138
Arany mint tanár.
A ran y t nem belső hajlam a vitte a tanári pályára. Alig foglalta el állását, m indjárt, m ár az első évben panaszkodik sógorához s b a rá ta ihoz Írott leveleiben, hogy érzi, hogy e pálya nem neki való. S ha igy igazi belső kedv nél
kül is a tanításban olyan eredm ényt ért el, hogy aligha volt nála valaha sikeresebb ta n á r : ezt a ta n ítá sra való kiváló ráterm ettsége, a hosszas tapasztalás folytán szerzett gyakorlati ügyessége és páratlan lelkiism eretessége okozta. Kilencz évi ta n ársá g a alatt — ha csak b eteg ség e nem g áto lta a tanításban — egyetlen órát sem m u
lasztott. Pesti, vagy vidéki b arátait m indig é r
tesítette, hogy a leczkerend szerint mikor van szabad napja, vagy legalább félnapja, hogy akkor jöjjenek hozzá, s ha mégis m egesett, hogy oly napon volt vendége, a m ikor el volt fog
lalva, mikor eljött a tan ítás ideje, bocsánatot k ért vendegétől, s m ent kötelességét teljesíteni.
A tan itás sikerét előm ozdította az a csak
nem h a tártalan tisztelet, a mivel tanítványai itá n ta viseltettek, Az első év kivételével csak is a felsőbb osztályokban tanított, a m elyekben
ARANY MINT TANAR. 139
a fejlettebb növendékek legnagyobb része fel tu d ta fogni és m éltányolni azt a szerencsét, hogy a haza első költőjének lehetnek tanítványai. Az ő tanórái alatt igazán hallgattak a hallgatók, mio- a többi ta n á rn a k s közöttük a kölönbeno nagyon kedvelt M entovichnak is többször volt alkalm a panaszkodni a növendékek figyelm et
lensége, vagy épen n y u gtalansága m iatt.
H a A rany órája következett valam elyik osztály
ban m ár az előző óraközben elm aradt a külön
ben m egszokott pajkosság, hanczúrozás, példás rendben és csenben v árta az osztály a szeretett ta n á r b elép tét s m ég inkább ó v ak o d o tt a ta n í
tá st bármi csekély rendetlenkedéssel m egzavarni.
H a mégis m eg tö rtén t, hogy valam elyik a há- tulsó padban zörgött, vagy nem figyelt, elég volt A ran y n ak a tanári asztal mellől felállani s az illetőre, vagy csak az illető felé nézni, hogy azonnal ab b a hagyja a re n d e tle n k e d é st Alig egy p ár eset volt egész tanári pályája alatt, hogy valakit viselete m iatt meg kellett d orgálnia.
Egyszer az ötödik osztályban annyira belem e
rült a m agyarázatba, hogy nem vette észre, hogy az óra m ár régen eltelt, sőt a negyed is v é g é hez közeledett. E k k o r egyik fiú, ki az osztály leghátulján ült, a lábával dobolni kezdett. A rany m eghallotta, de csak ennyit m o n d o tt: «Mit dö*
140 ARANY MINT TANÁR.
h ö rö g n ek önök, mint a lovak az istállóban» s ezzel kiment. Az osztály annyira szivére vette e m egrovást, hogy m aga büntette m eg a m agáról elfelejtkezett tanulót. E gy másik eset szintén az V. osztályban tö rtén t 1855-ben. Volt ekkor ebben az osztályban egy vásott czeglédi fiú, a ki egy köves gyűrűt h o rd o tt újján, s egy szép délután midőn a nap b esü tö tt a tanterem ablakán, a gyűrűt úgy irányozta, hogy a köve által vissza
vert su g arak a szokása szerint egy helyben álló és nyugodtan m agyarázó költő szem ébe estek.
A költő, először azt gondolva, hogy talán az ablakból visszavert su g arak ju to tta k szem ébe, félre k ap ta fejét, de midőn a fiú m ásodszor is úgy irányozta gyűrűje kövét, észre vette a t e t
test. Felé fordult, végig nézte, s csak ez eg y et
len szót m ondta neki «Pimasz». Azzal m egfor
dult és ki m ent a terem ből. N agy lett az osz
tály h a ra g ja a tettes ellen, ki igy m egharagi- to tta A ranyt, nem is m arad h ato tt m eg K örösön, társai elüldözték m aguk közül, s pusztulnia kel
lett innen.
A tanítványok tiszteletét csak m ég inkább fokozta az a nagy szerénység, a mit A rany m in
d ég tanúsított. Az irodalom történelem ben soha m agával s a m aga müveivel nem foglalkozott, ha valam ely műfaj fejtegetésekor a saját mű
ARANY MINT TANÁR. 141
veiből kellett példát felhozni, m indég hozzátette m integy m entegetőzve »nem azért, hogy én Ír
tam «. Nem tiltotta ugyan meg, de láthatólag feszélyezte, ha a szavaló órákon valaki az ö mü
vét szavalta, úgy hogy tanítványai ezt észre vé- vén, lehetőleg elkerülték. Ha valam elyik ta n ít
ványa hivatkozott felelés közben az ö műveire^
rendesen félbeszakította, és ezt m ondta «hagy
ják ezt barátom , nem szorulunk ilyen gyarló példákra, hiszen hála Istennek, ezeknél sokkal szebbeket találunk kiváló költőinknél». M ég ha az iskolán kivtil érintkezett is valam elyik t a nítványával, a ki term észetesen igyekezett iránta a legnagyobb tiszteletet kifejezni: ekkor is le
hetőleg elhárította ennek külső jeleit m ag átó l.
Agai beszéli, hogy m ikor legelőször találkozott A ranynyal, egy sáros őszi délután az épülő v a sút felé több diák pajtásával együtt épen szembe jö ttek vele. N agyszárú csizmáik lévén, készség
gel kitértek, s félre állva a sárb a szabadon h agyták a középütt lévő s m ár kissé m egszik
k a d t keskeny gyalog utat. A rany azonban nem fogadta el, hanem féllábbal ö is ugyancsak bele tap o so tt a hig keverékbe. N yájasan m egköszönte hogy félre álltak előtte, s m osolyogva igy s z ó lt:
»Lássák, milyen fura dolog az az udvariasság, oldalt sárba-hóba térünk ki egym ásnak, a jó
142 ARANY MINT TANÁR.
út mégis csak használatlan m arad a középen.«
— Előadási m ódja minden czikornya nélkül egy
szerű. de tartalm asság a és egyénisége varázsa m iatt ügyeim et lekötő volt. H alk hangon, kissé v o n tato ttan s fejét lesütve beszélt. D e midőn C sokonayt, majd V örösm artyt s utána Petőfi S án do rt tárg y alta tanítványai előtt, egész bele m e
leg ed ett az előadásba, apró fekete szeme erős tüzet szórt, halovány b arn a arcza kigyult, úgy
szólván szürke han g ja színesre, az az csengőre vált s tanítványait úgy elragadta, hogy azok könnyeztek.
R endesen komoly volt a katheclrán, de kivált az első években sokszor föl-föl csillámlott előadásközben is hum ora, sőt egy párszor vidám kaczajra is fakadt. M ikor T om pának »Az én lakásom « <pzimü verse m egjelent, A rany bevitte m agával a VIII-ik osztályba s ott felolvastatta s az általános derültségben ö is egész hangos nevetéssel vett részt.
A másik esetet A gai Adolf beszéli el.
E g)' időben elterjedt a tanulóság körében 'a z a hir, hogy az igazgató ki fogja adni ren deletbe, hogy ezentúl a tan u ló k n ak nem szabad p ö rg e kalapot viselni, hanem a m esterlegények- től m egkülönböztetésül czilindert kell hordaniok.
Ez annyival inkább hitelre talált, m ert tudom
á-ARANY MINT TANÁR. 143
sukra esett, hogy kevéssel előbb egy felsőbb rendelet m é^ a tan áro k szakái viselését is sza*
bályozta. Volt ekkor a fiatalság között két bo
londosán vig fiú : Bállá Zoltán (később Zádor néven színész) és N agy Sándor. Ezek fölhajszol
ták a várost rossz köcsögkalapokért, s egy jó csomót össze is szedtek s vállalkozóbb p ajtása
ikkal eg y ü tt fejükre téve abban járk áltak a vá
rosban nem kis feltűnést keltve. M ásnap reggel az iskolába is köcsög kalapokkal jöttek a fiúk, s a különféle alakú, kopottnál-kopottabb ócskasá
g o k a t a kath ed ra m ellett egym ás fölé rakták, s a jó k o ra m agasságú, m eglehetős in g a ta g ősz lop tetejébe m ég egy piczi nemzeti zászlót is tűztek papirosból. Első órája A ranynak volt. A mint belépett a terem be — m inthogy kissé -rö
vid látó volt — nem ösm erte föl azonnal a k ü lönös alkotm ányt. Közelebb lépett teh át s m eg
ak arta tap o g atn i, de ebben a pillanatban dü
börögve, koppanva om lott szét az oszlop. Az ifjúság elfojtott derültsége erre visszatarthatat- lanul kitört, de A rany nem vette rossz néven, sőt m aga is jó izü kaczajra fakadt.
T ö b b Ízben alig látták kaczagni A ranyt tanítványai. D erültsége m áskor legfeljebb csen
des m osolyban nyilvánult, a mit csak nagy fe
kete bajúszának rezgése árult el. Pedig — ki.
144 ARANY MINT TANÁR.
vált az első években — sokszor fűszerezte hu
m oros m egjegyzésekkel előadását, a melyek azután, s velük együtt a m agyarázott részletek is jobban bevésődtek tanítványai em lékébe. E g y ízben épen Bootesről fordítottak. A rany kérdezte hogy ismerik-e? Senki sem ösm erte. E k k o r azu
tán igy szólt: A gönczöl szekeret ismerik u g y e ?■
No hát ha szekér van, ökörnek is kell lenni, az ökör mellett béresnek is. Nézzék m eg jól a gönczöl szekér rú d ján ak középső csillagát, ott csoszog a mellett nagy csizmában az öreg béres, az a Bootes.
A komoly dorgálás helyett is sokszor csak hu m orosan m egszégyenité az illetőt. így 1853/4-ben volt a nyolczadik osztály növendékei között egy m eglehetősen könnyű vérű, hanyagabb ifjú H e
gedűs Vincze, s volt ennek egy épen olyan könnyelm ű, de e mellett nagyon gyors felfogású és ügyes pajtása Jakab Jóska. Egy alkalommal midőn A rany a m agyar dolgozatokat kiosztotta és szokása szerint a jo b b a k a t külön is m egdi
csérte, kiemelte, hogy feltűnő jó m unka az a vers, a mit H egedűs Vincze beadott, úgy hogy azt érdem es felolvasni; s ezzel felolvastatta M a
g y ar Sándorral a dolgozatot »Az én szerelm em « czimü verset. A vers szépen gördült s a tanuló tá rsa k bám úlva néztek H egedűsre, a ki lesütött
ARANY MINT TANÁR. 145
fejjel hallgatta. »Ugy-e elég szép vers?« m ondta A rany. Ezután m agyarázni kezdett a lyrai mű
fajokról, s azután a m agyarázott m űfajra pél
d át akarván felolvastatni, átad o tt egy könyvet eg y ik tanítványának, hogy olvassa fel abból a m egjelölt verset. Az illető olvasni kezdi a vers czim ét: »Az én szerelmem«, a tanulók m egle
petve figyelnek, s m indjárt az első soroknál fölismerik, hogy ez szórol-szóra a H egedűs Vincze á lta l b ead o tt vers, s fokonkint erösbödö neve
téssel hallgatják. A rany m aga is m osolyog b a jusza alatt. H egedűs Vincze elvörösödik, s majd föld alá sülyed szégyenében, de A rany nem szólt neki semm it, hanem kim ent a terem ből.
E k k o r H egedűs dühösen neki u g ro tt Jak ab Jó s
kának, s meg ak arta verni, Jakab Jóska azután úgy derité föl a kaczagó osztálytársaknak a dolgot, hogy neki egy pár nap előtt egy este kedve lévén m ulatni, elm ent H egedűs Vinczéhez, hogy m agával hívja. De H egedűs nem ak art m enni, m ert m ásnap be kellett adni a m agyar dolgozatot A ranynak, s ö m ég nem készítette el.
Jakab Jóska azonban biztatta, hogy majd m eg csinálja ő helyette, s H egedűs k ap o tt rajta m ert tudta, hogy Jakabnak az könnyen megy.
De bizony m ásnap reggel Jakab is elaludta az időt, s nem volt ideje elkésziteni a dolgazatot,
11
146 ARANY MINT TANAR
s ezért az első keze ügyébe eső könyvből leirt egy verset, s H egedűs lem ásolta és jó hiszemü- leg b e ad ta azt.
Későbbi években egészsége hanyatlásával mind jobban fokozódott A rany kom olysága, úgy hogy a kik csak az utolsó években voltak ta
nítványai, alig tapasztalták m ár az ö hum orát, s a k athedrán csaknem a m erevségig kom oly
nak ism erték.
Az első évben A rany g ö rö g ö t is ta n íto tt a Illik és V-ik osztályban, s ekkor leereszkedett a kisebb gyerm ekek felfogásához s felébresztette érdeklődésüket az új, ism eretlen nyelv iránt.
M indjárt az első órán, a m int bem ent az osz
tályba, igy szólt rhozzájuk »Üljenek le és ism er
kedjünk m eg egym ással«. Felolvasta neveiket, s minden felszólítottat hosszasan m egnézett, m intha egy látásból a k arta volna m egism erni;
és valóban többször sohasem kérdezte egyiktől sem »hogy hívják«, hanem m ár a következő órán néven szólított néhány feltűnőbb ruházatú vagy arczú tanulót, s egy hét alatt m indegyik
nek nevét tudta. A névsor felolvasása után e szavakkal kezdett hozzá előadásához: »No én most m ár m egösm ertem önöket, m ost m eg önök ismerjék m eg az ism eretlen g ö rö g betűket«.
N agy volt erre a várakozás, hogy milyen lesz
ARANY MINT TANÁR 147
hát az a g ö rö g betű. E rre fölirta a táblára az A-t és B t, s fo ly tatta : »No ezek m ég nem egészen ism eretlenek«. Felirta azután a jT-t.
»De ez m ár nem egészen ism eretes, ugy-e?»
M agyar F volna, ha közepén fúró volna, de nincs; a g ö rö g b en a neve Gam m a, h a n g ja : G, az alakja em lékeztet a gam óra, erről a neve is, eszökbe ju th a t« . Ezen módon ösm ertette m eg a többi g ö rö g b etű t is, s hogy jobban a ta n u lók em lékezetébe vésődjenek, m indeniknél mon d o tt ily jellemző, alkalom szerű hasonlatot.
L atin t minden évben tan íto tt A rany, egy évben az 5-ik és 6-ik osztályban, más években csak az 5-ikben. A 6 ik osztályban Salustius Catilina összeesküvését, Cicero Catilina elleni beszédét, s Virgilius G eorgiconjából és Buccu- licajaból egyes részeket fordittatott. Az 5-ik osztályban T. Livius-ból és Ovidius »Metamor- posis«-ából fordittatott egyes kiválasztott része
ket. M inden héten egy órát stilgyakorlatokkal töltött, s minden két hétben írato tt velük o tt
hon egy stilust. Az olvasott részeket g ram m a
tikai, syntaktikai, régiségtani és költői szem pont
ból is elem eztette, földolgoztacta ; e végből m aga is minden ó rára előre alaposan készült; alkal
mam volt m egtekinteni, hogy milyen részletes, minden ap ró ság ra kiterjedő jegyzeteket készí
te tt m agának a fordítandó részletről.
148 ARANY MINT TANÁR.
A m agyar irodalm at mind a kilencz éven át a négy felső osztályban ta n íto tta A rany, s m agától érthető, hogy épen ezen előadásai vol
tak a legtanulságosabbak és élvezetesebbek ta nítványaira nézve. Az V-ik osztályban v erstan t és irálytant ta n ito tt gyakorlatilag, t. i. nem ad o tt semmi kézi könyvet tanítványai kezébe, a melyből ezek betan u lh atták volna a §-ba szedett szabályokat, hanem m egtanulták ezeket alkalm ilag, olvasm ány példákból s az ö p á ra t
lanul világos, könnyen érthető és épen azért a figyelmet m indég lekötő m agyarázatai után.
Heti 2 órája lévén, egyiken prózát, a m ásikon verset olvastatott velők. A vers olvasásakor figyelm eztette őket a form ákra: m értékre, rímre, versalakokra. A m értékes verseket először scan- dálta ö az osztály előtt, azután táblára Írván a m értéket, scandáltatta a növendékekkel, s hogy jobban m egm aradjon em lékükben, m indenik alakra, a mely az olvasókönyvben előfordul, egy-egy példát könyv nélkül is m eg tan u ltato tt velők. A kinek azután kedve és hajlam a volt hozzá, a tanult versalakokat dolgozatában m eg
pró b álta alkalmazni. M ert a versírásra nem kényszeritett senkit. Egyik — különben nagyon am bitiosus — tanítványa sehogy sem boldogult a versírással, elm ent teh át A ranyhoz s elm ondta,
ARANY MINT TANÁR. 149
hogy ö nem tud verset irni, s kérdezte, hogy mit csináljon. «Kedves barátom — szólott A rany — ne Írjon soha verset, Írjon prózát.«
»Nem akarom bottal verni ki belölök az isteni lángot» Írja Lévaynak. De azért buzdította őket a versírásra, s a nagyobb rész m eg is próbál
kozott vele, s m indég a k ad t egy-kettö, a ki a form ákat ügyesen kezelte. K ét hetenkint egy órát szavalásra fordított. E gy órán át 3 — 4 fiú szavalt m agok által választott, de A ranynak előre m egjelölt d arab o t. A szavalás után ren d e
sen m ag o k at a fiúkat hívta fel, hogy tegyék m eg m egjegyzéseiket, s azután a fiúk bírálata után ö m aga is m egtette észrevételét, a mi rendesen rövid és találó volt. E gy alkalom m al, midőn Járai P éter az »O rült«-et szavalta, a fiúk észrevételei után A rany csak ennyit m o n d o tt:
»Nagyon józan örült volt.« A prózai felolvasá
soknál először a m ondatok és körm ondatok összefüggését fejtegette, szóval a helyességre figyelm eztetett; azután vette sorba az előfor
duló tró p u so k at és figurákat, szóval ekkor fej
teg ette az előadás ékességét.
A Vl-ik osztályban hetenkint 3 órája volt;
ebből k ettő t irodalom történetre, egyet pedig itt is szavalásra, felolvasásra s a dolgozatok kiosztására fordított. Az irodalom történetből ez
15Ü ARANY MINT TANÁR.
osztályban a legújabb k o rt kezdték, m ert A rany azt tarto tta, hogy ez könnyebb és vonzóbb is a fiatalabb növendékeknek, m int a régibb iro
dalom. A tárg y alt írók m üveiből lehetőleg sokat olvastatott, és pedig nem csak a fiúk által is használt Lenkei-féle olvasó könyvből, hanem»
lehetőleg az iró m unkájának eredeti kiadásából.
A VII-ik osztályban ism ét 3 órája volt hetenkint, ebből egyet szintén szavalásra, stb.
használt föl, kettőt pedig az irodalom történet tan ítására. Ez osztályban az ó-, közép- és újkor irodalm ával foglalkozott s begyakorolta növen
dékeit a régi nyelvbe, kezdve a »H alotti Be
széd «-en. Itt is nagy súlyt fektetett az o lvasta
tásra, különösen Zrínyiből olvastatott sokat, m indég fejtegetve. A nevezetesebb könyveket, ha csak szerét tehette, eredetiben vitte be és m u tatta m eg a tanulóknak, m ert azt tarto tta, hogy so k at tesz, ha a növendékek látják vala
mely régibb m unkának formáját, kötését, czim- lapját.
Az irodalom történet tanulására rövid, ön*
m ag a által készített kéziratot adott a növendé
kek kezébe. E kézirat eredeti példánya ma is m eg van Szilágyi S án d o r birtokában — ki A rany eltávozása után a m agyar irodalom tör
tén et tan ítását átvette. Az egész A rany g y ö n g y
ARANY MINT TANÁR. 151
szem betűivel Írva 54 sűrűn írott lapot tesz.
S zilágyi közölte belőle a »Nemzet«-ben a P e
tőfire és T om pára vonatkozó részleteket. E kéz
ira tn a k az egykori tanítványoknál több m áso
lata m arad t fen t; ezek egyikéből érdekesnek tarto m itt közölni a Kisfaludy K árolyra v o n at
kozó részleteket. Kisfaludy val két helyen is foglalkozik A rany, először mint lyrikussal, azu
tán, mint szinműiróval. Az első czikk igy hangzik : 27. §. Kisfaludy Károly.
Kisfaludy Károly, S án d o rn ak öcscse, kivá
lóan drám ai költő, m int lyricus is jeles helyet foglal el a m agyar Heliconon. Született 1788- ban T ét-en G yőrm egyében. Iskoláit a győri gym nasium ban végezte, 16 éves korában hadi szolgálatba lépett és részt vön a Napoleon elleni táborozásban. M int 22 éves itjú hadnagy oda h agyta a sereg et és honába tért, de atyjá- vali viszálya m iatt kénytelen vala egy ideig Bécsben — hol később letelepedett — festé
szettel keresni kenyerét. Lelke azonban a köl
tészet, főleg a drám a felé vonta, s 1817-ben P estre költözék, hol azután állandó lakása volt.
Itt bocsátá színre drám ai szerzem ényeit, melyek, röl alább szó le s z ; itt irta beszélyeit és szer- keszté az A u r ó r á t egész haláláig. A lantos
ARANY MINT TANÁR.
152
nem re tartozó költem ényei, noha aránylag ki
sebb m ennyiségűek, szinte nagy becscsel bír
nak. Ki ne ism erné rom ánczait, balladáit, »M o
hács« czimü elégiáját, ki ne olvasná örömmel a
y
»Sötét olajfák illatos hüsében ülő vándor« éd es
bús panaszát? A zonban Kisfaludy népk'ótíö is volt. 33 csinos népdala közül a »Rákosi szántó», a »Mohácsi dal« minden m agyar ajkon zengett.
A kérlelhetetlen halál 1830-ban pályája közepén ra g a d ta el a dicsöt. Sírkövén V örösm arty sorai állnak.
A másik helyen m int drám ai költővel fog
lalkozik A rany K isfaludyval; az előző czikkben pedig általában szól a drám ai költészetről, s
azért érdekesnek tartom azt is k ö zö ln i:
C) Dr á ma i köl t észet .
39. §. Tájékozás,
Azon kisérletek után, melyek a m últ szá
zad vége felé (1790) m egalakult m agyar színé
szetet részint eredeti, de leginkább fordított darabokkal ellátták: jelen időszaknak ju to tt a szerencse, hogy benne a drám ai irodalom is m ag asab b szárnyalást vegyen. Mert noha m ár előbb is szám osán voltak, kik erejöket a drá
mai irás mezején m egkisérlék : ezek nem
any-ARANY MINT TANAR. 153
nyira a művészet, mint a színház napi igényei
nek s a közönség fejletlen ízlésének kívántak s b írtak eleget tenni. A müizlést e kezdő k o r
ban főleg Kazinczy képviselte fordított drám ái, vak A színpad szám ára m aguk a színészek írtak s forditgattak oly darab o k at, m elyekkel a sokaság tetszését m egnyerni rem ényiették. K is
faludy K ároly volt az első, ki az eredeti d rá mai irodalom nak m agasabb lendületet adott.
Az ö példáján kezdett az nem esebb irányban fej
lődni ; buzdítva később a tudós társaság , majd a nemzeti színháznak 1837-ben tö rtén t m eg
nyitása után ennek kitűzött jutalm ai által is.
A zonban ha drám ai irodalm unkat Kisfaludy fel
léptétől a legújabb időig áttek in tjü k : kétféle irányt látunk abban képviseltetni. Egyik a ré gibb classicai irány, mely nem annyira a szín
léptétől a legújabb időig áttek in tjü k : kétféle irányt látunk abban képviseltetni. Egyik a ré gibb classicai irány, mely nem annyira a szín