AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG TANÁCSAINAK A MAGYAR KÖZLÖNYBEN KÖZZÉ NEM TETT

HATÁROZATAI ÉS VÉGZÉSEI

• • •

AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3196/2014. (VII. 14.) AB HATÁROZATA

alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

1. Az Alkotmánybíróság a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény 30. § (1) és (2) bekezdései alaptör-vény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény 35. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

I n d o k o l á s I.

[1] Az indítványozó betéti társaság (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI.

törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt, amelyben kérte a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Fktv.) 30. § (1) és (2) bekezdése, valamint 35. § (1) bekezdése megsemmisítését.

[2] Az indítványozó a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény (a továbbiakban: előző Fktv.) által felállított kö-vetelményeket teljesítette: intézményi és programakkreditációt is szerzett, amelyet az indítvány mellékleteként csatolt dokumentumokkal igazolt. Az akkreditáció birtokában pályázatokon vehetett részt, valamint hallgatói áfa-mentesen vehették igénybe a nyelvi képzéseket.

[3] Az Fktv. 30. § (1) és (2) bekezdései alapján az akkreditált intézmény – a törvény erejénél fogva – az egyedi engedélyben meghatározott érvényességi idő lejárta előtt veszíti el korábban megszerzett akkreditációját, ez-által áfa-mentességét és a pályázatokon való részvételi jogot is, hiszen a 2013. január 1-je előtt megszerzett intézményi és programakkreditációk 2014. augusztus 31-én megszűnnek, tekintet nélkül az akkreditációs ta-núsítványban szereplő határidőre. Az akkreditáció „elvesztésével” az Fktv. 35. § (1) bekezdésének értelmében az indítványozó elveszíti áfa-mentességre jogosultságát is, valamint a lehetőséget, hogy hazai illetve uniós for-rásokból támogatott pályázatokon vegyen részt. Az indítványozó úgy értelmezi továbbá, hogy a már meglévő akkreditációért kétszer kellene fizetnie, ugyanis az Fktv. értelmében újra ki kellene fizetnie az eljárási, szolgál-tatási díjat, amit az előző Fktv. alapján már megtett.

[4] Az indítványozó 2014. február 4-én kelt indítványában röviden kifejtette, hogy az akkreditációk fentiek alap-ján történő „megszüntetése” szerzett jogot von el, amely ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvével, valamint az M) cikk (2) bekezdésében deklarált tisztességes gazdasági versennyel.

A tisztességes gazdasági verseny sérelmét abban látja, hogy a „gazdaság egyes szereplőitől ugyanazon jogok megszerzéséért két alkalommal, míg egyes szereplőktől csak egyszer vár fizetési kötelezettséget”.

[5] Az Alkotmánybíróság főtitkára 2014. február 20-án kelt levelében indítványa kiegészítésére hívta fel az indít-ványozót, mert az nem tartalmazott kellő indokolást a tekintetben, hogy a támadott jogszabály rendelkezései miért és mennyiben sértik Alaptörvényben biztosított jogait. Indítványozó 2014. március 3-án kelt kiegészítő indítványában fentieken kívül megjelölte az Alaptörvény Szabadság és Felelősség fejezet I. cikk (1), (3)–(4) be-kezdései, valamint XV. cikk (1)–(2) bekezdései sérelmét is. A kiegészítő indítvány nem tartalmaz indokolást az Alaptörvény I. cikk (1), (3)–(4) bekezdései sérelme vonatkozásában, csupán a XV. cikk (1)–(2) bekezdései sérelmét részletezi. Kifejti az indítványozó, hogy a nyelviskolák „homogén csoportja között” hátrányos meg-különböztetés valósul meg, hiszen az indítványozónak a már megszerzett akkreditációért kétszer kell fizetnie (az előző Fktv. és a jelenleg hatályos alapján is), míg azoknak a nyelviskoláknak, amelyek az új törvény szerint engedélyt szereznek, csak egyszer kell szolgáltatási díjat fizetniük. Azért sérül tehát az indítványozó szerint az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdéseiben biztosított törvény előtti egyenlőség és hátrányos megkülönböz-tetés tilalma, mert a nyelviskolák homogén csoportján belül kétszeres díjfizetésre köteles a törvény hatályba lépése előtt akkreditációt szerzett nyelviskola.

[6] Az indítványozó tisztességes versenyhez való joga – álláspontja szerint – azért sérül, mert a korábban meg-szerzett jogának elvonásával, valamint a hátrányos megkülönböztetés megvalósulásával a többi nyelviskolához képest versenyhátrányba kerül.

II.

[7] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:

„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”

„M) cikk (2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfö-lénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.”

„I. cikk (1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.

(3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mér-tékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátoz-ható.

(4) A törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak.”

„XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.

(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fo-gyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”

[8] 2. Az Fktv. indítvánnyal támadott rendelkezései:

„30. § (1) A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény (a továbbiakban: Fktv.) alapján intézmény-akkreditáció-val rendelkező intézmények – a 31. § (3) bekezdésében foglalt eltéréssel – a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásában 2013. augusztus 31. napján szereplő képzéseik alapján 2014. augusztus 31-ig, vagy – ameny-nyiben az intézmény akkreditációja korábbi időpontban veszti hatályát – az intézményakkreditáció hatályának lejáratáig, a 2013. január 1-jét követően intézményakkreditációt szerzett intézmények esetében 2015. március 31-ig a 2013. augusztus 31-én hatályos jogszabályi rendelkezések alapján indíthatnak képzést. A képzés indí-tásának a felnőttképzést folytató intézmény által megtartott első képzési nap minősül. Az e képzéseket végző intézmények felnőttképzési tevékenységével, valamint intézmény-, és programakkreditációjának ellenőrzésével kapcsolatos ügyekben a hatóság jár el a 2013. augusztus 31. napján hatályos jogszabályi rendelkezések alapján.

(2) A felnőttképzést folytató intézményeknek az akkreditált felnőttképzési programok nyilvántartásában 2013.

augusztus 31. napján szereplő képzési programjai 2014. augusztus 31-ig, a 2013. január 1-jét követően prog-ramakkreditációt szerzett intézmények esetében 2015. március 31-ig megfelelnek az e törvény szerint a fel-nőttképzési tevékenység folytatásához szükséges engedély kiadásának feltételeként a képzéshez előírt képzési programnak.”

„35. § (1) Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 85. § (2) bekez-dés b) pontjában a »szervezett és akkreditált« szövegrész helyébe az »engedélyezett és szervezett« szöveg lép.”

III.

[9] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell befo-gadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel az Abtv. 47. § (1) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjé-nek 5. § (1) bekezdésére – tanácsban eljárva dönt.

[10] Az Fktv. indítványozó által támadott 30. § (1) és (2) bekezdése, valamint 35. § (1) bekezdése 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba, a panaszt a 180 napos határidőn belül – az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározot-taknak megfelelően – nyújtották be.

[11] Az alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. 52. § (1)–(2) bekezdésében támasztott formai feltételeknek is, mi-vel tartalmazza az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti, az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó hivatkozást, valamint határozott kérelmet és a támadott rendelkezés alaptörvény-elleneségére vonatkozó részletes okfejtést is, továbbá a panasz kifejezett kérelmet fogalmaz meg az alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabály megsemmisí-tésére.

[12] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. Az indítványozó közvetlenül érintett, hiszen az

indítványhoz csatolt akkreditációs tanúsítványok alapján maga az intézmény és programjai is rendelkeztek akkreditációval, amelyek nagyrészt hosszabb időre szólnak, mint az Fktv.-ben meghatározott határidő (2014.

augusztus 31.). Ugyanakkor az indítványozó az Fktv. 30. § (1) és (2) bekezdése azon fordulatai tekintetében minősül csak közvetlenül érintettnek, amelyek a 2013. augusztus 31-ét megelőzően akkreditált intézményekre és programokra vonatkoznak. A 2011. január 14-én kelt intézményakkreditációs tanúsítvány szerint ugyanis az indítványozó intézmény akkreditációja 2011. március 8. és 2015. március 8. között érvényes.

[13] Az indítványban megjelölt sérelem a támadott jogszabályi rendelkezések [Fktv. 30. § (1)–(2) bekezdés] hatályo-sulásával közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás. Az akkreditációs tanúsítványokat kiállító Felnőttképzési Akkreditáló Testület (a továbbiakban: FAT) sem kapott hatáskört a felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációjának sza-bályairól szóló 22/2004. (II. 16.) Korm. rendelet [a továbbiakban: Korm. rendelet1.] alapján már kiadott enge-délyek felülvizsgálatára. A Korm. rendelet1. 18–22. §-ai rendelkeztek az intézmény- és program-akkreditációs eljárás közös szabályairól. Az előterjesztett akkreditációs kérelemről közigazgatási hatósági eljárás keretében a FAT döntött. Az előző Fktv. 13. § (1) bekezdése értelmében „[a] FAT döntése ellen a miniszterhez lehet fellebbe-zést benyújtani”. A FAT tehát független szakmai testület volt, ám az akkreditációs kérelmek elbírálása, valamint a már megadott akkreditáció visszavonása tekintetében hatósági jogkörben járt el.

[14] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Fktv. vizsgálni kért rendelkezései az indítványozó szerint Alaptörvény ellenesen vonnak el jogosultságokat olyan intézményektől, amelyek érvényes akkreditációs tanúsítvánnyal (hatósági en-gedéllyel) rendelkeznek, mindezt a szükségesség-arányosság követelményével ellentétesen teszik.

[15] A vizsgálni kért törvényi rendelkezések alaptörvény-ellenességét az indítványban hivatkozott alaptörvényi ren-delkezések vonatkozásában az Alkotmánybíróság még nem vizsgálta, ezért megfelel az Abtv. 31. § (1) bekez-désében foglaltaknak.

[16] Az indítvány határozott kérelmet tartalmaz, megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének.

[17] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a panaszt befogadta, és az Ügyrend 31. § (6) bekezdése szerint érdem-ben elbírálta.

IV.

[18] Az indítvány részben nem megalapozott, részben érdemi elbírálásra alkalmatlan.

[19] Az Alkotmánybírság elsőként áttekintette a felnőttképzés folytatásának feltételrendszerét az előző Fktv., vala-mint az Fktv. alapján.

[20] Felnőttképzési tevékenységet folytathatnak iskolarendszerű képzést végző, valamint iskolarendszeren kívüli, egyéb jogi személyek illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetek. Az indítványozó érintettsége okán utóbbi intézményekre vonatkozó szabályozást vizsgálta az Alkotmánybíróság. Az előző Fktv.

alapján a felnőttképzés minőségbiztosítási rendszerének két szintje létezett: a nyilvántartásba vett és az akkre-ditált felnőttképzést folytató intézmények.

[21] A felnőttképzési tevékenység megkezdésének feltétele volt a felnőttképzést folytatni kívánó intézmények nyil-vántartásba vétele. E nyilvántartást az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (a továbbiakban:

OKÉV) vezette. A nyilvántartásba vétel feltételeit, valamint eljárási szabályait a felnőttképzést folytató intézmé-nyek nyilvántartásba vételének részletes szabályairól szóló 48/2001. (XII. 29.) OM rendelet [a továbbiakban:

OM rendelet] tartalmazta. Az OM rendelet 7. § (1) és (2) bekezdései alapján a nyilvántartásba vételi eljárás során tizenhárom ezer forint eljárási díjat kellett fizetnie a kérelmezőknek, az OM rendelet 7. § (7) bekezdése alapján kivételt képeztek ez alól a személyes illetékmentességet élvezők.

[22] Az OKÉV a nyilvántartásba történő bejegyzésről az OM rendelet 4. § (2) bekezdése alapján értesítést küldött a kérelmezőnek. A nyilvántartásba történő bejegyzést megtagadó, valamint a nyilvántartásból törlő OKÉV döntés ellen jogorvoslattal lehetett élni, amelynek elbírálására az Oktatási Minisztérium rendelkezett hatáskörrel.

[23] Az előző Fktv. 12. §-a szerint a minőségbiztosítási rendszer második eleme az intézményi akkreditáció volt.

A nyilvántartásba vétellel ellentétben az akkreditáció fakultatív volt, hiszen az előző Fktv. 12. § (1) bekezdése értelmében a „nyilvántartásban szereplő felnőttképzést folytató intézmények külön jogszabályban meghatáro-zott feltételek alapján kérhetik akkreditálásukat”. Az előző Fktv. az akkreditációs eljárás alapfeltételeként hatá-rozta meg, hogy a felnőttképzést folytató intézmény legalább egy, általa már megvalósított akkreditált képzési

programmal rendelkezzen, továbbá hogy a képzés mellett felnőttképzési tevékenységhez kapcsolódó szolgál-tatást is nyújtson. A Korm. rendelet1. részletesen szabályozta az intézmény- és programakkreditációs eljárást, míg a részletszabályokat az akkreditációs eljárás és követelményrendszer részletes szabályairól szóló 24/2004.

(VI. 22.) FMM rendelet [a továbbiakban: FMM rendelet] tartalmazta. Az FMM rendelet 1. számú melléklete sorolta fel azokat a személyi és tárgyi feltételeket, amelyekkel rendelkeznie kellett a kérelmezőnek.

[24] Ezeken kívül az FMM rendelet 7. § (1) bekezdés a) pontja alapján a kérelmezőnek rendelkeznie kellett nyil-vánosságra hozott minőségpolitikával, b) pontja alapján pedig tárgyévre szóló minőségcélokkal; valamint az FMM rendelet 7. § (2) bekezdésében és 8. § (1) bekezdésében részletesen meghatározott minőségirányítási, és önértékelési rendszerrel. Kötelezőként írta elő továbbá az FMM rendelet 9. § (1) bekezdése olyan vevőszolgálat működtetését, amely a hallgatókkal történő kommunikációt segíti. Az intézményi akkreditáció elvégzésére, valamint az akkreditált felnőttképzési intézmények ellenőrzésére a FAT rendelkezett hatáskörrel. A kiadott in-tézményakkreditáció négy évre szólt, ennek elteltével hatályát vesztette. Mind a nyilvántartásba vételi, mind az akkreditációs eljárás során a kérelmezőnek eljárási díjat kellett fizetnie.

[25] A jogszabályok az intézményi akkreditációtól elválasztva szabályozták a képzési programok akkreditációját. Az előző Fktv. 16. §-a szerint felnőttképzést csak képzési program alapján lehetett folytatni. Programakkreditációt csak a nyilvántartásban szereplő intézmények kérhettek, amely hatálya kettőtől öt évig tarthatott. Az előző Fktv.

19. § (1) bekezdése így határozta meg a programakkreditáció célját: „a képzésben részt vevő felnőttek és egyéb érintettek érdekében a képzési program biztosítsa a megszerezni kívánt kompetenciának az akkreditációra vo-natkozó külön jogszabályban meghatározott magasabb minőségi követelmények szerint történő elsajátítását”.

[26] Az előző Fktv. 21. §-ában meghatározott állami, valamint európai uniós forrásokból kizárólag olyan intézmé-nyek részesülhettek, amelyek a támogatás teljes időtartamára rendelkeztek intézményakkreditációs tanúsít-vánnyal.

[27] Az Fktv. átalakította a felnőttképzési rendszert. Tárgyi hatálya a következő képzésekre terjed ki: az Országos Képzési Jegyzékbe (a továbbiakban: OKJ) foglalt szakképesítések megszerzésére felkészítő; a nyelvi képzések;

valamint azok a tanfolyamok, amelyekhez állami vagy európai uniós forrásból támogatást kap a résztvevő. Az Fktv. alapján felnőttképzési tevékenységet a Nemzeti Munkaügyi Hivatal (a továbbiakban: hatóság) által kiadott engedéllyel lehet végezni, amely határozatlan időre szól. Az engedéllyel rendelkező intézményekről a hatóság vezet nyilvántartást. A felnőttképzési tevékenység folytatásához szükséges engedélyezési eljárásra és követel-ményrendszerre, a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásának vezetésére, valamint a felnőttképzést folytató intézmények ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról szóló 393/2013. (XI. 12.) Korm. rendelet [a továbbiakban: Korm. rendelet2.] 11. § (1) bekezdése alapján az engedély megadásáról szóló hatósági határo-zat jogerőre emelkedésével a hatóság felveszi az intézményt a nyilvántartásba.

[28] A hatóság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény alapján folytatja le az eljárást, döntését szakértői bizottság [Felnőttképzési Szakértői Bizottság] véleménye alap-ján hozza meg.

[29] A felnőttképzési tevékenység folytatásának engedélyezési eljárása során fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékéről, befizetésének és felhasználásának szabályairól, valamint a felnőttképzést folytató intézmények el-lenőrzése során kiszabott bírság befizetésének rendjéről szóló 56/2013. (XII. 4.) NGM rendelet 2. § (1) bekez-dése szerint: „[a] felnőttképzési tevékenység határozatlan időre szóló engedélyének kiadására, módosítására, kiegészítésére irányuló eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj (a továbbiakban: díj) mértéke – a (2) be-kezdésben foglalt eltéréssel – az engedély

a) kiadására és módosítására irányuló,

aa) az Fktv. 1. § (2) bekezdés a)–c) pontja szerinti képzési kört érintő kérelem benyújtása esetén 103 000 forint összegű alapdíj és a kérelemhez mellékelt képzési programonként 68 000 forint összegű kiegészítő díj,

ab) az Fktv. 1. § (2) bekezdés d) pontja szerinti képzési kört érintő kérelem benyújtása esetén 23 000 forint, b) kiegészítésére irányuló,

ba) az Fktv. 1. § (2) bekezdés a)–c) pontja szerinti képzési kört érintő kérelem benyújtása esetén 63 000 forint összegű alapdíj és a kérelemhez mellékelt képzési programonként 68 000 forint összegű kiegészítő díj,

bb) az Fktv. 1. § (2) bekezdés a)–d) pontja szerinti képzési kört érintő bejelentés benyújtása esetén képzési körönként 12 000 forint”.

[30] Az engedély megszerzéséhez az intézménynek rendelkeznie kell: 1. képzési programmal; 2. meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel; 3. minőségbiztosítási rendszerrel; 4. felnőttképzési információs rendszer mű-ködtetéséhez szükséges feltételekkel; 5. ügyfélszolgálati és panaszkezelési rendszer műmű-ködtetéséhez szükséges feltételekkel; 6. tartalmilag ellenőrizhető, számszerűsíthető minőségcélokkal; 7. meghatározott vagyoni biztosí-tékkal. Ezeket a Korm. rendelet2. részletesen meghatározza.

[31] Az Fktv. 10. § (2) bekezdése értelmében a támogatott egyéb képzést folytató intézményeknek nem szükséges minőségbiztosítási keretrendszerrel, felnőttképzési információs rendszerrel, minőségcélokkal, valamint vagyoni biztosítékkal rendelkeznie. Ezen kívül az Fktv. 10. § (3) bekezdése további engedményt ad: központi költségve-tési szervnek sem kell vagyoni biztosítékkal rendelkeznie.

[32] Az Fktv. külön rendelkezik az OKJ-n kívüli, támogatott egyéb szakmai képzés, valamint nyelvi képzések prog-ramkövetelményeiről; a cél itt is egységes követelményrendszer kialakítása. A felnőttképzési szakmai program-követelményekről szóló nyilvántartást a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (a továbbiakban: kamara) vezeti a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamarával együttműködve. Felnőttképzési szakmai programkövetelmények nyilvántartásba vételére vonatkozó javaslatot bármely jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, egyéni cég, egyéni vállalkozó benyújthat a kamarához. A javaslat elutasítása esetén a javaslatot benyújtó az elutasításról szóló értesítés kézhezvételétől számított öt munkanapon belül az indok megjelölésével írásbeli kifogást nyújthat be a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszterhez, aki tíz munkanapon belül dönt; döntése ellen további kifogásnak helye nincs.

[33] Az Fktv. 19. § (1) bekezdése alapján a felnőttképzési nyelvi programkövetelmények elektronikus nyilvántartását a hatóság vezeti; nyelvi programkövetelmények nyilvántartásba vételére vonatkozó javaslatot bármely jogi sze-mély, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, egyéni cég, egyéni vállalkozó benyújthat.

[34] A Korm. rendelet2. részletezi a Fktv. által, engedélyezési feltételként előírt vagyoni biztosítékok részletes szabá-lyait. Az intézményeknek vagyoni biztosítékkal kell rendelkezniük az engedélyezett felnőttképzési tevékenység folytatásának teljes időtartamára, és felnőttképzési tevékenysége megszűnését követő hat hónapig, az előleg-ként befizetett képzési díj azon részének a visszafizetése céljából, amelyre a képzés bármely okból történő ellehetetlenülése miatt az intézmény már nem nyújtott szolgáltatást. Ez két formában állhat a rendelkezésre:

biztosítási szerződésként, vagy hitelintézetnél lekötött és zárolt pénzeszköz formájában. Az összeg felhaszná-lásához vagy a biztosíték megszüntetéséhez a hatóság jóváhagyása szükséges. E vagyoni biztosíték mértéke az üzleti év időszakára vonatkozóan a felnőttképzést folytató intézmény üzleti évét megelőző évnek a felnőttkép-zésből származó, a számvitelről szóló törvény szerint elszámolt, tényleges értékesítési nettó árbevétele kettő százaléka, de legalább ötszázezer forint.

[35] A Korm. rendelet2. vagyoni biztosíték mértékére vonatkozó szabályait módosította a felnőttképzési tevékeny-ség folytatásához szüktevékeny-séges engedélyezési eljárásra és követelményrendszerre, a felnőttképzést folytató intéz-mények nyilvántartásának vezetésére, valamint a felnőttképzést folytató intézintéz-mények ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról szóló 393/2013. (XI. 12.) Korm. rendelet módosításáról szóló 136/2014. (IV. 24.) Korm.

rendelet 23. §-a és 28. § a) pontja. A módosítást megelőzően eltérő szabályozás vonatkozott azon intézmények vagyoni biztosítékának mértékére, amelyek adott évben kezdték a felnőttképzést: nekik ugyanis a felnőttképzési tevékenységből származó, tárgyévben tervezett árbevétel kettő százaléka, de legalább ötszázezer forint volt a vagyoni biztosíték mértéke. A főszabály pedig az üzleti év időszakára vonatkozóan a felnőttképzést folytató intézmény üzleti évét megelőző évnek a felnőttképzésből származó, a számvitelről szóló törvény szerint elszá-molt, tényleges értékesítési nettó árbevétele kettő százaléka, de legalább egymillió forint volt.

VI.

[36] 1. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta meg, hogy az indítványozónak az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésével, valamint I. cikk (1),(3)–(4) bekezdéseivel összefüggő hivatkozása megfelel-e az indítvánnyal szemben támasztott tartalmi követelményeknek. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerint az indítványozó köteles megindokolni, hogy az általa támadott jogszabályi rendelkezések miért és mennyiben ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítványozó azonban indokolási kötelezettségének az Fktv. tá-madott rendelkezései vonatkozásában nem tett eleget, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt e tekintetben az Abtv. 64. § c) pontja alapján visszautasította.

[37] 2. Az indítványozó szerint a „nyelviskolák egyébként homogén csoportja között hátrányos megkülönböztetés valósul meg”, tehát az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdései sérülnek, mert „az indítványozónak kétszer, míg más nyelviskoláknak, akik korábban nem rendelkeztek akkreditációval, de az új törvény alapján engedélyt szereznek, csak egyszer kell díjat fizetniük”.

[38] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Fktv. támadott rendelkezései és az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdései között az indítványozó indokolása alapján nincs alkotmányjogi szempontból értékelhető összefügg-és, hiszen a „homogén csoportba” belépő, azaz a nyelvoktatással a jövőben foglalkozni kívánó intézménynek

In document TARTALOM 20/2014. (VII. 3.) AB határozat (Pldal 106-136)