A jól berendezett akvárium gondozása és épségben*
tartása nem ad sok munkát s az a naponkénti pár perc, amit az etetéssel és tisztogatással töltünk el, bőven megtérül azzal a sok hasznos idővel, amit medencénk előtt gyönyörködve eltölthetünk.
A következőkban az olyan munkák elvégzését
fogom egész röviden elmondani, amelyek tudása nél*
kül nem tarthatjuk épségben medencéinket és azokat a szerszámokat is ismertetem, amelyek ehhez a munká*
hoz szükségesek. A szerszámok nagy részét házilag is előállíthatjuk. A legtöbb munkát adja az olyan elha*
nyagolt medence, amelyben már az algák elhatalmasod*
tak. Itt már küzdelemről van szó, amely nem mindig végződik a győzelemmel. Amíg csak az itt*ott elpusz*
tűit növényrészeket, egy*egy hullát, vagy az ételmara*
dékot kell eltávolítani, csak percekről van szó. Külön*
ben is, ha minden rendben van, nem képződik annyi
Behyna: Az akvárium berendezése stb. 12
92. kép. Iezapfujtató.
(Glaschker nyomán.)
iszap, hogy a biológiai egyensúlyt megbontaná. Ezt a kevés iszapot a tenyésztő medencéből hiba is volna eb távolítani, mert ezzel az ivadék táplálékának egyik részét semmisítenénk meg.
A mesterséges eleséget mindig megpuhítva adjuk az állatoknak és sohasem többet, mint amennyi azonnal
elfogy. Ha tehetjük, egy fél, egy óra múlva fujtassuk össze a szemétgyűjtő sarokba a maradékot, hogy onnan egyszerre ki is emelhessük. Az összefujtatásra szolgál az üvegcsőből álló, gumilabdával ellátott fújtató (92.
kép). Az iszapnak, hulladéknak a sarokból való kieme*
lésére szintén készíthetünk lopószerű emelőt (93. kép).
Ha az ujjunkkal befogva mártjuk a víz alá s aztán las«
san elengedjük, a szélesebb középső részbe szalad föl minden hulladék, amelyet aztán a készülék megfordb tásával önthetünk ki.
Ügyeljünk arra, hogy télen sok iszap ne legyen a me«
dencékben, mert kevés a fény és nem történhetik meg a természetes kiegyenlítődés. Fából vagy vastagabb hor«
93. Kép. Iszaplopó.
(Glaschker nyomán.)
ganyozott drótból egyes tárgyak kiemelésére alkalmas hosszú csipeszt készíthetünk.
Ha a medence nem áll elég világos helyen, gyorsan nagymennyiségű iszap keletkezhetik, mert a korhadó anyagok nem tudnak megsemmisülni. Ilyenkor egy csomó Daphnia, Cyclops és Cypris elvégzi a nagytaka*
rítást, ha a halakat előbb kiszedtük.
A víz megzavarodását okozhatja lisztből készült ele?
ség is, tehát tilos mindenféle dara és morzsa. A meden*
cének halakkal való túlnépesítése szintén zavaros vizet eredményez. Ilyen esetekben a víz egy bizonyos részét ki kell cserélni (vigyázzunk a hőfok állandóságára!), de ak okot is meg kell szüntetnünk, vagyis a halak számát csökkentenünk kell. Ha a frissen beültetett akváriumba azonnal halakat bocsátunk, az állatok által termelt szén*
dioxid, amelyet a növények még nem tudnak feldob gozni, könnyen zavarossá teheti a vizet, ezért várjunk a beültetés után 10—14 napig s csak ha a növények meggyökeredzve bőven fejlesztenek oxigént, szerezzük be a halakat. Káros következményei lehetnek a vastar*
talmú kútvíznek is, mert ebből vasréteg rakódik az üvegfalakra, amelyet alig lehet eltávolítani. A medence falait és pedig főleg azt, amelyen átnézünk, szorgalma*
san tisztogassuk. Erre alkalmas eszköz egy hosszabb nyélre erősített apró drótkefe, vagy régi fogkefe, nyélre erősített és reszelővei érdessé tett törlőgumi. Kiváló szolgálatot tesz a két szöggel nyélre erősített elhasznált borotvapenge. Ezzel a szerszámmal az üvegfalakra ta*
padó összes algákat le lehet borotválni s a fujtatóval a sarokba összeseperve eltávolítani. Gondosan tiszto*
gassuk vele az üvegnek azt a részét, amely a homok5 kai érintkezik, mert ott telepszenek meg barna*zöldes bevonat alakjában a kovapáncélos moszatok, a Diato*
meák.
Ha a víz felszínén zsírrétegre emlékeztető porréteg volna, a felszínen úszó növények óvatos eltávolítása
12*
után húzzunk végig a felületen itatóspapirost. Az előbb elmondottakból már tudjuk, hogy milyen életbevágóan fontos a medencében az vízinövények szerepe. Termés szetesen ez nem jelenti azt, hogy azután növényeinket, amelyek indákkal, gyökerekkel, stb. gyorsan szaporodó nak, teljesen elhatalmasodni hagyjuk. A túlsűrű nös vényzet azért baj, mert elveszi a halak szabad mozgás sára okvetlen szükséges helyet s ezért növényollóval kell kiirtani a fölösleges növényzetet. Ha lehetséges, ilyen alkalommal mindig a megöregedett növényeket szedjük ki s az erőteljesen növekvő fiataloknak adjunk helyet.
Mint már említettem a sok százféle alga ellen kévés sebb megvilágítással vagy zöld függönnyel lehet védés kezni. Mindenesetre próbáljuk meg előbb az egyszerűbb módszert. Tegyük kissé távolabb a medencét az ablak«
tói. Borotváljuk vagy keféljük le az algákat a két rövid oldalról és a befelé nézőről, melyen át gyönyörködni szoktunk medencéinkben, ellenben ne bántsuk az ablak felé eső hosszú falat; tenyésszenek itt az algák, hiszen rájuk is szükségünk van bizonyos mértékig, eb hatalmasodásukat azonban meg kell akadályozni. A vb lágosság felé eső üvegfal algarétege különben is. jó hát«
teret nyújt a medencének s még díszíti is a világos zöld fény.
Ha a gondozásról, tisztogatásról beszélünk, ne felejts sük el megemlíteni az akvárium „ u t c a s e p r ő i t“, a csigákat sem. Alkalmas csigafajok korlátolt számban való tartása igen sok munkától szabadít meg bennüm két, mert az ételhulladékok, az iszap és az algák, ezek«
nek a csigáknak a táplálékai. Sokszor gyönyörködhes tünk takarító munkájukban. Végigsvégigszántják az üvegfalakat s reszelő nyelvük nyomán elfogynak az algák s amerre táplálkozva haladnak, sajátságos zegs zugos algamentes vonalak maradnak vissza. Meg kell
említenem, hogy egyes halfajok is sok algát pusztítat nak el.
A medence gondozásával kapcsolatban még néhány segédeszközt említek meg. Ilyen az ü v e g p i p a (94.
kép). Kényesebb állatok és az ivadék áthelyezése ese*
94. kép. Üvegpipa és kisháló. (Glaschker nyomán.)
tében igen nagy segítségünkre van. Hossza kb. 25—50 cm., szája 5—6 cm. széles s bármely üvegtechnikus, ha nem is éppen pontosan ilyen formában, de ez nem is lényeges, el tudja készíteni.
Hasonlóan gyakran szükséges egy k i s h á l ó , ame«
lyet kevés cinezett drótból s egy darabka gazéból ma*
gunk elkészíthetünk. Átmérője 10 cm lehet.
Üvegből készült és szintén olcsó az e t e t ő k e r e t . Zárt, gyűrű vagy négyzet alakú üvegcső, amelyet a benne lévő levegő tart fenn a vízen. Az etetőt vízre helyezve, közepébe szórjuk bele az eleséget, így az nem terjed
het el az egész medence felületén. A halakat etető keret használatával mindig egy helyen etethetjük, tehát
ideszoknak s ha a medencéhez közeledünk, mind ide csoportosulnak. Ha sok vizenúszó növényünk van és etető keretet nem használunk, a vízre szórt eleség elter*
jed az egész vízfelületen, megakad az úszónövények levelei és gyökerei közt, ott hamar romlásnak indul,
95. kép. Üvegcsőből készült etető- keretek. (Glaschker nyomán.)
96. kép. Vízszinttartó készülék 6zökőkúthoz.
(Glaschker nyomán.)
aminek mint már tudjuk, gyászos következményei les hetnek (95. kép).
Ha szökőkutat használunk, szükséges a medence vizé=
nek egy bizonyos meghatározott állandó magasságban való megtartása. Erre szolgáló készüléket mutat be a 96. kép. Felső könyöke a medence párkányán nyug«
szik és a jobboldali cső mélyebb vagy magasabb állí<
tásával szabályozhatjuk a víz mindenkori szintjét. A vízszinttartó készülék lyukacsos csövön felül eső víz*
réteget, azt elvezeti, vagyis a lyukacsos cső mindig a víz színén áll.
A szellőztető készülék levegő vezető csövét alkalmas T. Y. alakú csöveknek a vezető gumicsövek közé való iktatásával ágakra bonthatjuk s így egy szellőztető
készülékkel egyszerre több medencét lehet levegővel ellátni. Hosszú távolságok áthidalására gumicsövek helyett különböző átmérőjű és tekercsekben kapható