A hát- es alfelúszony közvetlenül a hegyes fark- uszonyba megy á t ; a száj számos, siírüen álló apró fogakkal.
10. Folyóvízi Angolna. Anguilla vulgaris Flem.
Aal.
Bloch 75. tábla. Muraena Anguilla.
Reisinger 2. lap.
Hechel es Kner 319. lap. 167. ábra. Anguilla fluviatilis.
Siebold 342. lap.
Az alsó állkapocs hosszabb a felsőnél, a hát- úszony a fej mögött igen távol veszi kezdetét. Ezen hal a magyarországi halak sorába szorosan véve nem tartozik, a mennyiben nálunk rendesen nem fordul elő (csupán a Poprádban lehetséges), és ha őt mint dunai halat is emlegetik *), akkor csak olyanokról lehet szó, (mint már Heckel is mondja: Verhandlungen d. zool.
bot. Vereins Wien II. kötet. 1853) melyek más helyek
ről elevenen hozattak a Duna mellett fekvő helysé
gekbe, s itt kiszabadulván, a Dunába menekültek.
Noha nálunk nem honos, mégis érdemes volna megkísérteni, vájjon csakugyan nem honosítható-e meg nálunk; a régibb tudósok legalább azt állítják, hogy a Dunában nem élhet, ha betétetik is elhal. **)
Igen szívós élettel bír, és a tenger vizében meg édes vízben is lakik, mély, iszapos aljzatú vizet kedvel, és mint ragadozó hal, csupán csak hússal táplálkozik;
azért azon beszéd, hogy a szárazra is kijár s különösen a borsót eszi, mese. 34 hüvelyknyi hosszúságra is meg
*) Péld. Reisinger.
**) Gessner. Fischbuch, — Willughry História piscium.
rodási módja még mai napig sincs egészen tisztába hozva. A szorgos kutatások után azonban már annyi bizonyost mondhatunk, hogy az ángolna is , mint a többi hal, petefészkekkel bír, melyeknek petéiből az ivadék kifejlődik; s így az Aristoteles óta szájról szájra járó, az ángolna szaporodását illető mesék alap
talanok. Némely vidéken, különösen a Rajna, Neckár, Main folyóéin azt állítják, hogy a Gobio fluviatilis (blaue Kresse) szüli az áugolnát; sokan pedig még ma is azon véleményben vannak, hogy az ángolnák eleve
neket szülnek. Mindkét balnézet abban találja magya
rázatát, hogy mind a Gobio mind pedig az ángolna bel
sejében némelykor számos fonalféreg él, melyek gyak
ran százanként is üríttetnek ki.
A gobio fonalférge Agamonema ovatum, az ángol- náé pedig Ascaris labiata. A petefészkek ugyan egész biztossággal föl vannak fedezve, de a hímszerveket nem ismerjük még. Az ide vágó kutatások roppant ne
hézségekkel járnak, amennyiben az ivarszervek csak akkor vizsgálhatók meg sikeresen, ha azokat teljes érett állapotban vizsgálhatjuk; az ángolna azonban még jóval az ikrázási idő előtt a tengei-be vonul, hol is a mélységben rejtve végzi ikrázását.
Tavaszkor azután a 6 — 7 centimeter hosszú ángol- nácskák seregesen visszavonulnak a folyókba. Külö
nösen éjjel és zivataros időjáráskor vonódnak, nappal a víz fenekén, éjjel pedig annak felületén. Az Adria partjain ezen vonulás februártól kezdve egész ápril vé
géig tart, a vándorló fiatal sereg pedig annyira töme
ges, hogy 1 liter vízre 5—6000 ángolna számítható.
Vogt (Künstliche Fischzucht 1859.) azt mondja, hogy Francziaországban ezen fiatal, alig 2" hosszú ángolnák oly sürü tömegeket képeznek, hogy azokat szitával ki
fogják, tojással tésztaféléi-e keverik, megsütik, és mint
valami kalácsot megeszik. Az ángolna húsa igen be
cses, egész népségek ángolua-hússal táplálkoznak; be
sózva, füstölve, olajba és eczetbe rakva (marinirt), ne
vezetes kereskedelmi czikket képez. Bőréből húrokat is készítenek.
Angolnákat kis tavakban lehet tenyészteni. Azon tavak azonban kell hogy gyökerekkel és kövekkel bírjanak és a folyóktól legalább egy órányi távolságra legyenek, minthogy különben az ángolnák a tavat el
hagyják és a folyóba mennek. A tavakba mindig fiatal ángolnákat kell rakni, mert, mint tudjuk, a tóban nem ikráznak.
Tergelyfélék. Acanthopsides.
Az állközti csont magában képezi a felső állka
pocs szélét, feje a kopoltyúnyilásig egy összefüggő hártyával födött, az alszemgödri csont egy vagy több mozgatható tüskével van fölfegyverezve, a garatcson
tok fogakkal berakvák, az úszóhólyag jobb és bal félre van osztva:
Tergély. Cobitis. L.
Szája körül bajuszszálak; a garatcsontok szá
mos egy sorban álló foggal bírnak; az úszóhólyag egy csont űrbe van foglalva.
11. Kövi Tergély. (Köfúró, Kővágó, Kircza) Cobitis taenia Lin. Steinbeisser, Dorngrundel.
Bloch 31. tábla. 2. ábra. Reisinger 26. lap.
Hechel és Kner 303. lap, 163. ábra.
Siehold 338. lap.
Szája 6 bajuszszállal, a szemtövis egy bőrhasa- dékból nyúlik ki, a torok-fogak száma 8 —10. Ez a Ter- gélyek legkisebbike, ritkán nő meg 4" nagyságra,
ren-des nagysága 2l/n". Feltűnő színezete által csinos ki- nézést nyer. Alapszínezete halavány-sárga vagy felié
re?, háta és oldalainak felső fele tinóm barna pontokkal van ellátva, hátának közép vonalán egy barna nagy foltos öv egészen a farkáig terjed, s ezt követi mindkét oldalon egy-egy kis barna foltokból álló öv. A szürke hát- és farkúszony apró fekete pontokkal bír, a többi halaványszínü úszony nem foltos. Elterjedése a csíké
val egyenlő, a lapályok és hegyek folyóiban, patakjai
ban és álló vizeiben is tartózkodik, igen szeret a kövek alá rejtőzni és rovaralakokkal, férgekkel stb. táplálko
zik. Aprilis és május havakban ikrázik, szaporodása nem igen nagy, húsa sem ízletes; tehát csak más halak etetésére szolgálhat.
12. Bajuszos Tergély (Kövicsík, Vakcsík, Kövihal) Cobitis barbatula Lin. Bartgrundel, Schmerle.
Bloch 31. tábla 3. ábra. — Reisinger 24. lap.
Heckel és Kner 301. lap, 162. ábra.
Siebold 337. lap.
Szája körül 6 bajuszszál, a szemtövis a bőr alá rejtve, 8—10 torokfog. Háta sötét-zöld, oldalai sárgá
sok, hasa világos-szürke, egész testén pedig barnás fe
kete szabálytalan pontok, foltok és sávok vannak. A többi nálunk honos két Tergélytöl már test-alakja ál
tal különbözik, teste t. i. inkább megnyúlt hengeres.
Alig 4 —5" hosszú s igen félénk, élete igen gyengéd, és füképen folyókban, tiszta patakokban tartózkodik, me
lyek köves, kavicsos aljzattal bírnak; álló vizeket nem kedvel. Ikrázási ideje mártius és április, igen számos apró petéit kövekre, kavicsra rakja. Nálunk elég gya
kori, húsa igen jó ízű és nagyra becsült, annyira, hogy I. Fridrik, a svédek királya, hazájában meghonosí
totta. Német és Csehországban különös tavakban vagy is inkább földi gödrökben tenyésztik.
13. Csík-Tergély (csík) Cobitis Fossilis Lin.
Schlammbeisser, Bissgurn.
Bloch 31. tábla. 1. ábra. — Reninger 27. lap.
Hechel és Kn ei' 298. lap. 161. ábra.
Siebold 335. lap.
Szája körül 10 bajuszszál, szemtövise a bőr alá van rejtve, 12—14 torokfog. Az oldalvonal hosszában széles fekete-barna övvel bír. Igen megnyúlt teste ép oly mozgékony és sikamlós, mint az ángolnáé, az uszo
nyok a test nagyságához képest gyengék és rövidek.
Iszapos patakokban, mocsárokban, árkokban , de egy
szersmind nagyobb folyókban is él, hideg időjáráskor iszapba fúrja magát. Némelyek szerint tavaszkor, má
sok szex-int pedig septemberben ikrázik, és barnás pe
téit vízi növényekre rakja. Szaporodása igen nagy;
annyira szívós élettel bír, hogy oly mocsárokban, me
lyekből a víz már rég elpárolgott, a nedves földben egészen épen található; továbbá azon nevezetes tulaj
donsággal is bír, hogy sok ideig a vizen kivül is elél, s azért nedves homokban elevenen messzire szállítható.
Zivatar idején a víz felületére jön, és élénk mozgásai által a vizet zavarja. Hossza 1 lábnyi és több, húsa lágy, mocsáros ízű, tehát nem igen kedvelt, más hadak
nak eledelül jelesen szolgálhat.
A leírt három Tergély-faj még egy különös sa
játsággal is bír, mely eddig semmi másféle halnál nem tapasztaltatott. Ezek t. i. bizonyos körülmények közt kopoltyúk helyett bélcsatoniájokkal képesek lélegzeni.
E czélra a víz felületére jönnek, és orrukat a vízből kidugván, bizonyos levegő-mennyiséget lenyelnek és a bélcsatornába szorítják, míg ellenben az alfélén légbu
borékokat bocsátnak ki morajjal. Igen valószínű, hogy a Tergélvek csak akkor folyamodnak a
bélcsatorna-lélegzéshez, ha környezetükből a víz kiveszett, ők te
hát kénytelenítve vannak magukat az iszapba befúrni.
Hering-félék. Clupeoidei.
A felső állkapocs szélét képezi az állközti csont és a felső állkapocs. Gyomra vakzacskóval, a bél kez
dete szintén vakbelekkel b ír ; az úszóhólyag egyszerű, a pikkelyek nagyok és igen könnyen lehullok. Noha ezen család számos fajaiból csak egyetlen egy fordul elő édes vizeinkben, s az is ritka, mégis jövedelem szempontjából különös figyelmet érdemel.