[Nagykőrös, 1853. január 18. II. levél.]
Felbontám a boritékot, édes Miskám, hogy később vett ,,codicíllusodra” is mondjak valamit. Én már láttam a Délíbáb-nak három számát. Jókai már a programmban kimondta, mit akar. „Senki sem olly erős közülünk, ugymond, hogy az írodal-mat egymaga fentarthassa és senki sem olly gyenge, hogy nél-külözni lehessen, vagy hogy hasznos.szolgálatot ne tehessen”
(a szavak nem jutnak eszembe, de az értelem körülbelül ez).
Igy tehát nincs miért megütköznöd a társaságon, mellyben fel-vezettetél a D. közönsége elébe. Különben az a vers nem épen rosz, s annyit feltehetünk Jókairól, hogy a roszat talán nem is adná. Egyébiránt a Hölgyfutártól nem annyira, vagy nem csu-pán a Tótok, hanem azon mindenfele barbar népek elől retirál-tunk, kik ott a Gleichberechtigung elvét nagyon is képviselik.
A mi illeti T. Kálmánt, Vadrózsáiban van egynéhány, a mi vad-rózsának megjárj a: de olvastad-e Kinizsijét? Én olvastam. Itt egy kis mutatvány:
Midőn a vén anyjuk annyi kincset látott;
Képzelhetni minő fura képet vágott!
Két garas formában nyitva maradt szája . . Gyomrában kóválygott a sok jézus! Márja !
ez a vén anyjuk egy tisztes nő, Kinizsi édes anyja! Ex ungue leoneml Vagy ez a hely:
M.ínt mikor egyetlen isten áldta völgybe A forrásviz három oldalról ömlik le:
25 A három jó lélek könye akkép szakadt . . nem tudom, eınlékszel-e Toldiban:
Mint mikor két hegyről összefoly a patak, A kétféle könyek egybeszakadtanak . . .”
Annyira meglopta Toldit, hogy kis Julcsám is ráismert a 50 lopott helyekre: ,,apám! ez innen s innen van !” Nem csak az első Toldit kopírozta pedig, hanem a másodikat is, a mutatványt, mi a (Foe[nixben]) Phoenixben kijött.
Hanem azért ő nagy költő, szép leányok jutalmazzák, maga is szép fiú. _
55 Mind ezekből az a tanulság, hogy írjunk biz azt, ne levelet Jókainak, hanem verseket lapjába, soha se törődjünk a mel-lettünk feltünő óıiásokkal, ne irigyeljilk babérjaikat, hadd nő-jenek pálmavá. . vagy gombává, mindegy, mi pedig marad-junk azok, a mik vagyunk, írmarad-junk gonddal, írmarad-junk szerényen, 45 elbizottság nélkül, s ha zsenik nem vagyunk, írjunk mint
Iiorácz
Operosa, parvi, (azaz: nos parví) Carmina
A méltánylás nem marad el, vagy ha késik is, előbb utóbb 45 meg fog jőni; ha pedig a közönség ízlését e mostani ficzkándo-zások végkép elronthatják, akkor ne busuljunk rajta, egy olly közönség tapsa nem ér egy dorombot.
Signatum Nagy Kőrös, ut supra.
btod A János 448.
TISZA DOMOKOS_ARANYNAK
Pest Január 18-ka 1853.
Édes Aranybácsi!
Régolta vádolnak engem, hogy a pénzt hiába valóságokért kidobálom, hogy egy kis kabátra, egy kis csizmára, alig marad, és én régólta védem magam é vád ellen, s menteném ha millió-153
5
10
15
20
25
30
kat költenék légi utakra, mivel a tudósok bebizonyíták, hogy a levegő, mit sem nem látunk, sem nem hallunk, se nem szagolıınk, valami ; - de most már végem van, e vád igazzá vált, olyanra adtam pénzt, a mit ugyan láthatunk, hallhatunk, új korában szagolhatunk, csak egy huszast adtam érte, még is pazarlás, mert az semmi, absolute semmi ! Ezen prológot minek csináltam volna, mint Tóth Kálmán Kinizsiének! Kín-is-a! A májestás benne ostobasággá, a naivitás mosdatlansággá, a népiesség pi-maszsággá fajult. _ No de elég majd még cikk lesz belőle, bele szeretek s Kőrös helyett Pákhoz küldöm. A Pákh lapja igazán érdekes, és még később! Roppant csatáknak leszünk tanúi, Hencidától Bonczidáig folyand a fekete lé, a tinta.
Bár csak minél több versem volna „írói tekintély' ' elibe való, de miolta így el vagyok foglalva, minden ízem többnyire tiszta próza mint hajdan Vojtina Gáspáré. Verseimből a Betegágybam csak in fictione értessék, teljes egészségnek örülök.
Télen 1
Kandallóm kialudt. Körültem csend vagyon, Csak néha nyargal el s beszól az ormi szél.
Lehullott a levél, mező s fák kopaszon Madár nem énekel, némán dereng a tél.
Fej em keblemre csüng, a zúgó szél eláll Lelkem él még csupán, és messzi röppen el S egy percre míg időz tavasz, nyár álminál Halál álom lepel természet és kebel.
Beteg ágybcm2
Most szakadj meg, óh most életemnek Könnyben annyit ázott fonala, Jobb ily percet öltők sem teremnek !
Boldog lettem, véle, általa.
35 Kárhozat volt ígéző szemében Üdvezűlés reszkető ölén, És felejtés az öröm percében,
Kéjsohajtól rezgő kebelén 1"* AJ. kritikáját e versekről ld. 157. 1.
Oly kicsiny volt szívem míg szaggatták 40 Bús gond férgi, s balsors üldözött.
Most oly nagy, hogy az egész menyország Angyalostól bele költözött.
Most szakadj meg óh most, életemnek Mátkacsókban ázó fonala!
45 Hogy ez éj re a rózsás egeknek Derüljön fel örök hajnala
Mily szép kép volt ! mért is ébredék fel ! Hogy itt nyögjek árván, betegen.
Szép hazug kép ! melyet lázi hévvel 50 Össze rakott (bűvölt) ingó képzetem.
Szakadj meg hát rideg életemnek, Vég könyemmel ázó fonala;
Nap s hét új új csalódás teremnek Szakadj meg hát érte, általa.
szerint. Az ég áldja meg! (őket is).
55 Lássuk hát die letzten Kinder meiner Lcmne Kotzebue szerető tanítványa Tisza Domokos.
[Címzés :]
Arany jános Professor Urnak
449.
KOVÁCS JÁNOS-ARANYNAK
N. Kőrös
Pest 19/I 1853.
Barátom !
Hogy be nem jöhettél, azt is sajnáltuk, de még inkább az akadályt, kedves nöd betegségét, kinek szivemböl kivánok jobb egészséget. Egyébiránt reményljük, hogy mihelyt teheted, meg;
5 látogatod Pestet, ha mindjárt a farsangra nem jöhetnél is be-hiszen te Kőrösön is tánczolhatsz annyit, mint én Pesten.
Biztasd neki Jánosit is, hogy ha bejön, látogasson meg. Én ugyan az ö szakállát nem nagyon sajnállom, söt szükségesnek
Iss
is tartottam, hogy egy kissé simittassék meg: már most csak 1° házasodnia kell, - különben is másként alig ha kerül mosta-nában a dolog esketésre -, s akkor osztán készen lesz a fried-fertiger contribuent.
Kedves Nődet, mint szinte az én tisztelt barátimat kö-szöntsd nevemben, s én maradok
15 barátod
K. János.
4-50.
ARANY_TISZA DOMOKOSNAK
Nagy-Kőrös, januar 20. 1853 Édes Domokos,
Ma vettem becses sorait, ma válaszolok, nehogy ismét .,napok jőjenek, napok menjenek" a húzás halasztásban. Kini-zsit helyesen bírálta meg: az jobbat nem érdemel. Rosz könyv-5 ről szokás mondani: a mi benne jó, az nem eredeti, s a mi eredeti, az rosz. De itt, a mi lopva van, az is rosz, el van rontva, mint tolvaj összekalapálja a rablott ékszert, hogy gazdája rá ne is-ınerjen. Azért nem is mondom, hogy ez vagy amaz kép, helyzet, fordulat stb nem övé; övé, övé, övé, senki másé. Igaz, hogy első 10 éneke hasonlít Toldi első énekéhez ; amannak első sorai a János vitéz kezdő soraihoz; második éneke a Daliás idők első éneké-hez, egyes képei, szólásai szinte hatalmas reministentiára mu-tatnak, például, hogy a sok közűl egyet említsek:
Mint mikor egyetlen isten áldta völgybe 15 A forrásviz három oldalról ömlik le;
A három jó lélek könye akkép szakadt . stb.
ez kissé hasonlít a Toldi bucsújához anyjától:
,,Mint mikor két hegyről összefoly a patak A két féle könyek egybe szakadtanak“
20 No de az nem baj, itt három patakról van szó: tehát az erede-tiség megvan.
Nem hibáznék, ki azt mondaná, hogy a mottójától fogva végig csupa plagium; mert a mottója is szakasztott mása a Szuhay Matyiénak: terem az ember mint á háti bőr; a végsorok-25 ban pedig: ,,fia, leánya nem maradt, de fennmaradt dicsősége"
ez is olly formán megy, mint a Toldi berekesztése.
Hát még a mese milly remekül van egybeszerkesztve!
Az a kár, hogy Kinizsinek születésén nem kezdte s úgy nem vitte haláláig. Akkor még kerekebb lenne eposza.
No de elég erre - vagy tán sok is, ennyi papírt veszte-getni. Térjünk ad propositum.
Télen,`1 költői alapja elég jó, de kidolgozása nem. Nagy baja volt az l betűvel, rímet csinál, a hol nem szükséges is; a mi pedig bántja a fület. Nyargal el s beszól a szél azután ,,Lehullott a levél (rím) ; madár nem énekel, dereng a tél; a zúgó szél el áll ,' lelkem él, röppen el.
Halál álom lepel Természet és kebel.
Ezenkívül a zúgó szél eláll nem jó helyre van beszúrva, a ,,fejem keblemre csüng“ és „Lelkem él" közé.
Beteg ágyban? minden tekintetben jobb az elsőnél, bár t és k ebben is sok van. A képek közül nem szeretem a hőnybeız és csókban ázott fonalt: egy szál (valóságos) cérnát képzelek.
könyben, vagy nyálban megáztatva, s ez olly kicsinyesf Az életfonált abstracte már tudjuk képzelni, a nélkül hogy a cérna eszünkbe jutna, de ha megáztatjnk, akkor már csakugyan ken-dert kell képzelnünk.
Lám így aggatózom én, édes Domokos ; így keresek lıa nem is a kákán, legalább a cérnán göcsöt; de abból nem az következik, hogy elkedvetlenedjék, hanem kerűlni tanulja egy-felől Scyllát, másegy-felől Charybdist.
Kovács Bácsinak ez úttal nem írok: köszöntse nevemben és ölelje. Pedig írnom kellene: kérésem van hozzá. A kérés abból áll, hogy sétái alkalmával ejtené utjában a jóféle antiquariuso-kat s kémlelné ki, miféle grapsák lennének ott (nem felette drágán) megszerezhetők. Figyelmét egyelőre e könyvekre ter-jesztené ki:
Schwanátner: Scriptores rerum Hungaricarum veteres ac genuini. (Különös tekintettel azon kötetre, hol a lláagister Thu-róczy krónikája foglaltatik). Bécs 1768 - (vagy más kiadás is) Enálicher: Monumenta Arpadiana (ez hihetően még könyv-kereskedésben is megkapható, mert nem régi kiadás.)
Podhrádczky: Cronicon Budense (1838) és Kézai Simon (1838) Buda vagy ha Podhrádczky nem volna akkor:
Horányi: Simonis de Kéza. Cronicon hungaricum
1782.
1"” Ld. e kötetben 154-155. 1.
157
S legyen szíves megírni, mit talál mit nem ezek közül, mi az ára, vagy ha nem felette borsos, ki is fizetni s elküldeni, én köszönettel eleget fogok tenni.
7" Isten vele, édes Domokos!
barátja Arany János [Címzés:]
Tisza Domokosnak szeretettel.
Pest.
Nádor utca 11-k szám 2-k emelet.
451.