E k k o rr a már körülbelül világos volt számomra, hogy az inka birodalomnak a mai Ecuador, Peru, és Bolívia területére, ezen belül is főként a Peru területére eső történéseivel fogok tovább ismerkedni. Egyrészt a zene világában tett első fölfedezéseim megmutatták, hogy az Andok vidéke a számomra mágikus vonzással bíró hely, másrészt Peruhoz kötődött az összes különös „véletlen"
amely folyton megjelent az életemben és éberen tartotta érdeklődésemet, erősítette vonzalmamat e szépséges ország iránt. így kezdődött el a nagy utazás.
A z inkák történetéről számos könyv született már, s ezekhez a könyvtárakban bárki hozzájuthat, ezért itt csak a legszükségesebb tudnivalókat m ondom el. A birodalom fennállását körülbelül 4-500 évre teszik, időtartama tudtommal a mai napig is viták tárgyát képezi, s biztosnak csak az mondható, hogy amikor 1532-ben a spanyol csa
patok élén Francisco Pizarro bevonult területére, megkez
dődött haláltusája, s néhány évtizedes vergődés után gyakorlatilag a spanyol korona gyarmatává változott e páratlanul szervezett birodalom. Valószínűsíthető, hogy a XI-XII. század táján kezdődött a birodalom alapítása, melynek létrejöttét több fejlett kultúra, (mint chimu, mochica stb.) is megelőzte, s amelynek fővárosa Peru déli részén, a Titicaca tóhoz közeli Cuzco városa volt. Innen indultak a szélrózsa minden irányába az inkák hódító
hadjáratai, melyek az addigra Cuzcoban létrehozott, erős és jól m űködő államszervezet határait kívánták egyre nagyobb körben kitágítani. Mint már említettem, az An
dokban rengeteg féle indián törzs élt, többségük önálló, a többiekétől elzárt és a többiekétől különböző kultúrával és nyelvvel. A z inkák azt kívánták ezektől a törzsektől miu
tán elfoglalták területeiket, hogy vegyék át, fogadják el törvényeiket és államszervezetüket, s olvadjanak bele önként, a birodalomba. Ahol a meghódított törzsek erre hajlandók voltak, ott jóformán érintetlenül meghagyták életterüket, szokásaikat, legtöbbször vezetőiket is, sőt kultúrájuk legjavát integrálták a magukéba. A z ellenálló népeket fegyveres harcban győzték le, s ha további ellen
ségességet mutattak, átköltöztették őket a birodalom szilárd és hűséges tartományaiba, vezetőiket és azok leszármazottait az inka uralkodó udvarának környezeté
ben helyezték el, hogy a legkönnyebben vegyék át szoká
saikat és erkölcseiket, a leggyorsabban asszimilálódjanak.
Kegyetlen módszereket csak elkerülhetetlen esetekben al
kalmaztak. így növelték folyamatosan a birodalom terüle
tét, amely fénykorában magában foglalta a mai Ecuador, Peru, Kolumbia, Bolívia és Chile egy részét is.
A mindenkori uralkodó az Inka nevet viselte, ami azt jelenti: a Nap fia. A z első uralkodó, Manco Capac, a Nap nevében alkotta m eg az állam törvényeit, s ezek a törvények a Nap iránti feltétlen engedelmességet kö
vetelték meg az uralkodótól a legkisebb alattvalóig egy
formán, mindenkitől. A törvények betartását rendkívüli
68
szigorral és gondosan kialakított hierarchiával elle
nőrizték, s megszegésükért rendszerint a legszigorúbb büntetés járt. M inden uralkodó kötelezőnek tartotta azonban mind önmagára, mind családjára, mind pedig a magasabb hivatalok elöljáróira nézve, a legnagyobb pél
damutatást az élet minden terén, ezért mielőtt hatalmat vagy tisztséget kaphattak volna, alá kellett vetniük magu
kat a legkeményebb testi és szellemi iskolázásnak, az akkor létező legmagasabb szintű ismeretek elsajátításá
nak, s képessé kellett válniuk az abszolút fegyelmezett példaadásra.
A z írást nem ismerték, ám számadásaikat, nyilván
tartásaikat megdöbbentő pontossággal „vezették" egy különleges csomózási rendszer segítségével. A csomókat tartalmazó gyapjúszálakat quipu-nak nevezték. írástu
datlanságuk ellenére, fantasztikus szervezőképességgel, és mérnöki szintű műszaki tudással rendelkeztek. A biro
dalom a XV. század végére érte el fénykorát és legna
gyobb kiterjedését, s szinte hihetetlen hogy alig egy évszázad alatt többezer kilométernyi vízvezeték rend
szert, lakóépületek, települések tömegét és 22000 km hosszú kiépített úthálózatot hoztak létre, amely az Andok valószínűtlen magasságokban húzódó gerincein át veze
tett a birodalom legtávolabbi városaiig.
A történelemkönyvek ma azt írják: a birodalom a nép kizsákmányolására épült. Minden felnőtt alattvaló, 25-50 éves koráig köteles volt adót fizetni, melyet munkában és terményben kellett lerónia. Magántulajdon - az uralkodó
kát kivéve - praktikusan nem létezett. Minden család mű
velésre kapott a birodalomtól egy akkora darab földet, házat és munkaeszközöket, amelyekkel a maga és család
ja számára és egy másik földet, amelyen az állam és az inka számára megtermelhette a szükséges élelmet. E két utóbbi és a birodalomban éppen szükséges közmunkák
ban való részvétel volt az általa fizetendő adó. Ha a csa
lád (ami az inka birodalom alapegységét jelentette) lét
száma gyarapodott újabb földdarabot kaptak, ha csök
kent, a megfelelő arányban csökkent a művelhető terület, kihalásuk esetén pedig visszakerült az állam tulajdonába.
A birodalom szétzúzásáig 14 uralkodójuk volt, közülük a két utolsó inka, Huáscar és Atahuallpa között kirobbant harc a trón megszerzéséért, olyan viszályt és rémületet keltett a birodalomban, ami nagyban hoz
zájárult a spanyol konkisztádorok könnyű győzelméhez, az 1532. évben. S bár ezt követően próbálták átültetni, meghonosítani a spanyol kultúra értékeit, s az őslakókra kereszténységet kényszeríteni, e szándékkal - úgy vélem - csak gyenge utánzatát hozták létre valaminek, ami az Ovilágban már létezett. Győzelmüket itt, az Újvilágban nem követte más, mint évszázadokon át tartó, rettenetes pusztulás. És eltűnt a föld színéről egy nép, amely uralkodóinak bölcsessége és saját életszemlélete miatt, egyszerűen csak jó akart lenni, mert nincs annál ter
mészetesebb. S megsemmisült egy kultúra is, amelyről már nem tudhatjuk m eg m ivé lehetett volna, mert nyomait belepte az idő, a homok s a vadon. A múlt titkait
70
mélyre hántolta a kincsei maradványait védelm ező indiánok emlékezete.
Siratom őket.
♦ ♦♦
A z inka birodalom alapításának legendáját, édes
anyjának, az inka hercegnőnek nagybátyja így beszélte el Garcilaso de la Vegának, akit ezentúl G. de la V.2-nek nevezek:
„ ...sz á z a d o k k a l ez elő tt e z a v id ék , am it látsz, c sa k n é h á n y n a g y h e g y b ő l és s z a k a d é k b ó l állott, és a z o k b a n a z id ő k b e n a z e m b e r e k vallás és ren d n élkü l, fen ev a d k én t, oktalan á llatkén t éltek. N em v oltak városaik, se m h á z aik , n em m ű v e lté k és n em v etették b e a fö ld et, n em ö l
tö z k ö d te k , m ert sem a g y ap otot, sem a g y ap jú t n em tu d ták feld o lg o z n i, h o g y ru h át k ész íts e n e k belőle. K ettesé
v el v ag y h á rm a sá v al élte k együtt, a h o g y eg y m á ssa l a f ö ld ü reg eiben , s z ik lá k r e p ed éseib en , b arlan g okb an ö s sz e a k a d ta k ."
„A M i A tyán k, a N ap , a z e m b e r e k e t oly a n n ak látván, a m ily e n ek n e k elm o n d o tta m n ek ed , m egsajn álta ő ket, és k ö n y ö rü letéb en a fö ld r e k ü ld ö tte e g y ik fiá t és e g y ik leán y át...az t m o n d v á n n e k ik : m en jen ek a m erre akarn ak,
2 Valamennyi idézet Garcilaso de la Vega Comentarios reales (A kirá
lyok története) és a La conquista dél Peru (Peru meghódítása) c.
m űveiből való. (A Szerző.)
és a k á r h o l m eg á lln a k en n i m e g alu dni, ig y e k e z z e n e k a talajba sü lly eszten i az t a fé l k ö n y ö k h o ssz ú és k é t ujj sz éle s aran yru dacskát, am it jelv én y ü l és je lz ő g y an án t a d o tt n ek ik . A h o l aztán e z a rú d eg y etlen ütésre b e sü lly ed , M i A tyán k, a N ap, ott akarja, h o g y trón ju kat és
u d v a ru k a t m eg a la p ítsá k . V ég ü l m e g m o n d o tta n e k ik :
» A m iko r a m i szolgálatu n kra szorítjátok ez t a n ép et, o k o sa n és ig azság osan , kön y örü lettel, k e g y elm es e n és s z elíd en teg y étek, m ik én t k e g y e s atya b án ik z sen g e és sz eretett fiaival. C selek ed jétek m in d ez t en g em utánozva és h o z z á m hason latosan , a k i j ó t tesz ek a z e g é sz világgal, v ilág osság om és fén y esség em ad v án n eki, h o g y lássa és g y arap ítsa g azd ag ság át. M eleg ítem a z e m b e r e k e t a h id e g ben, le g e lő ik e t és v etésü k et p e d ig n ev elem , g y ü m ö lcsö t h o z o k fá ik o n és sz ap o ríto m jószág u kat. E sőt és h a rm a tot a d o k , és v ig y áz o k rá, h o g y n ap on ta m eg k erü ljem a vilá
g ot, h a d d lássam m ire van s z ü k sé g a fö ld ö n , h o g y g o n d o s k o d ja m r ó lu k és seg ítsek rajtuk, m in t a n é p e k jó te v ő je é s fen n tartója. A k a r o m , h o g y ti, m in t g y e r m e k e im , k ü ld ö t t e im a z állati s o rb a n é lő e m b e r e k ja v á r a és tanítására a fö ld ö n , c s a k ez t a p é ld á t u tán ozzátok.«"
A Nap küldöttei atyjuk parancsát hűen megtartva, maguk köré gyűjtötték a félvad embereket, s megtanítot
ták őket minden tudományra, ami csak szükséges az állati sorból való kiemelkedéshez és az értelmes emberi élethez.
Már itt, az inkák történetének kezdetével ismerkedvén elvarázsolt valami. Feltűnő, hogy a szelídség és a jóakarat
72
mennyire uralja az egész szemléletet. Más népek me
séinek is legtöbbször alapgondolata, hogy a jó legyőzi a rosszat, de majdnem mindig meg kell küzdeni mindenféle gonoszsággal vagy nehézséggel ahhoz, hogy a „jó elnyer
je méltó jutalmát". A z inkák meséiben is létezik rosszaság és nehézség, de rendszerint valamelyik természeti erő vagy jelenség például a víz, a szél, egy csillag vagy a szi
várvány, diadalmaskodik fölötte, érzékletesen bizonyítva szilárd meggyőződésüket, hogy a természetnél okosabb
nak vagy erősebbnek lenni lehetetlen, de segítségében bízhatunk, ha együttműködünk vele. Ebben a mítosz
világban valahogy nincsenek feltételek, magától értetődő, hogy amint a Nap jó, úgy mindannyian jók legyünk.
Ugyanígy, mintha az élet legtermészetesebb dolga volna, hogy mindazért a jóért, amit valahonnan kaptunk nem
csak hálásak vagyunk, hanem egyszerűen és valamiféle öntudatos példamutatással és büszkén arra, hogy van mit, tovább is adjuk, egymást is részeltetjük ebből a jó
ból. A z eredetmítoszt követően az első uralkodóról, Manco Capacról, az inkáról szóló legendákban tovább szövődik ez az „ideológia", melynél szebbel még sohasem találkoztam. N em tudható pontosan, mennyi ideig uralkodott az első inka, 30-40 éves időtartamot említenek a különböző krónikák, ami még a mai viszonyok között is tiszteletre-méltóan hosszú időnek számít. Ezalatt, mint G. de la V. mondja:
„ . . . l e t e l e p í t v é n n é p e i t , a f ö l d m ű v e l é s , h á z é p í t é s é s a z e m b e r i é l e t b e n s z ü k s é g e s e g y é b t e e n d ő k t a n í t á s á v a l
eg y ü tt o k ta tta a la ttv a ló it u d v a ria ssá g ra , társa séletre, testv ériesség re, a h o g y a z értelem és a term észet törv én y ei szerin t a z e g y ik e m b e r n e k a m á s ik k a l sz em b en v is e lk ed n ie kell. N ag y on h a ték o n y a n m eg g y ő z te ő k et, leg y en k ö z ö ttü k ö r ö k b é k e és eg y etértés, n e k e le t k e z z é k s em m i
ly en g y ű lö let és sz en v ed ély esség , c s e lek e d je k i-k i m in d en k iv e l azt, a m it elvár, h o g y m in d en k i v ele cselek ed jék , m ert sen k in e k sem s z a b a d m ás törvén yt kív án n i a m ag a és m á st a tö b b ie k r é s z é r e ."
Ezeket a gondolatokat olvasva, újra meg újra elámulok azon, hogy miért nem volt elegendő fél évezred sem, hogy megtanuljuk és megfogadjuk ezeket az oly régóta ismert, nagyon egyszerű igazságokat?! A z első inka uralkodó törvényeinek igen nagy hányada egy az egyben megszív
lelendő lehet ma is (annak ellenére, hogy mi már nem tartjuk barbároknak magunkat!). Nem tudok ellenállni a késztetésnek, hogy felsorolásszerűen idézzek e törvények közül. Ezt a teljesség igénye nélkül teszem, és bár kezdet
ben úgy terveztem, hogy kiegészítem ezeket történelmi példákkal, végül is letettem erről a szándékomról, mert amit idézek, önmagáért beszél.
Mivel ebben a társadalomban igen nagy jelentősége volt a quipu segítségével vezetett nyilvántartásoknak, ennek megfelelő gondossággal választották ki a kezelé
sükhöz értő, számadónak nevezett indiánokat:
„... erre a tisztségre, ah og y an b árm ely m ás tisztségre, a le g k ip r ó b á lta b b a k k ö z ü l is a z o k a t választották, a k ik a leg h o s s z a b b id ő n á t a leg jo b b m ag atartású n ak b izon y u l
74
tak. N em o sztog atták a tisztséget p u sztán k e g y alapján, m ert e z e k n é l a z in d ián okn ál ily esm i so h a sem v olt s z o k á s
ban, h a n em m in d en k in ek erén y ei szerint."
Jó lehetett akkoriban „alkalmazottnak", tisztség- viselőnek lenni is! Ma, e civilizált világban, a sok-sok éven át csendesen, jól és szakértelemmel végzett munkát senki nem veszi észre, megbecsülésben sincs része, legtöbbször az boldogul, ki a „tűz" közelében ül és buzgón „éleszt
geti" azt, s akkor „kegy alapján" megkapja a tisztségeket!
Mai világunkban, mely oly sokat szenved a bűnö
zéstől, annyi ártatlan ember pusztul el gátlástalan kap
zsiság áldozataként és hiába várjuk a méltó büntetést, az gyakran a bíróságok túlterheltségére, vagy mindenféle emberi jogokra hivatkozva késik vagy elmarad, engem elgondolkodtatnak az inkák - az iménti kifogásokat való
ban m ellőző - törvényei:
„ K orm án y zatu k f ő e lv e és alap jakén t a z in k á k a b iro d a lm u k b a n k e le t k e z ő m in d en g o n o sz sá g m e g e lő z é s é r e és m e g a k a d á ly o z á s á r a v élem én y ü k szerin t a lk a lm a s tör
v én y t h o z ta k ."
„ Ú gy v élték, h o g y s o k a k a t a bü n tetés h alog atása csáb ít a b ű n özésre, és h o g y a p o lg á ri p e r e k a s o k felleb b ez é s , bizon y ítás m e g m érleg elés k ö v etk e z té b e n ö r ö k k é v a ló k k á váln ak. A sz eg én y ek , n e h o g y annyi z aklatást és h a lo g a tá st s z e n v e d je n e k , k é n y t e le n e k le m o n d a n i ig a z u k r ó l, és v eszn i h a g y n i k ö v etelésü k et, m ert ann ak, h o g y tízet b e hajtsan ak, h arm in c a k öltség e. E zért g o n d o s k o d o tt arról a z in ka, h o g y m in d en falu b an a la k o s s á g eg y m á s k ö z ö tti
p e r e ib e n jo g e r ő s ítélet h ozatalára alk a lm a s b író leg y en ."
„E zért n em volt csavargás, sem m u n k a k erü lés és sen k i sem m erész elt tilos d o lg o t m ű veln i, m ert a v á d ló k ö z el, a bü n tetés p e d ig szigorú volt."
Ugyancsak naponta vív szópárbajt Magyarországon a jogászok és a lakosság egy része, a halálbüntetést illetően.
A jogászok szerint a nemzetközi tapasztalatok azt bizo
nyítják, hogy a halálbüntetésnek nincs visszatartó ereje.
A z inkák világában ez még úgylátszik másképpen volt, legalábbis ez derül ki G. de la V. szavaiból:
„ A m i a törv én y ek szig orát illeti (a le g e n y h é b b b ű n cse
lek m é n y r e is, m in t m á r em lítettü k h alálb ü n tetést sz ab o tt k i)3, elm o n d h a tju k : valób an b arb ár törv én y eik voltak. A la
p o s a n fon to lóra v év e azon b an a haszn ot, a m i u g y a n eb b ő l a s z ig o r ú s á g b ó l a társad alom ra szárm azott, e lm o n d hatju k, h o g y tö rv én y k ez ésü k a társa d a lm u k b ó l a rosszat kiirta n i a k a r ó , b ö lc s e m b e r e k törv én y e volt. M ert a törv én y es bü n tetés k e m é n y végrehajtása s a z e m b e r e k ter
m é s z e te s életv á g y a m e g h a lá lfé le lm e m e g g y ű lö lte tte v elü k a h alálb a v iv ő ok ot, a bűnt. E b b ő l k ö v etk ez ett, h o g y a z in ka b iro d a lo m b a n e g ész eszten d őn á t alig k ö v e t t e k el b ü n teten d ő cselekm én y t. A z in ka e g é sz 1300 m ér fö ld h o ssz ú sá g ú b irodalm át, a h o l an n y iféle n y elv en b es z é lő an n yi fajta n é p élt, u g y a n a z o kk a l a tö rv én y ek k el és ren
3 M ás helyen G. de la V. erről azt mondja, h og y minden bűncselek
m ényre a m inősége szerint halált, korbácsot, szám űzetést, vagy más hasonlót szabtak ki. (A Szerző.)
76
d e le t e k k e l k o rm án y ozta, m in tha a z e g é sz n em lett volna eg y etlen h á z n á l tö b b ."
Azt hiszem, ehhez tényleg nincs mit hozzátenni. Külö
nösen, ha tovább tanulmányozzuk ennek a gondolkodás- módnak a természetrajzát:
„ S o h a s em b ü n tette k p é n z b ír s á g g a l, s e m v a g y o n elk o b zá ssal, m ert az t tartották: a b ű n öst v ag y on áv al b ü n tetni, d e életb en h ag y n i - n em a társad alm at szabadítja m e g a g o n o sz tev ő k tő l, h a n em a g o n o s z te v ő k e t a v a g y o n u któl, és íg y m é g n a g y o b b b ű n ö k e lk ö v e té s é r e h a g y s z a b a d sá g o t n e k ik ."
Talán, ha egyszer valaki feldolgozná a visszaeső bűnözők történetét és statisztikát készítene, megtudhat
nánk, tévedtek-e az inkák. Tartok tőle, hogy nem.
Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a szomorúság
gal, amely elfog, amikor kamaszok, sőt gyakran már kisgyermekek körében tapasztalom a kíméletlenség, a vandalizmus burjánzását, az emberi együttélés minimális követelményeinek gondolkodás nélkül való felrúgását. Az első indulat csillapultával többnyire arra a gondolatra jutok, hogy elsősorban nem ez a szerencsétlen kölyök tehet arról, hogy ilyenné lett, hanem a család, a környezet amelyben nevelkedik. Hiszen a mintáknak csak kis része érkezik a génjeinkből, nagyobbik felét abból a közegből merítjük, amelyben felnövünk, ezért alighanem a szülőket kellene elsőként alaposan elfenekelni. Valósággal meg
döbbentem, amikor G. de la V.-nél erről a következőket olvastam, miután elmondta, hogy a gyermekeket is meg
büntették, ha rosszat tettek, de figyelembe vették fiatal korát, s eszerint változtatták a büntetés mértékét:
„ A z a p á t viszont, m ert g y e r m e k é t kicsin y k o rá tó l fo g v a n em n ev elte és oktatta úgy, h o g y n e csin tala n k od jé k , és n e sajátítson el ro ssz sz o k á so k a t, k eg y etlen ü l m e g bü n tették. ...A z a p á k oktatása a ló l a fiú k a z in d iá n o k ter
m é s z e tt ő l fo g v a e g y é b k é n t is s z e líd je lle m é n é l m é g s z elíd eb b en k erü lte k k i, olyann yira, h o g y k ö z tü k és a s z elíd b árá n y o k k ö z ö tt n em volt kü lön b ség ."
Ez bizonyára túlzás, de farkasokkal teli világunkból nagyon-nagyon vágyom a bárányok közé, még azt a koc
kázatot is vállalom, hogy én is szülő - tehát felelősségre vonható vagyok!
Lehet, hogy sokak számára túl szigorúnak tűnik ez világ, s aggódva gondolnak a szent és sérthetetlen szemé
lyiségi jogokra, én azonban azokra gondolok, akik egyre nagyobb számban vesztesei a mai liberalizmusnak, sze
mélyiségi jogaikkal senki sem törődik s magukon segíteni módjuk sincs, mert „ h o g y t í z e t b e h a j t s a n a k , h a r m i n c a k ö l t s é g e " , s harminc általában nincs nekik. És olyan álla
muk sincs, amely igazságot szolgáltatna, még az életük tartama alatt! A személyiségi jogok különösen erős védel
mére egyébként, csak olyan államokban van szükség, melyeknek törvényei lehetővé teszik e jogok minduntalan való megsértését, tehát nem jó törvények!
Nem kell félni egy olyan államtól, amely csak tisztes
séget és munkát kíván alattvalóitól, s cserében a védelem
nek számos, majd később elmesélendő fajtáját nyújtja. S ha
78
akkor éltem volna, nem féltem volna attól az uralkodótól sem, aki érezvén, hogy közeledik a vég, összehívta roko
nait és alattvalóit s így rendelkezett G. de la V. tolmá
csolása szerint:
„M eghagyta, h o g y a N ap törv én y eit és p aran csolatait h o z z á h ason latosan tartassák be, és a z o k m eg tartásában le g y e n e k a z első k , a d ja n a k e b b e n p é ld á t a h ű b éresek n ek . L e g y e n e k s z e líd e k és k e g y e s e k , a z in d iá n o k a t szeretettel, jó s á g g a l von zva, n e p e d ig er ő s z a k k a l h ajtsák u ralm u k alá, m ert s o h a s e le s z j ó h ű b éres, a k it kén y szeríten ek. N e o k o z z a n a k eg y m á sn a k sérelm ek et, tartsák m e g a z igazságot.
V égü l m eg m o n d o tta n e k ik : erén y e ik k el m u ta ssá k m eg , h o g y a N a p fiai, s c s e le k e d e te ik k e l erő sítsék m eg , am it sz ó v a l h ird etn ek , h o g y a z in d iá n o k h ig g y en ek is n ek ik . N e h o g y a z in d ián ok, látva, h o g y m á s a s z a v u k és m á s a c s e le k e d e t ü k , h a m is s á g o t találjan ak b en n ü k. M e g p a ran csolta m é g n e k ik , h o g y m in dazt, a m it m eg h ag y ott, h a g y já k m e g ő k is fia ik n a k , u tód aikn ak, n e m z e d é k r ő l n e m z e d é k r e, h o g y en g ed elm esen m eg tartsák, a m it atyja, a N a p p aran csolt. E rősítsék m eg , h o g y e z e k a z ő szavai, és m in d e z t íg y hag y ta m e g n e k ik v ég ren d elete és v ég ső akarata gyan án t."
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy egykor indián voltam Peruban. S abban is, hogy boldog voltam ott, még akkor is, ha esetleg én voltam a legtöbbet dolgozó, leg
kisebb alattvaló a hatalmas birodalomban. Mert egyér
telmű, becsületes és értelmes volt amit kívántak tőlem,
könnyen belátható volt, hogy a többség számára is az és érvényesültek személyiségi jogaim is, hiszen családom
mal együtt megkaptam, amire szükségem volt, és jószív
vel tudtam elfogadni a játékszabályokat!
Az, hogy Manco Capac nem élt hiába, jól látható abból a szívet melengető tényből, hogy egy évszázadokon át írást nem ismerő társadalom több, mint háromszáz év
vel később élt gyermeke, Garcilaso de la Vega, az inka - Manco Capac utolsó rendelkezésének megfelelően - még átvehette őseitől az első uralkodó szóban megőrzött végakaratát. S továbbadhatta nékem, aki nála csaknem félezer évvel később születtem, s aki nagyon hálás vagyok ezért a múltból érkezett üzenetért.
80