AFLP vizsgálatok eredményei

Az E39-M50 és az E37-M50 primerpárokkal végzett szelektív amplifikáció 552 fragmentumot eredményezett 75 és 300 bp közötti tartományban.

Az AFLP eredmények neighbour joining (NJ) kladogramján (21. ábra, részletesen az 9. melléklet) 4 fő klád különül el: (i) „Plumarius csoport” magában foglalja a D.

plumarius L. valamennyi alfaját valamint a D. serotinus W. et K.-t. Ezen kívül a fenti csoportba rózsaszín sziromszínnel rendelkező taxonok is tartoznak, mint a D.

gratianopolitanus Vill. és a D. moravicus Kovanda. Megjegyzendő, hogy a “plumarius”

alfajok között is találhatók olyanok, melyek sziromszíne konzekvensen rózsaszín;

21. ábra: Az AFLP eredmények alapján készített Neighbour Joining (NJ) kladogram.

(ii) „Petraeus csoport” tartalmazza a dacikus és a balkáni taxonokat: a D. integer Vis.-t, a D. spiculifolius Schur-t és a D. petraeus W. et K. minden alfaját. Ebbe a kládba tagozódtak be a D. arenarius L. (balti szegfű) mintái is, annak ellenére, hogy a fentebb említett taxonokkal nem fedődik át az areája; (iii) „Superbus csoport” magába foglalja az összes vizsgált D. superbus L. mintát; (iv) „Monspessulanus csoport” tartalmazza a Spanyolországból származó D. hyssopifolius L. mintákat, valamint egy Olaszországban (Gran Sasso, Abruzzo) gyűjtött D. monspessulanus L. mintát. Viszont a másik D.

monspessulanus L. minta, amely ebből a régióból származik egy másik kládban helyezkedik el az Ausztriából gyűjtött D. sylvestris Wulf. (Dianthus szekció) egyedekkel együtt (v). A fentebb említett 4 leszármazási vonal létezése nem mond ellent a kombinált ITS és kloroplasztisz DNS-szekvenciák eredményeinek.

Külcsoportként használtunk Délnyugat-Ázsiából (Törökország, Grúzia) származó, Plumaria szekcióba sorolt taxonokat. Ezek a minták a NJ-kladogramon különállnak, együtt formálva egyetlen kládot (vi); A többi vizsgált példány nem formál közös csoportot.

Ezeket a fajokat hagyományosan nem tekintik a Plumaria szekcióba tartozónak, tehát ezeket külcsoportként kezeltük (D. giganteiformis subsp. pontederae (A. Kern.) Soó (Magyarország), D. carthusianorum L. (Ausztria), D. henteri Heuff. ex Griseb. & Schenk (Románia), D. imereticus (Rupr.) Schischk. (Grúzia) (vii).

Ezen kívül sikerült igazolni a D. arenarius L. faj jelenlétét Magyarország területéről, azonban a korábban közölt elterjedési adatok jócskán túlbecsülik a balti szegfű hazai areáját, a vizsgált mintáink közül ugyanis egyedül a fenyőfői populációról sikerült bebizonyítani, hogy valóban D. arenarius L. fajhoz tartozik, a Nyírségből származó (Létavértes, Aranka-domb) minták a vizsgált D. serotinus W. et K. példányokkal csoportosulnak.

A D. serotinus W. et K. minták a törzsfán nagyjából körülhatárolható csoportot képeznek, azonban betagozódnak a D. plumarius L. minták közé.

AFLP alapján sem a hazai, sem pedig az alpokbeli D. plumarius L. alfajok léte nem támogatott.

5.2.3. Mikroszatellit vizsgálatok eredményei

A 3 nukleáris mikroszatellit marker (MS-DINCARACC; DCA221; DCD010) mentén összesen 127 különböző allélt detektáltunk, a Kárpátokból és a Kárpát-medencéből származó 239 egyednél.

A D. petraeus W. et K., D. giganteus D’Urv. és a D. superbus L. minták esetében valóban csak 2-2 allélt találtunk lókuszonként az esetek nagy többségében. Ez egybevág az előzetesen publikált adatokkal, miszerint a fentebb említett 3 taxon többnyire diploid populációkkal rendelkezik. A D. plumarius L. minták általában 3-6 allélt produkáltak lókuszonként.

A vizsgált 3 mikroszatellit lókusz PCA analízise három fő csoportot eredményezett (10. melléklet). Az első csoportba tartoznak a Déli-Kárpátokból begyűjtött D. giganteus D’Urv. minták. Ezen az ún. „Giganteus” csoporton belül két alcsoport különböztethető meg, azonban az alcsoportok elkülönülése sem földrajzilag sem taxonómiailag nem magyarázható. További vizsgálatok szükségesek a D. giganteus D’Urv. fajcsoporton (nem Dianthus sect. Plumaria) belüli populációstruktúra pontos felderítéséhez, azonban ez nem volt célja jelen dolgozatomnak.

A Déli-Kárpátokban, bizonyos populációkban a D. giganteus D’Urv.

szimpatrikusan fordul elő a D. petraeus W. et K.-szal. Ezidáig viszont még nem tudósítottak a két egymás mellett élő, különböző virágmorfológiai bélyegekkel rendelkező szegfűfaj kereszteződéséből létrejött hibridekről. A saját terepi megfigyeléseink valamint a mikroszatellit eredményeink szintén megerősítik a tényt, hogy a D. giganteus D’Urv. és a D. petraeus W. et K. nem képez egymással hibrideket. A vizsgált 3 mikroszatellit markerrel ugyanis nem mutatható ki génáramlás a két fajkomplex között.

A második nagy csoportba tartozik az összes vizsgált D. plumarius L. egyed. A harmadik csoport a Romániából származó tollas szegfüveket, mint a D. petraeus W. et K.

subsp. orbelicus (Velen.) Greuter et Burdet, a D. petraeus subsp. petraeus W. et K. és a D.

superbus L. subsp. alpestris Kablík. ex Čelak. taxonokat foglalja magába. Ez a csoport a

„Giganteus” és a „Plumarius” csoportok közé tagozódik be. A „Plumarius” és a „Pertaeus”

csoportok között kismértékű átfedődés figyelhető meg. A „Plumarius” csoportba tartozó minták többnyire elszórtan helyezkednek el, a csoporton belül genetikai elválást sem alfaji sem pedig populáció szinten nem lehet kimutatni.

A Szent György-hegyi bazalton növő D. plumarius L. populáció (SztGy) elkülönül a többi hazai állománytól az egyesített populáció adatok nem gyökereztetett, euklidészi

távolsági indexszel számított neighbour joining törzsfáján. Ez a populáció eltérően a többi hazai állománytól bazalt alapkőzeten nő, ezért az elkülönülés magyarázható ökotípusos adaptációval. Mivel ez az elkülönülés más módszerrel, vagy az adatok individuális szinten való kezelésével nem volt kimutatható, ezért ez a jelenség szintén további vizsgálatokat igényel.

A Bayes-módszerre épülő modell alapú klaszterezés (22. ábra) illetve az

„admixture” analízis (23. ábra) hasonlóan a többváltozós adatelemzési módszerekhez 3 csoportot eredményezett. A kék szín jelöli a „Plumarius” csoportot, a piros szín a

„Petraeus” csoportot és a zöld színű sávok mutatják a „Giganteus” csoportba tartozó populációkat. Érdekes módon a Trascău-ból (Torockó; T) és a Cheile Ţesnei-ből (P) származó D. petraeus W. et K. minták között vannak olyan egyedek, amelyeket a BAPS szoftver a „Plumarius” csoportba helyez.

22. ábra: A mikroszatellit eredmények Bayes-módszerre épülő modell alapú klaszterezése.

BAPS 3.2 szoftver (K=3). A különböző klaszterek eltérő színekkel vannak jelölve.

A rövidítések magyarázata: Ló – Ló-hegy; He – Hegyesd; Nő – Nőzsér; Haj – Hajmáskér;

SAS – Sas-hegy; SztGy – Szent György-hegy; HH – Huhdsheimer Berge; T – D. petraeus subsp. orbelicus, Torockó; R – D. petraeus subsp. orbelicus, Ronk; S – D. superbus subsp.

alpestris, Munţii Ciucului; P – D. petraeus subsp. petraeus, Cheile Tesnei; D.g.b. – D.

giganteus subsp. banaticus; D.g.g – D. giganteus subsp. giganteus, több különböző populációból gyűjtve.

Ló He Nő Haj SAS SztGy

T ^R S P D.g.b.

D.g.g.

HH

23. ábra: A klaszterekbe tartozó minták hibrid eredetének vizsgálata. BAPS 3.2 szoftver. A színes sávok az allélek genetikai eredetét jelzik.

A rövidítések magyarázata: Ló – Ló-hegy; He – Hegyesd; Nő – Nőzsér; Haj – Hajmáskér;

SAS – Sas-hegy; SztGy – Szent György-hegy; HH – Huhdsheimer Berge; T – D. petraeus subsp. orbelicus, Torockó; R – D. petraeus subsp. orbelicus, Ronk; S – D. superbus subsp.

alpestris, Munţii Ciucului; P – D. petraeus subsp. petraeus, Cheile Tesnei; D.g.b. – D.

giganteus subsp. banaticus; D.g.g – D. giganteus subsp. giganteus, több különböző populációból gyűjtve.

Ló He Nő Haj SAS SztGy

T R S P D.g.b.

D.g.g.

HH