Pichl személyében olyan építésszel ismerkedtünk meg, aki Magyarországon nemesi, sőt elsősorban főnemesi magánmegrendelők részére dolgozott. Ez határozta meg műveinek műfaját is: vidéki kastélyok, kerti építmények, kegyúri templomok jelzik itteni tevékenységét. Akadémiai végzettségű de közhivatalt nem viselő építész létére, aki ráadásul huzamosabb ideig Magyarországon sohasem tartózkodott, nem számíhatott olyan megbízásra, amely városi magánpalota, polgári ház építésére szól, hiszen a helyismerettel és céhes mesterjoggal rendelkező helybeli építészek, építőmesterek e területen szinte behozhatatlan előnyt élveztek. Éppúgy középületek esetében a „hivatalos” építészek jöttek először számításba. Magyar- országi kapcsolatainak kialakulását elsősorban éppen a megbízók személyé magyarázza, akik mint külföldet járó főrangúak, vezető hivatalok viselői ismerkedtek meg a Bécsben letelepedett építésszel. Az Estei főhercegi család tagjai szintén játszhattak közvetítői szerepet udvári építészük kiterjedt tevékenységében.
Tulajdonképpen négy kivitelezett és jelentős magyarországi művéről tudunk.
Ezek a kistapolcsányi és a nagyugróci kastély, valamint a jolsvai és az enyingi templom. Számuk ugyan nem nagy, de kvalitásuk a hasonló hazai emlékek átlagszínvonala fölé emeli őket, sőt túlzás nélkül mondhatjuk, hogy műfajuk elsőrangú példái. E művek egyben tükrözik a múlt század első felének ízlésváltozá
sait: a kistapolcsányi kastély a' barokk reminiszcenciákat hordozó felső-itáliai klasszicizmus képviselője, a jolsvai és az enyingi templom a klasszicista stílus érett, kissé szigorú áramlatát jelzi, míg a nagyugróci kastélyépület az angolos igazodású gótizáló romantika úttörő hazai alkotása.
Pichl klasszicista munkáin palladiánus vonások gyakran jelentkeznek. Ez leginkább a kistapolcsányi kastélyról mondható el, de a karakterisztikus Palladio- motívumot több más magyarországi müvén is előszeretettel alkalmazta. Az itáliai reneszánsz mester iránti tiszteletnek ad hangot az Országháza-tervpályázat alkalmával benyújtott műleírásban, amely — nézetei egy részének avultsága ellenére — elméleti fejtegetésével, pamfletszerű frissességével, polemizáló hang
nemével a korabeli Magyarországon alig ismert műfajt képvisel. Alois Pichl tudatos palladiánus, s e tekintetben egyedülálló hazánkban; hozzá hasonlókat csak a fejlettebb építészeti kultúrával rendelkező nyugat-európai országokban ismerünk.
Építészünk Magyarországi alkotásai természetesen kapcsolódnak Ausztria építészettörténetéhez. (Legtöbbjük kivitelezésében, dekorálásában is részt vettek bécsi mesterek.) Hogy azokat a magyar művészettörténet szintén magáénak tekinti, ugyancsak indokolt: a bécsi építész e műveit a hazai igények hívták létre, az itteni anyagi erők tették lehetővé elkészülésüket,'és azóta puszta jelenlétükkel is a magyarországi ízlés formálói. Ismeretük teljesebbé teszi a magyar klasszicizmus
59
európai hátterének és kapcsolatainak összképét, ezen belül a meghatározó fontosságú bécsi és itáliai vonalat.
A múlt század első felében számos külföldi építész tevékenykedett Magyarorszá
gon vagy állt valamilyen kapcsolatban hazánkkal.400 Közülük jó néhány franciás vagy olasz tanultságú, nemegyszer egyenesen francia vagy olasz területről származott, így Pichl mellett Charles Moreau, Louis Montoyer, Pietro Nobile.
Valójában egy olyan külföldi, a Habsburg-monarchia szorosan vejt osztrák, illetve cseh-morva területein kívülről származó építészről sem tudunk, aki Magyarország
ra jövet előbb nem Bécsben vetette volna meg a lábát. Ez azt jelenti, hogy a nyugat
európai stílusirányzatok személyes képviselőivel Magyarország kizárólag Auszt
rián, még pontosabban Bécsen keresztül érintkezett. (A két kivétel az 1844-es pesti Országháza- és az 1847-es Német Színház-tervpályázat, de ezek hatása a kortárs magyar építészetre elhanyagolható.) Az előző korszakban hasonló volt a helyzet, mint ahogy azt Jean Nicolas Jadot vagy Isidore Canevale tevékenysége mutatja. A Habsburg-birodalom nyugati tartományainak hatásközvetítő szerepét 1840 körül az angolos gótizáló-romantikus kastélyépítészet elterjesztésében már érintettük.
A kistapolcsányi és a nagyugróci kastélyépítkezés, a sajóvámosi templom esete, valamint a pesti Országháza-pályázat egyes mozzanatai az építész—patrónus kapcsolatról nyújtanak átfogó képet. Ezt teljesebbé teszi, hogy Pichl és Keglevich ismeretségének személyes részébe is betekintést nyerhetünk. A két ember közt az évtizedek során szinte baráti viszony alakult ki, természetesen úgy, hogy mindketten tudatában voltak a köztük levő társadalmi rangkülönbségnek, s azt mindvégig tiszteletben tartották. Keglevich kifogástalanul udvarias, nemegyszer szívélyes hangnemben írt Pichlnek, az építész viszont a főrangúaknak kijáró, szertartásosan formális stílusban fogalmazta meg leveleit. (Az utóbbiakból eddig összesen négy került elő.)401 A gróf levelezéséből kitűnik, hogy Pichl rendszeresen tájékoztatta őt a bécsi eseményekről, az építész amolyan bizalmi embere volt. Az is előfordult, hogy a főúr és építésze részt vett ugyanazon a társasági-családi eseményen.402 Máskor Keglevich azt tervezte, hogy miután Pichl leutazik Kistapolcsányba az építkezést megtekinteni, együtt kirándulást („kleine Lustrei- se” ) tesznek Esztergomba.403 1 829 nyarán Pichl tudakozódására a gróf közölte, hogy az építész feleségével és gyermekeivel együtt amikor csak akar lejöhet Kistapolcsányba, és ott a kastély felső emeletén szobát bocsát rendelkezésükre.404 Keglevich tudott Pichl bécsi tevékenységéről, ismerte problémáit. Az építész többször fordult a főúrhoz azzal a kéréssel, hogy ajánlásával támogassa őt valamelyik építészeti megbízatás megszerzésében. Ez történt például 1824-ben, amikor Keglevich építésze érdekében Rudnay hercegprímásnál járt közben.
Hasonló eset volt, amikor 1825 szeptemberében Pichl tudatta a gróffal, hogy Engel, a Festetics család építésze betegség miatt nem tudja szolgálatait ellátni, ezért kéri Keglevichet, legyen szíves őt Festetics grófnál beajánlani.405 1 827 áprilisában azért kereste fel levelével, mert értesült Kinsky hercegnő építési szándékairól, és újfent ajánlásért folyamodott.400
Ez a fajta mozgékonyság — ami például Engel betegségének azonnali kihasználásakor már a rossz ízű törtetés határát súrolta — tette Pichlt képessé arra, hogy szerte a monarchiában megbízásokat szerezzen. Természetesen hajlékony emberi habitusra is szükség volt, minthogy főleg arisztokratáknak dolgozott és
kegyeiket el kellett nyerni, meg kellett tartani. Mindez azonban kvalitásához illő művészi tudatossággal párosult. ízlése alapvetően konzervatív volt, a klassziciz
musnak inkább a szigorúbb változatát kedvelte. Általunk ismert — igen kevés — gótizáló épülete nyilvánvalóan megrendelői igényének köszönhető; ma már tudjuk, hogy nem akadt olyan szigorú klasszicista mester, aki ezt meg nem tette. Minden jel szerint a politikában szintén konzervatív-aulikus nézeteket vallott, ami — tekintve a társadalmi közeget, ahol élt és működött — teljesen érthető.
Ez a német nevű, csehországi születésű, de milánói udvari zenészként foglalkoz
tatott apától és magyar köznemesi anyától származó építész, aki Lombardiában és Bécsben nevelkedett, legnagyobbrészt Ausztriában, Bécsben tevékenykedett, kiválóan alkalmas volt arra, hogy különböző ízlésáramlatokat, stílusformákat asszimiláljon és továbbadjon. Kirajzolódik benne a több nyelvű értelmiségi típus képe, amely különösen a 19. század második felében vált oly jellemzővé a Habsburg-monarchiára. Pichl nem volt, természetesen nem is lehetett központi alakja a magyar klasszicista és korai romantikus építészetnek. De érdekes művészegyéniség volt, aki mint „vendégszereplő” számos új értékkel gazdagította Magyarországot.
61