A vöröshangya kolóniák környezetükre gyakorolt hatásai

Az erdei vöröshangya fajcsoport tagjai dombfészkeik építése során jelentősen átalakítják a környezetüket. A fészkeik körül külön mikroélőhelyeket alakítanak ki, mely növeli az erdő heterogenitását és flóragazdagságát (Gorb és mtsai. 1997; Ohashi és mtsai. 2007; Jílková és mtsai. 2011, 2015c; Rubashko és mtsai. 2011; Frouz és mtsai. 2016; Fürjes-Mikó és mtsai.

2019). Az erdei vöröshangya fajok nem szelektív ragadozói más ízeltlábúaknak, míg hatásuk egyes fajok gradációjakor még jelentősebb lehet, ugyanis a fészkek körül a gradáció alatt lecsupaszított erdőben ún. „zöld szigetek” maradtak a vöröshangya territóriumokon belül (Laine és Niemelä 1980; Skinner és Whittaker 1981; Warrington és Whittaker 1985; Csóka és Csősz 2014; Mikó és Csóka 2016; Carita és mtsai. 2006; Domisch és mtsai. 2009; Czechowski és mtsai. 2012). A klímaváltozás miatt egyre erősödő szú fajok (Ips spp.) általi nyomás csökkentésében esszenciális szerepe lehet a szúfogyasztásuknak, ezzel segítve a tűlevelű erdők fennmaradását (Cilbircioglu és Ünal 2012), azonban a vöröshangyák szú fajokra (Ips spp.) gyakorolt hatását még nem vizsgálták. A legjelentősebb hatásukat feltehetőleg a szú fajok (Ips spp.) első, tavaszi megjelenésekor fejthetik ki, egyrészt a vöröshangyák fehérje igénye ilyenkor a legkifejezettebb (a jelen levő ivaros lárvák nevelése miatt), valamint a nászepülő szú fajok (Ips spp.) száma ilyenkor a legnagyobb (Lakatos 1997). A szú fajok (Ips spp.) nászrepülése akár napokig is eltarthat, és ilyenkor akár tízezres egyedszámban is jelen lehetnek (Lakatos 1992, 1997; Fürjes-Mikó és mtsai. 2019). Ennek köszönhetően a napokig tartó nászrepülés alatt a vöröshangyákban kialakulhat egy denzitásfüggő predációs preferencia a szú irányába is, ahogy azt más gradációra hajlamos ízeltlábúakkal szemben már megfigyelték (Fürjes-Mikó és mtsai. 2019).

Az erdei vöröshangyák pozitívan befolyásolják az általuk mézharmatért tartott levéltetvek létszámát (Skinner és Whittaker 1981; Way és Khoo 1992; Mikó és Csóka 2016; Domisch és

18

mtsai. 2016; Fürjes-Mikó és mtsai. 2019), továbbá fészkeiken belül is számos élőlénynek biztosítanak életfeltételeket (Mikó és Csóka 2016; Robinson és mtsai. 2016). Például az összegyűjtött növényi anyagon gazdag mikrobiális flóra él meg (Korganova 2008; Jílková és Frouz 2014; Jílková és mtsai. 2015b,c), továbbá a fészkek gazdag hangyavendég ízeltlábú közösségekkel rendelkeznek (Härkönen és Sorvari 2014; Mikó és Csóka 2016; Väänänen és mtsai. 2010; Czechowski és mtsai. 2012; Parmentier és mtsai. 2014; Robinson és mtsai. 2016).

Minél nagyobb az erdei vöröshangya fészkek denzitása és mérete, annál gazdagabb a mürmekofil faunája (Härkönen és Sorvari 2014). Negatív hatásuk inkább a föld feletti ízeltlábúak esetében érvényesül, ugyanis jelenlétük visszaszorít más erdei mezo- és makrofauna ragadozókat (Laakso és Setälä 2000; Reznikova és Dorosheva 2004; Hawes és mtsai. 2002, 2013; Fürjes-Mikó és mtsai. 2019).

1.4.2. A vöröshangyák hatása más hangyafajokra

A vöröshangya fészken belül más hangyafajok is előfordulhatnak (Härkönen és Sorvari 2014), mint például a Myrmicinae alcsaládba tartozó Formicoxenus nitidulus hangyafaj (Härkönen és Sorvari 2014; Czechowski és mtsai. 2012). Ez a faj az együttélés során kémiai elrettentést használ, mely lehetővé teszi, hogy több fajjal is asszociációban élhessen „gazdaspecificitás”

nélkül (Härkönen és Sorvari 2017). Táplálékát a gazda kolóniától való lopkodással szerzi (Härkönen és Sorvari 2014; Parmentier és mtsai. 2014). Hozzájuk hasonlóan lopkodó, és a gazdaspecificitás szempontjából generalista életmódot folytat a tolvajhangya (Solenopsis fugax) is (Csősz 2019; Parmentier és mtsai. 2014).

Az erdei vöröshangyák viszont nemcsak a fészken belül, hanem azon kívül is nagy hatással vannak más hangyafajokra (Johansson és Gibb 2016). Territoriális fajok lévén jelenlétükkel módosítják más hangyafajok kolóniáinak elterjedését és abundanciáját, valamint azok aktivitását és táplálékkeresési szokásait is (Skinner 1980; Stukalyuk 2015; Pisarski és Vepsäläinen 1989; Czechowski és Markó 2006; Väänänen és mtsai. 2010; Robinson és mtsai.

19

2016). A hatás erőssége függ a kolónia méretétől, és egy többfészkes kolónia esetében a kolóniát alkotó fészkek számától is (Skinner 1980; Stukalyuk 2015; Pisarski és Vepsäläinen 1989; Väänänen és mtsai. 2010). A nagyobb méretű, vagy több fészekből álló kolóniák erősebb hatást fejthetnek ki a környezetükben élő hangyaközösségre, ugyanakkor a többfészkes kolóniák között fontos a csökkent agresszió, hogy a kapcsolat ne szakadjon meg az egyes kolónia alegységek között (Skinner 1980; Stukalyuk 2015; Pisarski és Vepsäläinen 1989;

Väänänen és mtsai. 2010). A F. rufa kolóniái főleg egyfészkesek és egykirálynősek (Seifert 2018; Baroni Urbani és Collingwood 1977; Pisarski és Czechowski 1994; Rosengren és mtsai.

1979; Kilpeläinen és mtsai. 2005, 2008; Czechowski és mtsai. 2012). Az egyfészkes kolóniákra jellemző, hogy kolóniáik integritását erősebben védelmezik (Robinson 2014; Ellis és Robinson 2014). Ezzel szemben a F. polyctena főleg többfészkes és többkirálynős rendszereket hoz létre, melyek akár szuperkolóniális méreteket is ölthetnek (Seifert 2018; Pisarski és Czechowski 1994; Rosengren és mtsai. 1979; Kilpeläinen és mtsai. 2005; Czechowski és mtsai. 2012). Az ilyen kolóniák jellegzetessége, hogy folyamatos az egyes fészek egységek között a dolgozók, lárvák és királynők transzportja, valamint nászrepülés után könnyen fogadnak be új királynőket (Robinson 2014; Czechowski és Radchenko 2006; Ellis és Robinson 2014; Korczynska és mtsai. 2010). Mindehhez a kolóniát alkotó dolgozók alacsonyabb agresszivitására van szükség (Robinson 2014; Czechowski és Radchenko 2006; Ellis és Robinson 2014; Korczynska és mtsai. 2010).

Általánosságban elmondható, hogy más domináns fajok kolóniáit kizárják a territóriumukon belül (pl. más, a vöröshangya fajcsoportba tartozó fajok), de a szubmisszív fajok akár nagy denzitásban is jelen lehetnek (pl. Formica fusca; Stukalyuk 2015; Pisarski és Vepsäläinen 1989;

Savolainen és Vepsäläinen 1989; Czechowski és Markó 2005; Väänänen és mtsai. 2010).

Negatív hatásukat az is bizonyítja, hogy a vöröshangya fészkektől távolodva más hangyafajok denzitása arányosan növekszik (Savolainen és Vepsäläinen 1989).

20

Az erdei vöröshangya kolóniák változatos módon állnak kölcsönhatásban a környezetükkel.

Elterjedésüket változatos módon befolyásolják az egyes környezeti tényezők, melyek közül a legismertebb a mikrokörnyezet bedolyásoló hatása, és a hőmérséklet fontossága (Stockan és Robinson 2016). A vöröshangyák jelenlétükkel szintén változatos módokon hatnak a körülöttük lévő mikrokörnyezetre, az elemek körforgásától, a növényközösségeken át egészen a gerincesekig (Stockan és Robinson 2016). Az antropogén klímaváltozás kapcsán azonban a jól ismert kölcsönhatások eltolódnak, a változások monitorozásának megkezdése elengedhetetlen lépés lenne.

21