4∞&£∞∞§£™
4∞&£∞∞§£™
1. AcSÁD (Vas vm.)
A mai, klaszicista kastélynak feltételezhető előz-ménye volt az az 1699–1700-ban épített emele-tes épület, amelyet korábbi udvarház helyére emeltetett Mezőszegedi Szegedy Pál és felesége, Telekesi Török Katalin, és amelyet 1723-ban ké-szült leírása kastélyként említ.
A falut még 1536-ban Enyingi Török Bálint kapta meg, a kihalt csornai család Vas és Sopron megyei birtokaival együtt. 1618-ig maradt utódai kezén. Akkor a család utolsó férfitagja, István végrendelete alapján Vasszécsénnyel és Köves-kúttal özvegye, Gersei Pethő Margit örökölte.
Pethő Margit 1620-ban Telekesi Török János fe-lesége lett, Acsád így jutott hozzájuk, illetve az utódaikhoz. 1691-ben a férfiágon kihalt família birtokait leányági örökségként Török Katalin kapta meg, és férjével, Szegedy Pállal 1699-ben 13 000 forintért Köveskúttal együtt megváltotta a rokonságtól.
Első és ismert udvarházát 1549 előtt Marton-falvay Imre, az Enyingi Török család pápai tiszt-tartója építtette, a falu ugyanis urai adományából rövid ideig az ő kezén volt. Ez az épület 1699-ben már rossz állapotú. Az akkor kötött családi egyezség értelmében építtette újjá Szegedy Pál és felesége.
A Telekesi Török-vagyon 1723-ban készült hi-vatalos összeírásában a két szakaszból álló pince felett a földszinten két szoba, továbbá egy bol-tozott helyiség és kamra volt, az emeleten újabb két szoba és egy kandallóval ellátott, boltozott és tágas kamra. Az épület egyik végéhez fából készített, emeletes toldalék csatlakozott, amely-ben lent nagy szoba, fent pedig vendégszoba volt. 1724-ben kertjét és a mellette levő major-ságot említik. A kastélyról részletezés nélkül Bél Mátyás 1730 körüli, valamint Korabinszky 1786-os és Vályi András 1796-1786-os országleírásai is meg-emlékeznek.
Jelenlegi klasszicista formájára 1810 és 1824 között Szegedy Ferenc hétszemélynök ismeret-len építész tervei alapján építtette. Szociális ott-hon céljára szolgál.
1536: SoóS1937, 260, 270; cSATKAI–DERcSényI1956, 69–
70. – Martonfalvay birtoklására és építkezésére: MAR
-TonFAlVAy1881, 156–157, 166–167; MARTonFAlVAy1982, 92, 98, 104, 106. – 1618: Festetics-levéltár, Scr. II. fasc.
K. no. 16. – 1620: uo., no. 17, 23., valamint Sallér-levéltár, Fasc. 89. no. 215, 221. – Szegedy Pál birtoklására: Fes-tetics-levéltár, Scr. II. fasc. K. no. 44, 48. – Az 1699-ben történt birtokbaiktatásra uo., no. 78, p. 159–171. –
1723: uo., Scr. VI. fasc. A. no. 94. és Forráskiadványok, IV. 1., 3. – 1724: Forráskiadványok, XI. 4., 7. – Bél Má-tyás: Vasi Szemle,XXXI(1977), 448. – KoRABInSzKy1786, 4. – VÁlyII., 11. – Felhasználására és mai helyzetére:
GEnTHon1959, 10; c. HARRAcH– KISS1983, 37; Műemlék -jegyzék II.,1131. és Kastélylexikon 5.,7–10.
2. APÁTI(Gyöngyösapáti, ma Gencsapáti, Vas vm.)
Az eklektikus Széchenyi–Apponyi-kastély előz-ményeként ismert épület legkorábbi említése 1607-ből származik. építésének kora és építte-tője ismeretlen, valószínű azonban, hogy az 1590-es évektől a megyei közéletben szereplő, 1601–1602-ben az alispáni tisztet is betöltő, va-gyonos köznemes ládonyi csemetey István volt, akit 1607. január elsején apáti castelluma felé utaztában gyilkoltak meg Bük mellett. III. Ferdi-nánd király 1635-ben kelt oklevele szerint akkor Józsa nevű fia és Katalin leányának gyermekei, Battyányi Battyányi János, Kristóf, Ferenc és Kata, Rumy György felesége osztoztak birtokán.
csemetey Józsa 1634-ben seregélyházi, 1636-ban apjához hasonlóan nemesládonyi előnévvel sze-repel. 1639-ben csemetey Józsa özvegye, Ányos zsófia ide hívta meg férje temetésére Batthyány Ádám generálist, amelyet „Az mi Apáthi kaste-liunkban” tartanak.
A rokonság a század közepére kihalt. A kas-télyt csemetey Józsa fiának, Pálnak özvegye, Vi-czay Mária 1664-ben Rimaszécsi Széchy Péter-nek zálogosította el. 1676-ban és 1678-ban Széchy kezében volt. 1686-ban az ő özvegye, Batthyány Borbála a kastély fedéséhez az ifjabb Batthyány Ádámtól kért fazsindelyt.
A Széchy család 17. század végi kihalta után Apátit leányágon a Kéry grófok örökölték. 1720-ban Esterházy Borbálának, Kéry Ferenc özvegyé-nek kastélya. Az ekkor készült összeírás szerint fal és azon kívül a Gyöngyös patak vízével feltöl-tött, halastónak használt árok vette körül, ez azonban már kiszáradt. Maga a kastély emeletes és négyszögű épület volt, egyik sarkán szögletes, másikon kerek toronnyal. Bejárata felvonóhidas, udvarába boltozott kapualjon át lehetett bejutni.
Alsó szintjén négy nagyméretű és boltozott he-lyiség, három pince és egy kocsiszín helyezkedett el, emeletén pedig hét, részben boltozott, rész-ben sík mennyezetes szoba, konyhával, északi oldalán boltozott szentélyű kápolnával.
Bél Mátyás szerint 1730 körül a Styrum–
lymburg grófoké. A század második felében,
1786-ban és 1796-ban Péchy-birtok. 1812-től a Széchényieké, akik a nákó családtól vásárolták.
1820–1830 körül Széchényi Pál gróf klasszicista stílusban építtette át és angol rendszerű parkot telepíttetett köréje. A 19. század végén ezt az épületet alakították át historizáló stílusú kastély-lyá. 1920 után a magyar államé, amely 1925-ben Apponyi Albertnek adományozta. Később hon-védtiszti üdülő. Jelenleg nagy kiterjedésű park-ban álló állami nevelőotthon.
A csemetey családra és rokonságára: Gersei Pethőlevél -tár, 133. cs. Acta Babocsayana, no. 305.; BAloGH1901, 25–26. és BAloGH–SzluHA1998, 33–34. – 1595–1607:
TóTH1989, I. no. 1, 363, 532, 717. és TóTH1992, no. 758, 774, 809, 836, 841, 856, 879–880, 957. reg. – 1607: BA
-loGH1901, 25–26. – 1635: Tallián-levéltár, 2. cs. 1635.
f. 1–2. – 1639: Batthyány-levéltár, Miss. no. 9045. – 1664:
Festetics-levéltár, P. 237. Vegyes iratok, VII. 16. cs., p. 12.
– 1676–1678: MKA, litterae ad cam. 1676, II. p. 303–
304. – 1686: Batthyány-levéltár, Miss. no. 3302. – 1720:
Forráskiadványok, IV. 1., 13. – BélMátyás: Vasi Szemle XXXI(1977), 448. – 1786: KoRABInSzKy1786, 13. – 1796:
VÁlyII., 42–43. – 1812: BÁRTFAISzABó1913, II. 550. – 1836: FényES, 361. – 1851: FényES, 32. – 1865: FényES, 167.
– Jelenlegi helyzetére GEnTHon1959, 104. és c. HARRAcH– KISS1983, 110; TóTHJózsef, A gencsapáti Apponyi kas-télypark, Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemé-nyek, 1994/1, 78, valamint Kastélylexikon 5., 68–70.
3. ASSzonyFAlVA(ostfiasszonyfa, Vas vm.) Elpusztult, helye valószínűleg a mai római kato-likus templom környéke, a község legmagasabb pontja, ahol a 19. század végén az árkok egy része még látható volt.
A falut birtokló ostffy családnak a 14. század elejéről származó, Kígyókő vára helyére 1460 körül építtette ostffy Miklós esztergomi prépost testvéreivel, Ferenccel és lászlóval, V. lász ló ki-rálytól 1456-ban kapott és Mátyás király által 1458-ban megismételt engedélye alapján.
A fennmaradt 16–17. századi adatok válta-kozva castrum, castellum, esetleg fortalitium néven említik, többnyire továbbra is Kígyókő néven. Az ostffy család tagjainak 1572-ben és 1630-ban történt birtokosztozásairól szóló leírá-sok azt bizonyítják, hogy az akkori castellum ugyanúgy kőből épült nagy toronyból, mellette kisebb toronyból, palotából és alápincézett lakó-épületből állt, mint ahogyan az ugyancsak családi osztozkodást rögzítő 1399-es oklevél az akkori Kígyókő váráról leírja. Az 1430-tól castellum
elne-vezéssel szereplő családi lakóhely eszerint a ko-rábbi vár épületeinek újjáépítésével jött létre és a későbbi századokban is annak építményeiből állt.
1538-ban a család két ága őrségként két ka-puőrt és egy toronyőrt tartott a kastélyban. ná-dasdy Tamás nádor 1555-ben a Rábaköz védel-mére készített tervezetében a harmadik várvo-nalba sorolta Asszonyfát. 1572-ben, amikor az északi kapu melletti kőbástya és a keleti kapu melletti fabástya között húzott vonallal ostffy Jakab soproni alispán, valamint ostffy Tamás és Mihály között kettéosztották a kastélyt, csak két puskás kapuőre volt. A bástyák ugyan-akkor történt említése viszont arra vall, hogy 1572 előtt építkeztek Kígyókő kastélyában, leg-alábbis külső védőövét bástyákkal erősítették.
ostffy Jakab és testvére Erzsébet, Hosszútóty Farkasné 1585-ben történt osztozása alkalmával a nagy torony melletti épület pincéjét, az a feletti két helyiséget, az azokhoz tartozó két árnyék-széket, a keleti oldalon levő sütőházat boltozott pitvarával sorolták fel ostffy Jakab részeként.
Ezenkívül a nagy torony alsó, boltozott helyisége jutott neki. A felsoroltakon kívül a kis torony és az ostffy Mihály lakrésze közötti fűthető szoba szerepel még az osztálylevélben.
1594-ben, Győr eleste után szóba került vég-várként való megerősítése, erre azonban nem került sor.
1619-ben a toronytól balra álló kőépületet említik. 1630-ban a kastély keleti részén, ostffy Tamás birtokában két boltozott pince, felettük egy boltozott és egy gerendamennyezetes szoba volt. Akkor az ostffy Jánosnak jutott nyugati ol-dalon a nagy gerendás pince és a tejesház felett egy kívülről fűthető nagy szoba volt pitvarával és a felett szalonnás házzal, az emeleten pedig három szoba pitvarral és „egy Gallia” nevű helyi-séggel. A kapu feletti szoba Tamásé, a külső fal melletti és boronából épített sütőház pedig Já-nosé lett.
1649-ben a leányági örökös Dömölkyek osz-tozásában a toronyban levő két boltozott helyi-ség, az „öreg” vagyis a nagyméretű pince, a sü-tőház és a mellette elhelyezkedő konyha, szoba és pitvar, a sütőház feletti szoba és egy bolt sze-repel. A Dömölkyek mellett a 16. század végétől a Hosszútótyak, a Gersei Pethők, a Tevelyek és a zichy család egyes tagjai részesedtek leányágon az ostffy-vagyonból és a várszerű kastélyból.
A sokféle épületrészből álló kastély 1680-ban pusztult el. Thököly felsőmagyarországi sikerei -nek hírére Vas megye protestáns nemessége 1679-ben hazahívta a száműzött Fekete István
kőszegi evangélikus lelkészt és dunántúli püspö-köt, aki ostffy Miklós és a protestáns urak által felfogadott háromszáz fegyveres védelmében Asszonyfalva kastélyában tartózkodott, miköz-ben maga a nemesség is fegyverkezett. A bécsi udvar a győri vár őrségét rendelte ki ellenük. Az ágyúkkal vette ostrom alá a kastélyt, az őrség erre megfutott, és az elfoglalt kastélyt felsőbb parancsra felrobbantották.
Az ostromban részt vevő Esterházy János győri vicegenerális 1680 augusztus 4-én Asszony-fáról írta meg a kastély bevételét Batthyány Kris-tófnak, az alábbi megjegyzéssel: „Tegnap hogy az lovakrol le szallottunk, külde czengröl (ti. nagy-cenkről, K. T.) az obester Furlaim uram az Hada-kozó Tanács parancsolataiat, melyet csak tegnap hoztak kezekhez, hogy az Kastelyt itten demo-liáliák, addig semmi képpen el ne távozzék, a mig azt végre nem viszi, […] bár inkább Eszter-gam es Buda falait ronthatnánk, mint ezt.”
A vicegenerális újabb, 1681-ben írott levele szerint „az midőn eő Fölséghe Parancsolattyából ostfy Asszonyfalva alatt voltunk, valamenny le-velek ott Széllel el hányattatnak, azokat mind eöszve szedettem”, zsákokba rakatta, lepecsé-telte, és elküldte ostffynak. A részbirtokos zichy Péter ugyanakkor a rokonság nevében nyilatko-zott: „az minémő Várbély részükben le dült kü fal vagyon, annak téglajatt adtam nemzetes ostffy Miklós Báttyám Vramnak […] ha eő ke-gelme valami hasznat veheti.”
ostffy az 1681-ben Sopronban tartott ország-gyűlés alkalmával Esterházy vicegenerális párt-fogásával kegyelemben részesült, de a kastély új-jáépítésére nem kapott engedélyt. A kamara ebben az évben készült összeírása lerombolt építményként jegyezte fel. 1688-ban helyette a soproni Picheler János ácsmesterrel emeletes bo-ronaházat emeltetett magának a faluban. He-lyére a 18. század folyamán barokk stílusú kúria épült, amelyet 1840 körül építettek át mai, klasz-szicista formájára.
A dombtetőn álló, egykori vár, illetve kastély romjait 1768-ban és 1786-ban még említik. 1796-ban az akkor már a Kisfaludyak birtoká1796-ban levő Asszonyfalváról feljegyezték, hogy „hajdan kas-télyais vala, egy tőle nem meszsze levő dombon”.
1836-ban és 1851-ben „az ide való várnak ma már nyomai is alig látszanak”. Helyén néhány fal-maradvány látható.
Asszonyfalva Kígyókő nevű várára: EnGEl1977, 122–
123, FüGEDI1977, 151. Az annak romjaiból épült késő középkori kastélyra: 1456–1458: Dl 44.887 és HOII.,
339, valamint cSÁnKIII., 714. és KoPPÁny1999, 111–112.
– 1572: ostffy-levéltár, 2. cs. VIII. fasc. no. 19. – 1630:
uo., 3. cs. XX. fasc. no. 63. – 1538: uo., 1. cs. V. fasc.
f. 372. – 1555: PÁlFFy1999, 114. – 1585: uo., 2. cs. III.
fasc. f. 387–387 v. – 1594: RÁTHKároly, A keszői püspöki vár, Magyar Sion1868, 116. és PÁlFFy1999, 216. – 1619:
ostffy-levéltár, 3. cs. XVII. fasc. no. 139. – 1630: uo., 3.
cs. XX. fasc. no. 63. – 1649: Véghely-gyűjt. 2. cs. Dö-mölky-levéltár, f. 2–5. – 1680: cHERnEl1878, 116–117.
és PAyRSándor, A soproni evangélikus egyházközség tör-ténete, Sopron 1917, 491, valamint HETyéSSyIstván, ostffyasszonyfa ostroma és „ismeretlen” megmentője, Vasi Szemle,XXVIII(1974), 243–250. – Esterházy János levelét nagycenkre vonatkoztatva idézi GERőnéKRÁMER
Márta, Adatok a nagycenki volt Széchenyi-kastély épí-téstörténetéhez, Építés–Építészettudomány,V(1973), 3–4. – Esterházy 1681. évi levele: ostffy-levéltár, 1. cs.
D. fasc. no. 116. – zichy Péter levele uo., 3. cs. XXI. fasc.
no. 18. – Az 1681. évi kamarai összeírás: Forráskiadvá-nyok, XI.4., 181. – 1688: ostffy-levéltár, 1. cs. T. fasc.
no. 50. – 1768: FEISzTGyörgy, Elenyészett várak Vas me-gyében. Kígyókő vára, Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények,1994/1, 56–60. – 1786: KoRABInSzKy, 20.
– 1796: VÁlyII., 71. – 1836: FényES, 412. – 1851: FényES, 56. – A mai kastélyra c. HARRAcH– KISS1983, 290; Vas m.1982, 294, valamint Kastélylexikon 5.,176–178.
4. BAlTAVÁR(Bérbaltavár, Vas vm.)
Elpusztult kastély, amelyet 1680-ban Bakacs IV.
Sándor keszthelyi főkapitány építtetett fából a mai falu mellett. A birtok a 16. század eleje óta családja kezén volt és eredetileg az addigra el-pusztult Martonfalva határához tartozott. A ké-sőbb maradandó anyagból átépített és bővített kastélyt 1918-ban bontották le.
1680-ban Széchényi György győri püspök és kalocsai érsek nevében Jakab Pál levélben kérte Batthyány Borbálát, járjon közre Bakacsnál, hogy ne építtesse meg Baltavár kastélyát. Az építkezés azonban megtörtént, és a Kanizsával szembeni végvárak közé besorolt kastély Batthyány Kristóf generálistól hivatalos őrséget kapott. A „Baltavári sereg” 1687-ben Batthyány II. Ádámhoz írott le-vele fennmaradt.
1722-ben Festetics József tábornok vásárolta meg a hozzá tartozó birtokkal együtt és tovább -építtette. Iratai között maradt meg a kastélynak a 18. század közepéről származó alaprajza, amely szerint téglalap formájú és tágas udvar köré emelt, födszintes épület volt, eredetileg vi-zesárokkal körülvéve. udvarát pillérekkel tagolt folyosó övezte, arról nyíltak a három oldalról
egy-traktusos, a negyediken kéttraktusos szárnyak helyiségei. Az utóbbi lehetett esetleg a Bakacs Sándor által építtetett kastély lakóépülete, benne négy szobával, konyhával és kamrával. A Feste-tics-levéltárban a kastély tetőszerkezetének rész-letrajza is fennmaradt ugyanott.
1786-ban, 1796-ban és 1836-ban még a Fes-tetics családé, 1851-ben és 1865-ben vásárlás útján a Zalabéri Horváthoké. Tőlük került a Thurn–Taxis grófokhoz, akik 1888-ban a korábbi falak felhasználásával romantikus stílusú kastélyt építtettek. Ezt bontották le 1918-ban.
A falut kis birtokkal 1531-ben Alsólindvai Bánffy János nádor adományozta Bakacs I. Sándornak: levéltár, Scr. II. Fasc. A. no. 2. és 5. – 1680: Batthyány-levéltár, Miss. no. 21.202. – 1687: uo., no. 1646. – 1722:
SZABó1928, 92. – 1786: KorABInSZKy, 28. – 1796: VályI
I., 110. – 1836: FényES, 413. – 1851: FényES, 81. – 1865:
FényES, 214. – Alaprajza: Festetics-levéltár, Scr. II. Fasc.
MM. no.15 1., 2. „Baltavaer Schloss” felirattal, amelyet azonban nem volt lehetőségem a kötetben közölni. – 1888–1918: BoroVSZKy1898, 20–21; Kastélylexikon 5., 325–326.
5. BElATInc, Zala vm.(Beltinci, Sz.) A 20. század végén üresen álló és elhagyott, egy-emeletes és négy saroktornyos, tágas parkban álló épületet első formájában I. Ferdinánd király 1548-ban kiadott engedélye alapján 1551-ben kezdte építtetni Alsólindvai Bánffy lászló.
Testvérének, Istvánnak a felesége, Guti or-szágh Magdolna a következő évben írott levelé-ben arra kérte nádasdy Tamás főkapitányt, tiltsa meg az építkezést, mert sógora ágyúkat és pus-kákat hozatott bele és folyamatosan erősítteti.
Bánffy István egyenesen a királyhoz folyamodott a kastélyépítés ellen. Ennek hatására Miksa fő-herceg az építtető Bánffy lászlónak meghagyta, azonnal hagyja abba az építkezést, aminek azon-ban a királyi engedély alapján eredménye nem lett. 1564-ben maga Bánffy lászló írta, hogy ácsok nélkül, faragómolnárokkal kellett megépít-tetnie. A kastély tehát eredetileg fából készült vagy legalábbis külső védőművei.
Bánffy lászló gyermektelen lévén, 1585-ben már István bátyja fiai, 1618-ban pedig unokái osztoztak a kastélyon. Az 1585-ös oklevél szerint a felosztásra került részeket Bánffy István épít-tette. Az 1644-ben kihalt család birtokait 1647-től nádasdy Ferenc szerezte meg zálogként azoktól a leányági örökösöktől, akik III.
Ferdi-nánd királytól véglegesen 1648-ban kapták meg.
nádasdy kivégzése után, 1670-től a kincstárra szállt kastélyt a hozzá tartozó uradalommal a Bánffyak után leányági örökös Szentmiklósi Pongrácz család kapta meg királyi adományként 1673-ban. 1679-ben ők adták tovább Széchényi György kalocsai érseknek zálogként. 1694-ben a Széchényi család szabad rendelkezési jogot ka-pott rá, 1701-ben pedig véglegesen megvásárol-ták. 1697-ben ifjabb Széchényi György Ilona leányá nak, Ebergényi lászlónénak engedte át.
1713-ban magát Ebergényit iktatták birtokba.
1720-ban már az ő veje, csáky György kezében volt. 1799-ben is csáky-kastélyként említik.
A 19. század elején a Gyika családé, és még 1836-ban is az övék. A század második felében a 1836- ban-kár Sina bárók birtokában volt.
1663-ból maradt meg rövid összeírása. Esze-rint mai képéhez hasonlóan négyzetes alaprajzú, mind a négy sarkán kerek, kapuja felett négy-szögű toronnyal épített, emeletes kastély volt, amelyet akkor kiszáradt árok övezett, és egy része még akkor is fából volt. A kapu feletti to-ronyban harang függött, külsején időt ütő órával.
Az összeírás a fegyverzetet és a tárolt élelmiszert is felsorolja. 1682-ből, 1704-ből, 1720-ból, 1722-ből és 1796-ból további, főként a berendezést fel-soroló leltárai maradtak.
1 |Belatinc (Beltinci, Sz.), Zala m.Könyöki József helyszínrajza, 1885 (KÖH. Tervtár, K. 1091. lsz.)
A csáky család 1711 és 1722 között restaurál-tatta. 1838-ban a Gyika család állíttatta helyre.
Az utóbbi alkalommal egyes szakaszait lebontot-ták és újraépítették. Ekkor a régi, kőből faragott részleteket – feltételezhetően a 16–17. századi nyíláskereteket – az új szárnyak alapozásába épí-tették be.
Vázlatos alaprajza Könyöki József 1885. évi rajzán maradt meg, amelyet Gózon Imrének MoB számára 1878-ban a helyszínen készített jelentése és vázlata alapján állított össze (1. kép).
Széles szárazárokkal körülvett, négyzetes alap-rajzú és négy sarkán kerek saroktornyos, belső udvaros épületet ábrázol, északkeleti sarkán el-térő vonalkázással, amelyre azonban a rajzon nincs magyarázat. Délnyugati sarkát – amely azonos lehetett az 1663. évi leírásban akkor még mindig fából levő részével – ismeretlen időben, a kastély többi részétől eltérő alaprajzzal újjáé-pítették.
Burckhard von Birckenstein 1687. évi geometriakönyvében maradt fenn Justus van der ny -poort tól származó madártávlati képe (2. kép).
Azon a Könyöki által jelzett árok csak félkörben övezi a vízzel telt árkot és részben pártázatos falakkal kerített kastély árok nélküli oldalán sarkait szögletes bástyák védték, amelyekben ma -gas tornyok álltak. A kép a falakon belüli tá-gas udvarban ábrázolja az emeletes kastélyépületet, előtte háromemeletes és pártázatos tetejű to-ronnyal. nypoort sok más várat és kastélyt
áb-2 |Belatinc (Beltinci, Sz.), Zala m.
Justus van der nypoort metszete
(BIRcKEnSTEIn2001, 98) 3 |Belatinc (Beltinci, Sz.), Zala m.
A délkeleti saroktorony és az udvari homlokzat rész lete
(fotó: Szekér György, 1996)
rázoló metszetéhez hasonlóan valószínűleg ez sem azt az épületet ábrázolja, amelyet a felette olvasható név mutat, ő ugyanis mások korábbi ábrázolásai nyomán dolgozott.
Az 1980–1990-es években ajtók és ablakok nélküli, rendkívül elhanyagolt állapotban volt, növényzettel sűrűn benőve. Fent említett dél-nyugati sarka már hiányzott. Félköríves nyílású, eredetileg felvonóhidas kapuját kváderes kere-telés díszíti. négyzetes pillérekkel épített, két-szintes és árkádos udvarán az emeleti ívsort ké-sőbb befalazták és ablakokkal látták el, de a 20.
század végén kibontották és megkezdték az egész kastély helyreállítását (3. kép).
(1548: Dőry-levéltár, 1675. f. 5–8. – 1551–1552: ná-dasdy-levéltár, B. 1512. pall. 33. p. 2., idézi TAKÁTS1926, 227. – Miksa főherceg letiltó parancsa: nRA. Fasc. 602.
no. 27. – 1564: TAKÁTS1915, II. 428. – 1585: nRA. Fasc.
1019. no. 15. – 1618: Batthyány-levéltár, Maj. lad. 36.
no. 45. – 1647: Dőry-levéltár, 1647. no. 1–2. – 1648: TuR
-Buly1996, 1541. – 1673: uo., 1673. no. 1–4. és 1675. no.
1–17. – 1679: FüGEDIErik, A csáky család szepesmind-szenti levéltára, Levéltári Közlemények, 1979, 122–123.
– A Széchényiek és örököseik birtoklására BÁRTFAISzABó
1913, I. 471–482, 718, 728–729. és II. 510–511. – 1796:
VÁlyII., 166. – 1836: FényES, 519. – 1851: FényES, I. 111.
– 1663: Forráskiadványok, VI. 3., 23. – 1682–1799: Fü
-GEDI, i. m. – 1838: Justus van der nypoort rajza: BIR
-cKEnSTEIn2001. – 1885: Gózon Imre jelentése, oMvH–
MoB Irattár, 1885, no. 11. – Könyöki József rajza uo., Tervtár, K. 1094. – Rövid történeti összefoglalása KoP
-PÁnyTibor, Kiegészítő adatok Gózon Imre 1877. évi MoB jelentéséhez, Pavilon,7(1992), 10–14. A 20. század végi, még félig romos állapot fényképeit lővei Pálnak köszönöm.)
6. BéR(zalabér, zala vm.)
Elpusztult, középkori eredetű kastély, amely a falu „nemes” temetőjének helyén állt. építésére 1507-ben adott engedélyt II. ulászló király hűsé-ges szolgálataiért Béri Istvánnak. Felépültére vo-natkozó középkori adat nem ismert, Mohács utáni források azonban egyértelműen bizonyít-ják megtörténtét.
Béri István még 1526 előtt fiúörökös nélkül hunyt el. Birtokait királyi engedéllyel a leányági Fajszi Ányos és a csaby család örökölte. 1537-ben I. Ferdinánd ennek ellenére Kápolnay Ferencnek adományozta. Még ebben az évben előle foglalta el fegyverrel Török Bálint számára dunántúli ha-dainak vezére, Palatics János. 1541-ben többször
szerepel Török Bálint két itteni várnagya, Horváth Márk és Horváth Gergely. Török Bálint fogságba esése után visszakapta az örökös rokonság. 1551-ben és 1564-1551-ben ők osztozkodtak a kastélyon és a hozzá tartozó tizenkét falu birtokán. 1551 után itt élt az építtető Béri István Katalin nevű leánya, csaby István egri várprovizor özvegye. Ekkor em-lítik a kastély nagy szobáját.
1553-ban I. Ferdinánd király a Béri család ki-haltára való hivatkozással nádasdy Tamásnak és Mérey Mihálynak adományozta. Későbbi adatok szerint azonban a kastély és birtokai változatla-nul a leányági örökösök kezén maradtak. 1561-ben azt jelentették nádasdy Tamás nádornak, hogy a birtokosok, ekkor már Ányos Boldizsár, Hetyey György és Héránt Péter készek a kastély további erősítésére, amint azt eddig is tették.
1562-ben mégis a kastély védtelen voltára hívták fel a nádor figyelmét, mivel a közeli Hegyesd vá-rának elvesztésével veszélyes helyzetbe jutott és egyetlen katona sincs benne, aki megvédhetné.
építészeti kialakítása a dunántúli, végvárként felhasználható erősségeket felmérő, Bécsből ki-küldött Giulio Turco 1572-ben készített alaprajzi felmérésén látható: két, egymás mellett álló és vastagfalu torony, a kettő közötti falban kapuval.
Az e mögött elterülő tágas, a rajzon közölt lépték szerint mintegy 60 × 60 méteres udvart négy-szögben palánk vette körül, mind a négy sarkán egy-egy palánkból emelt bástyával. A kastély a zala folyó mesterséges kiszögelésében levő szi-geten helyezkedett el, kapujához hosszú híd veze tett a folyón át (4. kép). Még ez előtt, 1564ben „domus et curia nobilitaris in modum ca -stelli seu fortalitij in eadem Beer erecta” megje-löléssel említették.
Ebben az időben került a Szigetvár eleste után Kanizsa székhellyel szervezett dél-dunántúli vég-várak közé. 1576-ban a béri castellumkapitányi tisztségét a birtokosok közé tartozó Fajszi Ányos Boldizsár töltötte be. 1588 és 1599 között az Ányosrész kivételével a kastélyhoz tartozó bir -tokokat Egerallyai vagy másként Boncz lászló, zalavár és Kapornak kapitánya vásárolta meg a csaby-örökösöktől.
A század utolsó éveiben, Ányos Boldizsár ha-lála után a béri kapitányságot már Egerallyai vi-selte. 1593-ban jelentette a megyének, hogy Ányos Boldizsár özvegyének része összedőlt.
zala vármegye bizottságot küldött a helyszínre annak megállapítására, érdemes-e újjáépíteni a leomlott részt, amely az egyik torony lehetett.
Az 1609-ben elhunyt Egerallyai lászló kastély-beli részét fia, János, később az ő 17. század
kö-zepén élt György fia, valamint veje, osztopáni Perneszy János révén annak családja örökölte.
Kanizsa 1600ban történt eleste után Bat -thyány II. Ferenc tíz főnyi gyalogos őrséget java-solt bele, amelyet a bécsi Haditanács 1601-ben kelt leirata jóvá is hagyott. A 17. század elejétől ismét a fajszi Ányosok voltak a végvár-kastély ka-pitányai, 1605 és 1625 között Boldizsár fia Kris-tóf, 1625 után pedig annak János nevű öccse.
Ányos Kristóf 1605ben Bér erősítését kérte Bat -thyány Ferenc generálistól, mivel „tudgya nagy-ságod az én házamnak ereötlen voltát”. 1608-ban a megyei közgyűlés kérte a király intézkedé-sét, hogy a többi zalai végházhoz hasonlóan Bér castellumőrségének is adják ki a fizetését, aho-gyan az azelőtt is történt. 1614-ben Ányos Kris-tóf tett panaszt Vas vármegye előtt, hogy a béri castellumépítésére régi szokás szerint szolgál-tatott ingyenmunkát a megye nemességéből
sokan megtagadták. 1647-ben a már említett Egerallyai György viselte a kapitányi tisztséget, a század későbbi évtizedeiben pedig az Ányos család harmadik nemzedéke, zsigmond, György és Péter. A 16–17. század fordulójának évtizedei -ben a béri castellumtöbb alkalommal nyújtott helyet zala vármegye közgyűlésének és törvény-székének, így 1586-ban és 1617-ben.
1629-ben, amikor az Egerallyaiak és a velük rokon Pernesziek osztoztak a béri castellumban levő részeiken, az ott álló és alápincézett kőépü-letet említik, amely felett az emelet fából volt.
északról emeletes boronaház csatlakozott hozzá, lent istállóval, fent konyhával és fűthető szobával. A kőépülettől keletre volt a kastély tor-nyos kapuja. nyugat felé egy fedetlen, boronából készült bástya helyezkedett el, valamint a kastély külső palánkja, tetején körüljárható folyosóval.
A leírás alapján az Egerallyai–Perneszi-rész a Turco által rajzolt egyik torony maradványával azonosítható. A másik, feltételezhetően az 1593-ban összedőlt fele az Ányosoké maradt, akik 1647-ben, 1659-ben és 1669-ben említik. A szá-zad folyamán egyébként az utóbbiak voltak a ka-pitányok, közülük az 1630–1640-es években Ányos János, 1643-ban Ányos Péter, 1669-ben pedig az ifjabb János. Végvári helyzetére, akár-csak általában a végvárakra jellemző az őrségnek az az 1676-ban írott panasza, amely szerint „Bo-tokkal és csaknem mezitelenül kölletik őfelsége kapuit őriznünk”.
Az Ányos-birtokrész 1732-ben Ányos Krisz-tina házasságával került a településről elnevezett zalabéri Horváth Ferenc, az Egerallyai–Perneszi-rész pedig a családba nősült Szentgyörgyi Hor-váth családon keresztül 1734-ben Festetics József tábornok kezére. Az ő részét vásárolta meg ezt követően zalabéri előnevet viselő Horváth család.
A kastély ebben az időben már nem létezett, a vég várak elpusztítása idején, a 17–18. század for-dulóján tűnhetett el.
A kastély helyére: Zala m.1964, 225. – 1507: Dl 93.730.
– A középkori kastélyra KoPPÁny1999, 118. – Török Bá-lint 1537 és 1541 közötti birtoklására: nádasdy-levéltár, B. 1526. pall. 26. f. 2a és MKA lymbus II. Ser. 2. fasc. 4.
f. 1., valamint BESSEnyEI1994 , no. 197, 199, 205, 259–
260 , 262–263, 265–266, 268, 270–272, 278. – 1551 és 1564: zalabéri Horváth-levéltár, 1. cs., évrendezett ira-tok, 1564. – 1553: PRT,VII., 119. – 1561: nádasdy-levél-tár, B. 1521. pall. 5. f. 2. – 1562: uo., B. 1512. pall. 32. p.
39. – Giulio Turco rajza: oMvH Tervtár, 14.970 ltsz. – 1564: zalabéri Horváthlevéltár, 1564. – 1576: Bat -thyány-levéltár, Miss. no. 578. és Misc. Ányosiana, no.
4 |Bér (Zalabér), Zala m.
Felül a szerző rekonstrukciós rajza, alatta Giulio Turco 1572. évi rajza (KÖH Tervtár, 14.970. lsz.)