KISEBB KÖZLEMÉNYEK
ADY ENDRE VÍLCGA1CIT LE\ELEI A leveleket válogatta, sajtó alá rendezte, az
Bp. 1956. Szépircdalmi K. 644 1. 24 fénykép.'
Egy élet és egy kor dokumentumai — ezt a címet adhatnánk a válogatott levele
zést bemutató írásnak. Ady maga versben többször vallott rendkívülinek érzett életé
ről : „Én élni és hódítani fogok egy fájdal
mas, nagy élet jussán" — (Ifjú szívekben élek) — írta élete vége felé. ,,S én, jaj, ma
gamnak vagyok hőse'" — panaszolta az Ilosvai Selymes Pétert idéző versében. Ebben a vaskos levelezés-kötetben engem legfőkép
pen ez a probléma izgat : a levelek vallomása Ady életéről. Az Ady-élet minden szférájába bepillanthatunk e levelezés tanulmányozása közben : a „hotel szobák lakójának" min
dennapjait csakúgy felidézik, mint ahogy a mindennapoktól ihletett Ady-poézisnek a hátterére is sok esetben fény derül itt.
Ez a 620 Ady, ill. Adyhoz írott levél idő
ben több mint húsz évet ölel fel : 1897. IV.
24-én datálódik az első és 1918. IX. 7-én az utolsó. A feladási helyek Érmindszenttől Csúcsáig — Ady életének kezdő és záró állomásáig — változnak, közben Párizst, Budapestet és a levelezők tartózkodásának más-más pillanatnyi helyét is érintve. A cím
zettek, ill. feladók nevei között olvashatjuk a szűkebb család tagjain kívül az irodalmi és más.barátok, ismerősök neveit is, valamint a korabeli közélet egy-két képviselőjének nevét. A levelek témái Ady magánéletéhez kapcsolódnak : anyagi gondok, kiadási ügyek, családi bajok, szerelmes levelek — s csak ritkán térnek ki az alkotással kapcsolatos gondjaira. Igaz, hogy ilyenkor rendszerint fontos vallomások buknak ki Adyból.
A levelekből kirajzolódó Ady-portré : egy neuraszténiás ember arcvonásait mu
tatja : „Nekem ellenségem az élet" — írja Brüll Bertához (1905. II. 16. 116. 1.). S ezt az az Ady írta le, aki többször is variálta azt a gondolatot, hogy : „idegeimből élő fajta vagyok" (Lédához 1905 őszén — 129. 1.) — később — ugyancsak Lédának, s mindkét alkalommal kissé mentegetőzésképpen is meg
ismétli : „Idegeimből élek és idegéletet élek"
(1909. október 8. után. 298.1.). S nem sokkal később így vall önmagáról, szintén Lédának :
„Iszonyú neuraszténiás vagyok. Rettenetes gyötrelem minden í r á s . . . Csak éppen nem akarom magam még végleg elesni hagyni."
(Bp. 1906. máj. 10. — 150. 1.) S így sorakoz
tathatnánk a vallomásokat, amelyek mind
mind egy neuraszténiás idegrendszer vitus-táncáról vallanának : az élet, sőt a természet legkisebb eseményei, rezdülései hatással van
nak Adyra : „ . . . havazó télre virradtam s ez földerített" '(1903. XI. 29. Brüll Bertá
hoz. 76. 1.). Ám a következő napi levélben ezt
előszót és a jegyzeteket írta Belia György, olvashatjuk: „ . . . állandóan ideges va
gyok. A tegnapi kis örvendeztető télnek vége.
A sár még nagyobb, s a felhők még piszko
sabbak" (1903. XI. 30. Brüll Bertához. 77.1.), A művészileg is legszebb ilyen vallomást azonban egy Lédához írott levélből idézhet
jük :- „ . . . csúnya, fekete, sáros a világ,, csupa vizes hajlandóság az ólmos ég, ökör
szekér vagy faláb hozhatna érintkezésbe az érmindszenti külső világgal, ha egyáltalán vágynék erre az érintkezésre, engem- már napok óta földhöz verve tart ennek a csúnya falusi ősznek a hangulata, deportált lénynek érzem magam. . ." (1903. XI. 23. Diósy Ödönékhez. 70. 1.)
Bizonyos levelezés-egységek bontakoznak' ki : egy-egy periódusban voltak alkalmi levelező partnerei és volt, aki egész életében elkísérte : korai —- Párizs előtti — korszaka levelezéséből messze kiemelkednek a Somló Bódoghoz, Biró Lajoshoz és Brüll Bertához írottak : nekik vallja meg legőszintébben kételyeit, önmagát, tehetségét, művészetét illetően : „Én tudom, hogy neked és nekem igazunk van s hogy voltaképpen minden mindegy. De mégis csak irigylendők, kik erre az igazságra sohse jönnek reá" — írja Biró Lajosnak 1903 őszén. Somló Bódoghoz néhány nappal később írt leveléből hallatlan művészi tudatosságára és igényességére derül fény :
„Első nagyobb dolognál nem elegendő, ha esztétikámmal tisztáztam a kérdést. Hátra van a nagyobb. Most már mennyit kell le
alkudnom a sikerért és a publikum'nívójáért, de úgy, hogy sem én ne vessem meg magam nagyon, se azok, kik nem tartoznak számolni avval, ' hogy én leszállítottam a magam értékét. Keserű diszpozíció ez." Ady tehát
mindjárt társadalmi relációjában vizsgálja művészetét, de emellett állandóan felszínre tör belőle a szubjektív kétely is: „Félérzések,, gyöngeségek — írja akkori írásairól. — Föl fog emészteni a tehetetlenség, amely a közlés-első pillanatában a leghatalmasabb érzéseim
nek gátakat rak." (Somló Bódoghoz. 1903.
XII. 18. — 91. 1.) Ezek az önmagával kap
csolatos kételyei művészi szinten összegeződ
nek egyik ekkor írt, s igen szép novellájában, a Lecsky Tóni-ban. S írjuk ide még azt a mondatát is az egyik Biró Lajoshoz írott levelének, amelyik szintén fontos önvallo
mása : „Talán egész életemben a te hatásod volt reám a legerősebb, a legmaradandóbb "
(104. 1.). Párizsi útja céljáról is többször ír ezekben a hónapokban, a legpregnánsabban
talán egy Diósy Ödönékhez írott levélben : , , . .egész utammal az a célom, hogy a jövőm érdekében tegyek valamit, s megmentsem magam a vidéki elzülléstől" (72. 1.). „Nem mondok le többet önmagamról. A magamé akarok lenni" — írja Brüll Bertához ugyan
csak ezen az őszön (59. 1.). Ezekkel a több címzetthez intézett levelekből való idéze
tekkel azt hiszem sikerült dokumentálni ennek az 1903-as ősznek sorsfordító jelentő
ségét Ady életében.
S míg ezzel a három emberrel — Biró Lajossal, Brüll Bertával, Somló Bódoggal, az 1903-as ősz tanúival — később csak szórvá
nyossá válik a levelezés, "ekkor lép be az életébe az az Asszony, akihez csaknem kilenc évig íródnak az. önmagát pillanatnyi ideg
állapotában is legmélyebben megmutató levelek : Brüll Adél. „Őrjöngő" korszaknak lehetne nevezni a megismerkedésük első — 1903 ősze—1904 január között írott Ady-levelekből kirajzolódó periódust : s ezekből a levelekből az derül ki, hogy Léda minden
képpen a rég várt, de éppen jókor érkezett Felszabadító volt Ady számára : a bakfisok, színésznők és orfeum-szereplők után az első nő, akiért mindenképpen érdemes volt lán
golnia : ez a nagy élmény érteti meg a korai levelek ilyen vallomásait : „Ma már nem az elpusztulás vágya volt bennem erősebb, de élni és provokálni az életet Magáért" (43. 1.).
„Én az akarok lenni, aminek Maga akar engem" (1903. IX. 23-i levél. — 48.1.). S már ekkor leírja azt a mondatot, amely ennek a szerelemnek a legjellemzőbb vonását mu
tatja meg8: „Soha jobban nem szenvedtem még meg, mióta Magát ösmerem, a Maga látásáért" (50. ív). Hányszor elmondja ezt a szerelem kilenc éve alatt. „Mindig — s ha lehetett, mindenkinek — hangoztattam, hogy maga által vagyok valaki, ha vagyok.
Ha fáj valami magától, az néha-néha egy kis nagyon-asszonyos gyarlóság, mely — en tudom legjobban, sőt talán egyedül — nem illik a maga mindenképpen egyetlen, csodá
latos értelmű és ösztönös emberségéhez."
S ugyanebben a levélben így jellemzi ön
magát : „kevés emberpéldány van ma már olyan sok becses, jó indulattal, gyermekes, fehér hittel és szeretni tudással elég szkepszis és értelem mellett egy asszonyhoz, aki Ma
ga, az élethez s önmagához, mint én. A többi : idegrángás, roham, szeszély, de múló és nem igaz. Tartsuk meg egymásnak magunkat s ne keressünk alantasságokat egymásban. Ember még nem akarta szilárdabban asszony
ember társával a minden lehető boldogságot, mint én, a híres momentané. S rendelkezzék
— meggondoltan írom — az életemmel, ahogy maga akarja !" (12—9. 1.) Van olyan pillanata ennek a szerelemnek, amikor Ady az egész megelőző életét ennek az élmény
nek a szempontjából látja : ,,És egész
életem — készülés volt s készülés Magához."
(147.1.) Az idézeteket szaporíthatnánk, idéz
hetnénk Léda permanens féltékenységéről valló részleteket, rámutathatnánk az Ady-—
Léda-ügy furcsaságaira (Diósy Ödön szerepe stb.), s ugyanitt a titkolt asszonyi fájdal
makról is beszélhetnénk, amelyek a néhány fennmaradt Léda-levélből derülnek ki — de az eddig bemutatott részletekből is igazoló
dik, hogy a Léda-verseket magyarázzák a Lédával való levélváltások. (S így különösen sajnálhatjuk, hogy Léda leveleiből oly kevés maradt fenn.) S a verseket s a levelezést egységben látva, az Ady—Léda kapcsolat legtalálóbb jellemzéseként ezt az Ady-levél-részletet érzem — szemben az Elbocsátó szép üzenet már torzító látásával : „Áldja meg az Isten azért, amiket átéreztetett ve
lem" (135, 1.). Igen, ez volt a lényeges moz
zanat ebben a szerelemben : új érzés
szférákat tárt fel Ady lelkében ez a nagy élmény. így lett ez a polgári szemmel „amo-rális" kapcsolat a legnagyobb emberi élmé
nyek „átéreztetésére" alkalom.
*
A kortárs irodalom színe-java felsorakozik e levelezés-kötet hasábjain.* Maga Ady is úgy jelenik meg előttünk, mint a modern irodalom tudatos szervezője : „olyan keve
sen vagyunk, hogy még levélbanalitások árán is ápolni kell a mi közösségünket"
(93, 1.) — írta Hatvány Lajosnak a barátsá
gukat megalapozó levelében. „A modern irodalom nagy ügyé"-ről volt itt rendszerint szó, flhogy Schöpflin írta Adynak (360. 1.).
S itt mindjárt jegyezzük meg, hogy az Adyt körülvevő barátok, értők közül Bölöni, Hatvány mellett messze kiemelkedik Schöpf
lin Aladár. A leghiggadtabb leveleket a kor
társak közül ő írta Adynak, ő már ekkor felülemelkedett a kortárs érzékenységen és szinte az irodalomtörténész távlatából nézte Adyt (L. pl. 221—223. 1.). Úgy jelenik meg Schöpflin ebben a levelezésben, mint az utakat többfelé szeretettel egyengető barát.
Helyzete folytán is inkább tehette ezt, mert nem kötődött a Nyugathoz. — A Nyugattal való bonyolult kapcsolatáról is ezekből a levelekből tudunk meg lényeges momentumokat : „ti nem mindenkinek en
geditek meg a véleménymondást"— (319.1,).
A század első két évtizede sokféle irodalmi törekvéseiről is képet kapunk : pl. Horváth János egyik Adyhoz írott levelében „józan modernség"-ről ír, mint ami felé a Budapesti Szemlét is tendáltatni kell (316. 1.). Nem célunk itt ilyen szempontból teljesen bemu
tatni a kötetet, inkább csak néhány jellemző vonást szerettünk volna kiemelni. S így éppen csak megemlítjük a párizsi évektől a haláláig elkísérő, mindig segíteni kész,
hú-6* 387
séges barátot, Bölöni Györgyöt, Hatvány Lajost, az Ady mellett harcoló esztétát s mecénást : nekik írja meg például a háború miatti rettenetes szenvedését (505., 534. 1.).
„Minden ellenem s életem eredményei ellen"
— írja 1916 októberében Bölöninek (534. 1.).
S csak példaként említjük meg a Móricztól kicsiholt életre szóló fogadalmat (292. 1.), s azt, hogy Áchim „lelkem danoló madará
nak" nevezi Adyt (195. 1.), s azt is, hogy Kaffka levelei is milyen vallomásokat tartal
maznak mind Ady hatásáról, mind pedig a saját művészetéről. S arra, hogy tudott Ady embereket megítélni, meglátni, a legjobb példa a Pintér Jenőhöz írott levél (468. 1.).
Ahogy Kosztolányi egész költészetére követ
keztetett első kötetéből, úgy villantotta fel Pintér egész későbbi pályáját korai meg
alkuvásaiból. És hogy mit jelentett az Ady-líra a legjobb kortárs koponyáknak, annak érzékeltetésére idézzük Jászi Oszkárt : „Na
gyon kimerülten és elutazás előtt úgy érzem, hogy egy nagy adósságom van önnel szem
ben. Megköszönni azt a sok vigaszt, reményt és kipihenést, amit az Ön csodálatos versei
ből kaptam. Mikor ennek a mai generációnak minden termékét rég elporlasztotta az idő, s elenyésztek mindazok nevei, kik filozófiát, művészetet, tudományt és propagandát csi
náltak, az Ady Endre neve és poézisa még mindig élni fog" (205. 1.). S az érzéseit sze
mérmesen rejtegető Schöpflin is leírja, hogy
„testvért lát" Adyban (187. 1.), s hogy Ady lírájában a saját lelkének tükrét látja, s éppen ezért „a személyes hála érzése is" fűzi Ady
hoz (199. 1.).
*
A kötet hallatlan gazdagságából még né
hány mozzanatot emelünk ki : rendkívül érde
kesek, sokatmondóak az alkotásra vonatkozó vallomásai : Juhász Gyulának a saját hang
ját már megtalált költő ad tanácsot (124. 1.
— 1905. VII. 30-i levele) — a Radó Antalhoz írott levelében máig kiaknázatlanul vallott tárcanovelláiról (1907. VI. eleje. '— 163—
164. 1.). A háború alatt rendkívül fontos val
lomást tett testvéröccsének az „asztalfiók számára" írt versekről (537—538. 1.). Sok szó esik ezekben a levelekben Ady betegsé
géről, egyáltalán egészségi állapotáról : az olvasót a hihetetlen, szinte csodálatos rege
nerálódó képessége lepi meg, ahogy mind
egyik zuhanás után összeszedi magát.
*
A levelekből kirajzolódó Ady-élet volta
képpen egyénileg színezett életformája a pol
gári korszak művészének, aki már a saját munkájából kell, hogy megéljen, hiszen mö
götte már nem áll a független alkotást lehe
tővé tevő vagyon. , , . . . de meg írnom kell, hogy éhen ne vesszek" (321. 1.) — írja
Lédának 1910-ben. innen érthetők kompro
misszumai, állandóan zavaros pénzügyei, s az olyan jellegű megjegyzése, hogy „ . . . szeret
nék Adyhoz méltóbban élni" (482. 1.).
Egyáltalán: e levelezéskötet végigolvasása után még nagyobbá válik előttünk A d y : így látjuk csak, hogy milyen mindennapok között dacolta ki a líráját.
S e levelezés-kötet tanulmányozása segí
tett hozzá, hogy mélyebben megértsem egyik legszebb, egykori iskolájába — Kincs Gyulá
nak —• üzenő versének sokszor olvasott sorait: ,
Arcomon ma is áldott tekintetét Szemeidnek érzem,
Mennyit biztattál és az élet-öröm
Nem jön el hozzám, nem jön mégsem, mégsem És mégis-mégis, ha nem is örömest,
Szép megkísértni az élet talányát.
(Vén diák üdvözlete.) E között a mégsem és mégis között hullámzik ez a líra. A legnagyobbak e között a dilemma között éltek, s innen, erről a mégisrŐl dobták fel az életüket. Erre a mégsem-mégisre pró
bálom a feleletet már régóta megtalálni. Ez a levelezés csak megerősített abban a sejté
semben — amiről életműve különböző szféráiban is együttesen árulkodik —, hogy ez. az ember az élet legnagyobb ügyeiben maradt egyedül. Ady „dekadenciája" is innen érthető: ezt a „dekadenciát" az élete töltötte fel szomorúsággal, s nem egy iro
dalmi divat rekvizitumait ismétli. Ady való
ban az életét dobta arra a máglyára, amely.
a tehetségét állandóan vörös izzásban tar
totta. S egyben Ady életműve segített mé
lyebben megérteni egy régi, nagy igazságot : minden megvalósult élet egy lehetséges vá
lasz a sors által minden élőnek feltett nagv kérdésre : a nagy vizsgán Ady Sorsát faggató lírájával válaszolt. A lázadó Titánok kései utódjaként kérdéskövekkel dobálta meg az Istent (Rendben van, Úristen). S ez az élet beszorítva a liberalizmus korának hazugul optimista magyar világába, amely világ szen
vedéseinek okozója, s lázadó művészetének inspirálója volt egyben. íme : itt áll előttünk a Sors belső (alkati, személyes) és külső (társa
dalmi) burka .— Ady életének keretezői, amelyek a mégsem és mégis dilemmáját meg
értetik. Ám olykor elementáris erővel tört fel a vágy ebből a lélekből 'a „szabályos", a kiegyensúlyozott, a rendezett élet után (A Sorsom ellopója) — bár végig tisztában volt vele, hogy nagy poézisnak rendkívüli élet az ára : „Petőfi korszakokért, generációkért élt és volt boldogtalan, zaklatott" — írta a Petőfi nem alkuszik-ban. „Jön egy poéta, ki élete, boldogsága, vére és idegei árán
kitalál egy új nótát" — írja félreérthetet
lenül önmagáról (B. N. 1907. VIII. 22.).
S ahogy Ferenczy Károly remekén, a Józsefet eladják testvérei című képen, a
bibliai Józsefnek a képből kinéző könyörgő szemei már elkísérnek egész életemben — mintegy Tőlem, a nézőtől várva segítséget — úgy hallom, most már ä levelezéssel megerő
sítve mindig Ady főszólamaként az Északi ember vagyok befejező sorait :
Ember beszél, kinek a sors, Az élet, évek és napok Szívének gyökeréig fájnak.
*
A levelek nem művészi szándékkal íród
tak — sok esetben elsietettek, modorosak (429. 1. — hozzáörülni), sok a szecessziós elem bennük — mégis megformáltságukon átüt a költő Ady : a tömörítés, a jelzők halmozása, az asszociációkkal való élni tudás az, ami a költőre emlékeztet : „Küldöm hát Magához minden szomorú, reményes, le
mondó, forró érzésemet s könyörgésemet : higyjen bennem Édes, Egyetlen, Minden s aki várt világa egy kicsi, bús életnek"
(42. 1.). Elég csak ,,A könnyek asszonyá"-ra emlékezni, hogy azt mondhassuk : a Lédá
hoz írott levél e sorai verssorok — prózában.
Az 1903-as őszi érmindszenti levelek igen gazdagok az impresszionista természetfestés
ben : „Ez a szürke, néma, monoton világ igen-igen elernyeszt" (78.1.). Ez a sor viszont a „falu" versei egy-egy sorával harmonizál.
A Brüll Bertához írott levélben így olvashat
juk a „Meg akarlak tartani"c. vers gondolatát
— prózában : „Kezdem magamon konsta
tálni, hogy a vonzalmaim távolságokat kí
vánnak, ami elég szerencsétlen, perversus lélekre vall" (114. 1.).
Mindezeket szem előtt tartva is azt mond
hatjuk, hogy bár Adynak vannak kiemel
kedően fontos ~és megformáltságukban is nagy levelei, de többségükben inkább élet
rajzi adalékok ezek a levelek.
A Magyar Századok sorozatban meg
jelent, ízléses, zöld köntösű kötettel kapcso
latos filológiai munkát Belia György végezte.
Kitűzött célját, hogy ti. a válogatással
„átfogó és igaz képet adjon az olvasónak Ady életéről" (553. 1.) sikerült elérnie. Igen gazdagon dokumentálja például Ady 1903-as őszi hónapjait, s ezen belül is a Léda-szerelem első etapját. Ady levelei felfedik „A köny-nyek asszonya" motívum érzelmi hátterét és kirobbantóját. A válogatással kapcsolatban
egyetlen lényeges számonkérnivalónk van.
Az Ady—Hatvány-levelezésből egészében
kellett volna közölni „A magunk szerelme"
körüli vitát, amelynek kicsúcsosodása Ady ragyogó vitazáró válasza, a „Hunn, új legenda" című vers (1913. IV. közepe—
1913. VI. 1. közötti levelek. L. Hatvány : Ady a kortársak közt 184—198. 1.). Belia közli Ady válaszát Zempléni Árpád levelére, amelyben a Petőfi Társaságba invitálta Adyt.
Szívesen olvastuk volna Zempléni érdekes levelét is.
Révész megbízhatatlan, s az életrajzok, memoárok sok esetben tendenciózusan ki
szakított publikálása után az első tudomá
nyos igényű Ady-levél publikáció ez. Belia gyűjtőköre : az Ady-irodalom kézikönyvei és a Széchényi, illetőleg Akadémiai Könyvtár kézirattára. „Ady hatalmas levelezésének . . . talán harmad vagy negyedrésze . . . " került be ebbe a válogatásba (553. 1.). Filológiai pontatlanságra csak abban az esetben aka
dunk a szövegközlésben, ha nem kéziratból publikál: így pl. az 548. számú levélből, amelyet Ady Lajosné könyve alapján közöl, kimaradt a következő szöveg : „Ha a kis titkárral beszél(sz) kérdezd meg Sugár Elemér címét. Ő küldi a H. Sz. 300 koronáját s."
(MTA Kézirattár.) A 382. számú levél kéz
iratában fölmérhetetlen olvasható a kötetben olvasható felmérhetetlennel szemben. S az Ady által üdvözöltek nevei között Földessy nevét is felfedezni véljük. A válogatással, sajtó alá rendezéssel kapcsolatban nyitott kérdés az is, hogy a „nyílt levelek" beveen-dők-e egy ilyen válogatásba : így pl. a Fehér Dezsőhöz írott híres levél inkább publicisz
tikai mű, mintsem levél (39—40 1.).
A leveleket magyarázó jegyzetek általá
ban sikerültek : *az olvasóközönséget tájé
koztatják — de az irodalomtörténész olvasó számára is hoznak nóvumot. Az alább követ
kező néhány megjegyzésünk az ilyen érdek
lődésű olvasó megjegyzése, aki minden vo
natkozást szeretne kiderítve látni : 9. jegy
zet : F.-né : nem : R.-né ? 15. jegyzet : Azt hiszem, hogy inkább Bánffy Dezsőről van szó és nem Bánffy Miklósról, 22. j . Stern Marciné — Stern Mártonné —- feles
leges magyarázat, 26. j . melyik Nietzsche-műből idéz Ady?, 52. j . néha a levélből érthető dolgokat is megmagyaráz ( V é s z i -Braun), 557. 1. „ . . . december első napjai
ban megkezdte nagyváradi újságíróskodásat a Szabadság szerkesztőségében"—köztudomás szerint január első napjaiban kezdte meg;
egyes neveket, bizonyos adatokat egymást követő levelekben is megmagyaráz — ami felesleges (139—140. levél: Radó). Az iro
dalomtörténész olvasó ugyancsak felesleges
nek érzi az 52. és 60. sz. (B. N.—Vészi J.), valamint a 30. és 60. sz. jegyzetek ismétlődő magyarázatait is (V. H. O. Sz.). S itt jegyez
zük meg azt is, hogy osztjuk Kovalovszky Miklósnak a 262., 348., 432. számú levelekkel
389
Kapcsolatban kifejtett dátumozási korrek
cióját (It. 1958. 178.1.). A jegyzetekkel kap
csolatban még annyit, hogy azok olykor túlságosan szűkszavúak : egyes levélbeli utalások, nevek kiderítésénél Ady publicisz
tikájához is fordulhatott volna Belia. A gaz
dag anyag elrendezése mintaszerűen jó.
Beliának a kötet elején közölt bevezetése a levelek vallomásainak felhasználásával megrajzolt Ady-pályakép. Igényes írás, nye
resége az Ady-irodalomnak. Talán csak azzal nem érthetünk egyet, hogy