3. A VERSENYKÉPESSÉG KÖZIGAZGATÁSI DIMENZIÓI
3.1 A Z ÁLLAM VERSENYKÉPESSÉGÉNEK ÉRTELMEZÉSE
Az állam versenyképessége lényegében a nemzetgazdaság versenyképességében manifesztálódik. Mint arra Chikán Attila és Czakó Erzsébet rámutat, egy állam világgazdasági szerepe az adott országban mőködı vállalkozások és így a gazdaság nemzetközi teljesítményének a függvénye.5 Következésképpen, amikor az államok versenyképességérıl beszélünk, nagymértékben nemzetgazdaságaik versenyképességérıl beszélünk. Ennek rögzítése azért szükségszerő, mert az állami maga is bekapcsolódik például a piaci verseny versenyben és késıbb látni fogjuk, hogy például a hatékonyság szempontjából a piaci szféra és a közszféra versenye további értelmezéseket is adhat a versenyképességnek. A nemzetgazdaságok versenyképességének közvetlen és célzott vizsgálata nem lehet célunk, mert erre a projekt megvalósítói sokkal inkább alkalmasak. Ezzel szemben célunknak érezzük az állam szerepének vizsgálatát a nemzetgazdasági versenyképesség és így magának az államnak a versenyképessége biztosítása szempontjából.
Az állam megtestesítıje jellemzı módon a közigazgatás. Igaz ugyan, hogy az állami tevékenység nem kizárólag a közigazgatási tevékenységében manifesztálódik, de a végrehajtó hatalom és így végsı soron a közigazgatás vezetı szerepe és dominanciája a többi állami szervhez viszonyítva vitathatatlan. Természetesen a közigazgatási mőködés környezetének kialakítása és a közigazgatási mőködés ellenırzése nem csak magának a közigazgatásnak a feladata, itt jutnak kulcsszerephez az állam további szervei, így klasszikus értelemben a törvényhozás és a bíróságok. Az már azonban erısen vitatható, hogy a közigazgatási mőködés céljainak meghatározásába más állami szerveknek milyen mértékő a beleszólása. Elvi síkon természetesen a törvényhozás határozza meg a legfontosabb politikai célokat és - leegyszerősítve – „megmondja”, hogy a közigazgatásnak mely feladatokat kell végrehajtania. Azonban e stratégiaalkotás és célmeghatározás motorja mégiscsak maga a közigazgatás, amennyiben elfogadjuk a döntés elıkészítésben játszott kiemelt szerepét és a végrehajtás során rendelkezésre álló mozgási szabadságát.
A közigazgatás szerepét illetıen a gondolatmenet pontosan ugyan arra a megállapításra vezet, amelyet Chikán Attila és Czakó Erzsébet tettek, jelesül „a nemzetgazdasági versenyképesség fı aktora a kormány”.6 A kormány, illetve a kormányzat teremti meg – ideális esetben – azokat a feltételeket, mőködési és intézményi kereteket, amelyek biztosítják az erıforrások hatékony felhasználását és megújítását, illetve a létrehozott értékek megfelelı elosztását. Hasonlóan látja a közigazgatás szerepét az OECD, amely a közigazgatást a kormányzás „lényeges pillérének” nevezi.7
A kormányzat és a közigazgatás szerepe a versenyképességgel összefüggésben a versenyképesség céljából is levezethetı. E cél sokrétő, nehéz lenne minden összetevıjét
5 Lásd Chikán – Czakó (2009) 38. p.
6 Lásd Chikán – Czakó (2009) 72. p.
7 OECD (2007) 27. p.
meghatározni, de nincs is rá szükség, mart ezt már a korábbi kutatások feltárták.8 E cél összetevıibıl ezúttal csak kettıt ragadunk ki, az erıforrások fenntartható növelését és az állampolgárok gazdasági jólétének fenntartását, illetve növelését. Figyelemreméltó az összefüggés e gondolat és a közigazgatás – egyben a kormányzat – funkciójáról vallott XVIII. századi nézet között, amelyet a közigazgatástudomány elıfutárának tartott kameralisztika képviselıi fogalmaztak meg. A kameralisztika tudományának egyik legkiemelkedıbb képviselıje Zincke a következıképpen definiálta a kameralisztikát: „A kameralisztika a megélhetéshez szükséges mindenféle ügy alapos megismerésére szolgáló tanult s egyben gyakorolt tudomány. E megismerésre támaszkodva kell a jó kormányzatot, (gut Polizey) megteremteni, s az ország közellátását egyre virágzóbbá tenni; ilyenformán az uralkodók és államaik vagyonállagát nem csak megalapozni és megtartani, hanem a bevételek és kiadások okos egyensúlyozásával jól is igazgatni.” Ebben a definícióban megjelenik a népjólét, mint állameszme, és az állami mőködés anyagi alapjainak megteremtése, amely gondolat nagy hasonlóságot mutat a kormányzattal szemben és a versenyképességgel összefüggésben megfogalmazott elvárásról.
E korainak nevezhetı gondolatmenet további tanulságokkal és összefüggésekkel is szolgál.
Elsıként feltőnı, hogy a modern közigazgatástudomány egyik gyakran használt fogalma a „jó kormányzás9 – good governance” már két évszázada is ismert volt, sıt célkitőzésként fogalmazták meg, akkor még a nyelvi környezetbıl adódóan „gut Polizei” formában. Másodsorban párhuzamba állíthatjuk a jelenkor által megfogalmazott követelményeket, vagyis „az erıforrások és az állampolgárok gazdasági jólétének fenntartható növelése” és a múltban megfogalmazottakat, ami az „állam vagyonállagának megalapozása és megtartása” valamint „az ország közellátásának egyre virágzóbbá tétele”. Ha megvizsgáljuk, hogy a kameraliszika tudományát támogató – legfıképp a német nyelvterület államalakulatai felett –uralkodókat milyen célok vezérelték további összefüggéseket vehetünk észre.10 Végül témánk szempontjából érdemes megemlíteni azt az összefüggést, ami abból adódik, hogy a kameralistáknak jelentıs részétıl nem volt idegen a gazdaságtudományi gondolkodásmód azzal, hogy a kormányzat, az igazgatás, és a termelékenység mibenlétét is kutatták. A késıbb önálló pénzügytan – és így a mai vállalat gazdaságtan - is egy kezdeti kameralisztikai irányzatból alakultak ki.
Összességében tehát az állam, illetve az államban rendelkezésre álló vagyon gyarapítása és az állam polgárai – akkor még alattvalók – jólétének a biztosítása arra enged következtetni, hogy ha nem is
8 Lásd Chikán – Czakó (2009) 77. p.
9 A számtalan hivatkozás közül csak egy: OECD (2007) 27. p.
10 A német fejedelemségek részben a francia királyság gazdaságpolitikáját másolták, a fejlettségbeli lemaradás csökkentése érdekében, de motiválta ıket saját államuk mőködésének hatékonyabbá tétele és így uralmuk megszilárdítása, valamint egyes esetekben kifejezetten az egymással szembeni vetélkedés, amelynek legjobb példája Mária Terézia és II. Nagy Frigyes, illetve államaik versengése.
céltudatosan megfogalmazva, de a versenyképesség mai értelemben vett gondolata nem elızmények nélküli.
Természetesen a különbségek is szembetőnıek. A mai állammal szembeni elsıdleges elvárás, amivel a nemzetgazdaság versenyképességét elısegíti, hogy a kormányzat feltételeket és kereteket biztosít és ösztönzést nyújt az erıforrások hatékony felhasználására. Ehelyütt hivatkozhatunk azon megállapításra, amely szerint „az államnak és a közigazgatásnak a gazdasággal összefüggésben is rendkívül sokrétő feladatai vannak és ebbe a körbe tartozik a versenyképesség biztosítása”.11 Ezzel a jelenkori felfogással szemben a hivatkozott kor olyan ideális állam és kormányzat képét vázolja fel, amelyben az igazgatásnak az élet minden területén hatása van. Így az anyagi jólét megvalósítását célzó gazdasági tényezık megteremtése mellett az anyagi jólét feltételéül szolgáló nem gazdasági feladatok is az közigazgatásra hárulnak, mégpedig aktív állami, valójában rendészeti beavatkozás révén.
A közigazgatás versenyképességének azon értelmezése, miszerint ez valójában az állam nemzetgazdaságának versenyképességén keresztül mérhetı azért is indokoltnak tőnik, mert a közigazgatás bizonyos paraméterek tekintetében nem mérhetı össze más „versenytárssal”. Ennek magyarázata viszonylag egyszerő és a közigazgatás monopolhelyzetébıl adódik. Egy állam közigazgatásának bizonyos tekintetben nincsenek versenytársai, teljesítménye nem hasonlítható össze és ezért nem mérhetı.12 Kérdés, hogyan vethetı össze a közigazgatás más szervezetek, elsısorban a nemzetgazdasági szereplıkkel.