A théraváda buddhizmus a Buddha eredeti meditációs módszereit teljes mér-tékben megőrizte, ezzel lehetővé téve a vallás és a buddhai út gyakorlói számára, hogy ugyanazt a meditációs metódust felhasználva érjék el a megvilágosodást, ahogyan azt a Buddha maga is elérte. A Buddha a meditációs módszerek széles skáláját kínálja fel a gyakorlók számára, azonban ezek egyetlen módszerbe, a Szatipatthánába (az Éberség Útjába) futnak össze. A buddhista meditáció célja egyértelmű: a megvilágosodás, magát a meditációt páli nyelven bhá-vanának, vagyis léteztetésnek, művelésnek hívják, ami jelen esetben annyit tesz, hogy a meditációs gyakorló a Buddha tanítását létesíti újra és újra gya-korlatai során. A buddhista meditációt két típusba sorolhatjuk: szamatha és vipasszaná.13 A szamatha a tudat figyelmének fenntartását, koncentráltságát jelenti, vagyis a szamatha során erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy a tudat huzamosabb ideig megmaradhasson egy kiválasztott meditációs tárgyon. A (vipasszaná) meditáció, pedig olyan kontemplatív belátás gyakor-latokat jelenti, amelynek segítségével például a négy nemes igazság felett is szemlélődhetünk, de ennek a meditációs eljárásnak a körébe tartozik az én ürességének megértése is. Összefoglalva a théraváda hagyományban a me-ditációnak mindig egy előre meghatározott célja van, egyenes utat (ékajano maggo) jelent a megvilágosodáshoz, a ragaszkodás, nem-tudás és szenvedés megszüntetéséhez.
A Szatipatthána, vagyis a Tökéletes Éberség vagy Figyelem gyakorlatát a Szatipatthána Szutta tárgyalja a Páli Kánonban. Ez a meditációról szóló tanítóbeszéd két helyen is megtalálható a páli nyelven lejegyzett szentirat gyűjteményben.14 A Szatipatthána módszer leírását a Maddzshima Nikája 10. beszéde, valamint a Dígha Nikája 22. (Mahá-Szatipatthána Szutta) tanbe-széde alatt találjuk. A két tanítóbeszéd csupán abban különbözik, hogy utóbbi tartalmazza a négy nemes igazságot is.
Maga a szati (amely természetesen egy páli kifejezés) vagy szanszkrit nyel-ven szmriti eredeti jelentése az emlékezetet, emlékezést fedi le. A páli nyelvben azonban a jelenre és az éber figyelemre utal valamint a tudat tartamainak tu-datosságára. A szati szóhoz a hagyomány gyakran kapcsolja a szampa dzsannya kifejezést, amely fogalom a tiszta tudatosságára utal15. A szati és szampa-dzsannyá szó összetételéből alakul ki a tanítóbeszédekben gyakran előforduló
13 Ajahn Sumedho, Mindfulness, Amaravati Publications, Tapei, Taiwan, 2012, 19
14 Análajó: Szatipatthána, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest, 2007, 23.
15 Théra Nyanaponika, A buddhista meditáció szíve, Orient Press Kiadó, Budapest, 1994, 28.
szati- szam padzsannyá szóösszetétel, amely a jelen pillanat és az adott szitu-áció tökéletes átlátását, vagyis a jelen tiszta tudatosságát jelöli.16 A szati és a szampadzsannyá összefonódása során a cselekedeteinket egyszerre hatja át az éber figyelem és a tudatos bölcsesség. A Szatipatthána szóösszetétel má-sodik tagja a patthána kifejezés több jelentésárnyalattal is bír. Jelent többek közt megalapozottságot, közelhelyezést és megtartást. A Szatipatthána szó tehát, amely a meditációról szóló tanbeszédek címét adja, fordítható az éber figyelem megalapozásaként, vagy az éberség alapzataként. A Szatipatthána a meditáció függvényében azt jelenti, hogy képessé tesszük az elmét a jelen pillanat megfigyelésére, tudatosítására.17 A jelen pillanat megfigyelése során a meditációs vizsgálat egyik fontos kritériuma, hogy a felmerülő jelenségeket részrehajlásmentesen tudjuk a figyelem hatóköre alá vonni. A Szatipatthána Szuttában foglaltak a tökéletes, helyes éberség kifejlesztésére vonatkoznak, ebből kifolyólag a tanítóbeszédben taglaltak gyakorlása egyet jelent a ne-mes nyolcrétű ösvény hetedik tagjának elmélyítésével. Az éberség gyakorla-ta a buddhisgyakorla-ta gyakorla-tanítás más összefüggéseiben is jelentőséggel bír. Az éberség a megvilágosodást megalapozó tényezők (boddzshanga) felsorolásában az elsők között szerepel és az indriyák a buddhista úton való haladást segítő képességek között is, megtalálhatjuk.
Amennyiben szeretnénk meghatározni magát a helyes éberséget a meditáció kontextusában,18 ehhez egy újabb fogalmat is ismertetnem kell, az anupassza-tit, melynek magyar megfelelője a szemlélődés. A helyes éberség kifejlesztése szempontjából a szemlélődés, a beható megfigyelés nélkülözhetetlen. A konkrét meditációs gyakorlat szempontjából ez azt jelenti, hogy a kiválasztott meditá-ciós tárgyat, a gyakorlat során újra és újra behatóan megfigyeljük.
A Szatipatthána Szutta szerkezete segítségével meg és átláthatjuk, hogy a Buddha milyen meditációs tárgyakat és területeket tartott kiemelten fon-tosnak az ember és a világ megismerése során.19 A szemlélendő és vizsgálandó meditációs tárgyakat négy csoportba oszthatjuk: a dhammák (konstrukciók, dolgok), a tudat, az érzések és a test csoportjába.
A dhammák (tudattárgyak) kategóriájába a nemes igazságok, felébredési tényezők, érzékterületek, halmazok, és akadályok feletti szemlélődés tartozik.
Az ezek feletti szemlélődés a vipasszaná tárgykörébe tartoznak, és köze lebb
16 Análajó, i.m., 46.
17 Análajó, i.m., 53.
18 Análajó, i.m., 39.
19 Análajó, i.m., 25.
viszik a gyakorlót magának a Buddha tanításának megértéséhez, mivel a tár-gyakra irányított megismerés vágya újabb és újabb aspektusait mutatják a me-ditációs tárgyaknak.
A tudat feletti szemlélődés során a théraváda hagyomány tizenhat tudat-állapotot különít el, és nyolc kategóriába sorolja őket.20 A tudatállapotokban alapvetően két típust különböztetnek meg: közönséges tudatállapotokat és magasabb tudatállapotokat. A közönséges tudatállapotok közé tartozik a vágy-gyal teli tudat, a haragos vagy szétszórt tudat, míg a magasabb tudatállapotok közé például az összeszedett tudat és a kötöttségeitől megszabadult tudat.
A helyes éberség szempontjából a tudat feletti szemlélődés csupán azt jelenti, hogy a meditációt gyakorló egyén pusztán konstatálja aktuális tudatállapo-tát és megfigyeli, semmilyen erőfeszítést nem kell tennie annak érdekében, hogy az aktuális tudatállapotot megváltoztassa. Bizonyos értelemben a tudat felett végzett szemlélődés a dolgok elfogadásának és megértésének meditáci-ós pra xisa. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a buddhista meditáció gyakorlói és a kommentárirodalom szerint a tudatban lévő káros befolyások (zavarodottság stb.) a puszta figyelem hatására meggyengülnek, és erejüket vesztik, mivel „lelepleződnek”.
Az érzések feletti szemlélődés azt jelenti, hogy a tudatosság olyan mértékűvé válik, hogy maga az érzetek tudatossága megelőzi az érzésfolyamok teljes ki-alakulását. E képesség fejlesztése magát az intuitív tudatosságot hivatott fejlesz-teni. Az érzések egyik legszembetűnőbb sajátossága, hogy gyorsan változnak és múlandók. E megfigyelése vezetheti a gyakorlót arra a felismerésre, hogy az érzéseit nem azonosítja sajátjaként, hanem egy összefüggő és múló folyamat-ként tekint rájuk. Ez a látásmód elvezethet a buddhizmusban nagyra értékelt szenvtelen nyugalom állapotába, amely természetesen nem egy érzelemmentes, gépies működést ír le, hanem azt, hogy a gyakorló felismeri az érzelmek valós természetét. A érzéseket három kategóriába szokás sorolni: kellemes, kellemet-len és semleges. Ezt a hármas felosztást azonban bonyolítja, hogy a buddhista hagyomány megkülönböztet világi és nem világi érzéseket is.
A test feletti szemlélődés kategóriájába sokféle meditációs tárgy tarto-zik. Ide tartozik a légzés, a testhelyzetek és testi tevékenységek, a testrészek, a négy elem21 és egy bomló holttest megfigyelése. Ezek közül a théraváda ha-gyományban mind fontos szereppel bírnak a vágy, a múlandóság megértése
20 Análajó, i.m., 174.
21 A négy elem tanítása a világ felépítését hivatott magyarázni. Az indiai felfogás szerint a vilá-got és ezzel együtt az emberi testet különböző tulajdonságokkal, aspektusokkal bíró energiák, elemek alkotják. A négy elem a buddhizmusban a következő: tűz, víz, föld, levegő.
szempont jából, mégis a légzés feletti szemlélődést tarthatjuk kiemelt jelentő-ségűnek, hiszen ez minden meditációs iskola alapvető gyakorlata. Magánál a Buddhánál is láthatjuk, hogy legkedveltebb meditációs tárgya a légzés volt és állítása szerint a felébredést is a légzés feletti szemlélődésnek köszönhette.
A légzésre irányuló tudatosság a tanítás szempontjából nagyon kedvező, hiszen elősegíti a tudat stabilitását, és a fogalmi gondolkodást eliminálja a gyakorlat során, így utat engedd az intuitív megismerésnek. A légzés tudatosítása a kor-társ meditációs mesterek szerint bármilyen helyzetben alkalmazható meditá-ciós technika. A légzésre irányított összpontosított figyelem révén elérhetővé válnak a meditációs elmélyedések (dzshánák). Az elmélyedések a meditációs tárgyra irányított hosszan tartó figyelem fokozatai. A különböző elmélyedési szinteken a tudatosság eltérő mértékben válik egyhegyűvé. Az „egyhegyűség”
révén a tudat a gyakorlók szerint kezelhetőbbé válik nem csak a meditáció időszakában, hanem a hétköznapi életben is, vagyis megkönnyíti a gyakorló hétköznapi életét is.
A théraváda buddhizmus meditációs gyakorlatai, mintegy kiegészítve annak filozófiáját az emberi tudat szabadságának elérhető mivoltát kívánják reprezen-tálni. A Buddha által tanított kontemplatív gyakorlatok terápiás jelentőségét mára a modern orvostudomány (pszichológia és pszichiátria) is elismeri, és ennek ténye szinte közhely számba megy. Reméljük, a pszichológia közeledése a buddhizmus felé a továbbiakban is folytatódni fog.
Felhasznált irodalom
Hivatkozott irodalom
Análajó: Szatipatthána, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest, 2007.
Bodhi, Bhikkhu: The Noble Eightfold Path the Way to the End of Suffering, Buddhist Publication Society, New York, 1998.
Govinda, Láma Anagarika: A korai buddhista filozófia lélektani attitűdje, Orient Press Kiadó, Budapest, 1992.
Nyanaponika, Théra: A buddhista meditáció szíve, Orient Press Kiadó, Budapest, 1994.
Porosz Tibor: A buddhista filozófia kialakulása, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest, 2000.
Skilton, Andrew: A buddhizmus rövid története, Damaru Kiadó, Budapest, 2013.
Sumedho, Ajahn
Csittavivéka, Buddhapada Alapítvány, Budapest, 2004.
Így van ez, Buddhapada Alapítvány, Budapest, 2004.
Mindfulness, Amaravati Publications, Tapei, Taiwan, 2012.
További irodalom
Chah, Ajahn: On meditation, Amaravati Publications, Harnham, 2011.
Hamilton, Malcom B.: Vallás, ember, társadalom, Aduprint Kiadó, Budapest, 1998.
Porosz Tibor: A buddhista filozófia és pszichológia alapfogalmai, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest, 2002.
Rahula, Valpola: What is the Buddha taught, Grove Press, New York, 1974.
Sumedho, Ajahn: Teaching of a buddhist monk, and now is the knowing, Amaravati Publications, Tapei, Taiwan, 1990.