Alternatív dohánytermékek és használatuk motivációi

Világviszonylatban a legnépszerűbb és legelterjedtebb gyárilag előállított cigaretta mel-lett még számos egyéb típusa van a használat során füstképző illetve füstmentes do-hánytermékeknek (Eriksen és mtsai 2012). Jóllehet, a fiatalok körében a cigaretta kipró-bálása és használata a legjellemzőbb, az alternatív dohánytermékeket (ADT) is érdemes figyelemmel kísérni, mivel egyes típusok használata gyakoribbá válhat a serdülők kor-csoportjában (Warren és mtsai 2009, Lauterstein és mtsai 2014). Az ADT-k igen válto-zatos formában, méretben, ízesítésben jelennek meg a piacon és alternatívát kínálnak a gyárilag előállított cigarettához képest, leggyakrabban egészségügyi, kényelmi vagy

10

anyagi megfontolásokból (Lauterstein és mtsai 2014, O’Connor és mtsai 2007, Brown és mtsai 2015). A füstképző ADT-k közé sorolható a kézzel sodort cigaretta, szivar, szivarka, vízipipa, a vágott pipadohány és az ízesített cigaretták. Utóbbiak jellegzetes képviselője az Indonéziából származó, szegfűszeget tartalmazó kretek és az elsősorban Indiában tradicionálisan használt bidi (Leon és mtsai 2015, Lauterstein és mtsai 2014, O’Connor 2012, Viegas 2008, USDHHS 2012). A füstmentes dohánytermékek klasszi-kus példája a finomra őrölt, orrnyálkahártyára felszippantható dohánypor (régi nevén a tubák), és a csíkokra vágott dohánylevél, amelyet szájüregben rágva használnak (ennek eredeti magyar neve a bagózás) (Leon és mtsai, 2015). Újabb termékként említhető a snus, amely a rágódohány használatának civilizáltabb formája. Az őrölt dohányport gyá-rilag kisméretű (kb. 1×1 cm-es) textil vagy papírtasakokba töltik és használat közben többnyire az ajak vagy orca és a felső fogsor közé helyezik (Leon és mtsai 2015). A legújabb dohánytermékek szájban teljesen feloldódó változatban készülnek (például dohánytabletta, dohánylapocska, dohányrúd) (WHO TPR 2015, O’Connor 2012).

A fiatalokat számos tényező ösztönözheti az ADT-k használatára. Ezeket mind a serdülők, mind a felnőttek gyakran tévesen biztonságosabbnak, egészségre kevésbé ár-talmasnak vélik, szemben a gyári cigarettával, ám újabban bizonyossá vált, hogy mind önmagukban, mind az ún. többes dohányhasználat útján egyértelműen fokozzák a niko-tinfüggőség, továbbá egyes daganatos-, szív- és érrendszeri betegségek, valamint szá-mos egyéb, dohányzással összefüggő kórkép kialakulásának a kockázatát (WHO TPR 2015, Lauterstein és mtsai 2014, O’Connor 2012). A téves biztonságtudat mellett az ADT-ket sok fiatal vonzónak, izgalmasnak és divatosnak találja, szemben a cigarettával, ezt ugyanis az utóbbi években a közvélekedés egyre kevésbé tartja elfogadhatónak, el-sősorban annak használatát korlátozó dohányzáspolitikai intézkedések következtében (Bombard és mtsai 2008, Lauterstein és mtsai 2014, Eriksen és mtsai 2015, Gilreath és mtsai 2015). Az ízesített ADT-k többsége különösen tetszetős lehet a fiatalok számára (Carpenter és mtsai 2005). A dohányipar évtizedek óta használ a termékeiben ízesítő adalékanyagokat annak érdekében, hogy háttérbe szorítsák a dohány ízének természetes

„keménységét” és az ezzel járó irritáló érzéseket (Carpenter és mtsai 2005). Éppen ezért az ízesített ADT-k ún. „bevezető dohánytermékek” a nem dohányzó, valamint a do-hányzást próbálgató fiatalok, illetve a nők számára, akik így kevesebb kellemetlen ta-pasztalat által válhatnak függő dohányzóvá (Ashare és mtsai 2007, Carpenter és mtsai

11

2005, Klein és mtsai 2008, Jensen és mtsai 2010). A piaci versenyben feltörekvő egyik legújabb, változatos ízesítésekben hozzáférhető, többnyire nikotint is tartalmazó termék az elektronikus cigaretta (e-cigaretta), amelynek kipróbálásában magyar egyetemisták körében az ízesítések és a használattal kapcsolatos kíváncsiság bizonyult a legfőbb ösz-tönző erőnek (Pénzes és mtsai 2016). Ugyanakkor a nikotin addiktív természete és az egyre fokozódó nikotinéhség csillapítása érdekében a serdülők akár rövid idő alatt rend-szeres dohányfogyasztóvá válhatnak (Jensen és mtsai 2010). Az ADT-k kipróbálásában további ösztönző ereje lehet az úgynevezett kortárshatásnak, vagyis a hasonlóan újdon-ság- illetve szenzoros élménykereső barátok választásának, valamint a termékek kedve-zőbb társadalmi megítélésének (Doran és Trim 2015, Nasim és mtsai 2013, Saunders és Geletko 2012, Gilpin és Pierce 2003). Lényeges szempont lehet még különösen az ár-érzékeny fiatalok számára egyes ADT-k, elsősorban a kézzel sodort cigaretta kedvezőbb költsége a gyári cigarettával szemben (O’Connor 2012, Leatherdale és Burkhalter 2012, Gallus és mtsai 2013). Egyes nyilvános nyílt- illetve zárt helyeken, például bárokban, nincs egyértelmű tiltás a vízipipázással és néhány egyéb dohánytermék használatával szemben, ami elismeri a társadalmi elfogadottságot, különösen a társas összejövetelek esetében (Gilreath és mtsai 2015). A szájnyálkahártyán keresztül felszívódó ADT-k használata kevésbé látványos, mivel nem járnak füstképződéssel, így a fogyasztók a cigarettázókkal ellentétben tulajdonképpen mentesülnek a társadalmi megbélyegzéstől, ráadásul ezeket a termékeket a beltéri dohányzási tilalom sem érinti (O’Connor 2012, Agaku és mtsai 2014).

Serdülők gyakran nemcsak egyféle dohányterméket használnak, hanem a kettős vagy többes (három vagy többféle) termékhasználat is általános jelenségnek számít (Kowitt és mtsai 2015). Többes használat során a cigaretta mellett alkalmanként vagy rendszeresen váltogatják, illetve párosítják az ADT-ket, ami azt a veszélyt rejti magá-ban, hogy erősebb mértékű nikotinfüggőség alakul ki, és jelentősen növekedhet a do-hányzás által okozott egészségre ártalmas következmények kialakulásának valószínűsé-ge (Agaku és mtsai 2014, Nasim és mtsai 2012, Bombard és mtsai 2009, Kowitt és mtsai 2015). A közelmúltban egy ADT-használati mintázatot feltáró kutatásunkban azt találtuk, hogy az intenzív többes használat elsősorban olyan rendszeresen cigarettázó, szenzoros élménykereső serdülőkre volt jellemző, akik egyfelől jelentősen alulbecsülték a dohányzás negatív következményeit, másfelől túlbecsülték a megküzdésben és a társas

12

kapcsolatokban rejlő előnyöket. Emellett a nem dohányzók körében is megfigyelhető volt az elsősorban ízesített ADT-k (vízipipa, szivar, e-cigaretta) szelektív használata (Nădăşan és mtsai 2016). Utóbbiak alapján nagyon is valószínűsíthető az ADT-k niko-tin tartalma miatt, hogy úgynevezett kapu-drogként funkcionálnak, vagyis elősegíthetik az átmenetet a kísérletezésből a rendszeres cigarettahasználatba, illetve fogékonyabbá teszik a serdülőket más legális vagy illegális drogok kipróbálására (Amrock és Weitzman 2015, Dwyer és mtsai 2015, Bombard és mtsai 2009, Gilpin és Pierce 2003).

Az utóbbi évek vizsgálatai alapján az ilyen hatások a vízipipázás esetében nagy valószí-nűséggel elősegítik a cigarettára való rászokást (Doran és mtsai 2015, Meier és mtsai 2015, Jaber és mtsai 2015, Jensen és mtsai 2010). Noha a füstmentes dohánytermékek kapuhatásával kapcsolatban ellentmondásos eredmények igazolódtak (O’Connor 2012), míg az e-cigaretta kapuhatásáról jelenleg elenyésző, de mindenképpen aggodalomra okot adó információ áll rendelkezésre (Wills és mtsai 2016, Leventhal és mtsai 2015, Meier és mtsai 2015).

Az ADT-kipróbálás és a rendszeres használat változásainak serdülőkori monitorozá-sa több szempontból is megfontolandó. Világviszonylatban a dohányzásmonitorozá-sal szemben egyre csökkenő tolerancia, illetve a tiltások és korlátozások hatékonyabb ellenőrzése is elsősorban a gyárilag előállított cigaretta fogyasztását érintik. Ezzel párhuzamosan elő-térbe törhet az ADT-k használata az egyszerű hozzáférhetőség, a hiányos és/vagy nem kellő következetességgel betartott szabályozások, a célzott reklámok illetve a széles körben elterjedt téves biztonságképzetek miatt (Amrock és Weitzman 2015). Tovább növelhetik az ADT-k térhódítását az utóbbi évek migrációjának változó irányai és az ezzel járó kulturális átalakulások, amelyek az európai és észak-amerikai helyi fiatalok nézeteit is átalakíthatják ezen termékekkel kapcsolatban (Lauterstein és mtsai 2014).