A vizsgált egyházmegyék története, fennhatósága

A veszprémi egyházmegyét a 10. század végén Géza fejedelem alapította, mely széles sávban húzódott keresztül a Dunántúlon a Drávától egészen a Dunáig. Területe a középkorban magában foglalta Fejér, Somogy, Veszprém és Zala megyéket, valamint a később megszűnt Pilis megyét. E hatalmas területen a XIV. század elejére közel félezer plébánia alakult ki, ezen kívül a kolostorok száma is meghaladta a százat.²⁷⁵

A püspökség sok szállal kötődött a magyar királynékhoz. Veszprém már Géza fejedelem felesége, Sarolt óta a „királynék városa" volt. A királynék megkoronázása az egyházmegye főpásztorának joga volt, s ők voltak a mindenkori királyné kancellárjai is.²⁷⁶

A 18. század elejétől a püspökök, főként Volkra Ottó János (1710-1720), Acsády Ádám (1725-1744) és Padányi Bíró Márton (1745-1762) nagy lendülettel láttak hozzá az újjászervezéshez, a plébániákat felújították, a papnevelést újjáélesztették és az egyházfegyelem megszilárdítására is nagy gondot fordítottak.²⁷⁷ Erre az időszakra esett az egyházmegye területének első nagy átszervezése is. Mária Terézia uralkodása alatt, 1777-ben rendezték az egyházmegyéket. A rendezés során a veszprémi egyházmegye területéből kihasították a székesfehérvári egyházmegyét, a zalaegerszegi esperesség a szombathelyi egyházmegyéhez került.²⁷⁸ Ugyanakkor a veszprémi egyházmegye megkapta Győrtől a pápai főesperesség Veszprém megyei plébániáit, és a Zágrábbal vitás Dráva-mentét.²⁷⁹

Az egyházmegye 19. századi főpásztorai közül Kopácsy József (1825-1842) 1833-ban elrendelte a magyar nyelvű anyakönyvvezetést, 1834-ben tanítóképzőt alapított, Ranolder János (1849-1875) pedig elsősorban az egyházmegye városaiban alapított iskoláival – a Ranolder-intézetekkel – tette emlékezetessé nevét.²⁸⁰

Az általam vizsgált időszak jó részében Hornig Károly volt a püspök (1888-1917), aki a magyar püspökök közül elsőként adatta ki a püspökség római okmánytárát, 1907-1910 között pedig neoromán stílusban „restauráltatta" a székesegyházat. A század második fele ismételt

275 http://ersekseg.veszprem.hu/vegyhm2/tortenelem_egyhazmegye.htm, letöltés ideje: 2015. január 12.

276 http://ersekseg.veszprem.hu/vegyhm2/tortenelem_egyhazmegye.htm

277 Ld. HERMANN István: A veszprémi római katolikus egyházmegye igazgatása a 18. században, Veszprém, 2015.

278 Erről ld. bővebben: BARÓTI János: A veszprémi egyházmegye széttagolása 1777-ben, Kézirat, őrtilos, 1948.

279 http://ersekseg.veszprem.hu/vegyhm2/tortenelem_egyhazmegye.htm

280 http://ersekseg.veszprem.hu/vegyhm2/tortenelem_egyhazmegye.htm

88

megpróbáltatásokat hozott mind az ország, mind az egyház életébe. A második világháború alatt a veszprémi egyházmegye püspöke volt a tragikus sorsú Mindszenty József (1944-1945).²⁸¹

A Dunántúl észak-keleti részét magában foglaló székesfehérvári egyházmegye nem tartozik az ország legősibb egyházmegyéi közé. A püspökséget 1777-ben VI. Pius pápa és Mária Terézia alapította. Területe korábban a veszprémi püspökséghez tartozott, székvárosa pedig, mint királyi koronázó- és temetkezőhely, kivételezett (exempt) jogállású terület volt.²⁸² A Szent István által alapított fehérvári társaskáptalan ugyanis közvetlenül az esztergomi érsek alá volt rendelve. Középkori virágzásának a török hódítás vetett véget 1543-ban. 145 évi oszmán uralom után, a 17. század végétől a város újjáéledt, de a külföldi származású prépostok nem tudták visszaállítani a káptalan régi fényét.

Az 1770-es években Mária Terézia királynő kormányzata nagyszabású egyházigazgatási reformot kezdett Magyarországon. Ennek során 1777-ben feldarabolták a hatalmas veszprémi püspökséget, és Székesfehérvárt is püspöki székhellyé tették. Ugyanakkor a püspök mellé új székeskáptalant is szerveztek, de úgy, hogy az nem lett jogutódja a megszüntetett prépostságnak. A püspökség fennhatósága a veszprémi egyházmegye Fejér és Pilis megyei részeire terjedt ki, székvárosának plébániái pedig korábban az esztergomi érseknek voltak alárendelve. Első főpásztora Séllyei Nagy Ignác (1777–1789) lett. A püspökség gazdasági alapjait területének tizedjövedelmei, a budai tizedek, valamint a korábbi társaskáptalan és a megszűnt fehérvári jezsuita kollégium birtokai jelentették, de összjövedelme a legcsekélyebb volt az ország püspökségei közül. Ennek ellenére ezen egyházmegye élére került a 20. századi katolicizmus egyik legnagyobb hatású személyisége, Prohászka Ottokár püspök (1905–1927).

A székesfehérvári egyházmegyéhez kezdetben mindössze 62 plébánia tartozott, de a hívek száma rohamosan gyarapodott. Mélyreható egyházigazgatási változások azonban csak Shvoy Lajos püspöksége (1927–1968) idején következtek be. A püspök tudatosan végiglátogatta a legkisebb filiákat is, és ennek nyomán nagyszabású templomépítési és plébánia-, illetve lelkészségalapítási mozgalom bontakozott ki.

A püspökség területe története során egyetlen egy alkalommal változott. 1993-ban II.

János Pál pápa rendelkezése nyomán az egyházmegye elveszítette – a Csepel-szigetiek kivételével – fővárosi és dunakanyari plébániáit, de megkapta Budaörsöt az esztergomi

281 http://ersekseg.veszprem.hu/vegyhm2/tortenelem_egyhazmegye.htm

282 BARÓTI 1948, 12–32. p.

89

főegyházmegyétől, Tatabánya és Oroszlány környékét agyőri, valamint Enying és Lepsény térségét aveszprémi egyházmegyétől.²⁸³

Bár a vizsgált két egyházmegyét nem érintette, mégsem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy a trianoni szerződés nem felelt meg sem az etnikai, sem az egyházszervezeti határoknak, a 29 magyar egyházmegyéből csupán négyet nem érintett Trianon. Bár hat egyházmegye székhelye Magyarországon maradt, de területe nagy részét elvesztette. Hét egyházmegye székhelye az utódállamokba került. A magyar egyházmegyék nem csak területi veszteségeket, hanem jelentős anyagi károkat is szenvedtek ezzel.

Közvetetten tehát a veszprémi és a székesfehérvári egyházmegye is érintve volt, mivel morális és jogi kötelességük is volt az egyházmegyéknek segíteni egymást.²⁸⁴

E fejezetben a teljesség igénye nélkül, néhány érdekes pontban egy házassági eljárásjogi összevetést mutatunk be, melynek keretében a változtatásokon leginkább keresztülment intézményeket megvizsgálva szeretnénk rávilágítani, hogy miben és mennyiben módosult a házassági perekben folytatott szentszéki eljárás a kódexek előtti időszakhoz, azaz a Corpus érvényessége alatti korhoz és az 1917-es kódexhez képest hatályos egyházjogunkban.

Elöljáróban ki kell emelni, hogy bizonyos általános elvek mentén zajlott az újítás, a II.

vatikáni zsinat teremtette szellemi légkörnek megvoltak az elvi elvárásai, melyek mentén a hatályos eljárásjogot megreformálták. Ezeket Javier Ochoa kiválóan összefoglalta néhány pontban: kiemelkedő jelentőséggel bír az igazság és az igazságosság objektív védelme;

nagyobb teret kapott az igazságszolgáltatás gyorsítása; az eljárás egyszerűsége, egyszerűsítése; a teljes eljárásjogi anyagot közölték az új kódex VII. könyvében; a helyi szokásokat és a partikuláris törvényhozást tiszteletben tartja az új kódex.²⁸⁵

283http://leveltar.katolikus.hu/index.htm?http&&&leveltar.katolikus.hu/szekesfehervar.html, letöltés ideje: 2014.

jan. 12.

284ADRIÁNYI 2005, 180–181. p.

285Javier OCHOA: Il „De processibus” secondo il nuovo Codice, in AAVV, La nuova legislazione canonica.

Corso sul Nuovo Codice di Diritto Canonico 14–25 febbraio 1983, Roma, 1983, 371–377. p.

90