A típus specifikus referencia feltételek meghatározásának célja, hogy alapja legyen az ökológiai állapotértékelésnek.
A fizikai és kémiai („abiotikus”) jellemzőkből összeállított tipológiai rendszer alapozza meg a biotikus rendszert.
A VKI által előírt kötelező tipológiai elemek közül a tengerszint feletti magasság, a vízgyűjtő-terület nagyság, a geológia került felhasználásra; továbbá választott jellemzőként a mederanyag durvasága és a mederesés nagysága kerültek felhasználásra a magyarországi vízfolyások differenciálásához. Az első VGT-hez képest a tipizálási alapelvek csak kis részben módosultak, mégpedig
– a hegy- és dombvidéki típus, amely a „tengerszint feletti magassági jellemzője” részben összevonásra kerültek, mivel nemzetközi összehasonlításban Magyarország nem rendelkezik hegyvidéki vízgyűjtőkkel, ezt inkább 800 m feletti hegységekre alkalmazzák;
– hangsúlyosabb szerepet kapott a mederesés;
– a geokémiai jellegen belül csak azok a típusok szerepelnek, amelyek elkülönülését a biológiai validáció igazolta, ezért a szerves besorolás törlésre került;
– a finom és közepes szemcseméretű mederanyag elkülönülését sem igazolta a biológiai validáció, ezért ezek összevonásra kerültek.
A „B” rendszer szerint folyókra kötelező jellemzők közül a földrajzi szélesség, földrajzi hosszúság semmilyen természetes tulajdonságban nem jelentkezik különbségként az ország kiterjedése miatt, valamint azért sem, mert egy vízgyűjtő kerületben és ökorégión belül helyezkedik el.
keresztellenőrzés alapján 4 szempont alapján különülnek el a vízfolyás típusok egymástól: a mederesés, a mederanyag szemcsemérete, a geokémiai jelleg és a vízgyűjtő mérete.
1-1. táblázat: Vízfolyás típusok szempontjai és paraméterei
Szempont Elnevezés Értéktartomány
nagy esésű mederesés >2,5‰ (hegyvidéki) közepes esésű mederesés 0,15‰–2,5‰ (dombvidéki) kis esésű mederesés <0,15‰ (síkvidéki)
Mederanyag szemcsemérete
durva szikla, kőtörmelék, kavics, homokos kavics közepes durva-, közép- és finomhomok
finom kőzetliszt, agyag Geokémiai jelleg
(meder alapkőzetének és vizének kölcsönhatásából kialakult minőség)
szilikátos mederanyag vulkanikus vagy metamorf kőzet meszes mederanyag karbonátos vagy törmelékes üledékes
kőzet
A fenti szempontok kombinációjából számos típus alakítható ki, azonban csak azokat a típusokat kell megkülönböztetni, amelyeket biológiai elemzések is igazolnak. A tipológia biológiai igazolása során a VKI szerinti élőlénycsoportok (fitoplankton, vízi növényzet: fitobentosz és makrofita, makrogerinctelen és halak) adatait elemezve típuscsoportok különülnek el, amelyek eltérő referencia-viszonyokat és élőlényközösségeket jelentenek. A biológiai validáció eredményeinek figyelembevételével a vízfolyásokra vonatkozó tipológia 10 féle természetes típust különböztet meg az alábbi 1-2. táblázatban közöltek szerint.
1-2. táblázat: A vízfolyások biológiai adatokkal igazolt típusai
Biológiai
kód Vízgyűjtő méret Mederesés Mederanyag Geokémiai
jelleg
Tengerszint feletti magasság
1 S 1S kicsi nagy esésű durva szilikátos
dombvidéki-hegyvidéki
2 S 2S kicsi nagy esésű durva meszes
dombvidéki-hegyvidéki
2 M 2M közepes nagy esésű durva meszes
dombvidéki-hegyvidéki
3 S 3S kicsi közepes esésű durva – közepes
– finom meszes dombvidéki
3 M 3M közepes közepes esésű durva – közepes
– finom meszes dombvidéki
4 L 4L nagyon nagy
– nagy közepes esésű durva meszes dombvidéki
5 S 5S kicsi kis esésű durva meszes síkvidéki
5 M 5M közepes kis esésű durva meszes síkvidéki
6 S 6S kicsi kis esésű közepes-finom meszes síkvidéki
6 M 6M közepes kis esésű közepes-finom meszes síkvidéki
7 L 7L nagy kis esésű közepes-finom meszes síkvidéki
Biológiai
típus kód morfológiai altípus
Típus
kód Vízgyűjtő méret Mederesés Mederanyag Geokémiai
jelleg
Tengerszint feletti magasság
8 XL 8N nagyon nagy kis esésű közepes-finom meszes síkvidéki
9 F 9F Duna méretű közepes esésű durva meszes síkvidéki
9 K 9K Duna méretű kis esésű durva meszes síkvidéki
10 A 10A Duna méretű kis esésű közepes-finom meszes síkvidéki
A VGT2-ben 15 víztest típust különítünk el, amely 10 biológiailag elkülönülő típust és hidromorfológia alapján 5 további típust jelent. Az első VGT-ben alkalmazott 25 féle víztest típus tehát lényegesen egyszerűsödött a biológiai validáció eredményeként.
1-1. ábra: Vízfolyás típusok darabszáma
A VKI II. mellékletének 1.3. pontja előírja, hogy minden felszíni víztest típusra meg kell határozni a jellemző hidrológiai, morfológiai és fizikai-kémiai határértékeket, amelyek a kiváló ökológiai állapothoz szükségesek, továbbá a biológiai referenciát minden biológiai minőségi elemre: fitoplankton, fitobentosz, makrofita, makrogerinctelen és halak, amelyeket a kiváló ökológiai állapothoz tartozó értékek jellemeznek. Az ökológiai állapotértékelés európai szintű összehasonlíthatósága érdekében interkalibrációs eljárásban2 is részt kell venniük a tagországoknak. Az ökológiai interkalibráció folyamata során (I. fázis: 2004–2008, II. fázis 2008–2012, III. fázis 2013–2016) az ökorégiónként működő munkacsoportok összehasonlították a nemzeti referencia-értékeket, referencia-feltételeket határoztak meg a közös víztípusokban, így azok nemzetközi szinten is össze lettek hangolva az adott országok között. Az interkalibrációt teljes körűen 2016. december 22-re kell befejezni.
2 A Bizottság 2013. szeptember 20-i 2013/480/EU határozata az interkalibrációs eljárás eredményeképpen a tagállami megfigyelőrendszerek osztályozási értékeinek a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében történő megállapításáról és a 2008/915/EK határozat hatályon kívül helyezéséről.
2-1. ábra: Vízfolyás típusok darabszáma
A VKI II. mellékletének 1.3 pontja előírja, hogy minden felszíni víztest típusra meg kell határozni a jellemző hidrológiai-, morfológiai és fizikai-kémiai határértékeket, amelyek a kiváló ökológiai állapothoz szükségesek, továbbá a biológiai referenciát minden biológiai minőségi elemre: fitoplankton, fitobentosz, makrofita, makrogerinctelen, és halak, amelyeket a kiváló ökológiai állapothoz tartozó értékek jellemeznek. Az ökológiai állapotértékelés európai szintű összehasonlíthatósága érdekében interkalibrációs eljárásban2 is részt kell venniük a tagországoknak. Az ökológiai interkalibráció folyamata során (I. fázis: 2004-2008, II.
fázis 2008-2012, III. fázis 2013-2016) az ökorégiónként működő munkacsoportok összehasonlították a nemzeti referencia-értékeket, referencia-feltételeket határoztak meg a közös víztípusokban, így azok nemzetközi szinten is össze lettek hangolva az adott országok között. Az interkalibrációt teljes körűen 2016.
december 22-re kell befejezni.
2.3.2. ÁLLÓVÍZ VÍZTESTEK
A Víz Keretirányelv szerint a “tó” egy szárazföldi felszíni állóvizet jelent, így tavainkat állóvíz víztestekbe kellett sorolni. Az állóvíz víztestként az 50 hektárnál nagyobb természetes tavak és tócsoportok kerültek kijelölésre. Az állóvizek kijelölésének felülvizsgálata során új kijelölésként felvételre kerültek a természetes állóvizek közé a jelentősebb hullámtéri holtágak, viszont törölve lettek a mesterséges körtöltéses halastavak és a nagyon sekély, vízi növényzettel benőtt tavaink (mocsarak), amelyeket a továbbiakban, mint vizes élőhelyeket, természeti értékek miatt védett területként kezelünk a VKI 6. cikk alapján.
Magyarországon összesen 7587 tavat és vizes területet („wetland”) tartanak nyilván (összterületük: 2230 km2), víztestként azonban csak 828 állóvíz került kijelölésre a 0,5 km2-es méretbeli alsó korlát miatt. A kijelölt tó víztestek összes vízfelülete 1180 km2 (ennek közel felét a Balaton teszi ki). A kisebb tavakból álló tócsoportok (pl. Hortobágyi-öregtavak 10 db tóból áll) egy víztestbe történő összevonása miatt a 828 kijelölt állóvízből 189 víztest alakult ki, amelyből csak 33 sorolható a természetes kategóriájú állóvíz víztesthez (a többi erősen módosított, vagy mesterséges). Az állóvíz jellegű víztestek darabszáma 24-gyel csökkent az előző VGT-hez képest.
Az állóvíz víztestek típusai és referencia jellemzői
Az állóvizekre vonatkozó tipológiai „B” rendszer szerint kötelező jellemzők: a tengerszint feletti magasság, a földrajzi szélesség és hosszúság, a mélység, a geológia és a méret. Szabadon választható jellemzők például: az átlagos vízmélység, a tó alakja, a tartózkodási idő, a víz felkeveredési jellemzői.
Az állóvízi tipológiai rendszer felülvizsgálat eredményeként kikerült a tipológiai rendszerből a „benőttség”, mivel az Európai Bizottság kifogásolta ennek a biotikus jellemzőnek a szerepeltetését az abiotikus jellemzők között. A tipológia a természetes eredetű állóvíz víztestekre vonatkozóan került meghatározásra az 1-3.
táblázat szerinti szempontok alapján. A tipológiai validációs eljárásában az erősen módosított víztesteket is figyelembe kellett venni a természetes kategóriájú állóvíz víztestek kis száma miatt.
2 A Bizottság 2013. szeptember 20-i 2013/480/EU határozata az interkalibrációs eljárás eredményeképpen a tagállami megfigyelőrendszerek osztályozási értékeinek a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében történő megállapításáról és a 2008/915/EK határozat hatályon kívül helyezéséről
A Víz Keretirányelv szerint a “tó” egy szárazföldi felszíni állóvizet jelent, így tavainkat állóvíz víztestekbe kellett sorolni.
Állóvíz víztestként az 50 hektárnál nagyobb természetes tavak és tócsoportok kerültek kijelölésre. Az állóvizek kijelölésének felülvizsgálata során új kijelölésként felvételre kerültek a természetes állóvizek közé a jelentősebb hullámtéri holtágak, viszont törölve lettek a mesterséges körtöltéses halastavak és a nagyon sekély, vízi növényzettel benőtt tavaink (mocsarak), amelyeket a továbbiakban mint vizes élőhelyeket természeti értékek miatt védett területként kezelünk a VKI 6. cikke alapján.
Magyarországon összesen 7587 tavat és vizes területet („wetland”) tartanak nyilván (összterületük: 2230 km2), víztestként azonban csak 828 állóvíz került kijelölésre a 0,5 km2-es méretbeli alsó korlát miatt. A kijelölt tó víztestek összes vízfelülete 1180 km2 (ennek közel felét a Balaton teszi ki). A kisebb tavakból álló tócsoportok (pl. Hortobágyi-öregtavak 10 db tóból áll) egy víztestbe történő összevonása miatt a 828 kijelölt állóvízből 189 víztest alakult ki, amelyből csak 33 sorolható a természetes kategóriájú állóvíz víztesthez (a többi erősen módosított, vagy mesterséges).
Az állóvíz jellegű víztestek darabszáma 24-gyel csökkent az előző VGT-hez képest.