bad syntaxist vette fel, s hogy a magyar nyelv mint a német inver
siós nyelv, következik, hogy mindkettő egyeránt vehet fel idegen phraseseket, fordulatokat, sőt a magyar sokkal inkább, mert a hol a német négy inversiót tehet, ott tehetünk mi negyvent. Innen kell már azt megmagyarázni, miért mondjuk mi azt, hogy a magyar nyelvnek természetében fekszik a neologizálás ? Ez az oka, hogy a mi régi íróink, sőt a neologismusnak mostani legmérgesebb ellen-ségi is, a nélkül hogy tudnák miért? minden lépten nyomon kölcsönözés és inversió által neologizálnak. Én a debreczeni Uj énekes könyvből is sok neologismust jegyzettem ki. Ezen jegyzéseim is Palinál vágynak.*
4. Annak meghatározására, hogy ez va,gy amaz szólás idegen és nem magyar, annak kellene elébb meghatároztatnia, mi hát az eredeti magyar szólás, magyar syntaxis ? Mi tehát azt mondjuk, hogy magyar syntaxis mindezideig nincsen, és jövendöljük, s akarjuk, hogy a magyar syntaxis soha se is legyen. Ez az az állítás, melyben magunkat legkeményebben megvethetjük. A magyar nyelv még phi-lologus kezek alatt nem sokszor volt; a magyar nyelvnek még igen sok oldalain homály lebeg; a magyar nyelvnek még grammaticalis sajátságai is sok részben ismeretlenek. Még az a kérdés is fenn maradt e szerént, mennyire lehetne még a magyar nyelvet vinni
* Jó dátum a neologusoknak az is, a mit Homér neologizált, s a gram
matikai flexiókkal is szabadon bánt s épen úgy, mint a mi Gyöngyösi Istvánunk, ki valamelyik élőbeszédében azt mondja, hogy ha új szót tett vagy a régi szón változtatott, annak a cadentia az oka. Homérnak szabadságát menti Aristoteles, ha nem csalatkozom, Poetikes. Cap. XIX.
2937. .Mius 5-dikén, 1815. 11 a grammaticai úton ? Annyival inkább fennmaradt az a másik:
mennyire lehetne a magyar nyelvet vinni a syntaxisnál fogva? és milyen sok oldalúvá lehetne még ezen az úton tenni a nyelvet?
b. Azt, hogy a magyar nyelvnek a neologizálás épen termé
szetére tartozik, hallgatva vagy nem tudva megismerik az ellenkezők is, mert ime Debreczen is neologizál, neologizál Himfy is, Döbrentei is, ha pedig Schedius magyarul írna, soha senki inkább nem neolo-gizálna mint ő. De azt mondják, a mi Döbrenteinek soraiban ezen levél elején áll: nem kellene olyan sokra menni. Kérdem mi a sok ? mi a kevés? Én itt is azt hiszem, mint a philosophiában. Én azt hiszem, hogy a progressio véghetetlen, s a ki egyszer egy új gon
dolatot új szóval, vagy új szólással kitenni szabadnak vélt, mi oka van szabadnak nem vélni a második és harmadik gondolatnak hasonló kitételét is? Az ilyen ellenvetésekre épen úgy nem lehet felelni, mint a hogy a Chrysipusi Soritesre nem lehet, s azzal, hogy egy helyet megállunk, még meg nem fejtettük a csomót.* De van még is a Döbrenteiék ellenvetésekben valami igaz,. de a mit ők magok nem látszanak tisztán érzeni. Mi az oka ugyan is, hogy némely új szó, s némely új szólás inkább tetszik, s inkább meg
marad, mint egy másik? Döbrentei azt mondja: az ususra is kell vigyáznunk. De épen az a kérdés: mi teszi azt, hogy ez ususba jöjön, az pedig ne? Felelet: nem analógia, nem grammatikai Rich-tigkeit, s több e félék teszik azt, hanem bizonyos aesthetikai szel
lem, mely vagy jól hangzás, vagy rendesség, vagy frappantság által csinálja az effectumot. így jött be a pamlag, midőn Révainak sok jó szavai elfeledtettek, így a példátlan formatiójú Ifjú a fiúból stb.
Ilyen a francziában, hogy ezer közül egyet említsek, a beaticoup-\a\
való phrasiea élés, holott a multusból lett moult sokkal jobb volna, s ezzel még Montaigne élt a maga írásaiban. Ide tartozik a Garve mondása is: hogy híjában rakjuk meg a Grammatikákat s Lexico-nokat új szókkal, bár jók legyenek azok, de nem vétetnek figye
lembe. Egyedül a szerez az újságoknak tekintetet, ha nagy írók által jól alkalmaztatnak. **
* Neologismus nélkül nincsen egy nyelv is. A francziát elrontotta az academia, de a revolutio sok újításokat hozott be, valamint az új chemia is.
De Lille és a marseillei ének szerzője már sokkal szabadabbak, mint a XIV.
Lajos íróji. Philologiai tekintetben méltó megolvasni Lettres Ivifes Tom. VI. Lettr.
CLVI. (156) pag. 67. 599.
** Garve's Abhandlungen. A második darabban van egy Abhandl. Einige Allgem. Betrachtungen über Sprachverbesserung. Lehet belőle tanulni; de nem
12 2937. Kölcsey Ferencz. 1815.
6. Usus. Én mindig azt kérdem, mi az a magyar nyelvben?
Quintilián idejében volt usus a deák nyelvben a mi puristáink értel
mekben, épen úgy mint Francziaországban volt. De a régibb deák nyelvben is volt-e ilyen usus? Mennyi külömbség nincs nemcsak Pacuvius és Lucretius, nemcsak Lucretius és Virgilius, de az egy időben virágzott két barát, Varró és Cicero közt is ? Azonban a deák nyelvben segítette az USUS birodalmának felállítását az, mert a nyelv
nek dialectusi nem voltak. Hol az usus a görög nyelvben? Hol az usus a németben? A magyar nyelvnek nincsenek ugyan dialectusai, de vágynak igen sok provincialismusai. Osztán a magyar nyelvnek classica litteraturája hol van még? A köznép csak nem csinálhat usust, annyival inkább, mert a népnek ususa mértföldenként változik.
Mintegy ezek a főbb pontok, melyeken az én neologismusom nyugszik, s míg ezek meg nem lesznek czáfolva, addig se Péteri Takács, se más ne kívánjon hódolást. Állítsanak ők más princípiu
mokat, melyek a philologiának mélyéből legyenek merítve, mutas
sanak oly constructiókat, melyek eredeti magyar syntaxisból folyná
nak, s ha nem tudnak mutatni, hallgassanak. Vannak idiotismusai a mi nyelvünknek is, mint a németnek is vágynak, s ez az ide
gentől kölcsönözéssel nálunk is úgy megállhat, mint a németeknél.
A mi az új szavakat illeti, ezeknek nincsenek annyi ellenségek, mint az új szólásoknak. A kurtítás által nyert szavaink nagy részént a köznépnél most is megvagynak vagy legalább régi íróinkban. Itt nálunk ezerszer hallom: a víz sebje, azaz sebessége, a sebesből kur
títva, s több ilyen. Osztán az új szavakért könnyű, igen könnyű megfelelni. Mert ha nincs, mit tegyen mást az ember, mint hogy kerítsen valahonnan.
A közlött szavakat sok örömmel olvastam.
Máglya vagy Mágia, tulajdonképen öszverakást teszen. A mór
téglát vagy ki nem égetett téglát mágiának hívják ugyan, s így nevezi ezt pr. Sárvári a maga még ki nem nyomtatott
Architectu-igen kell citálni, mert ő popular-philosoph, és sem nem metaphisicus, sem nem poéta lévén, az újításoktól egy kicsinyt retteg. Azon erősségeket kell sűrűn felhozni, a melyeket Kolbe Adelung ellen használ. Adelung ellen beszél Jenisch is. Azon pontot kellene illetni, a mi a régi Írásokból vett szavakat illeti. Figyelmet érde
mel itt, a mit Jenisch mond a német nyelvnek régiségből való gazdagodásáról.
Szól erről Wieland is valahol. Legtöbbet használ itt Lessingnek azon kis kötete, melyben az ő élőbeszédei vágynak öszveszedve. Azon kötetből a Logau elébe írt beszéd s a Logau verseiből készült Lexikon tartoznak tulajdonkép ezen tárgyra. — Kölcsey F. jegyzetei.
2937. Július 5-dikén, 1815. 13
rajában, de csak in proprié neveztetik így azért, mert egymásra rakatik, azaz mágláztatik. Máglázni, ez a mesterséget űzőknek szava, ők maguk az ily téglát nem is hívják mágiának.
Vész a közönséges értelemben a veszedelemnek törzsöke. Vész vagy vesz, perit és periculum, mivel igen sok szavaink egyszersmind nőmének és verbumok. De Verbőcziben a piscina neveztetik vésznek.
Ezt a vész szót a Verbőczi értelmében itt is mondják.
Abora nálunk oly négy ágasán álló fedelezetet jelent, mely alá szénát szoktak rakni.
Ez a levél Beregszászból a munkácsi postán megyén, bár el ne tévedne. Vatert most nem küldhetem, mert a környülmények megváltoztak s innen Patakra most senki sem megyén. Várok alkal
matosságot, hogy elküldhessem.
Könyveim a napokban érkeztek meg, köztök leltem Jac. Tollii epist. Itinerariae. Az ötödik epistola Magyarországról tanít. Az utolsó Gróf Zríni Miklósról a poétáról. Uram Bátyám ennek verseit ki akarja adni, úgy az életét is meg kellene írni, s arra ezen Tollius epistolája dátumokat adhatna. Ha akarja Uram Bátyám, a Zrinirői szóló levelet megküldöm. Zríninek a Ne bánts-áX is jó lenne kiadni, hogy így minden munkáji együtt lennének. A Ne bánts-ban van ezen szó Tősér, vagy Tőzsér, mely kupeczet, vagyis marhával keres
kedőt jelent. Tolliusban van a több képek közt az álomnak azon képe is, melyhez hasonlót Uram Bátyámnál láttam. Egy szárnyas gyermek oroszlán bőrén aluva, jobb kezében, melylyel fejét köríti, mákkal, a balban, melyet elnyújt, kürttel.
Palinak írtam Baytól a sógorától, ismét néhány rendeket a beregszászi postán, bár láthatnám őtet s vele beszélhetnék. Én itt élek és nem élek, mint szokott a tudni kívánó ember oly helyen, hol semmit sem, vagy igen keveset tudhat meg. Döbrenteinek utolsó leveleként eddig talán a Muséum 3d. kötete is megjelent. Nem tudom a Csokonai recensióját mely kötetbe veszi fel. Ha megjelen a recensió, tudassa velem Uram Bátyám mit ítél. Döbrentei sokkal nincs benne megelégedve, még azzal sem, hogy Berzsenyiről az mondatik: hogy ö elérte azt a pontot, melyet már nehezen fog felül haladni. Azt mondja, hogy B. ezáltal megsértetik, ő pedig sajnálja, hogy barátja megsértetik. Mely fonákság! Nem arra szolgál-e az igaz barátság, hogy némely dolgot szabadon megmondhassunk egymásnak ?
A M. Grófné kezeit csókolom. Éljen szerencsésen Uram Bátyám.
K. Ferencz.
14 2938. Kazinczy — Helmeczy Mihálynak. 1815.
A Himfy Journalja! még az volt a híjunk, hogy Journalunk nem lévén, Journalt állítsunk és azt árendába vegyük. S így megyén osztán elő a Litteratura. Miolta a franezia Journalok árendába kezdettek volt adatni, volt-e egyéb Francziaországban féltudóson kívül ? Nekünk most is annyi a féltudósunk, hogy számát sem tudjuk.
[Megjelent a Kölcsey F. minden munkái, IX. köt. 135—145. lapjain.]
2938.
Kazinczy — Helmeczy Mihálynak.
Széphalom Júl. 9d. 1815.
Az én Helmeczymnek.
Kedves barátom, Ma eggy holnapja hogy Te nekem Almásról írtál. így azt hiszem hogy eddig ismét Pesten vagy, de egyenesen hoz
zád igy sem merek írni, mert melly könnyen történhet valami a' mi késlelteti visszajöttödet. — Barátom, vádolsz hogy Tr[attner] Urat nem kértem én is, és hogy szóval vele semmit nem végeztem. — Mindennek meg van a maga módja, 's bizonyosan rosszul lép mihelytt idegen módot követ. De ezen felül lehetnek saját okai is. Miolta én azt láttam hogy melly igen nehéz Tr-t valamire venni (emlékezzél Köteteim elren
delésekről, 's a' Kis' Horátzáról), azolta nekem elveszett minden bizo
dalmam hogy vele boldogulhatok, ha eggyszer valamit magában feltett.
Csinálja most a' mit akar. Talán még meglehet a' mi most meg nem lehetett. Azt írá minap hogy a' Messziást bizonyosan nyomtatja Januáriusban. Az három kötetet fog tenni. Ha ehhez Emiliát és Barn-helm Minnát eggy Kötetben, a' másikban Missz Sárát, Bouffier! és Rigót, a' harmadikban a' most elmaradtat és a' Wieland két Regéjit kiadná, úgy az én Munkáim 15 Kötetre szaporodnának 's Roehe-foucaulttal [!] 16ra. Az pedig gondolnám olly ajándék volna a'Nemzet
nek a' millyet nem hamar várhat, mert az Originalok excellensek, a' fordítás pedig ha Túladunának rossz is, némellyeknek nem az. Te intézzd úgy a' dolgot, hogy ez megtörténhessen.
Nagyon szeretném ha Kultsár Űr közlené veled hozzá írt leve
lemet. Abba jelentem hogy 40 ftját leküldém (az övé csak 27; a' többi a' tiéd, 's jó lesz akkorára mikor portékám indulni fog; induljon pedig mihelytt az esők elmúlnak). Jelentem továbbá hogy Gener. B. Vay Miklós velem rettenetesen (de szokott barátságával) perle a' Neologis
mus miatt; 7s vádolta az a n g o l t , L i p c s é t 's K a n c z e l l á r t .
2938. Júl. 9d. 1815. 15
E: szerént még Kultsár is nyelvrontó velem eggyütt, 's így eggy kádba valók vagyunk, 's Sághi neki is írathat levelet Döbrentei által. — Döbrentei alig ha nem haragszik, mert hallgat, mélyen hallgat.
Én kevés napok múlva egészen kész leszek az Ahlwardt Osszián
jával. Melly jól esett hogy Ahlwardtot megvettem, és hogy Rhode után nem nyomtattatik Ossziánom! Ahlwardthoz képest amaz merő próza. Nem gondolok vele, ha Túladuna keresztre von is; attól az ember meg nem hal: :s osztán a' jó ügyért nem kár szenvedni.
Most én tele vagyok nagy gondolatokkal a' mellyekre az Adelung Lexicona tüzel. De arról másszor. — Jul. 4dikén Szemerével öszve akadtam az Újhelyi vásárban, 's eggyütt ebédlék kedves feleségével Dókusnál. Ez az asszony erántunk nagyon hideg; érzi hogy mi sok holmit nem javallhatunk, 's szeretné ha Pali hideg lehetne hozzám. Ha jelen vagyok, semmi sem lehet szép akaratjából: de Palinak soha sincs ideje körüle nekem felelni; mindég rövid, mindég csonka a' válasz, és a' berekesztésben azt lelem, hogy többet nem írhat, mert várják. Rette
netesen szerelmesek egymásba.
Téti Takács előttem Batsányit magasztala mint igazán szép magyar írót. Haza érvén, megolvastam Anyós előtt álló 20 lapjait.
Én úgy nem szeretnék magyarul írni. Sok haszontalan, sületlen, hochtrabend fecsegés. Ezen kivűl nyomtatásban Batsányitól semmit nem bírok, mert B. Barkóczy László elvitte a' Kassai Muzeumot.
De bírom tulajdon kezével írva Iniszthonai háborúját, mellyet már Bécsben dolgozott 1798, és 'a mellyről nagyot tart. Én Ossziánt úgy sem szeretném fordítani. Van továbbá nálam eggy versezete. Rossz, pedig ez is nagyon tetszett neki, 's hihető Takácsnak is. Anyós előtt azt mondja, hogy a' mi nyelvünk olly szűz, a mellyhez erővel
nem lehet közelíteni. De a' szüzek nem mindég haragusznak az erőszakért; legalább bíróra nem viszik a' dolgot, 's az Istenek nem kértek engedelmet, hanem megtették az erőszakot. írj mingyárt, :s csináld hogy a' Horátz Epistoláit Virágtól, 's az Erd. Muzéum Mik Kötetét vehessem. Beregszászinak aligha nyomtatva nem felelek. Élj szerencsésen, kedves barátom. Zephyr él, és kedvére él.
[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában: M. Írod. Lev. 4r. 119. sz.]
Ifi 2939. Kazinczy — Sárközy Istvánnak. 1815.
2939.
Kazinczy — Sárközy Istvánnak.
Széphalom Jul. 9d. 1815.
Kedves barátom,
Eggy pillantatban vevém a' Te leveledet magadnak és felesé
gednek árnyképeikkel eggyütt az Adók barátunkéval, 's bizony közel tíz nap előtt, és íme csak most felelhetek reá. Engedj-meg, barátom;
tudod, hogy az illy késedelem nálam nem eredhet hidegségből. — Én Június első napján jöttem haza Bécsből, hova Apr. lOdikén indul
tam feleségemmel, 's leányommal. Ott vettem-meg az Ahlwardt által fordított Ossziánt, melly felől ki van kiáltva, hogy ez az Osszián minden előbbi német és minden más nyelven dolgozott Ossziánokat használhatatlanokká tett. Az enyém, Rhode és Denis után, régen olly állapotban vala hogy akármelly órában juthatott volna sajtó alá:
de ez az Ahlwardti Osszián félre vetteté régibb dolgozásomat, 's mint
hogy Trattner ezt akará az Aug. vásárra elkészítetni, minden időmet elfoglalta ez a' gond. Az első Kötetet postán küldém-meg neki. Most már a' 3dikat készítgetem. Ez az oka, hogy eddig hallgaték.
Képeitek annál kedvesebb [!] nekem mivel tulajdon kezed' míve.
Nagyon köszönöm azt, igen nagyon. Tiszteletre méltó lelkek árnyai!
Ha Pesten lészesz Donátnál, mutattassd-meg vele magadnak az én képeimet, 's a' feleségemét és a' lyányomét. Kivált a' leányom — a' te menyed — igen jól el van találva. A három köztt én legkevésbbé, és ezt azért, mert Helmeczi commandírozgatta a' jó öreget, hogy engem vígan és ifjú lélekkel fessen, minthogy characterem úgy is mint ember
nek úgy is mint írónak (ez a' H. Ítélete) az. Én magam ezen útamban annyit elköltöttem, hogy csak azért sem engedelmeskedhetek paran
csolatodnak, 's annál inkább nem, mert azon sok dolgok közzűl való az is, a' mellyeket épen nem tudok, hogy kevéssel utazhassak. És osztán a' tavalyi rettenetes esztendő és építések után mit lehet erszényemtől várni!
Bécsben Apr. 27d. vala az a' nagy szerencsém hogy ő Felségét a' minden Oroszok Császárjokat lássam. De az én lábamon azért nem ment keresztül a' Fiáker. A' mi Urunk' balja' mellett lovagla-be a' Práterből. Eggy gyönyörű kevély lovagló figura. A' Burkust a' Kalv.
Templomban láttam Május 4dikén. Sokáig elnéztem, ha képében lelek e valamit a' IJ. Fridrich physiognomiájából, 's semmit nem leltem
2939. Jul. 9d. 1815. 17
A' Palatínusra emlékeztetett növése; de a' mi Palatínusunk lelkes képet mutat. Láttam azután is sok ízben, a' Dánnal, kit Bécs nagyon szeret. Te tehát nem kevélykedhetsz, hogy a' mi korunk' nagyjait látád. A' kis igen lelkes Napóleont is láttam, 's ennek anyja olly közel méne el szekerem mellett, midőn Schönbrunnból vissza mentem Zsodomába, hogy kevésbe múlt, hogy eggyikünk a' másikát fel nem forgatá.
A' Zemplényi Fő Ispán a' Grábeni vásáros boltok között bukkana reám, midőn az Akademie der bildenden Künstéből eggy Faragóval, kit ebédre hívtam, ott járék. Ennek sötét ruhája még derekasan lisztes volt a' gipsztől, minthogy épen abban dolgozott a' mint felléptem ott, 's reám ismert. Ebédem jól meg vala fizetve azon szerencsével, hogy ugyan annak az Akadémiának Bibliothekájában végig nézhetem a' Muséum Napóleont, melly már XVI Kötet. Mint szidtam ezeket a' Németeket, hogy ők a' francziáknak még Mívészeikre [is] olly kevélyen néznek, holott ők soha sem fognak eljuthatni arra a' tetőre, a' mellyen ezek állanak, tudnillik a' rézmetszés feinságában, mert érdeme van a' németnek is. — Minthogy nekem a' Nagyokkal kevés dolgom van, az eggy Erdélyi Cancellariuson 's az említett Fő Ispánomon kívül senkit sem kerestem-fel. De ezen utóisónál eggy gyönyörű ebédet ettem. Hárman valánk; ő, Bajzáth Concipista (orosz vallású és gondolkozású) és én. Bajzáth azt hiszi hogy az utolsó franczia csecsemőig mindent fel kellene konczolni 's minden fr. könyvet megégetni, megtiltani hogy francziául senki se tanuljon-meg. A' Fő Ispán pedig azt hiszi vagy csak mondja, hogy az egész Monarchia 's nevezetesen Magyar Ország tele van kőmívesekkel, a' kik a' fran-cziák tüzére fát hordanak a' nélkül hogy tudnák hogy a' fát hordják.
Én azt mondám, hogy én is emberek köztt forgok, de kőmívességről még csak nem is hallottam, sőt azt hittem hogy a' kik azok voltak is, úgy kívánván az uralkodás, nyugszanak; de a' Fő Ispán azt mondta, hogy igen, és én nagy csendességben elhallgattam. Ez az.
Űr tiszteletre nagyon méltó derék ember. Tudom én mi kell az Urnák Bécsben, monda, midőn a' háza előtt találtam, 's eggy fiakert kíálta elő, 's vitt a' Belvederbe, hogy az Ambrászi Collectiót láthassam.
A' Belvederről szóllván, hadd dicsekedjem-fel, hogy a' leányom itt mellém vonakodott. Én épen a' Rubensné képe előtt állék. Papa, ezt Donátnál látánk. Reá ismert a' Gorregio [!] ívfaragójára is, 's a' nálam párban, olajban, függő Guidó Ámorjára, 's Van Dycknak két fejére. Melly öröm, hogy tanításimnak e" sikerét láttam. Kitalálá a'
Kazinczy F . levelezése. X I I I . 2
18 2939. Kazinczy — Sárközy Istvánnak. 1815.
Christina Mausoleumánál is mi az, pedig nem hallotta hogy oda fogom vinni. A' Budai Udvari Templom előtt elfakadt sírva, hogy ne a: Szent István kezéhez!
Literatürai tekintetekből igen nagy hasznomra volt ez az út.
Most látám először Helmeczit, Bilkeyt, Téti Takácsot, a' Téti Plebánust, és az én Pápaymat. Rettenetes czimbora van ellenem, 's azt Túladuna csinálja, ' Kisfaludi emberei 's ő maga, meg nem emészthetvén a' Himfy Recensióját. Takácsnak elbeszéllém, hogy azt mind tudom. Azt vállá, hogy ő megkérettetett hogy írjon hozzá Praefatiót. De ő azt nem tette, mert az, úgymond, nem is könyv. — És még is Kisfaludi és Ruszék nem szégyenlik osztogatni. Ők nyom-tatták-ki. Takács azt monda, hogy kell új szó, de nem sok. Én azt tartom, hogy a' mi szükséges, még pedig halaszthatatlanul, nem sok, csak az író tudja hol és hogy kell vele élni. és hogy csínt adjon írásának, a' mit Horátz a' junctura által mond. Azok az Urak úgy veszik mintha nem is volna irva a' mi a' Dayka és Báróczi előtt áll. Kimondtam hogy én nem perlek míg arra nem felelnek; azután szívesen; és ha megczáfolják, elállók mindentől.
De ők megbántattaknak képzelik magokat, és — hinnéd e ? — az fáj nekik hogy az e b a d t a K á l v i n i s t á j a a k a r D i c t a t o r l e n n i . — Az út tágas, csak fusson rajta, a' ki futni tud. — A' ti kedves Administratorotokkal csak a' német Pesti theatrum tornáczá-ban szóllék, mert feleségem elhűté magát, és sehova nem mehete az eggy Donátné házánál, hol a' szobában volt a' házi edény számára. Nagyon elhízott ember. Zsolczán öszve jövék Borbély Gáborral, és kimondhatatlanul örültem látásának. Derék ember.
Búcsúzásomkor nyitá-fel szememet, hogy ő is a jók közzé való.
De élj szerencsésen ezúttal. Kezem alig bírja már a' tollat.
Kérlek ezen levelemet közöld Berzsenyivel. Még neki nem írtam, 's négy hétnél előbb nem írhatok. — Vettem a' veres plajbászost.
[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában: M. írod. Lev. ár. 151. sz.j
2940. Kazinczy •— Takács Józsefnek. 1815.
2940.
Kazinczy — Takács Józsefnek.
Kazinczy — Takács Józsefnek.