehet, hogy képként értelmezendő.

ALIENA (MÁS ÍRÁSRENDSZERŰ VAGY MÁSHONNAN SZÁRMAZÓ EMLÉKEK)

*125a–b Gör H-01a

Feszület, Nagymácséd (Vel’ká Mača, Szlovákia – Pozsony vm.)

Mellkereszt, IX–X. sz.; nem rovásírásos felirat van rajta, hanem a megfeszített Krisz-tus felett görög betűk: (Ἰ)η(σοῦ)ς X(ριστό)ς [a hiányos vagy hiperkorrekt írásmóddal vö. SEG 39, 656, TAM V, 561], vagy esetleg (a tárgy korai mivolta miatt kis valószínű-séggel) ócirill betűkkel И(иcy)c X(pиcтo)c ‘Jézus Krisztus’.

Varga 2005 tévesen mint rovásírásos emléket mutatja be; idézi Mandics 2010, II 576.

Hasonló a helyzet a Mandics 2010, II 527 idézte IX. századi mellkereszttel, amelyen Koricsánszky Attila vélt rovásfeliratot látni; a kereszten valójában Szűzanya-ábrázolás látható, felette görög betűkkel M(ήτη)ρ θ(εο)ῦ ‘Isten anyja’.

*126 Lat H-?

Vaslándzsa, ismeretlen lh.

1903-ban került múzeumba, ő.h. DMM, ltsz. III 445/OPM. Alakilag X. sz. 1. feli lán-dzsákhoz áll közel (Petersen K típus), de kissé tágabban is értelmezhető, IX–X. sz.

124

126a

126b

126c

126d

(Haramza Márk meghatározása), a felira-tok maiuscularis írásstílusa ennek nem mond ellent. (Nevizánszky: párhuzamai alapján XIV–XV. sz., biztosan téves!) V.

Kovácsoltvas lándzsahegy 49,5 x 6,7 x 3,2 (köpű átm.), a köpűn négy lapos felület ki-alakítva, amelyekben 1-1 bronzlapból be-rakás (3 ép, 1 csonka), a 5,0 x 0,8 b 5,3 x 0,8 c 4,7 x 0,8 d (2,9) x 0,75 (eredetileg 4,7 volt). A két szembenálló oldalon lévő 2-2 lapon ugyanaz a jelsor erősen variált díszí-tésekkel, balról jobbra haladva 4+6 élesen vésett jel. Az utolsó jel eredetileg ugyan-az, de 3 lemezen növényi ornamenssé ala-kul (eredetileg minden bizonnyal ugyanaz volt, mint a 4. lemezen).

→MA←N→E / ←N→ABIRE / ←N→A-ME / [←N→]A.BIRE

Fotó: 126a, 126b, 126c, 126d, rajz: 126e.

Nevizánszky 1978 (szöveget nem közöl). Tok 1982/83. Vékony 1987, 17 n. 11. Fried-rich 2007. Erdélyi–Ráduly 2010, 115 [germán rúna]. Mandics 2010, II 578-579.

Nevizánszky, Tok, Erdélyi–Ráduly nem ad feloldást, Friedrich feloldása teljesen ér-téktelen. Vékony: latin mintájú írásutánzat.

A felirat bizonyosan nem germán rúna (Erdélyit az téveszthette meg, hogy a szóvégi E-kalligráfia a 2. lemezen K^G rúnákra hasonlít, így a jellegzetes [fuþa]rkg abc-fel-iratkezdetre hasonlít a szöveg), azonban nem is rovásírás, hanem értelmetlen (mági-kus?) stilizált latin betűs felirat. A N betű mindenütt fordított állású, két esetben egy függőleges többletvonással is díszítve; az A kétféle formában jelentkezik (felső sze-riffel és törtvonalú kereszthastával).

FALSA (TÉVESEN FELIRATOSNAK TARTOTT TÁRGYAK, HAMISÍTVÁNYOK)

*127

Ezüst tarsolylemez, Tiszabezdéd (Szabolcs-Szatmár-Bereg m.). Ő.h. MNM ltsz.

86.1896. Vidovich László és Tompos Endre ásatása, 1896, VIII. sír. Honfoglaláskor. V.

A tarsolylemez állítólagos feliratát említi: Györffy–Harmatta 1997, 153 (Erdélyi

Ist-126e

ván és Simon László megfigyelésére hivatkozva); Erdélyi–Ráduly 2010, 115 (Har-matta rovásírást figyelt meg rajta, de Erdélyi I. és Simon L. nem láttak semmi felira-tot);¹ Mandics 2010, II 530. Az irodalom nagy többsége rovásírást helyesen nem említ (válogatva): Jósa 1896, 398-399 (rajz); Hampel 1900, 602-603 (XLII. rajz); Hampel 1905, II 518, III 360-361. t.; Fettich 1937, 44-72; Fodor 1996, 182-184.

Harmatta: ČK²Q¹ïL¹D²MUMγ¹ čök qïlidim umuγ ‘könyörülj, nyújts, Uram, reményt!’

A tarsolylemezen nincs rovásírásos felirat. A díszítés között egészen felszínes karcolá-sok kivehetők: a bal oldali palmetta bal szirmán függőlegesen (véletlen sérülés lehet), az alatta levő díszen (a fő tömbjét belülről nagyjából kitöltő háromszög, valószínűleg a lemez tervezésekor alkalmazott segédvonalak), a központi palmetta bal csészelevelén vízszintesen (bizonyosan véletlen sérülés). Harmatta J. ezek valamelyikét alaptalanul tekintette rovásjelnek.

3.2. A „rovásírásos gyűrűk” köre

Az ún. „rovásírásos gyűrűk” az Árpád-kori Magyarország jellemző tárgyai, melyeket szinte kizárólagosan magyar köznépi temetőkből ismerünk. Ez a gyűrűk feliratának ol-vasása szempontjából nem döntő jelentőségű: a gyűrűn használt nyelv nem feltétlenül volt értett nyelv a tulajdonosa számára. Ritkán Magyarország területén kívül is elő-kerülnek, nyilván emléktárgyként külföldre víve (rendszeres kereskedelmükről nem lehet szó a csekély mennyiség miatt): így Szőke–Vándor 1987, 72 n. 20-21 Lengyel-országban (Masłowice, illetve Poznań), n. 22, 23 MorvaLengyel-országban (Horní Dunajovice [XII. sz. 1. fele], Holubice [XI. sz. 2. fele] – NB. Ivančicétől mindkét hely kevesebb, mint 30 km-re van). Eddigi tudásunk szerint a XI. századba – XII. század első felébe sorolandók.

Összességében az ún. „rovásírásos gyűrűk” (RGy) egy korszak jellemző kulturális vonásaként tartalmaznak vésett jeleket, azok azonban nem egyformán értékelendők.

Egy részükön felvethető, hogy a jelek szöveget alkotnak (tehát szűkebb értelemben vett írás), de nem bizonyítható, legvalószínűbb ez a 128 gyűrűn (melyet Harmatta J.

a többitől külön kezelt, korábbinak tekintett; ez tévedés, ha jelentős időbeli különb-ségként értelmezzük, de nagyjából ugyanabban a korszakban a 128, illetve számunkra nem ismert hasonlók valószínűleg mintául szolgáltak a típus számára).

1 Erdélyi különösen határozottan fogalmaz: “A lemezt annakidején tanulmányozva, sem magunk, sem pedig Simon László nem vettünk észre ilyesmit”. Viszont Harmatta is egyértelműen állítja, hogy Erdélyi hívta fel a figyelmét a feliratra. Már csak kutatástörténeti szempontból is érdekes volna kideríteni, melyik szerző volt a téves azonosítás forrása... A kérdést nehezíti, hogy Harmatta tanulmányában Erdélyit és Simont nem idézi azonosítható módon, publikáció alapján, hasonlóképpen Erdélyi tanulmányában Harmattát nem idézi azono-sítható módon.

A gyűrűk formailag és a rajtuk használt karakterek típusai alapján is egyes, egymástól csak részben elkülönülő csoportokra oszthatók. A gyűrűk többségén a jelek különálló keretekbe oszlanak szét (1 keretben 1 vagy 2 jel), s ezeknek megfelelően a gyűrűtest maga poligonális. Viszonylag kevés gyűrűn következnek egymás után folyamatosan, keret nélkül (kerek gyűrűtesten) a jelek; ezek közt van egy-két pecsétgyűrű, amelyen a jelek a pecsétlőn vannak. A hiteles körülmények közt, ásatásról előkerült gyűrűk mindegyike női gyűrű, ezzel szemben legalább két pecsétgyűrű (mint egyébként már a műfajból valószínű) mérete alapján férfigyűrű lehet.

A karakterek közül a teljesen általánosan használt jelek, illetve azok, amelyek latin be-tűs és különféle rovásírásos rendszerekben egyaránt használatosak, a gyűrűk elkülöní-tésére nem alkalmasak; és arra sem, hogy meghatározzuk: valódi írás van-e rajtuk. 12-13 ilyen alapjel variációi meglehetősen gyakran jelentkeznek. Ezzel szemben vannak

In document A Kárpát-medencei rovásírásos (Pldal 168-0)