A nemzetközi szakirodalmi áttekintés alapján megállapítható, hogy az elméleti kereteket az eltérő választási rendszerek és társadalomstruktúra miatt csak részben lehet alkalmazni Magyarországra, viszont adaptálásuk kísérlete kulcsfontosságú. Véleményem szerint a térbeli hatótényezők statikus ok-okozati értelmezése helyett a folyamatok közötti interakciók azok, amelyek valóban befolyásolják a földrajzi torzulások valódi természetét.
Ebből adódóan az első elméleti kutatási részkérdésemre válaszként a nemzetközi szakirodalom alapján Magyarországra vonatkozóan egy általános elméleti modellt fogalmaztam meg. Bevezetem az elgondolt és megvalósult földrajzi torzulások fogalmát és az elemek közötti kapcsolatokat is meghatározom aszerint, hogy azok hogyan formálják a választási rendszerek mandátumkiosztási gyakorlatát (3. ábra). Továbbá rendszereztem, hogy a gerrymandering, malapportionment és a reactive malapportionment kialakulására a döntéshozók mellett milyen főbb társadalmi, demográfiai és gazdasági hatótényezőket szükséges figyelembe venni.
Az elméleti modellben szükséges külön értelmezni az elgondolt, vagy látens földrajzi torzulásokat, ami az elemzés kereteit adják. Megállapítható, hogy a döntéshozók a választókerületek megalkotásával kialakítják a földrajzi keretfeltételeket. Ebből adódóan az elgondolt földrajzi torzulásokban a malapportionment azon belül a választásra jogosultak számának területi különbségei, továbbá a nagyobb közigazgatási határok mentén kialakult eltérések adják az torzulás alapját (JOHNSTON, R. 2002a,b). Ha ezt összevetem a gerrymanderinggel, vagyis a pártok támogatottságának térbeli egyenlőtlenségeivel, akkor kimutatható egyfajta elgondolt földrajzi torzulás a választási rendszerekben. Ez a megközelítés a választópolgárok térbeli elhelyezkedésének anomáliáiból, valamint a pártok támogatottságának múltbéli vagy feltételezett jövőbeli különbségeire épít. Ebből következtetni lehet a választási rendszer földrajzi hatótényezőire, azonban a konkrét hatásmechanizmusokat és összefüggéseket nem mutatja ki és a valóságban további közvetett folyamatok szerepét sem veszi figyelembe.
38
3. ábra: A választási rendszerekre ható földrajzi hatótényezők elméleti modelljének magyarországi adaptációja
Forrás: saját szerkesztés
Ennek kiküszöbölésére érdemes bevezetni a „megvalósult földrajzi torzulás” fogalmát is, ami már döntően a reactive malapportionment és a gerrymandering közötti dinamikus interakciókon alapszik. A választókerületek választásra jogosultjainak száma meghatározza a voksoláson várhatóan megjelenők számát, ezáltal a reactive malapportionment kereteit. Itt kapcsolódik be a megvalósult földrajzi torzulás kialakításába maga a választó. Hiszen a választási részvétellel és a mandátumkiosztásba nem kerülő jelölt és listavoksokkal súlyozza és véglegesíti a választókerületek közötti valós eltéréseket, miszerint kerületekre lebontva hány mandátumkiosztásban szerepet játszó voksból született meg a mandátum. Ezt kiegészítve a gerrymandering tulajdonképp ebből a vokshalmazból az elhanyagolható aktuális parlamenti mandátumkiosztásba kerülő politikai pártok, csoportok szavazatainak térbeli eloszlásával határozza meg a megvalósult földrajzi torzulást.
Fontos kiemelni, hogy a gerrymandering és reactive malapportionment között kölcsönös és folyamatos függési viszony tapasztalható. Ha a modellben bármelyik tényezőben változás történik a választásokon az azonnal hat a többire is, így a földrajzi torzulásokon belül mindkét folyamat hatóerejére is. Például ilyen a mandátumkiosztásba kerülő pártokra, jelöltekre leadott voksok szerepe. Hat a területi aránytalanságra, de a gerrymanderingre is, ha megváltozik a szavazók véleménye, hiszen akkor az formálja a politikai csoportok támogatottságának térbeli eloszlását. Ebből adódóan tulajdonképp egy adott választás során megvalósult földrajzi torzulás főként a reactive malapportionment (választáson megjelentek száma és mandátumkiosztásba nem kerülő voksok) és a gerrymandering (mandátumkiosztásba kerülő politikai csoportok voksai) közötti viszonyrendszeren alapul.
39 Ha egy választási rendszert tartósan igazságosnak szeretnénk kialakítani, akkor érdemes hosszabb időtávon is vizsgálni a kereteket, hiszen a földrajzi torzulások dinamikus relációira a markánsabb demográfiai és társadalmi viszonyok is jelentősen hatnak. Ezért szükséges rendszerezni a földrajzi torzulásokra ható tényezőket. A koncepcióban ezeket is sikerült meghatározni és a résztényezőkhöz kapcsolni és azok mentén differenciálni a felsorolt mechanizmusokat.
A döntéshozók oldaláról a földrajzi torzulások folyamatára a hatalmi elit és a politikai csoportosulások több módon hatnak. Elsősorban a választási rendszer átalakításával a kerületek átrajzolásával, a voksolási eljárás (elektronikus, személyes, külföldön élő szavazók lehetőségei, szavazókörök elérése stb.) meghatározásával. Másrészt a meglévő közigazgatási és államhatárok is hatnak a földrajzi torzulásokra. Fontos megemlíteni, hogy a közigazgatási és államhatárok mellett a statikus természeti tényezők (pl. domborzat) is hatnak a választókerületek kialakítására, így a torzulásokra is. Mindemellett a politikai elit rövidebb távon a döntéshozatal mellett a politikai csoportok kampányolási stratégiája és erre költött erőforrások, a kampánytémák és politikai diskurzusok (regionális, országos, nemzetközi léptékű témák) is tudják befolyásolni a választót így a törvényi kereteken belül formálni a torzulás tényezőit.
Ebben a fejezetben az elméleti kereteket továbbfejlesztve megfogalmaztam egy dinamikus elméleti modellt, ami a földrajzi torzulás résztényezői közötti összefüggéseket és az ezekre ható külső folyamatokat foglalja össze. Továbbá szétválasztottam az elgondolt és megvalósult földrajzi torzulást, és hangsúlyoztam az altényezők közötti összefüggések mandátumkiosztásra gyakorolt jelentőségét. Ezt követően a közvetett hatótényezőket is igyekeztem keretbe foglalni, amik hosszabb távon hatnak a földrajzi torzulások mértékére.
40 3. A kutatás során alkalmazott módszerek
Amennyire szerteágazó a választási rendszerek igazságosságának és földrajzi torzulásainak elméleti értelmezései, annyira nehéz mérni és kimutatni azokat. Megállapítható, hogy a választási rendszerek vizsgálatával kapcsolatosan a nemzetközi politológiai és földrajzi tanulmányokban a kvantitatív kutatási módszerek dominálnak. Ezt részben a kutatások léptéke befolyásolja, hiszen nehéz országos vagy szupranacionális szinten releváns kvalitatív kutatási eredményeket produkálni (LEIB,J.–QUINTON,N. 2011). Ugyanakkor az is leszögezhető, hogy a lokális vagy regionális léptékű választási földrajzi esettanulmányokban a statisztikai elemzések mellett gyakran előkerülnek kvalitatív vizsgálati módszerek is, amivel igyekeztek a választói magatartás mögött meghúzódó mélyebb politikai gazdaságtani hatótényezőket kimutatni (NICLEY,E.P. 2011). Jelen fejezetben a disszertációhoz kapcsolódóan a választási földrajzban a földrajzi torzulások kimutatására szolgáló módszertani lehetőségeket és korlátokat mutatom be.
A doktori értekezésem középpontjában a magyar országgyűlési választási rendszer földrajzi jellemzőinek összehasonlító vizsgálata áll. A kutatás elméleti megalapozottságát és a rendelkezésre álló adatok sajátosságait figyelembe véve az elemzések összetett kvantitatív módszereken alapulnak. A továbbiakban elsősorban az adatok gyűjtésének és feldolgozásának módját, annak szintetizálását és az országgyűlési választókerületek alaptérképeinek digitalizálási eljárását ismertetem. Ezt követően tematikusan a politikatudományhoz és a választási földrajzhoz kapcsolódó leíró statisztikától kezdve a témakörben releváns regionális elemzési módszereket sorakoztatom fel.