Összességében nézve a sikeres gazdasági stratégiák bázisát az otthonról ho-zott tudásanyag, a forrásokkal való takarékos gazdálkodás és a több lábon állás alkotja, s ezekben a gazdaságokban a Szociális Földprogram nyújtot-ta segítség is ezeknek köszönhetően hasznosult. Hogy a szegényebb körül-mények között élők, a tényleges rászorulók hogyan élnek a Szociális Föld-program lehetőségeivel, azt meghatározza az a tény, hogy ezek a háztartások rákényszerülnek a rövid távú problémamegoldás metódusaira, azaz nem a távlati célok dominálnak, hanem a hétköznapi boldogulás a tét. Mindezek következtében pillanatnyi segítséget jelentett számukra a juttatás, nem váltak gazdálkodóvá. A sikeres stratégiát folytatók közül többen arról számoltak be, hogy a faluban vannak, akik idejekorán levágták a kapott állatokat, vagy pénzzé tették a kapott jószágot, vetőmagot, miközben azok, akiknek gazda-sági szisztémájában hangsúlyos a háztáji gazdálkodás, a juttatott mennyiség többszörösét termelik meg segítség nélkül is. Ez nem jelenti azt, hogy a rosz-szabb körülmények között élők ne folytatnának kisebb volumenben, vagy ideiglenesen önellátásra irányuló termelést, az azonban jól látszik, hogy kiszolgáltatottabbak a körülményeknek és az esetleges segítségnek, akár a gazdálkodási tudás, akár a termelés anyagi vonzatainak tekintetében. Ennek
129 Gazdasági stratégiák és értékpreferenciák...
nyilvánvalóan több oka és összetevője van: az anyagi források hiánya, a gaz-dálkodási ismeretek hiánya és a gazdálkodói habitus hiánya egyaránt oka lehet a kudarcba fulladt vagy el sem kezdett gazdálkodási próbálkozásoknak, s ugyanezek a tényezők határozzák meg a termelés volumenét is.
A Szociális Földprogramok kapcsán az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbség-kutató Intézete több vizsgálatot is végzett, s egy 2002-es elemzés a követke-zőkben jelöli meg a programok (társadalmi) hasznát: „a szociális földprog-ram valódi jelentősége (…) abban rejlik, hogy pozitívan befolyásolja a ked-vezményezettek későbbi munkaerő-piaci esélyeit. Egyrészt rendszeres aktív tevékenységre ösztönzi a résztvevőket, valamint a munkavégzéssel kapcsola-tos morális elemeket is »visszacsempészi« az életükbe. Az egyik legfonkapcsola-tosabb hozadéka a programnak, hogy a kedvezményezett családok – amennyiben lelkiismeretesen vesznek részt a földprogramban – őstermelővé válásuk révén támogatás igénybevétele nélkül is képessé válnak megélhetésük biztosításá-ra”.49 Bartal Anna Mária szerint „általánosságban nem jellemző a programok-ra a kedvezményezettek folyamatos képzésének és oktatásának megszervezé-se, amely némileg emelné a résztvevők munkaerő-piaci esélyeit”.50 Bartal ez alapján a programmal kapcsolatos képzések hiányát látja a munkaerő-piacon való sikeresebb szereplés gátjának. Szaporcai tapasztalataim azt mutatták, hogy a sikeres gazdálkodás az előzetes tudáson, a gazdálkodási ismeretek meglétén is múlik. Vizsgálataim nyomán kevéssé látszik, hogy a program miként tudná elősegíteni az érintettek sikeres munkaerő-piaci szereplését, mivel a munkavállalásnak a munkaerő-piaci kereslet, azaz a munkahelyek megléte is szükséges feltétele. A sikeres gazdálkodás ezért nem elsősorban a munkaerő-piaci esélyeket, hanem a családok öngondoskodási és önellátó képességét javítja, amihez azonban elengedhetetlennek tűnik a már sokszor emlegetett tudásbázis. A gazdálkodási ismeretek meglétének és átadásának kontinuitása meghatározó tényezőnek bizonyult a vizsgált háztartások ese-tében is, de feltételezhető, hogy ez jelentette a referenciapontként bemutatott
‚30-as évekbeli gazdaság alapjait is. Ezt a vélekedésemet olyan recens törekvé-sek látszanak igazolni, amelyek a rurális térség mezőgazdasági támogatását, a produktív szociális programokat képzésekkel párhuzamosan képzelik el51 – noha jól tudjuk, hogy a Szociális Földprogramok keretében eddig is volt (elvi) lehetőség gazdasági képzésben való részvételre, s a településen pillanatnyilag a Közmunka Program keretében folyik is mezőgazdasági tárgyú oktatás. Az
49 Jász–Szarvák–Szoboszlai 2003. 142.
50 Bartal 2001. 107.
51 A Kossuth Rádió Ütköző délben című műsorának 2012. március 14-én 12:30-kor elhangzott adása a szociális szövetkezetekről és a velük kapcsolatosan felmerülő kérdésekről. Köszönet Máté Gábornak az információért. On-line: http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2012-03-14 (2012.03.14.)
130 Pulszter Zsuzsanna 1990-es évek végén zajlottak azonban olyan hazai kutatások, amelyek óva-tosságra intik az önellátás általánossá válásában és gazdasági felemelő erejé-ben reménykedőket: „...az intenzív önellátás nem a hátrányos helyzeterejé-ben lévők háztartásgazdaságait jellemzi. Ha a legszegényebbek végeznek is otthon fizetet-len munkát, az kevésbé kiterjedt, mint a jómódú háztartások esetében”.52
A hozott tudás jelentőségét mind Bourdieu, mind a hazai kutatók gondo-latai megerősítik: a felnőttkori attitűdöket a szocializáció sok vonatkozásban meghatározza.53 Az értékpreferenciák kialakítása mellett a család nem csak a felnőttkori, vidékkel és gazdálkodással kapcsolatos attitűdöket határozhatja meg, de döntő szerepet játszik a minták, a megoldási készletek átadásában, melyeknek részét képezi a tényleges gazdálkodási ismeretanyag is. Ez önma-gában nem elég a mezőgazdasági tevékenységek sikerességéhez, de elemét ké-pezi azon tényezők halmazának, amelyek az eredményes gazdálkodást meg-határozzák – azok a családok tudtak a Szociális Földprogram nyújtotta segít-séggel élni, akiktől korábban sem volt idegen az önellátó célú gazdálkodás, s akiknek megfelelő tudásuk és tapasztalatuk volt hozzá. Esetükben ez a tudás a családban öröklődő gazdasági és gazdálkodási ismeretek korpuszát jelentet-te. Ez alapján a „jó” fogalmának minden relativitásával együtt, az él jól, vagy jobban, aki önmaga tud tevőlegesen tenni a megélhetéséért, gazdálkodóként, vállalkozóként vagy akár munkavállalóként. A tényleges rászorulók nem, vagy nagyon csekély eséllyel látnak kitörési pontot helyzetükből. Az önellátás kény-szere nehézséget, szinte megoldhatatlan feladatot jelent számukra. Minden-napjaikat azzal a függéssel lehet jellemezni, amely a szociális ellátó rendszer és az önkormányzat kötelékébe fűzi őket – ez a függés gyakran kiszolgáltatottsá-got is jelent, hiszen (többek között a gazdasági potenciál hiánya miatt) gyenge az érdekérvényesítő erejük a rossz körülmények között élőknek.
A sikeres és a kevésbé sikeres stratégiát folytatók esetében is elmondható, hogy a döntési mechanizmusok alapvetően a családi mintákat követik, a gazdálkodói habitus, az öngondoskodó attitűd és a kockázatkezelési mód-szerek főként a szocializáció által meghatározottak, s nagyban befolyásolják az egyéni döntéseket és a háztartás gazdasági stratégiáját. Ennek a felisme-résnek abból a szempontból van nagy jelentősége, hogy beláthassuk: ha a mai, szociális jellegű problémákkal, önfenntartási gondokkal küszködő vidéki lakosság gyermekeinek, fiataljainak nem sikerül a bizonytalan eg-zisztenciát eredményező családi minták mellett más alternatívákat is meg-ismerniük, a rurális problémák folyamatosan újratermelődnek mindaddig, amíg az elsajátítható probléma-megoldási készletek, megoldási stratégiák köre ki nem bővül.
52 Spéder 1997. 20.
53 Megyesi 2007.
131 Gazdasági stratégiák és értékpreferenciák...
Felhasznált irodalom
Andrásfalvy
2007 Andrásfalvy Bertalan: A Duna mente népének ártéri gazdálkodása.
Ártéri gazdálkodás Tolna és Baranya megyében az ártéri munkák befejezése előtt. Ekvilibrium, Bp., 2007.
Balogh 2002 Balogh Balázs: Gazdák és zsellérek. Gazdálkodási stratégiák Tápon.
Akadémiai Kiadó, Bp., 2002.
Bartal 2001 Bartal Anna Mária: A szociális földprogramok, avagy az aktív foglalkoztatás- és szociálpolitika alternatívái a rurális térségekben. Bp., 2001.
Bourdieu 2003 Bourdieu, Pierre: Vagyoni struktúrák és reprodukciós stratégiák. In:
Iskola és társadalom I. Szerk. Meleg Csilla. Bp. – Pécs, Dialóg Campus Kiadó, 2003. 73–87.
Fél–Hofer 1997 Fél Edit – Hofer Tamás: Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban.
Bp., 1997.
Havas 2001 Havas Gábor: Gazdálkodó cigányok. Bp., 2001.
Jász–Szarvák–
Szoboszlai 2003 Jász Krisztina – Szarvák Tibor – Szoboszlai Zsolt: A szociális földprogram társadalomfejlesztési hatásai. In: A magyarországi cigány népesség helyzete a 21. század elején. Kutatási gyorsjelentések. Szerk.
Kállai Ernő. Bp., 2003. 139–145.
Kiss 1937 Kiss Géza: Ormányság. Bp., 1937.
Kiss Z. 1991 Kiss Z. Géza: Ormánsági változások. Fejezetek a 18–19. századi társadalom történetéből. Bp., 1991.
Kovacsics 2003 Kovacsics József: Baranya Megyei Népességtörténeti Lexikon. Bp., 2003.
Kovách 1988 Kovách Imre: Termelők és vállalkozók – Mezőgazdasági kistermelők a magyar társadalomban. Bp., 1988.
Laki 1997 Laki László: A „háztájizás” tegnap és ma. In: Szociológiai Szemle, 1997/1., 39–63. On-line:
http://www.szociologia.hu/dynamic/9701laki.htm (2012.03.10) 1–16.
Lipp 1986 Lipp Tamás: Kemse. Részletek az Elsüllyedt falu a Dunántúlon c.
könyvből. Bp., 1986.
Márkusz–Tóth
2008 Márkusz Péter–Tóth Erzsébet: A szociális földprogramok jellemzői és tapasztalatai. Bp., 2008. On-line: http://www.eselyfk.hu/downloads/
szocfp/kiadvanyok/szfp_2008_aki.pdf (2012.11.21.) Márkusz–Tóth
2010 Márkusz Péter–Tóth Erzsébet: A szociális földprogramok szerepe a hátrányos helyzetű vidéki népesség megélhetésében. Kertgazdaság 42/1.
(2010) 76–85.
Megyesi 2007 Megyesi Boldizsár: A magyar lakosság vidékkel kapcsolatos attitűdjei.
In: Vidékiek és városiak. A tudás- és imázshasználat hatásai a vidéki Magyarországon. Szerk. Kovách Imre. Bp., 2007. 27–43.
Molnár 2000 Molnár Mária: Társadalmi tagozódás. In: Magyar Néprajz nyolc kötetben VIII. Társadalomnéprajz. Főszerk. Paládi Kovács Attila. Bp., 484–531.
132 Pulszter Zsuzsanna
Nagyné Varga–
Landau 2006 Nagyné Varga Ilona–Landau Edit (szerk.): Szociális földprogram modellek. Szolnok, 2006.
Pulszter 2009 Pulszter Zsuzsanna: Művészet és túlélőművészet Szaporcán, avagy a népművész, a helyi közösség és a kezdő néprajzos találkozása az Ormánságban. Szemináriumi dolgozat kéziratban, PTE BTK Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék, Pécs, 2009.
Pulszter 2012 Pulszter Zsuzsanna: Gazdasági stratégiák, értékrendek és a Szociális Földprogram összefüggései egy ormánsági faluban. Szakdolgozat, Pécs, PTE BTK Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék, 2012.
Ragadics 2010 Ragadics Tamás: Ormánsági értékek - a kistelepülési társadalmak konfliktusainak tükrében. Acta Sociologica, 2010/tavasz III/1. (2010) 170–179.
On-line: http://szociologus.btk.pte.hu/images/stories/ACTA/Ragadics Tamás - Ormánsági értékek.pdf (2011.11.23.) 1–11.
Reményi–Tóth
2009 Reményi Péter–Tóth József (szerk.): Az Ormánság helye és lehetőségei:
Az Ormánság társadalmi-gazdasági viszonyainak komplex feltárása.
Pécs, 2009.
Spéder 1993 Spéder Zsolt: Érvek egy módosított gazdaságszemlélet mellett. In: A mindennapi élet ökonómiája. Szerk. Spéder Zsolt. Bp., 1993.
Spéder 1997 Spéder Zsolt: Háztartások egy kistérségben. In: Szociológiai Szemle 1997/1, 6–37.
On-line: http://www.szociologia.hu/dynamic/9701speder.htm (2012.03.12.) 1–25.
Szabó 2002 Szabó Á. Töhötöm: Közösség és Intézmény. Stratégiák a lónai hagyományos gazdálkodásban. Kolozsvár, 2002.
Szoboszlai 2003 Szoboszlai Zsolt (szerk.): Cigányok a szociális földprogramban. Bp., 2003.
Szombati 2008 Szombati Kristóf: A vidékfejlesztés ellentmondásai a Zselicségben.
A Zselica Szövetség és a Bánya Panoráma Egyesület tevékenységének elemzése. Kovász XII (2008) 17–46.
Váradi 2008 Váradi Mónika Mária (szerk.): Kistelepülések lépéskényszerben. Bp., 2008.
Források
BMSÉ Baranya Megye Statisztikai Évkönyve 1965, KSH Baranya Megyei Igazgatósága, Pécs, 1966
ÁMÖ Általános Mezőgazdasági Összeírás 2000, Magyarország állatállománya 2000. március 31-én, Településsoros adatok, Bp., 2000
KSZF Községi szociális felmérés: Szaporca, Baranya Megyei Levéltár, IV.410.S.
KA Közsgétörténeti adattár Szaporca községre vonatkozó cédulái, Baranya Megyei Levéltár
133 Gazdasági stratégiák és értékpreferenciák...
SZKT Szaporca Községi Tanács iratai 1951–1961, Baranya Megyei Levéltár, XXIII. 925
KKKT Kémes Községi Közös Tanács iratai 1950–1960, Baranya Megyei Levéltár, XXIII. 811
PJ „Az Ekklézsiai igazgatás minémüségét mutató könyv 1836-889.” A szaporcai egyházközség presbiteri jegyzőkönyve, a református parókia tulajdonában.