(1941–1942)
Adalékok a kőrösmezei zsidódeportáláshoz
A második világégés után az orosz, ukrán történetírásban is sokáig el-hallgatott „fehér foltnak” számított a Magyarországról Nyugat-Ukraj-nába kitoloncolt hontalan zsidók története. A holokauszt történetével foglalkozók körében sem volt ez a szomorú történet eléggé köztudott.
A rendszerváltás előtt és után az 1941-es kőrösmezői deportálással, a zsidók likvidálásában résztvevő német különleges egységekkel, a köz-reműködő németbarát ukrán milícia szerepével és más kérdéskörökrrel eddig számos publikáció foglalkozott.224 Az alapmunkák közlésén kívül 2011-ben Budapesten Kőrösmező 1941 kutatócsoport is alakult, amely folytatja az adatgyűjtést, elemzést.225 Az 1941-es deportáltakkal az eltelt
224 SZIrtES ZoLtáN: Temetetlen halottaink – 1941 – Kőrösmező, Kamenyec-Podolszk. Budapest, 1966.
MAJSAI tAMáS: A kőrösmezei zsidódeportálás 1941-ben., Iratok a kőrösmezei zsidódeportálás történeté-hez 1941. In: ráday Gyűjtemény évkönyve, Budapest, dunamelléki ref. Egyházkerület, 1984-85 (Iv-v), 59-86, 195-237. p., Lásd még: MAJSAI tAMáS: A kőrösmezei zsidódeportálás 1941-ben. In: Remény (tel-Aviv) 1987/3. 12-37.), MAJSAI tAMáS: A Kamenyec-Podolszkij-i deportálás. In: Historia, (16.) 1994/7. 26-29., MAJSAI tAMáS: A Kamenyec-Podolszkij-i deportálás. In: Menóra [torontó] 1994. december 16. 6., MAJSAI tAMáS: Kamenyec-Podolszkijra emlékezünk. In: élet és Irodalom, (50.) 2006/25. (= szeptember 1.) StArKtAMáS: A magyar zsidóság a vészkorszakban és a második világháború után. In: Regio - Ki-sebbség, politika, társadalom 4. évf. (1993.) 3.sz., orMoS MárIA: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós. pokoljárás a médiában és a politikában (1919-1941). Budapest, polgArt, 2000., SáGvárI áGNES: tanulmányok a magyarországi holokauszt történetéből. Budapest, Napvilág, 2002. stb.
225 J. JUHáSZ ILoNA: Különvonatok és előholokauszt. In: Új Szó, 2012. október 20. (tárolt változat: http://
ujszo.com/napilap/szalon/2012/10/20/kulonvonatok-es-eloholokauszt) részlet a cikkből: „A téma kutatása szempontjából fontos előrelépés a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény keretében 2011-ben létrehozott Kőrösmező 1941 kutatócsoport is, amelynek két tagja – Gellért Ádám és Gellért János – folytatja a még 2009 szeptemberében elkezdett tudományos kutatást. Szisztematikusan gyűjtik és rendszerezik az 1941-es kőrösmezői deportálással, a kamenyec-podolszkiji és az azt követő mészárlásokkal összefüggő hazai és külföldi levéltári anyagot, illetve a magyar és a nemzetközi szakirodalmat.” Az Emlékközpont tervei szerint2014-ben a tudományos kutatási eredményeket, a legfontosabb dokumentumokat Fehér Könyvben jelenteti meg.
két évtized alatt több kutató foglalkozott, de átfogó monográfia azóta sem született róluk, megírásra vár.
Az eddigi feltárások szerint „előholokausztként” ismertté vált, hogy a Magyarországról – alapos szervezéssel - kitoloncolt hontalan zsidók
„halálmenetét” 1941. augusztus 1-től Kőrösmezőről indították el (a me-netből sokan életüket mentve megszöktek, visszatértek). Mások élete 1941. augusztus 28-án Kamenyec-podolszkban tragikusan ért végett.
A hontalan zsidók erőszakos kiutasításról 1941. június végén a Kül-földieket Ellenőrző országos Központi Hatóság (KEoKH, vezetője pásztóy ámon226) javaslatára227 a minisztertanácsi ülésen először szü-letett döntés arról, hogy a „nem honos vagy honosságuktól megfosztott zsidó állampolgárokat” Magyarország területéről ki kell telepíteni, úgy-mond a rendezetlen állampolgárságú zsidóság „hatósági támogatással új életet kezd Galícia földjén.”228 például 1941 júliusában az Ungvárról kiutasítottak száma erre az időre meghaladta a 250-et.229
1941. július 8-tól a Kárpátok térségében a rendelet végrehajtásában aktív szerepet játszott a már említett Kozma Miklós230 kormányzó, a le-bonyolítás technikai részleteinek kidolgozásában Kricsfalussy-Hrabár Endre231 csendőralezredes, országgyűlési képviselő, ághy Zoltán csend-őrőrnagy, Meskó Arisztid a kárpátaljai határrendőrség főnöke. A Kül-földieket Ellenőrző országos Központi Hatóság a térségre vonatkozó operatív feladatok elvégzésére Munkácson irodát nyitott. A lakosságot is megtévesztő, cinikus hazugságot leplező hatósági propagandával áttele-pülésre kényszítették a zsidókat, mondván, új lakóhelyükön, Galíciában meg fogják kapni a visszavonuló vörös Hadsereggel tartó zsidó lakosság
226 Pásztóy Ámont, a KEoKH vezetőjét 1949-ben a népbíróság halálra ítélte, és augusztusban kivégezték.
227 1939 és 1941 között körülbelül 10-20 ezer zsidó menekült Magyarországra Cseh- és Lengyelországból, Ausztriából, Németországból és Szlovákiából. Ezek az emberek többnyire hamis papírokkal bujkáltak, mások a Belügyminisztérium alá tartozó Külföldieket Ellenőrző országos Központi Hatóság (KEoKH) nyilvántartásába kerültek és internálótáborokban vagy szabadlábon voltak. Kárpátalján a kaftán és a pa-jesz volt az ismertető jel, amelynek alapján összegyűjtötték az ortodox és a haszid zsidókat a kamenyec-podolszki deportáláshoz.
228 1941. július 12. Az e napon kibocsátott 1941. évi 192/2. r. s. vII. b. sz. belügyminisztériumi rendelet kimondta, hogy „a jelenlegi külpolitikai körülményekre tekintettel megnyílt a lehetősége annak, hogy az ország területén tartózkodó alkalmatlan idegenek [...] a közeljövőben az ország területéről eltávolíttas-sanak.”
229 FEdINEC CSILLA: A kárpátaljai magyarság történeti kronológiája 1918-1944: 2002. 379.p.
230 1941. június. A kárpátaljai kormányzói biztosság tájékoztatása: „azoknak az elemeknek, amelyek Kár-pátalján politikai vagy népi okokból nem érzik jól magukat, módjukban lesz hamarosan oda távozni, ahol jobb megélhetést remélnek és érzelmeiknek megfe lelő hazát találhatnak.”
231 kricsfalussy-Hrabár endrét az NKvd kezdeményezésére Ungváron rendkívüli Bíróság elé állítot-ták, halálra ítélték és 1946 őszén kivégezték.
ingatlanjait. Sokan bedőltek ennek a mesének. Az államra, illetve stró-manokra hagyva vagyonukat, fejenként csupán 30 pengőt, háromnapi élelmet és némi poggyászt vihettek magukkal.
Ajtay Gábor, Máramaros vármegye alispánja is nyíltan beállt a honta-lan zsidók deportálását helyeslők kórusába, többek között erről 1941. jú-lius 8-án így nyilatkozott a sajtóban közzétett felhívásában: „Máramaros vármegye területén [.,.] több mint 45 000 zsidó él, akik, illetőleg elődeik Galíciából, Bukovinából és Lengyelországból szivárogtak a vármegye területére. Magában Máramarossziget megyei városban a zsidók száma meghaladja a tízezret. [...] Átköltözésüket [„visszaköltöztetésüket”] [...]
nagyban megkönnyíti az a körülmény, hogy a megszállt területekről a lakosság nagy részét az oroszok eltávolították”.232
A „rendezetlen állampolgárságú” (lengyelországi, szlovákiai, oszt-rák, galíciai menekültek) zsidókat (ismeretlen számban cigányokat is de-portáltak) hatósági közreműködéssel először Kárpátaljára (Munkácson, Ungváron, técsőn felállított gyűjtőtáborba), illetve marhavagonokban július 15.–augusztus 12. közt Kőrösmezőre szállították egy katonai ve-zetés alatt álló gyűjtőtáborba, ahol embertelen körülményeket (gyakori volt az éhezés, nem volt egészségügyi ellátás stb.) éltek át.
A helyi magyar sajtó több tudósítást közölt a Kárpátalján is elindított, hontalan zsidókat begyűjtő csendőrségi akcióról: „Az ungvári vármegye környékét ellepték a csendőrök által behozott környékbeli kiutasított zsi-dók és családtagjaik. – Ugyancsak összeszedték a kétes állampogárságú kárpátaljai zsidókat Munkács és Nagyszőlős vidékéről is. – Mintegy 1200 kiutasítottat útnak indítottak Kőrösmező felé, hogy az ottani tábor-ból Galíciába irányítsák őket.”233
Ukrajna „gyászkönyvének” kárpátaljai világháborús halottak jegyzé-kében megdöbbentő adatokra bukkantam. Munkácson a begyűjtési ak-ció idején a csendőröknek ellenszegülő Sais Leopold kereskedő 7 tagú családját 1941. június 30-án, otthonukban szabályszerűen kivégezték.234 Íme az áldozatok névsora: Sais Herman leopoldovics (Munkács, 1931- Munkács, 1941.06.30.) iskolás, Sais Hilda leopoldivna (Munkács, 1929-Munkács, 1941.06.30.) iskolás, Sais Dora leopoldivna (Munkács, 1935- Munkács, 1941.06.30.) iskolás, Sais leopold jozsefovics
(Mun-232 Kárpáti Magyar Hírlap, 1941. július 8.
233 Kárpáti Magyar Hírlap, 1941. augusztus 11.
234 Lásd: KSZU Zo, 1. 2002: 529.p.
kács, 1896-Munkács, 1941.06.30.) kereskedő, Sais rozalia Hersivna (Munkács, 1896-Munkács, 1941.06.30.) háztartásbeli, Sais Samuil leopoldovics (Munkács, 1939-Munkács, 1941.06.30.), Sais Serena leopoldivna (Munkács, 1921-Munkács, 1941.06.30.)
Hasonló eset fordult elő más településeken is, ahol a csendőrök több zsidó ember életét kioltották. A munkácsi járási ruszkócon, illetve orosztelken bizonyára példát statuálva 5 hontalan zsidót (3 nőt, két fér-fit) végeztek ki: Berger Sara (ruszke-ruszke), Hozik rima Mosivna (ruszke, 1882-ruszke), Margulis Mendel jefraimovics (ruszke, 1898.08.24.-ruszke), Cukier Bejla Fiselovics (ruszke, 1899-ruszke, 1941), Spatc Mircsa jeliezerivna (ruszke, 1898-ruszke, 1941).235
A Kőrösmezőn állomásozó honvédegységek bevonásával (Werth Hen-rik236 vezérkari főnök irányításával) augusztus 1–22. között innen szervez-ték meg először mintegy 18 ezer ember (ebből 13 ezer kárpátaljai, 4 ezer az ország más területéről volt összegyűjtve)237 több hullámban a tatár-hágón keresztül történő áttelepítését Galíciába. A „hontalanokat” a Kőrösmezőtől kb. 100 km-re elterülő Kamenyec-podolszk környékére szállították, amely már a német haderővel együttműködő magyar hadsereg műveleti területé-hez tartozott. Mint ismertes, a honvédség csapatai 1941. június 27-én lépték át a magyar-szovjet határt és részt vettek Galícia elfoglalásában.
A titokban tartott embertelen akcióról a felelősen gondolkodó magyar állampolgárok csoportjai is tudomást szereztek. Elítélte ezt több zsidó szervezet és több neves közéleti személyiség és politikus is. Az elhurcolt személyek hozzátartozóinak nagyszámú panaszainak hatására közülük többen (rassay Károly,238 Slachta Margit,239 gróf Apponyi György240 or-szággyűlési képviselő, gróf Szapáry Erzsébet, dr. Szabó Imre pápai
kama-235 Lásd: KSZU Zo, 4. 2006: 486-489.p.
236 Werth Henrik vezérkari főnököt 1948-ban a Népbíróság távollétében halálra ítélte. 1952-ben szovjet fogságban halt meg.
237 StArK tAMáS: Zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után (1939-1955). Budapest, MtA történettudományi Intézete, 1995. 42-56. p.
238 rassay károly (orsova, 1886–pécel, 1958) tekintélyes jogász, politikus, nemzetgyűlési, majd ország-gyűlési képviselő, államtitkár. 1944-ben a németek letartóztatják, Mauthausenbe hurcolják. visszatérése után már nem vesz részt a politikai életben. visszaemlékezéseit az 1950-es évek elején írja meg.
239 Slachta Margit (Kassa, 1884. szeptember 18.–Buffalo, Egyesült államok, 1974. január 6.) a Szociá-lis testvérek társasága katolikus női szerzetesrend alapítója és főnöknője. Mint a Keresztény Nemze-ti Egyesülés pártja (KNEp) nemzetgyűlési képviselője. 1941-ben elsőként szólal föl az ellen, hogy a KEoKH az év nyarán „hontalan” zsidókat toloncol ki Magyarországról Galíciába, akiknek többségét augusztus 27–28-án Kamenyec-podolszk környékén lemészárolják. 1969-ben a yad vashem a világ Igaza kitüntetésben részesíti. Forrás: http://www.hdke.hu/tudastar/enciklopedia/slachta-margit
240 Apponyi György, gróf (1898–1970) Apponyi Albert fia, liberális párti országgyűlési képviselő, német-ellenes politikus; 1944-ben a Gestapo letartóztatja, a mauthauseni koncentrációs táborba deportálják.
1945 után Belgiumban élt, az emigrációban halt meg.
rás és mások) – az országgyűlés vizsgálati bizottságát alkotva, Kőrösmezőt is felkeresték. A szemle után élénk tiltakozásba kezdtek a belügyminisz-ternél is, sajnos eredménytelenül. 1941. augusztus 9-én Keresztes-Fischer Ferenc241 belügyminiszter táviratban utasította Kozma Miklós242 kárpátal-jai kormányzói biztost az áttelepítési akció leállítására. Az egyértelmű uta-sítás ellenére a Kőrösmezőn összegyűjtött „külhonos”, illetve „hontalan”
zsidókat a magyar honvédség áttette a határon. A helyi magyar sajtó is tudatta a lakossággal, hogy „A belügyminisztérium értesítette az illetékes kárpátaljai hatóságokat, hogy a kiutasítások felfüggesztendők és a Galíci-ába irányított transzport hazaengedhető. - Ügyüket a helyi közigazgatási hatóságok felül vizsgálják és irataik beszerzésére határidőt kapnak. - Azo-kat a kárpátaljai zsidóAzo-kat, akik a volt Galícia területén már elhelye zést találtak, az új rendelkezés nem érinti.”243
A keresztények körében voltak olyan bátor emberek is, akik nem tá-mogatták a magyar kormány zsidó-ellenes helyhatósági intézkedéseit.
Ezeket az ellenszegülőket a rendőri szervek kiszűrték és megbüntet-ték. például „az ungvári törvényszék „keresztény személyeket” ítélt el a zsidótörvény megsértrése – zsidók pártfogolása, bújtatása, számukra
„törvénytelen okiratok” beszerzése – vétsége miatt.”244
A kitoloncolt zsidókat az ukrán lakosság barátságtalanul fogadta, he-vesen tiltakoztak a különböző településekre ideszállított zsidók helyben maradása ellen, helyenként véres pogromokra, öldöklésekre került sor és az ukrán antiszemiták vérengzésének, kínzásainak voltak kitéve. példá-ul férjével, gyermekével Nyugat-Ukrajnába kiszállított S. G. (Munkács, 1909) ilosvai illetőségű adatközlő szemtanúként látta, hogy a galíciai Csertkovban „fiatal felfegyverzett parasztfiúk” a Gestapóval közremű-ködve gyilkoltak le Kőrösmezőről ideszállított több száz zsidó férfit, akik a családjukkal a helyi templomban kerestek menedéket.245
A zsidópogromokból a szélsőséges nézeteket valló, nácibérenc ukrán emberek is kivették a részüket, igazolja ezt az egyik deportált levele, ame-lyet valószínűleg az üldözöttekkel együttérző magyar katona sikeresen hazajuttatott. A deportált beszámolója szerint a helyi lakosság kirabolja a
241 keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter Ausztriába menekült, és Bécsben halt meg 1948-ban tüdőrákban.
242 kozma Miklós, a kárpátaljai kormányzói biztos természetes halállal halt meg 1941 decemberében.
243 Kárpáti Magyar Hírlap, 1941. augusztus 11.
244 Kárpáti Magyar Hírlap, 1941. szeptember 1.
245 Forrás: 2067. Jegyzőköny, dEGoB, deportáltakat Gondozó országos Bizottság online gyűjteménye, http://www.degob.hu/index.php?showjk=2067
dnyeszteren átkelő zsidókat, sokukat bedobják a folyóba. Idézetek a levél-ből: „Vannak csoportok, amelyek kifosztva kóborolnak a vidéken… Egy nap 50–60 holttest úszik le a Dnyeszteren.” „A Dnyeszterből naponta szedték ki a hullákat, a legfőképpen fiatal lánykákat megbecstelenítve.” 246
Tények, adatok az első deportálás áldozatairól
A területet megszálló 18-as német hadsereg vezetősége a magyarországi zsidók deportálásának leállítását, illetve a korábban ideszállított zsidók visszaszállítását követelte, de a magyar hatóság kérésüket nem teljesítette.
végezetül a térségi német hadvezetés a zsidóság kiirtása mellett döntött.
A galíciai Horodenka, Sotrumenc, Usecsko, Gaisin, Sztanyiszlav/
Ivano-Frankovszkban247, Csertkov, Nadvorna, Kolomeja és más telepü-lések közelében az áldozatokkal megásatott sírgödrökbe, bombatölcsé-rekbe lőtték – Friedrich Jeckeln248 SS-obergruppenführer alakulatai249 – a meztelenre vetkőztetett deportáltakat.
A legnagyobb vérfürdőt a dnyeszter menti Kamenyec-podolszk250 közelében rendezték meg. A várostól mintegy 15 km-re lévő vesztőhely-re kísérték gyalogosan az áldozatokat, ahol 1941. augusztus 27–28-án tömeges kivégzésekben (beleszámítva a helyi zsidó lakosságot is) mintegy 23 600 főt legéppuskáztak, halomra gyilkolták őket.251 A szemtanúk vérfa-gyasztó részleteket közöltek a végrehajtott tömeges mészárlásról. többek között az előre kiásott gödörhöz terelt halálraítéltek egy részét a sortüzek csupán megsebesítették, és felületes elhantolásuk után egyesek haláltusája következtében még sokkáig mozgott a föld. Azóta Kamenyec-podolszk-ban és a térségben a náci kivégző-osztagok véres leszámolásáról is ta-núskodó több hiteles dokumentum nyilvánosságra került. Az ugocsai
246 LUSZtIG KároLy: A gyertyák csonkig égnek. A kárpátaljai zsidók tragédiája. In: Kárpátalja (Mis-kolc-Ungvár), 1992. május, 10. sz. 10. p.
247 A Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF) és a fenntartó egyház, a Magyarországi Evangéliumi testvérközösség (MEt) kezdeményezésében 2011-ben sor került a Stanislau/Ivano-Frankovszkban az 1941 októberében itt meggyilkolt áldozatok emléktáblájának elhelyezésére is.
248 Friedrich jeckelnt, a tömegmészárlást végző fegyveresek parancsnokát 1946. február 3-án rigában katonai bíróság elé állították, halálra ítélték és még aznap felakasztották.
249 A német operatív (Einsatzgruppék) csoportok az elfoglalt területek pacifikálása, illetve a Szovjetunió elleni hadjárat során elfogott kommunisták, komiszárok, zsidók stb. kivégzése volt.
250 Lásd: Kamenyec-podolszki tömegmészárlás. In: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kamenyec-podolszkiji_
tömegmészárlás (2015-01-16.)
251 tÓtH GáBor: „Az eltávolítás haladéktalanul végrehajtandó”. deportálások Kárpátalján a második világháború idején. KMMI-Füzetek v. 2009. 7-16. old.
tiszaújlakra való munkaszolgálatos (F.H., toronya, 1909), aki a munka-század egyik gépkocsivezetője volt, bajtársaival együtt átutazóban látta Kamenyec-podolszkban a kivégzésre kísért zsidókat, a németek majd-nem őket is lefogták, mint írja: „de sikerült a németeknek bebeszélni, hogy mi nem vagyunk zsidók és így megmenekültünk. Mikor visszafe-lé utaztunk arra, akkor már egy szál zsidó sem maradt meg. Ugyanak-kor minden ukrán városban, ahogy tovább mentünk, mint ProszUgyanak-korov, Vinyica, itt is szemünk előtt összefogdosták a zsidókat a németek és meg-ölték őket. Tömegsírban vannak elttemetve.”252
Összességében az 1941-es, csak Magyarországról történt deportálás halálos áldozatainak ötjegyű száma meghaladta a 15–16 ezer főt.”253
A tragédiához szorosan kapcsolódó 10 kötetes254 Ukrajna „gyász-könyvének” kárpátaljai világháborús halottainak jegyzékéből kigyűj-töttem az első deportálás áldozatainak eddig felkutatott, de korántsem teljes névsorát, akik Ukrajna területén a nácik által felállított koncentrá-ciós táborokban, vesztőhelyeken 1941-ben meghaltak, illetve brutálisan kivégezték őket. A neveket és adatokat az eredeti ukrán nyelvű forrás-ban fellelhető sorrendben, átírásforrás-ban változtatás nélkül közlöm.
BereGSZÁSZ:
Buehel Ajdi Simonivna (Beregszász, 1932-Kamenyec-podolszk, 1941) iskoláslány,
Buehel Volvi Simonovics (Beregszász, 1930-Kamenyec-podolszk, 1941) iskolás,
Buehel Izu Simonovics (Beregszász, 1936-Kamenyec-podolszk, 1941) iskolás,
Buehel Marta Simonivna (Beregszász, 1934-Kamjanec-podolszk, 1941) iskoláslány,
Buehel Mortke Simonovics (Beregszász, 1939- Kamenyec-podolszk, 1941),
252 Forrás: 447. Jegyzőköny, dEGoB, deportáltakat Gondozó országos Bizottság online gyűjteménye, http://www.degob.hu/index.php?showjk=447, A továbbiakban dEGoB.
253 Lásd: Книга скорботи України. Закарпатська область. – t. 1. Ужгород, вид-во „Карпати”. 2002.
(Ukrajna gyászkönyve. Kárpátalja megye. – i. k., Ungvár, Kárpáti, 2002.), StArK tAMáS: A magyar zsidóság a vészkorszakban és a második világháború után. In: Regio - Kisebbség, politika, társadalom 4.
évf. (1993.) 3.sz.
254 Lásd: Книга скорботи України. Закарпатська область. – t. 1. Ужгород, вид-во „Карпати”. 2002-ben, a 2. 2004-2002-ben, a 3. 2005-2002-ben, a 4. 2006-ban, az 5. 2007-2002-ben, a 6. 2008-ban, a 7. 2009-2002-ben, a 8. 2010-ben, a 9. 2011-2010-ben, a 10. 2013-ban jelent meg Ungváron a Kárpáti Kiadó gondozásában. A feldolgozott szakirodalomban a könyvészeti adatokat ukrán nyelven közöljük. A továbbiakban: KSZU Zo.
Herskovics Bella Simonivna (Beregszász, 1890-Kamenyec-podolszk, 1941),
klug Helena Felikszivna (Beregszász, 1920-Kamenyec-podolszk, 1941), klug Ica Felikszovics (Beregszász, 1930- Kamenyec-podolszk, 1941) diák,
klug rezsin Hermanivna (Beregszász, 1897-Kamenyec-podolszk, 1941),
lajner Margit Haimivna (Beregszász, 1902-Kamenyec-podolszk, 1941),
lebovics Zejev leviovics (Beregszász, ?- Kamenyec-podolszk, 1941).
HUSZt:
Berkovics Malka jakivna (Huszt,1867-Kamenyec-podolszk, 1941), katz Antal reivenovics (Huszt,1886-Kamenyec-podolszk, 1941).
MUNkÁCS:
Gartenberg Helena Hermanyivna (Munkács, 1919-Kamenyec-podolszk, 1941.08.30.), Gartenberg Gizella (Munkács, 1883-Kamenyec-podolszk, 1941.08.30.),
Gartenberg edit-ester (Munkács, 1924-Kamenyec-podolszk, 1941.08.30.),
Gartenberg Irina Hermanyivna (Munkács, 1913-Kamenyec-podolszk, 1941.08.30.) kereskedő,
Gartenberg Sara Hermanyivna (Munkács, 1908-Kamenyec-podolszk, 1941.08.30.) kereskedő, liperman Herman elizerovics (Munkács, 1887- 1941) szabó,
liperman Gizella Hanohivna (Munkács, ?-Ivano-Frankivszk, 1941) egyetmistalány, rabinovics erzsebet Arminyivna (Munkács,
?-ternopol, 1941. június),
Smuk Margit (Munkács, ?-Kamenyec-podolszk, 1941) egyetmistalány,
Feffer leib Ichakovics (Munkács, 1939-Kamenyec-podolszk, 1941),
Feffer Hava Bernagyivna (Munkács, 1906- Kamenyec-podolszk, 1941),
Fuks Aser Izraelovics (Munkács, ?-Kamenyec-podolszk, 1941) ke-reskedő,
Fuks Berncion Aserovics (Munkács, 1905-Kamenyec-podolszk, 1941), Fuks David Aserovics (Munkács, 1908-Kamenyec-podolszk, 1941) fu-varoztatási ügynök, Fuks Dezso Aserovics (Munkács, 1908-Kamenyec-podolszk, 1941) kereskedő,
Fuks ester Aserivna (Munkács, 1910-Kamenyec-podolszk, 1941), Fuks etel Aserovics (Munkács, ?-Kamenyec-podolszk, 1941), Fuks Zigmund Izraelovics (Munkács, 1870-Kamenyec-podolszk, 1941) kereskedő,
Fuks olga (Munkács,?-Kamenyec-podolszk, 1941) tisztviselő.
MUNkÁCSI jÁrÁS:
Fuks Aser Izraeliovics (verhnya viznyica, 1880-Kamenyec-podolszk, 1941),
Herskovics Bela Simonivna (Znyacevo, 1890-Kamenyec-podolszk, 1941),
Vinterstein Barent Mordehajovics (Kolcsino, 1922-Kamenyec-podolszk, 1941),
Fuks Fani Zajevna (Kolcsino, 1879-Kamenyec-podolszk, 1941), Weber Sara Abragamivna (ruszke, 1922- Lviv. t. rava ruszka-1942),
Fuks Fani Volfina (Csopivci, 1884-Kamenyec-podolszk, 1941).
nAGYSZŐLŐSI JáRáS:
Farkas Lea Volfina (Nove Szela, 1905-Kamenyec-podolszk, 1941), Farkas Civia Gutmanivna (Nove Szela, 1910-Kamenyec-podolszk, 1941).
ÖKÖRMEZŐI JáRáS:
klein enzsela jehudivna (verhnyij Bisztrij, 1930-Kamenyec-podolszk, 1941),
klein Sara oleksandrivna (verhnyij Bisztrij, 1901-Kamenyec-podolszk, 1941),
klein Haim jehudovics (verhnyij Bisztrij, 1933-Kamenyec-podolszk, 1941),
klein Haja jehudivna (verhnyij Bisztrij, 1928-Kamenyec-podolszk, 1941),
lahmanovics lea Haimivna (verhnyij Bisztrij, 1928-Kamenyec-podolszk, 1941), lahmanovics Ichak jozefovics (verhnyij Bisztrij,
1884-Kamenyec-podolszk, 1941), Haimovics Herman Slomovics (vehrnyij Bisztrij, 1922-Kamenyec-podolszk, 1941), Haimovics Pnina Mosevna (verhnyij Bisztrij, 1891-Kamenyec-podolszk, 1941),
Hoffman Sie Davidovics (Nyizsni Sztudenij, 1899-1941).
rAHóI jÁrÁS:
Slomovics Gitl Herselivna (velikij Bicskiv, 1908-Kamenyec-podolszk, 1941),
Slomovics Samuel Sinajovics (velikij Bicskiv, 1925-Kamenyec-podolszk, 1941).
SZolYVAI jÁrÁS:
David Sara Jozefivna (poljana, 1860-Kamenyec-podolszk, 1941).
UNGVÁr:
klugman Anna Mihaelivna (Ungvár, 1929-Kamenyec-podolszk, 1941.08.27.) diáklány,
klugman elvira Izraelivna (Ungvár, 1894.09.9.-Kamenyec-podolszk, 1941.08.21.),
klugman Margit (Ungvár, 1894-1942), levkovics Gitl Davidivna (Ungvár, ?-1942),
rozenberg Hermen Userovics (Ungvár, ?-Kamenyec-podolszk, 1941), rozenberg Meir (Ungvár, 1921-1942),
rozenberg Peter Andrijovics (Ungvár, ?-1942), rozenberg rahel (Ungvár, 1920-1942),
rozenberg rivka (Ungvár, 1912-1942), Fridman Avram (Ungvár, 1906-1942).
UNGVÁrI jÁrÁS:
Zelikovics rezel (Eszeny, 1896-1941),
Man jeno Fejvelovics (Eszeny, 1917-Kamenyec-podolszk, 1941), Harbasman ester Abragamivna (Korláthelmec, 1914-Kamenyec-podolszk, 1941).
VolóCI jÁrÁS:
Majer Debora Mosivna (volóc, 1937-1941), Majer etel (volóc, 1913-1941),
Majer jozef Mosevics (volóc, 1938. 05. 18.-1941),
Majer Mose (volóc, 1912-1941),
Majer rahel Mosivna (volóc, 1939-1941),
Majer jakov jozefovics (volóc, 1938. 05.18.-1941), Bronstein Bluma Abragamivna (Bukovec, 1909-1923),
Steinberg lea Hermanyivna (verhnyij vorota, 1909- Hmelnyickij ter., Kam.-podolszk, 1941),
Fait David Naftaliovics (verhnye Hrabivnicja, 1878-1941), Fait Zelman Mosevics (verhnye Hrabivnicja, 1897-1942), Fait kalman Davidovics (verhnye Hrabivnicja, 1907-1942), Fait Haim tobijovics (verhnye Hrabivnicja, 1917-1942), Gottesman Sai Mosevics (Huklovij, 1886. 01.21.-1942),
Hermel Hers Akivovics (Nyizsnyi vorota, 1881-Kamenyec-podolszk, 1941) pék,
lipner Ignac Smulevics (Nyizsnyi vorota, ?-1942) kereskedő, Hrinberg ester Menahemivna (Szkotarszke, 1916-Kamenyec-podolszk, 1941)
Hrinberg Zejev emanuelovics (Szkotarszke, 1910-Kamjanec-podolszk, 1941),
Fridman Sara elijahivna (Szkotarszke, ?-Kamenyec-podolszk, 1941), Fridman Helen elizerivna (Szkotarszke, 1911-Kamenyec-podolszk, 1941), Safer Husta leibivna (Szkotarszke, ?-1942).
A helyi galiciáner zsidó lakosokat sem kímélték, a nagy több-ségük a belzeci haláltábor gázkamráiba került. A kitoloncolt kárpátaljai zsidók egy részét különböző koncetrációs lágerekben tartották fogva, többen ezekben a haláltáborokban vesztették életüket. Igazolja ezt a fen-tebb említett „gyászos emlékkönyvben” található veszteséglista, ahol az ismertté vált hontalan kárpátaljai áldozatok is nyilvántartásba kerültek.
NYUGAt-UkrAjNÁBAN:
Stern rahel Izraelivna (Szolyva, 1923-Nadvirna, 1942. okt.), Stern rahel Strulivna (Szolyva, 1921-Nadvirna, 1942. okt.), Stern Strul jozefovics (Szolyva, 1892-Nadvirna, 1942. okt.), Zauerbrun tova Naftalijivna (Eszeny, ? –L.t. rava ruszka, 1942. okt.).
A leNGYelorSZÁGI AUSWItZBAN:
Grunfeld Adolf Nisanovics (Csinagyijevo.-pl, kt.1942), Grunstein Hers Adolfovics (Csinagyijevo. 1928-pl, kt. 1942), Doft Bernard Izidorovics (Csinagyijevo, 1920-pl, 1941. nov.),
Doft Izidor Slomovics (Csinagyijevo, 1920-pl, 1941. okt.), Doft Perl Izidorovics (Csinagyijevo, 1926-pl, 1941), Doft Helen Slomivna (Csinagyijevo, 1900-pl, 1941), Doft Sloma Izidorovics (Csinagyijevo, 1928-pl, 1941), ozner Mirl jakivna (Halábor, 1925-pl,1942),
rozner Mirl jakivna (Halábor, 1925-pl,1942), Kivint Szima Jozefivna (Szolyva, 1906-pl,1942), kivint Smuel jozefovics (Szolyva, 1917-pl, 1942), levkovics Zisl (Szolyvai j. poljana, 1902- pl, kt., 1942), Groner rebeka Izrailovna (Eszeny, 1881- pl, kt., 1942), Hakerman Hendl Izraelivna (Beregszász, 1882-1942), Hausman Celesta (Beregszász, 1882-1942).
A leNGYelorSZÁGI treBlINkÁBAN:
Grinberg Zelda Cvijivna (poljana, 1914- pl, treblinka, kt., 1942).
A kamenyec-podolszki pokol túlélőinek vallomásaiból
A mintegy 18 ezer deportált közül legfeljebb 2–3 ezer embernek
A mintegy 18 ezer deportált közül legfeljebb 2–3 ezer embernek