A testnevelés iránti affektivitás vizsgálat eredményeinek

tanítás-tanulás folyamatában az olyan tanulói érzelmek, mint a hatalom, önérvényesítés érzése, a kikapcsolódás öröme és a megoldatlan feladatok, elégtelenség érzése valóban megtalálhatók. Mértékük azonban nem egyenlő, hiszen a fiú- és a lánytanulók átlageredményei azt mutatják, hogy a vizsgált korcsoportok esetében mindkét nemnél a legdominánsabb faktor a hatalom, önérvényesítés érzése.

Ebből az a következtetés vonható le, hogy a testneveléssel és sporttal kapcsolatban leginkább ez az érzelem tűnik ki, vagyis a vizsgált életkorokban ez attitűdformáló erőnek tekinthető. Véleményem szerint a testnevelés és a sport iránt táplált ilyen irányú érzelem „korhű” tükörképet tart elénk. Ez a vizsgálati eredmény magában foglalja mindazt, ami korunk egyik jellemzője, azaz a törekvő, önérvényesítő, helyenként hatalomvágytól vezérelt magatartásformát. Ez azonban nem feltétlenül csak negatív jelenség. Példának okáért gondoljunk csak arra, hogy a versenyképesség mennyire mindennapjaink részévé vált. A testnevelés és a sport kiváló eszköze lehet ezen „képességfajta” fejlesztésének. A mozgásformák tanítása, tanulása kettős jellegű versenyt kínál. Egyrészt egy „belső” versenyt, melyet a tanulónak önmagával kell megvívnia, másrészt egy „külsőt”, ahol viszont a külvilággal, a környezetével kell megküzdenie. Ez a küzdelem azonban nem csaphat át agresszivitásba. A helyes irány az asszertív attitűd.

A vizsgált 11-18 éves fiúknak és lányoknak túlnyomórészt pozitív az attitűdjükaz iskolai testnevelés és sport iránt. Ez az eredmény nem meglepő, ugyanis a testnevelés kedveltsége, mint az egyik kedvenc tantárgy, országos érvényű felmérésekkel igazolt jelenség, tulajdonképpen ténykérdés (Báthory, 2000b). Ugyanakkor egy 20. század végén készült vizsgálat (Gombocz, 1999) arra is rámutatott, hogy a testnevelő tanárok véleménye szerint a diákság körében csökken a testnevelés népszerűsége.

A tantárgy tartalmának vizsgálata azonban már nem vág egyértelműen egybe a kedveltséggel, mivel sokan úgynevezett könnyű tárgyként kezelik. A tantárgyi

kötődéseket befolyásoló tényezők közül az egyik a tantárgyi jelleg, ami jelentheti a tantárgy érdekességét, felismert fontosságát, annak jelentőségét a tanuló jövendő tervei szempontjából, de magában foglalhatja a gyakran alkalmazott tanítási módszerek iránti viszonyt és a tárgy tanulásával kapcsolatos jellemzőket (könnyűség-nehézség, érdekesség-érdektelenség stb.). Ebből is ered, hogy az úgynevezett

„örömtantárgyak” iránti kötődések alapvetően különböznek az elméleti tárgyak iránti kötődésektől (Báthory, 1989).

A teljes vizsgálati minta összesített korrelációs eredményeit tekintve a legszorosabb összefüggés a pozitív attitűd a testnevelés és sport iránt, illetve a kikapcsolódás öröme faktorok között alakult ki. Az egyes érzelmek nemenkénti vizsgálatakor ez a trend szintén kimutatható. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a pozitív attitűddel szoros összefüggést mutató érzelemként, a 11-18 évesek minden csoportjában jelentkezik a testnevelési foglalkozások, a sporttevékenység által előidézett kikapcsolódás élvezete. Az örömszerzés, a kikapcsolódás vágya tehát jelentős kívánalom lehet a testnevelés és a sport iránt pozitívan megnyilvánuló tanulók körében, azaz a diákok azt várják, hogy az iskolai testnevelésben a mozgásos szórakozás, az örömszerzés, a „jól érzet” kerüljön a középpontba. Meglátásom szerint ez az igény csak akkor teljesíthető, ha nem hozza magával a testnevelés és a sporttevékenység sajátját jelentő teljesítményelvárás háttérbe szorulását. A kettő egyébiránt – mármint öröm és teljesítmény – nem zárja ki egymást. Kellő pedagógiai érzékkel és szakmaisággal kezelve az egyik jelenség akár fel is erősítheti a másikat.

Vizsgálati eredményeim által megerősítést nyert, hogy a testnevelés órákon meghatározó szerepet játszó érzelmek a nemek és az életkor függvényében jellemzően nyilvánulnak meg. A fiúk minden életkorban elfogadóbb hozzáállást, beállítódást mutatnak a testneveléssel szemben, mint a lányok, a testnevelés iránti pozitív érzelmi telítettség pedig az életkor előrehaladtával – elsősorban a lányoknál és a 13-14 éves kortól – csökken, vagyis a tantárgy kedveltsége mérséklődik. A lányoknál az értékek 15-16 éves korban már a nemleges tartományba lépnek át. A serdülőkorú fiatalok csökkenő átlagértékei nem okoznak meglepetést, mivel ez a pedagógiai tevékenység majd’ minden szegmensében evidenciának számít. Az viszont már aligha írható ennek a számlájára, hogy a 17-18 éves lányok csoportjában a faktorérték a negatív tartományban marad.

A tanulók önmotivációjával kapcsolatos vizsgálat során megerősítést nyertek az érzelmi reakciókat vizsgáló kérdőívem eredményei, s bizonyításra került az is, hogy az iskolai testnevelés elsajátítási folyamatában az általam vizsgált, tanulókat motiváló tényezők (teljesítményorientáltság, eltökéltség és kitartás, megbízhatóság, kényelemszeretet, kikapcsolódni vágyás és szórakozás keresése, kockázatkerülés) dominánsan fellelhetők, és ezek egymással összefüggésben állnak. A testnevelés órákon meghatározó szerepet játszó motivációs tényezők a nemek és az életkor függvényében is jellemzően nyilvánulnak meg. Az önmotivációs kérdőív eredményeiből az is kiviláglik, hogy a vizsgált korosztálynál az önmegítélésben a

pozitív karakterű faktorok – a teljesítményorientáltság, az eltökéltség és kitartás, illetve (önmagába vetett hitként) a megbízhatóság – mind a lányok, mind a fiúk esetében domináns tényezők. A pozitív karakterű faktorok mindkét nemnél magasabb értékeket mutattak, mint a negatív tartalmakkal rendelkezők, azaz a kényelemszeretet, a kikapcsolódni vágyás, szórakozás keresése és a kockázatkerülés. Az eredmények jól tükrözik az általam vizsgált életkorra jellemző jelentősen változó nemiségben megnyilvánuló különbségek és az érlelődő, formálódó személyiségprofilok közötti kapcsolatot.

Vizsgálatom önmotivációs eredményei összhangban állnak az iskolai testnevelés affektív jellemzőiről, a tanulói attitűdről kialakult képpel. A testnevelés iránti, alapjában véve pozitív érzelmi kötődés – még kockázatvállalás és az izgalom magasabb szintje mellett is – a feladatmegoldásra, a sikeres teljesítésre, az önmagába vetett bizalomra épül. Vizsgálati eredményeim azt mutatták, hogy a tanulók attitűdjét, annak érzelmi összetevőit és önmotivációját együttesen kezelve, egymásra hatásukban kölcsönösen felerősítő tendenciák észlelhetők. Ez a testnevelés tanítása és tanulása szempontjából – mint a fizikai aktivitásra késztető legfontosabb tényezőink egyike számára – megnyugtató hátteret ad. A testnevelő tanároknak pedig azt közvetíti, hogy ezzel élni lehet és kell, csak visszaélni nem szabad.

A vizsgálati eredmények felidézett pedagógiai kísérletként történő értékelésekor – a NAT2-vel, mint független változóval összefüggésben – sommásan az fogalmazódik meg, hogy ez a tantervi dokumentum nem/sem változtatta meg a vizsgált tanulók testnevelés iránti affektivitásának jellemzőit, a diákok nem a korábbiaktól eltérő módon reagáltak a létrejött tantervre. Itt jegyzem meg, hogy e NAT változat is kérész életűnek bizonyult, ugyanis már 2007-ben, a Kormány 202/2007. (VII. 31.) rendelete részeként, kihirdetésre került a következő tanterv, a NAT3. Ez által nem kerülhetett sor a NAT2-nek – a tantervi tárgyú kísérleteknél elvárható – egy teljes képzési időszaknyi vizsgálatára.

A NAT2-höz kapcsolódó időszakban is megerősítést nyert, hogy a tanulóknak összességében pozitív a hozzáállása, beállítódása a testnevelés és a sportolás iránt.

Az a testneveléssel szemben támasztott, a NAT2-ben megfogalmazott cél is fontos a diákok számára, hogy a tantárgy legyen szórakozást, örömkeltést, a versenyzési vágy kiélését biztosító. A versenyzési vágynak a kiélését biztosító funkcióra utaló kísérleti eredményem, hogy a testnevelés oktatásának a folyamatában, az általam vizsgált tanulói érzelmek közül a legfontosabb faktornak a hatalom, önérvényesítés érzése bizonyult.

A NAT2 Testnevelés és sport műveltségterület fejlesztési feladatainak követelményeiként fogalmazódnak meg, hogy - idézem: „tükrözniük kell a nemi különbségeket, a teljesítménybeli determináltságokat; […] figyelembe kell venniük az életkori sajátosságokat;” (243/2003. /XII. 17./ Korm. rendelet, 2004) Ezen követelményállítások helyességét igazolta, hogy a kísérletben részt vett tanulóknál a testnevelés órákon meghatározó szerepet játszó érzelmek, illetve az iskolai testnevelés

elsajátítási folyamatában, az általam vizsgált, diákokat motiváló tényezők a nemek és az életkor függvényében determináltak. Eltérések tapasztalhatók a fiúk és a lányok, illetve a vizsgált korosztály egyes korcsoportjai között is.