REGIONÁLIS ÁTSZERVEZÉSÉNEK TAPASZTALATAI
A területi államigazgatási szervek regionális illetékességi területének kialakítására az esetek többségében – a jogszabályok szerint – 2007. január 1-jével került sor. Valójában ez a folyamat hónapokig elhúzódott. A belső szervezeti rendszer kiépítése, az új működési rend megteremtése, a korábban önálló szervek egységes joggyakorlatának kialakítása természetszerűen több hónapot igénybe vevő folyamat, amely sok esetben még ma is tart. Ezért a jó indulattal is csak pár hónaposnak tekinthető tapasztalatok alapján abban a kérdésben, hogy a regionális illetékességi területen való működés előrelépést jelent-e a területi államigazgatásban, vagy a korábban túlnyomórészt jellemző megyei struktúrához képest visszalépésként értékelhető, véleményem szerint megalapozottan nem lehet állást foglalni.
Az eddigi tapasztalatok és benyomások feltérképezése azonban semmiképpen sem tanulságok nélküli. A korszerűsítési folyamat körülményeiből és következményeiből pedig arra is választ kaphatunk, hogy a területi államigazgatási szervek regionális átszervezésének van-e valós régióteremtő hatása, vagy a „címkék átírásán”
kívül vajmi kevés hatása érzékelhető.
Felmérést végeztem a Dél-Dunántúli Régióban működő területi államigazgatási szervek körében arról, hogy miként vélekednek a reformról.
A regionalizált szervek vezetői a régiós illetékességi terület előnyeit a következőképpen fogalmazták meg:
• a megyehatárokon átnyúló hatósági tevékenység nagyobb operativitását eredményezte,
• a hatósági eljárások egyre inkább egységessé váltak a régióban működő három iroda tekintetében,
• a hatósági eljárások megyék közötti, illetékességi okból történő áttétele lényegesen csökkent,
• a felügyelőségek a regionális elvek szerinti átszervezéssel összhangba kerültek az Európai Unió gyakorlatával,
• szakmailag eredményesebben ellenőrizhetők a régióban működő, megyehatárokat átlépő nagymunkáltatók,
• a vezetők száma felére csökkent,
RÉGIÓ A TERÜLETI ÁLLAMIGAZGATÁSBAN*
• hatékonyabbá váltak az ellenőrzések,
• a régiós feladatok könnyebben koordinálhatók,
• A bonyolultabb/hosszabb ügyintézést igénylő ügytípusok egy helyen összpontosulnak, így ez egyfajta specializációt is jelent. Ezáltal könnyebben biztosítható ezen ügytípusoknál az egységes ügyintézés, jogalkalmazási gyakorlat, továbbá a specializáció az ügyek gyorsabb elintézéséhez is hozzájárul.
• Megyei szinten csak a regionális igazgatóságok ügyfélszolgálati irodái működnek. Ezzel a rendszerrel biztosítani lehet a megfelelő gyorsaságú ügyintézést és nem kell fenntartani minden megyében egy teljes szervezeti struktúrát.
A régiós illetékességi terület hátrányaként a legtöbbször említették:
• a vezetői létszám csökkenése miatt a három területi iroda munkájának koordinálásában jelentkeztek kezdetben zavarok,
• a vezetők túlterheltek,
• az összevonás helyenként az ügyintézés nehézkessé válását eredményezte,
• a központból a tényleges ügyintézés helyére történő adat- és információtovábbítás hosszabb időt vesz igénybe,
• Az igazgató és helyettese számára lényegesen megnövekedett az utazások száma, az irodák folyamatos látogatása, az ott folyó munka irányítása, ellenőrzése és segítése miatt. Az ellenőrzést folytató köztisztviselők létszáma növekedett, a régiós vezetőké azonban nem.
• Mindhárom megyében működik iroda, de nincs vezetője; döntési jogkörrel rendelkező vezető az irodákban csak meghatározott napokon tud rendelkezésre állni.
A regionális illetékességi területűre átszervezett dekoncentrált szervek vezetőinek válaszából teljesen egyértelmű tendencia rajzolódott ki. A megkeresésemre válaszoló vezetők kivétel nélkül előnyösnek tartják a regionális szintű működést. Hátrányként szinte egyedül a vezetők túlterheltségét jelölték meg. Az átszervezés során fellépő egyéb nehézségekről egyáltalán nem tettek említést, s egy vezető kivételével a működés során jelentkező esetleges hátrányos vonásokat sem említették.
Az átszervezést elkerülő területi államigazgatási szervek vezetőit is megkerestem, hogyan vélekednek az általuk vezetett dekoncentrált szerv működési területéről.
A megyei illetékességi területen működő területi államigazgatási szervek vezetői a megyei illetékességi terület következő előnyeit jelölték meg:
• átlátható rendszer,
• folyamatosság, változatlan, jól bevált struktúra,
• gyorsabb, hatékonyabb ügyintézés,
• kezelhetőbb a hatósági jogkörök gyakorlása,
• az ügyintézés ott történik, ahol az ügyek keletkeznek,
• vezetői szintek között kevesebb az áttétel,
• közvetlenebb a kapcsolat az ügyfelek és a hivatal között,
• kiküldetések a kisebb távolság miatt költséghatékonyabbak,
• „csak előnyei vannak”; az ügyfelek döntő többsége vidéki térségben él; ügyintézéseink és ellenőrzéseink is az érintettekhez legközelebb kell történnie.
• Igazgatóságunk feladatai ellátása során szoros kapcsolatot kell, hogy fenntartson a megyei önkormányzattal.
Mindaddig, amíg a megyei önkormányzatok nem alakulnak át regionális önkormányzattá, addig igazgatóságunk átszervezése sem célszerű.
A megyei illetékességi terület hátrányait is megpróbáltam feltérképezni. A vezetők erről a következőképpen vélekednek:
• nincs hátránya;
• más megyében lévő központtal a kapcsolattartás nehezebb,
• a személyes kapcsolattartás a más megyeszékhelyen működő regionális szervek vezetőivel alkalomszerűvé vált,
• az együttműködés kialakítása bonyolultabb a társ államigazgatási szervekkel. A tendencia tehát fordított. Míg a regionális szervek vezetői a regionális működést vélik előnyösnek, az átszervezést elkerülő szervezetek vezetői a megyei illetékességi területet tartják kifejezetten előnyösnek. A megyei szintű működési terület hátrányait alig említik, a legtöbben pedig a megyei illetékességi terület semmilyen hátrányát nem jelölték meg.
Jogosan mondhatjuk, hogy ez az eredmény volt várható. Megkerestem azonban azokat a dekoncentrált szerveket is, amelyek működtek már regionális és megyei illetékességi területtel is. Ezeknél ugyanis mindkét illetékességi terület vonatkozásában rendelkezésre állnak konkrét tapasztalatok; azaz tényleges összehasonlítási alapjuk van.
Megjegyzem, hogy a területi államigazgatási szervezetrendszer 2007. januári átalakítása előtt a kormányzat részéről e tapasztalatok feltárása és elemzése sajnos elmaradt.
A korábban regionális illetékességi területen működő területi államigazgatási szervek a következőképpen jellemezték a múltat, azaz a régiós szervezeti kereteket:
• pazarló, átláthatatlan rendszer,
• felelősségi körök tisztázatlanok,
• az állampolgárok számára áttekinthetetlen,
• hatáskörök összemosódtak,
• hosszabb ügyintézés,
• a távolság miatt kevésbé megalapozott döntések,
• vezetői szintek növekedése,
• területi széttagoltság miatt költségnövekedés,
• koordinációs nehézségek,
• adat- és információáramlás akadozása,
• az ügyfelekkel való személyes kontaktus hiánya,
• ellenőrzések nehezebbek és költségigényesebbek.
A 2007-ben regionális alapra helyezett területi szervek székhelyei igen változatosan oszlanak meg a régióközpontok és a régió megyei jogú nagyvárosai között. A székhelyek szétszórása mögött megpróbálhatunk szakmai elveket keresni; próbálkozhatunk csoportosításokkal, hogy mely szervek vannak inkább a régióközpontban, melyek működnek inkább azon kívül. Azt hiszem azonban, hogy ezek a kísérletek nem sok eredményt mutatnak. Megpróbálhatjuk a központok szétszórását a hálózatos városfejlesztési elv érvényesítésével magyarázni, de hamar rájövünk, hogy ez sem mindig érvényesült. Politikai alkufolyamatokra, személyi kérdésekre is visszavezethetjük a központok kijelölését. Úgy gondolom azonban, hogy jelenleg nem annak van elsődleges jelentősége, hogy szakmai indokokból, vagy esetleg politikai alapokon kerültek szétszórásra egyes szervek székhelyei, hanem annak, hogy mindennek milyen hatása van a közigazgatási szervek működésére és a kiszolgálandó állampolgárokra.
RÉGIÓ A TERÜLETI ÁLLAMIGAZGATÁSBAN*
A megkeresett és választ adó szervek vezetői a székhelyek szétszórásának inkább hátrányos következményeit emelték ki. Ami külön említést érdemel: nemcsak a régióközpontban lévő vezetők emelték ki a székhelyek szétszórásának hátrányait, hanem a régióközponton kívüli szervezetek vezetői is e folyamat inkább hátrányos következményeire világítottak rá.
A területi államigazgatási szervek székhelyének a régió különböző városaiban való elhelyezésének előnyét egyetlen szerv vezetője sem jelölte meg, hátrányként a következőket értékelték:
• A vezetői munka és a szervek közötti kapcsolattartás bonyolultabbá, költség- és időigényesebbé vált,
• A társhatóságokkal való kapcsolattartás nehéz,
• Hangsúlyosabb központban lenni előny a szerveknek és az állampolgároknak is,
• Az utazási idő és költség a különböző helyeken tartott értekezletek miatt növekedett, a folyamatosan korszerűsödő informatikai rendszerek a személyes megjelenést még nem váltották ki,
• A hatóságokat felkereső emberek körében csak zavart okoz, hogy pl. a Munkaügyi Központ, a Munkavédelmi Felügyelőség, a Munkaügyi Felügyelőség központja Pécsen, az APEH, a Közigazgatási Hivatal, az ÁNTSZ Központja Kaposváron van. A zavart tovább fokozza, hogy a megyékben maradó szervezetek neve sem egységes (kirendeltség, iroda).
• Az állampolgárok zavarát tovább fokozza, hogy egyes szervek megmaradtak megyei illetékességgel (ügyészség, bíróság, rendőrség).